Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 |

Napi gondolatok

Szántó szó


Mk 4,1-20
A magvető bőkezűen veti a magot, bár látja, tudja, hogy nem minden mag esik jó földbe. Akkor is, ha az útszélre, köves talajra, tövisek közé hull, remél, hogy onnan is fog jönni termés.
Jézus olyan Istent mutat be nekünk, aki nem fél szórni az ő szavát, aki remél bennünk, bár jól ismer minket, gyengeségeinkkel együtt.
Mi azt választottuk, hogy gyümölcsöztetjük Isten igéjét az életünkben, de a mindennapi élet gondjai, a fáradtság, a feszültségek, a kedvetlenség, az elbátortalanodás, az élet túl gyors ritmusa azt eredményezik, hogy sokszor elfojtjuk, nem engedjük gyümölcsöt hozni az életünkben Isten szavát. Bár szeretettel fogadtuk be, nem tud hatással lenni a mi életünkre.
Mi ezen nem sokat tudunk változtatni, de ha beismerjük, hogy mennyi gyengeségünk van, hogy mi sokszor kemény út, köves talaj, tövises föld vagyunk, és engedjük, hogy az Úr szava felszántsa ezt a kemény talajt, megváltoztassa, megforgassa, eltűnnek a tövisek, a kövek, a kemény föld fellazul, és Isten kegyelméből képesek leszünk termést hozni.
Ne ragadjunk le tehát annál, hogy mi ilyen gyarlók vagyunk, hogy mennyi minden nem sikerült, minden jó elhatározásunk ellenére, hanem arra a bizalomra építsünk, amit Isten belénk vet még most is, és engedjük, hogy az ő szava mélyen felszántsa a mi életünket.

2013-01-30


______________________________

Bemehettek volna!


Mk 3, 31-35
Tegnap az írástudók jöttek Jeruzsálemből. Meg voltak győződve arról, hogy nekik sürgősen intézkedniük kell, mert Jézus nem a helyes úton jár. Ma a hozzátartozói érkeznek Názáretből, Máriával együtt, azzal a meggyőződéssel, hogy nekik is intézkedniük kell, mert Jézus eszét vesztette.
Érdekes, hogy nem mennek be a terembe, ahol Jézus beszél a tömegnek, hanem megállnak kinn és üzennek Jézusnak, hogy jöjjön ki.
Izraelben a család nagy közösséget jelentett, nem egy három emberből álló kis csoportot. Ez a nagy család fontos szerepet töltött be mindenki életében. Ezen keresztül tapasztalták meg konkrétan, hogy mit jelent Isten szeretete és a felebarát iránti szeretet. Hűséges lenne ehhez a családhoz, ezt védeni, ugyanannyit jelentett, mint hűséges lenni Istenhez, az Istennel kötött szövetséghez.
Jézus nem engedi, hogy birtokolja őt a családja, hanem kitágítja a családot olyanokra, akikkel már nem a vérbeli kapcsolat fűzi össze, hanem lelki kapcsolat jön létre közöttük: mindnyájan a mennyei Atyának a gyermekei, és Krisztusnak testvérei. Családjába fogadja mindazokat, akik az Isten akaratát teljesítik.
Isten szava új közösséget hoz létre, ami fontosabbá válik, mint a családi kötelék. A vérbeli kapcsolat nem gyengül, de második helyre kerül. Velük is együtt keressük Isten akaratát, de ha ők nem akarnak velünk lelki közösségben is lenni, nem hívhatnak ki a közösségünkből, hogy velük legyek. Nem vonhatnak el attól a feladattól, amelyet Isten, az én közösségem rám bízott.
Ezt akarjuk mi is tudatosítani magunkban, hogy Jézus testvéreket, nővéreket adott nekünk. Közösségünkben megtapasztalhatjuk, hogy Isten szeret minket, azáltal, hogy szeretetben tudunk élni.

