Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 |

Napi gondolatok

Ahol építkeznek, ott törmelék is van


Mt 7,21. 24-27
A mi vallásos életünk nem elméletekre, vagy filozófiai eszmefuttatásokra épül, hanem a Krisztussal való személyes találkozásra. Jézus, amit tanított, azt tette is, és tőlünk is azt kéri, hogy ugyanazt tegyünk, mint ő, hogy életre váltsuk az ő szavait. Tehát, Krisztus követésével, és az ő akaratának a megvalósításával építjük napról napra a sziklára épült házunkat.
Izajás próféta az olvasmányban egy erős városról beszél, amelyben igazságosság és hűség uralkodik. Ez előképe az Egyháznak, az Isten Országának, amelyet ma építünk. Még nincs kész, csak épül. Márpedig, ahol építkezés folyik, ott sok szemét, és törmelék hányódik. Most nem a takarítás, a szépítés idejét éljük, hanem az építését. Jézus, a nagy építőmester, az ő utasításait követjük. Kérdezzük meg tőle, hogy ma mi a legfontosabb feladatunk, ás örömmel fogjuk látni, hogy egyre szilárdabban áll az életünk a sziklán, Krisztuson.

2012-12-06


______________________________

Közösbe tett kenyér


Mt 15,29-37
Ezek az emberek annyira elcsodálkoztak, ámultak azon, amit Jézus tett a vakokkal, némákkal, bénákkal, hogy megfeledkeztek arról, hogy nekik élelemre van szükségük.
Mi is, akárcsak ezek az emberek, Jézus elé visszük a sebeinket, hiányosságainkat, és ujjongunk, amikor látjuk, hogy a vakok látnak, a némák el kezdenek beszélni, a bénák lábra állnak. Valóban, ismerünk embereket, akik az Úrral való találkozás során megvilágosodtak, másképp látják a világot, a maguk életét. Olyanokat is ismerünk, akik magukba zárkózva szenvedtek, de képesek lettek hirdetni az Úr csodás műveit. Ismerünk olyan embereket, akik nem voltak képesek semmire az életükben, de talpra álltak, mert megtapasztalták azt, hogy az Úr szereti őket. Igazán szereti. Talán mi is megtapasztaltunk hasonlókat, megéreztük, hogy Isten valóban szeret. Nem a felhőkön ül valahol, a saját dolgaival elfoglalva, hanem elérhető, konkrét. Nem egy szeszélyes önző zsarnok, aki imádást követel az emberektől önmaga számára, hanem olyan Isten, aki közénk jön, aki figyel a mi szükségleteinkre, észreveszi, amikor éhesek vagyunk, és gondoskodik, de nem mágikus formában, hanem kérve az emberek közreműködését: tegyék közösbe az ő kevés kenyerüket, azt a néhány halat. Embereken keresztül tapasztaltuk meg mi is Isten szeretetét, és rajtunk keresztül akarja ma is ezt a szeretetet továbbítani.

2012-12-05


______________________________

Ujjongjunk!


Lk 10,21-24
Jézus örömmel ujjongott, és adott hálát az Atyának, mert az Isten országának titkait a kicsinyeknek nyilatkoztatta ki. Talán Máriától, az ő édesanyjától tanulta az ujjongást, aki azért örvendezett, hogy az Úr letekintett alázatos szolgálójára.
Jézus ujjong, látva a mi kicsinységünket is, ami alkalmassá tesz bennünket arra, hogy befogadjuk az Urat, és a mi testvéreinket. Az Úr különleges módon szereti azt, aki kicsi mer lenni. Ez tesz alkalmassá minket arra, hogy eljussunk a kis Jézus jászlához.
Ujjongunk tehát mi is, mert a hit szemével már látjuk az új élet kis rügyeit, melyek kihajtanak, mikor elolvad a hó. A Szentlélek Máriára szállt, és ránk is, ezért joggal remélünk egy megújult életben, amelyet a Messiás hoz közénk. Az Úr csak azt kéri tőlünk, hogy alázatosak, és befogadók legyünk, hogy ujjongani tudjunk az Úrral, aki érkezik.