2013-01-29


______________________________

Jézus a legerősebb


Mk 3, 22-30
Ahogy az örömhír terjed, és az emberek közül egyre többen elfogadják Jézust, úgy a véle szembeni ellenállás is fokozatosan növekszik Szent Márk evangéliumában. Jézus rokonai úgy gondolják, hogy Jézus megbolondult, az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből érkeztek, azt gondolják, hogy Jézust az ördög szállta meg. Körülbelül 120 kilométerről jöttek idáig ezek az írástudók, azért, hogy felülvizsgálják Jézus magatartását. Meg akarták védeni minden áron a hagyományt azokkal az új dolgokkal szemben, amelyeket Jézus tanított.
Jézus válaszának három része van.
Az első részben egy magában megosztott család hasonlatával próbálja érzékeltetni Jézus, hogy mennyire önmagában ellentmondás a vád, hogy ő az ördögök fejedelmével űzi ki az ördögöket.
A második részben az erős emberhez hasonlítja a gonoszt, akit csak egy erősebb képes legyőzni, és kifosztani. Jézus ez az erős ember, aki mindenkinél erősebb, ezért tudja az ördögöt legyőzni, elűzni, elfoglalni a házát, vagyis kiszabadítani az embereket a gonosz hatalmából. Már Izajás próféta is használta az erős ember hasonlatát, akinek kezéből majd a Messiás ki fogja szabadítani a népet.
Harmadik rész a Szentlélek elleni bűn. Minden bűnt megbocsát Isten, csak a Szentlélek elleni bűnt nem. Mi ez a Szentlélek elleni bűn? Azt állítani, hogy a jótettek, a felszabadítás, amivel Jézus segít az embereken, valójában rossz tettek, a gonosz művei. Nyilvánvaló, hogy Isten működik Jézusban, és aki mást állít, az a nyilvánvaló igazságot nem akarja figyelembe venni. Isten szívesen megbocsátana neki, de az ilyen ember elutasítja Isten bocsánatát, mert az igazság neki nem tetszik, mert neki ebből személyesen kellemetlen dolgok származnak.
Mi is akkor követhetünk el Szentlélek elleni bűnt, amikor tudjuk, hogy Isten mit kér tőlünk, de nem akarjuk tudomásul venni. Néha mi is konfliktusba kerülünk Jézussal, mert nem mindig tetszik nekünk, amit kér tőlünk. Ne meneküljünk ettől a konfliktustól, hanem az erős embert, Jézust engedjük be az életünkbe, hogy változtassa meg, aminek meg kell változnia.

2013-01-28


______________________________

A szív lepráját, ne csupán a testét...!


Mk 1,40-45
Jézus a meggyógyított leprástól azt kéri, hogy tartsa titokban a csodát. Miért teszi ezt? Nem szeretné, ha benne a csodatevőt látnák az emberek. Nem azért jött Jézus, hogy csupán a testi betegségekből meggyógyítson, hanem, hogy visszavezessen Istenhez, megváltson minket. Amikor Istent csak azért keressük, amit adni tud nekünk, azért imádkozunk, hogy Isten segítsen a mi terveink megvalósításában, Istent a magunk céljaira akarjuk felhasználni, a lényeg kimarad, nem Istenhez jutunk, hanem csak önmagunkhoz.
Kérjük tehát a csodát, az Úrtól, de a megtérés csodáját, a szívünk meggyógyulásának a csodáját, és ne elégedjünk meg azzal, hogy a lepráinktól, meggyógyítson minket, megoldja a külső problémáinkat.