2012-12-04


______________________________

Jézus ma is gyógyít


Mt 8,5-11
Advent a várakozás, a megtérés, az elmélyülés időszaka. Szt. Máté evangélista örömhírével kezdjük advent első hetét: a megváltás mindenkinek szól, nem csupán egy bizonyos népcsoportnak. Jézus mindenkit befogad az ő Országába, aki elismeri, hogy szüksége van rá, és rábízza magát teljesen.
Ha adventi programot akarunk készíteni önmagunk számára, úgy gondolom, előbb két dolgot kell tudatosítanunk:
1. Jézus engem is meg akar gyógyítani, és nem köti ezt feltételekhez. Nem mondja, hogy ki kell ezt érdemelnem, nem mondja, hogy előbb meg kell változnom. Csak egy dolgot kér, hogy bízzak benne.
2. Másrészt azt, hogy Jézus senkit nem akar kizárni azok közül, akiknek szükségük van Rá. Rajtam keresztül akar eljutni hozzájuk és nincs jogom kizárni senkit, még akkor sem, ha nem kedvelem az illető személyeket. Feladatom beszélni mindenkinek, akiket Isten az utamba hoz, azokról a csodás dolgokról, amelyeket az én életemben megvalósított. Legyek én az, akin keresztül a mai századosokhoz, és azok szolgáihoz eljut Jézus gyógyító kegyelme.

2012-12-03


______________________________

advent 1. vasárnapja


Az emberek minden időben reméltek abban, hogy egyszer megváltozik ez a világ. Az a sok rossz egyszer majd csak véget ér. A magunk életében is látjuk, hogy elhatározunk dolgokat, aztán nem tudjuk megvalósítani, vannak rossz szokásaink, melyektől nem tudunk megszabadulni. Reméljük, hogy egyszer majd csak bekövetkezik valami változás. A világban rengeteg igazságtalanság van. Mintha senki és semmi nem tudná a gonoszok hatalmát megtörni. Reméljük, hogy egyszer majd csak lesz egy igazibb élet. Jézus korában is feltették az emberek ezeket a kérdéseket. A választ Jézus nem magyarázatokkal adta meg, hanem képekkel. Ezeket mi, mai olvasók, könnyen félreértjük. Jézus nem megijeszteni akarta hallgatóit azokkal a katasztrofális eseményekkel, amelyekről beszélt, hanem ellenkezőleg. Értelmet, magyarázatot akart adni azokra a rettenetes dolgokra, amelyek be fognak következni.
A mi életünkben is vannak időszakok, amikor nem látjuk az értelmét azoknak a dolgoknak, amelyek történnek. Miért ér engem ennyi csapás? Szeretnénk, ha valaki segítene megérteni ezeket, és tudtomra adná, hogy hogyan kell viselkednem ezekben a helyzetekben. Aki fel tudja ezt tárni számomra, az apokaliptikus cselekedetet hajt végre. A kifejezés ugyanis, hogy apokalipszis, azt jelenti, hogy feltárni valaminek az értelmét. Így a mai apokaliptikus evangéliumi rész is fel akarja számunkra tárni, hogy ezek a katasztrofális események mit akarnak jelezni. A világ végét. Azt, hogy ez a világ véget ér. Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban. Az ég erői meginognak, pedig ezeket tartjuk a leg változhatatlanabbaknak. A nap mindig felkel és lenyugszik, a hold mindig világít, a csillagok mindig ugyanott vannak az égen. Nos, ezek is meg fognak inogni. Amit a mi világunkban változhatatlannak hiszünk, az is meg fog változni, mert ez a világ véget és egy új kezdődik. Az Úr eljön, új világát teremt, és semmi és senki nem fog tudja őt ebben meggátolni.
Jézus tehát nem megijeszteni akar, hanem bátorítani bennünket, hogy az, ami nincs rendjén ebben a világban, bennünk, környezetünkben, az mind meg fog változni.
Mit kell tennünk, amikor mindez bekövetkezik? Nézzetek fel, és emeljétek fel fejeteket – mondja Jézus. Ne önmagunkat, a körülöttünk lévő világot nézzük, hanem nézzünk fel arra, aki érkezik. Nem az a fontos, hogy én mennyire szerencsétlen, bűnös, gyenge vagyok, hanem, hogy milyen változást tud az Úr végbevinni bennem.
Még egy dolgot ajánl Jézus: hogy a tobzódást, és részegeskedést kerüljük. A részeg ember nem úgy látja a valóságot, ahogy van, nem fogja fel, hogy mi a helyes, mi a lényeges. Sok mindentől megrészegedhet az ember: a hatalomtól, a vagyontól, a sikertől. Az ilyen ember nem tudja befogadni a változást, amit az Úr hoz, mert ő már a maga számára megteremtette a vélt boldog életet.
Az Úr úgy jön, mint egy csapda. A csapda az áldozatát mozgásképtelenné teszi. Így mindenikünk számára elérkezik az a pillanat, amikor már nem tehetünk semmit, hogy javítsunk az életünkön, változtassunk a helyzetünkön. Azért mondja ezt Jézus, hogy komolyan vegyünk az életünk minden percét, komolyan vegyünk az adventi készülésünket.

2012-12-02


______________________________

A halál kevesebb, mint a hajszál


Rettenetes dolgokról beszél Jézus, hogy üldözni fognak, börtönbe vetnek, megölnek, mégis azt mondja, hogy még egy hajunk szála sem vész el. Ez azt jelenti, hogy ami történik velünk, az üldöztetések, a szenvedések, még a halál is kevésbé fontos esemény, mint a hajszál elveszítése. Mit akar ezzel mondani Jézus? Azt, hogy az igazán lényeges dolgok nem vesznek el. Isten a megváltás Istene, és nem a pusztításé. Nem vonakodott az életét adni értünk. Ha ennyire értékesnek tart minket, ha ennyire szeret, nem fogja engedni, hogy elvesszünk. Ami rosszabb, mint a szenvedés, a halál, a kárhozat nem tud még a hajunk szálához sem közelíteni. Mi tesz minket ennyire értékessé? Isten szeret bennünket, és amiből egy hajszálnyit sem enged elveszni, az a mi szeretetünk.
Miért fontos Jézusnak, hogy ne féljünk? Mert az ember képes sok mindenre, csak, hogy megszabaduljon a félelem érzésétől, ezért gyávának, megalkuvónak bizonyul, de ha tudjuk, hogy az, ami félelemmel tölt el, nem tart örökké, és semmi bajunk nem származik belőle, akkor elviseljük, miként elviselünk egy injekciót, vagy bármi mást, ami pillanatnyilag kellemetlen.
Így képesek vagyunk akkor is Jézusra figyelni, és Jézusban bízni, amikor körülvesz a félelem.

2012-11-28


______________________________

Ne rémüldözz!


Lk 21, 5-11
Már hozzászoktunk a mindenféle katasztrófákról szóló hírekhez. Az újság, a tévé legtöbbször ezekről tudósít: botrányokról, tragédiákról, éhségről, háborúról, balesetekről. Számunkra ezek annak jelei, hogy közeledig a végítélet.
Jézus is szörnyű dolgok közeledtéről beszél a mai evangéliumban, de nem megijeszteni akar, hanem ellenkezőleg, felkészíteni, és bátorítani, hogy ne rémüldözzünk. A szörnyű katasztrofális eseményektől se ijedjünk meg, Nem azért, mert mi ügyesek vagyunk, és megússzuk, vagy valahogy kihúzzuk magunkat a bajból, hanem azért, mert az Ő szava kiment minket. Tőlünk azt várja az Úr, hogy bármi történik is, bízzunk Benne. Vegyük számba tehát azokat a dolgokat, amelyek bennünket félelemmel töltenek el. Ezek is annak jelei, hogy közeledik végítélet. Közeledik az Úr, de nem azért, hogy bennünket tönkre tegyen, hanem, hogy kimentsen a ránk váró rettenetes eseményekből.

2012-11-27


______________________________

Sokat is érhet az aprópénz


Lk 21.1-4
Bizony, bizony, mondom nektek… Jézus akkor szokta használni ezeket a szavakat, amikor fontosnak tartja azt, amit mond, és különös figyelmet kér tanítványai részéről. Itt mélyebb dologról van szó, mint arról, hogy mennyit dobott egy özvegyasszony a perselybe. Arról, hogy ki, mit ad át önmagából Istennek, és mit tart meg magának. Nem csak erről az özvegyasszonyról van szó, hanem Jézusról, a tanítványokról, rólunk.
Tudtunkra adja, hogy Isten nem az eredmények szerint értékel. Nem azt tartja jó diáknak, akinek jó jegyei vannak, hanem azt, aki lelkiismeretesen igyekezett tanulni. Nem azt tartja jó szerzetesnek, akit mindenki dicsér, vagy, akinek sikerei vannak valamilyen téren, hanem azt, aki mindazt, amije van, Isten szolgálatába akarja helyezni, még akkor is, ha az mások szemében kevésnek tűnik.
Segít bennünket felismerni az önkeresés kísértését, még olyan tetteinkben is, amikor látszólag másoknak szolgálunk, látszólag segítségére vagyunk másoknak. Nem nehéz ezt lemérni. Ha nem értékelik azt, amit teszünk, nem dicsérnek érte, a magatartásunk elárulja, hogy mennyire volt az igazi szolgálat, és mennyire kerestük magunkat abban, amit tettünk.
Arról se feledkezzünk meg, hogy Jézus utolsó alkalommal van ott a templomban, amikor ez történik. Azért jött ide, hogy odaadja az életét egészen az emberekért. Miként senki sem veszi észre ennek az özvegyasszonynak az áldozatát, bár mindenét odaadja Istennek, Jézus is teljesen odaadja önmagát, de az emberek nem figyelnek fel rá.
Ugyanerre szólít fel bennünket is. Akkor teszünk a legnagyobb jót embertársainknak, ha nem sajnáljuk mindenünket odaadni, még ha úgy érezzük is, hogy mi jelentéktelenek, értéktelenek vagyunk, és úgy érezzük, hogy az, amit mi tudunk nyújtani, nem sokaknak válik hasznára, javára. Isten sokak üdvösségére tudja fordítani a mi kevés aprópénzünket.