2013-01-17


______________________________

Jézus megkeresztelkedése


Azt hallottuk az evangéliumban, hogy a nép várt. Várta a megígért Messiás Királyt, és véle együtt azt az új világot, amelyet ő létre fog hozni. Ott békesség lesz az állatok és az emberek között, nem lesz szenvedés, háború, betegség, korai halál. Ilyen Messiást vártak.
Magunktól is kérdezzük meg, hogy mi mit várunk el Istentől, mit változtasson meg a jelen világban, a mi életünkben? A választott nép most is várja a Messiás eljövetelét, mert annyira más volt Jézus, mint az a Messiás, amelyre ők vártak, hogy Jézust nem tudták elfogadni. Lehet, hogy mi is így járunk, ha a mi elvárásaink nem hasonulnak Isten terveihez.
János azt mondja: én csak vízzel keresztellek benneteket, de utánam jön egy valaki, aki erősebb nálam, az lélekkel és tűzzel fog keresztelni. A víz a külsőt megtisztítja, de nem tud behatolni a lélekbe. Szükséges, hogy jöjjön az, aki belsőleg is át tudja alakítani az embert. Az a keresztség, amelyet Jézus hoz, és amiben mi is részesültünk, nem csak külsőleg tisztít meg, hanem élő víz forrásává változik a lelkünkben.
Miközben Jézus megkeresztelkedett, megnyílt az ég. Lukács evangéliumában, amikor megnyílik az ég, azt jelenti, hogy Jézus imádkozik.
Az is fontos, hogy Jézust nem egy külön szertartással keresztelték meg, mint kiváltságos személyt, hanem együtt az emberekkel. Jézus egy lesz a bűnösök közül. Részt vesz az emberek életében, nem irtózik annak semmiféle mocskától.
Az Atya épp akkor nevezi őt szeretett fiának, akiben kedve telik, amikor egy lesz a bűnösök közül.
Isten mindig részt akart venni az ő népének az életében, együtt zarándokolt vele, Ő is sátorban lakott, mint a választott nép fiai a vándorlás idején. Mikor a népet Babilonba vitték, Ezekiel látomásában a szövetség ládája a templomot elhagyta, és elkíséri a népét a fogságba is.
Mit jelent tehát az, hogy Jézus imádkozik? Nem valamilyen imaszövegek elmondását jelenti, hanem, hogy teljes összhangban van az Atyával. Ezt jelenti tehát imádkozni: összhangot teremteti Isten gondolatai és az én gondolataim, Isten érzései és az én érzéseim, Isten cselekedetei és az én cselekedeteim között.
Jézus fölött megnyílt az ég. A Szentírásban, amikor az ég bezárult, Isten nem küldte többé a prófétáit, mert népe ellenkezett az ő akaratával. Ez Istennek a hallgatása.
A Szentlélek galamb képében szállt le rá. Az özönvízkor a galamb az Istennel való megbékélésnek volt a jele. Amilyen szelíd a galamb Isten is olyan jóindulattal, szelíden közeledik az emberekhez. A galamb másik jellemzője, hogy mindig visszatér a fészkére (postagalamb…). Amikor Jézusra részáll, hazaérkezik a Szentlélek.
Az égi hang nem feltétlenül természetfeletti jelenség, hanem Isten gondolatának a megértését. Jézus az Atya tökéletes képmása. Abban a Jézusban, aki a bűnösök közé vegyül, aki majd megmossa a tanítványai lábát, aki az életét odaadja az emberek megváltásáért, az Atya önmagára ismer.
Ő a szeretett fiú. Ábrahám jut eszünkbe, akinek sok fia volt, de Izsák volt a kedvenc a szeretett fiú. Az emberek szemében Jézus élete nem egy sikertörténet. Megvalósíthatatlan dologba kezdett. Az Atya mégis azt mondja, hogy ő a szeretett fiú, akiben kedve telik. Ez minket is döntés elé állít: a világ szemében akarunk-e sikeresek lenni, vagy engedjük, hogy az a keresztség, amelyet Jézus a mi lelkünkbe hozott táplálja életünket, és hozzá legyünk hasonlók, és az Atya szeretett gyermekeivé váljunk.