2012-11-26


______________________________

Mulandó és örök


Lk 19, 41-44
A tanítványok elragadtatással csodálják a jeruzsálemi templomot. Milyen díszes kövek, mennyi arany, ezüst, milyen pompás művészi alkotások. nincs párja a világon. Jézus számára jó alkalom arra, hogy a mulandó, és örök dolgokról beszéljen a tanítványainak. Jézus mindig tisztelte a templomot. Saját magát is templomnak nevezte, amelyet tönkre tesznek, de aztán új életre kel. . Ám azt is tudta, hogy ez a díszes építmény nem önmagáért van. Nem azért épült, hogy csodálják, hanem azért, hogy az embereket segítse kapcsolatba lépni Istennel.
Hasonlóképpen, mi is élő kövek vagyunk, amelyekből Krisztus Teste, az Egyház felépül. Bármilyen díszesek vagyunk, bármennyire csodálnak is egyesek, a rendeltetésünk nem az, hogy minket dicsérjenek, csodáljanak, hanem, hogy segítségünkkel az emberek Istennel kapcsolatba kerüljenek.
Tanuljunk meg túlnézni azon, ami mulandó, bármennyire vonzó, szép, elragadó, és meglássuk azt, ami romolhatatlan, ami örök, ami akkor is megmarad, amikor minden tönkremegy, ami számunkra fontosnak látszott.

2012-11-22


______________________________

Mária bemutatása a templomban


Mt 12,46-50
Ki az én anyám, és kik az én testvéreim? Isten úgy teremtette az embert, hogy családban szülessék, hogy a családi kötelékek fontosak legyenek mindenikünk számára. Ő maga is családban született. Most mégis, amikor az ajtóm kívül várnak rá az ő édesanyja, és a testvérei, nem részesíti őket előnyben azokkal szemben, akik őt hallgatják. Nem, mintha nem szeretné az édesanyját, vagy a testvéreit, hanem, mert az Isten Országában mélyebb, és igazabb kapcsolatok jönnek létre még annál is, ahogy egy anya szereti a gyermekét. A tanítványok már nem csupán barátai Jézusnak. Azzal, hogy elindultak Jézus követésére, Jézus anyja, testvérei, nővérei lettek, és egymás számára is. Nem csak szomszédok vagyunk, hanem testvérek. Nem csak eltűrjük egymást, hanem egymáshoz tartozunk. Nem csak segítünk egymásnak, hanem gondoskodunk egymásról, mint jó édesanya, mint jó testvér. így, mint ahogy a kisgyermek növekszik a családban, úgy növekszik közöttünk az Isten Országa.
Természetesen, Máriát nem zárja ki Jézus ebből az új kapcsolatból, hisz Mária nem csak testileg lett Jézus édesanyja, hanem hitben is, akkortól, amikor igent mondott rá. Új formában lett édesanyja Jézusnak, és nem csak neki, hanem nekünk is. Ma az ő bemutatását ünnepeljük a templomban. A hagyomány szerint Mária már gyermekkorától Istennek akarta szentelni az életét. Az igen, amit kimondott, előző számos felajánlásénak volt a megkoronázása.
Szükségünk van ilyen édesanyára, aki a szenvedés közepette is látni tudta Isten eljövendő győzelmét. Segítsen bennünket is, hogy a sok jó elhatározásunk, törekvésünk beteljesítéseként Isten tervéhez hozzá tudjunk simulni, át tudjuk adni magunkat az Úrnak és életünket testvéreinkre bízzuk.

2012-11-21


______________________________