2013-01-13


______________________________

Az alázatos János


Jn 3, 22-30
A karácsonyi idő hétköznapjai ezzel az érdekes jelenettel zárulnak, amelyben konfliktusba kerülnek keresztelő János tanítványai, és Jézus tanítványai. Úgy néz ki, hogy minkét csapat végezte a megtisztulási keresztelést. Jánostól azt kérik a tanítványai, hogy lápjen fel Jézussal szemben, védje meg a szerzői jogát, ne engedje, hogy Jézus is kereszteljen, akkor János tisztázza, hogy nem ő a fontos, hanem Jézus.
Nem hiába nevezi Jézus, keresztelő Jánost a legnagyobbnak az emberek között. Alázatossága teszi őt naggyá. Igazi az alázatossága, mert világos számára, hogy mi az ő szerepe a megváltás hatalmas isteni művében, ami átszövi a mi kis történeteinket.
Igen, alázatosságra van szükség ahhoz, hogy ne képzeljük magunkat messiásoknak, hanem merjünk munkatársai lenni az Úrnak, akkor is, ha a nekünk szánt feladatot szerénynek érezzük nagyravágyó álmaink mellett. Nem is tűnik mindig annyira fontosnak a mi munkánk, de szükséges.
- Az utolsó mondata a mai evangéliumnak, hogy neki növekednie kell, nekem pedig kisebbednem. Mi Istent hirdetjük, és ha Ő megjelenik az életünkben, akkor Ő a fontos. Olyan vagyok, ha nem engedem át Neki a fő helyet, mintha lámpával akarnék világot teremteni és nem engedném a napot világítani. Az a baj, ha nem ismerjük Őt, és nem ismerjük az Ő akaratát.
- János önmagát a vőlegény barátjának nevezi, aki örül a vőlegény házasságának. Úgy tekintek magunkra is, mint a vőlegény barátaira. Mi is ennek megfelelően kell, hogy viszonyuljunk mindenkihez. Meglátni bennük a Jóisten jegyesét. Örülni az Istennel való szeretetkapcsolatának. Nálamnál sokkal szebb jegyese van, abban segíteni, hogy Vele lépjen kapcsolatba.
- János átengedte Jézusnak a folytatást. Nem ragaszkodott ahhoz, hogy ő legyen az első. Tisztában volt azzal, hogy valami új, valami nagyobb következik, mint amit eddig ő tett.

2013-01-12


______________________________

Bátorság és akarat


Lk 5, 12-16
Ez a két téma tűnik fontosnak a mai evangéliumban.
Bátor ez a leprás, hogy elmerte hagyni a helyet, azt a szerepet, amelyet kijelöltek számára, hogy ott várja a halálát, anélkül, hogy valami értelmét látná ennek. Bátor Jézus is, mert nem fél a fertőzéstől.
A leprás azt mondja Jézusnak: ha akarod, meggyógyíthatsz. Jézus így válaszol: akarom. Két akarat találkozik. Mindkettő a jó által akarja legyőzni a rosszat.
Ezt a két dolgot szeretnénk mi is megtanulni: együtt lenni bátor Jézussal, és ugyanazt akarni, amit ő. Sok mindent akarunk, sok mindent szeretnénk, de ha megkérdezzük az Atyát, hogy mi az ő akarata, válaszol nekünk, és akkor már csak bátorság kell ahhoz, hogy meg is tegyük. Ez ad értelmet a mi életünknek.

2013-01-11


______________________________

Örömhírt hirdetünk


Lk 4,14-22a
A mai evangéliumból azt a pesszimista következtetést szoktuk levonni, persze, ha tovább olvastuk volna, hogy nagyon nehéz azoknak beszélni Krisztusról, akik ismernek, vagy azt hiszik, hogy ismernek minket. Talán még nehezebb azoknak beszélni, akik már mindent tudnak az evangéliumból, vagy azt hiszik, hogy nekik már nem lehet újat mondani.
Ma nem ezen elmélkedünk, hanem meg akarjuk tanulni Jézustól az örömhírt hirdetni. Jézus nem arról kezdett beszélni, hogy miket kell betartani, mit nem szabad, mi kötelező, hanem örömhírt hirdetett. A foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, az elnyomottaknak a szabadságot.
Tőlünk is ezt várja Krisztus, hogy az örömhírt hirdessük, és segítsük az embereket szabaddá lenni. Ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha mi szabadnak érezzük magunkat, ha örvendeni tudunk annak, hogy Krisztushoz tartozunk. Az imádságról nem az jut eszünkbe, hogy mennyi imát kell mondani s mennyi elmaradt, hanem az, hogy milyen jó Jézussal lenni. Nem azon sopánkodunk, hogy mennyi mindent nem szabad nekünk, mert Jézus megtiltja, hanem annak örülünk, hogy milyen sok embernek jó az, hogy vagyunk, és, hogy így élünk, és hogy figyelhetünk rájuk, meghallgathatjuk őket, segíthetünk nekik. Nem az jut eszünkbe, hogy milyen nehéz elviselni ezeket a testvéreket, akikkel együtt kell élnünk, hanem annak örvendünk, hogy jó példájuk minket is ösztönöz, és, akik elfogadnak engem, türelemmel vannak gyengeségeim iránt, segítenek megtanulni, szeretni.

2013-01-10


______________________________

Ne féljetek!


Mk 6, 45-52
Szegény apostolok viharba kerültek. Kétségbeesetten eveztek. Nem is annyira a vihartól ijedtek meg, hisz ők halász emberek voltak, sok ilyen viharon átmentek. Amitől inkább megrettentek, az a kísértet volt. Jézus bátorította őket: ne féljetek, én vagyok! Jézus beszállt a bárkájukba és a szél elállt.
Furcsa ez a történet. Azt mondja az evangélista, hogy azért csodálkoztak, mert nem okultak a kenyérszaporításból. Hol függ össze a kenyérszaporítás története a vihar lecsendesítésével? Nyilván ott, hogy egyik esetben sem tudtak bízni Jézusban. Jézus számukra kísértet lett, akitől félni kell, aki tönkre teszi őket.
Sokszor kerülünk mi is viharba, és ez a vihar nem a körülöttünk történő események miatt van, hanem azért mert még nem okultunk a kenyérszaporításból, még nem bízunk eléggé Jézusban. Nem hisszük eléggé, hogy a javunkat akarja, és gondoskodik rólunk, hanem félünk tőle, mint a kísértettől, hogy elítél, megbüntet.
Boldogok vagyunk, ha vihar közepette meghalljuk szavait: ne féljetek, én vagyok! Kereszténynek lenni nem azt jelenti, hogy nem érezni a félelmet, hanem bízni abban, aki meg tud menteni az elveszéstől. Ez tesz képessé arra, hogy legyőzzük a félelmünket, az önmagunk féltését.
Gondoljunk itt azokra a dolgokra, amelyek félelemmel töltenek el bennünket, melyek miatt néha vihar van a lelkünkben. Engedjük, hogy Jézus lépjen be a bárkánkba és teremtsen csendet.

2013-01-09


______________________________

Kenyérszaporítók


Mk 6,34-44
A kenyérszaporítás csodájáról hallottunk. A halakat mindig el szoktuk felejteni. Ez a csoda nyilvánvalóan előképe az oltáriszentség alapításának. Nem hiába írja le részletesen az evangélista Jézusnak a cselekedeteit: kezébe vette a kenyeret és a halat, szemét az égre emelte, kifejezve azt, hogy teljes egységben van az Atyával abban, amit tesz, hálát adott az Atyának.
Az is érdekes, hogy a tanítványok kezébe adta a kenyereket és a halakat, hogy ők osszák szét. Krisztus tanítványa lenni azt jelenti, hogy mi is segítségére vagyunk a mai kenyér-, és halszaporításban. Az emberek éhesek. Nem csak kenyérre, hanem Istenre vágynak.
Érdekelnek bennünket az emberek gondjai, szükségletei, elsősorban a testvéreink gondjai. Az Úr elé visszük ezeket, és nagylelkűen osztogatjuk közöttük azt a jót, amit az Úr általunk akar megsokasítani.
Ebben a legalapvetőbb lépés az együttérzés. Ahogy mondani szokták, a megosztott szenvedés fél szenvedés, a megosztott öröm dupla öröm.

2013-01-08


______________________________