Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 | 131 |

Napi gondolatok

Fontos felejteni


Mt 18, 21- 35
Hányszor kell megbocsátani annak, aki vét ellenem? Ez a rövid párbeszéd Jézus és Péter között mutatja, hogy mennyire nehéz sokszor megbocsátani. Úgy érzi az ember, hogy határos a türelme. Néhányszor megbocsát, de aztán a mi sok az sok. Vannak olyan súlyosabb esetek, amikor majdnem lehetetlen a megbocsátás, mert a másik nagyon nagy rosszat tett nekem. Megrágalmazott, becsapott, visszaélt az én jóságommal.
Ha ilyen nem is történik gyakran, annál gyakrabban történnek apró dolgok, amelyek miatt megharagudhatunk egymásra. Vádaskodások, keményebb szavak, durvább magatartás. Legtöbbször nem rosszindulatból történnek, csak pillanatnyi felindultságból, sértődöttségből, meg nem értésből.
A megoldást Mindenik esetben Jézus adja: az Ő halála és feltámadása nem egy régi történet, hanem mindig jelen van, amikor megbocsátja a mi gyengeségünket. Ha őszinte vagyok önmagamhoz, be kell látnom, hogy mennyire gyenge vagyok, és nem vagyok képes legyőzni a gyengeségeimet. Mégis, az Úr újra és újra megbocsát nekem. Ha ezt megtapasztalom, ebből mi más következne, mint az, hogy nekem is ezt kell tennem testvéreimmel. Épp ezen múlik, ettől függ, hogy igazi keresztény vagyok-e, hogy meg tudok-e bocsátani.
Valaki mondta: Fontos emlékezni, de még fontosabb felejteni.

2013-03-05


______________________________

Előítélet lebontása


Lk 4, 24-30
Jézus megállapítja, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Ezzel kinyilvánítja azt, hogy ő maga próféta, sőt, több mint próféta. Prófétaként hallgatóinak tudtára adja, hogy Isten nem személyválogató, mint ők. Őt magát az Atya nem csupán egy néphez küldte, hanem minden emberhez. Emlékezteti őket Illés esetére, aki a szeraptai özvegynek, tehát egy pogány asszonynak megélhetéséről gondoskodott, Elizeus esetére, aki a szíriai Námánt meggyógyította a leprájából.
Persze, mi nem vagyunk személyválogatók, de bennünk is ott van a hajlam, hogy elkülönüljünk azoktól, akik másképp gondolkodnak, mint mi, akik más nyelvet beszélnek, mint mi. Még a provincián belül is különbséget teszünk az egyes testvérek között.
Nem kell mindenkivel egyet érteni, Nem kell mindenkivel hasonlóképpen gondolkodni, de mielőtt valakit kizárnánk a mi „zsinagógánkból”, gondoljuk meg, hogy a mi Atyánk őt is épp úgy kedveli, épp úgy szereti, mint minket, róla is gondoskodni akar, sőt, lehet, hogy rajtunk keresztül.
A ferences karizmának egyik lényeges eleme, hogy különböző emberek képesek egymást elfogadni, szeretni és segíteni. Ezt tanuljuk meg Jézustól, idősebb testvéreinktől.
Einsteinnek van egy mondása: „nehezebb egy előítéletet lebontani, mint magát az atomot.” Istennek még ez is lehetséges, még a mi esetünkben is.

2013-03-04


______________________________

Jézust illeti a termés!


Mt 21, 33-43. 45-46
A Szentírásban többször olvashatunk az elvetett kőről, amely végül alapkő lesz. Egy példabeszédbe illeszti bele Jézus, amelyben olyan szőlőmunkásokról van szó, akik nem tartják be a szerződést és nem akarják beszolgáltatni a termést. Közösen döntik el, hogy az örököst megölik. Emlékeztet ez bennünket József történetére, ahol a testvérei meg akarják ölni, azért, mert az atyjuknak ő volt a kedvence. Az Úr az emberek elhatározását jóra fordítja. Megmentésük épp azon keresztül érkezik, akit meg akartak ölni.
A konkrét szeretet-cselekedetek a gyümölcsök, melyeket be kell szolgáltatni s nem az, hogy az egyháznak, a ferences rendnek a tagja vagyunk.
Ne feledjétek, erre a találkozóra nem azért mentek, hogy magatoknak learassátok a termést, hogy titeket csodáljanak, körül rajongjanak. A termés a konkrét tettekben megmutatkozó szolgáló szeretet az örököst, Jézus Krisztust illeti.

2013-03-01


______________________________

Az életünkkel választunk


Lk 16, 19-31
Jézus ma egy gazdagot és egy szegényt állít elénk. A gazdag bíborba öltözött, gondozott külseje van, és nagyokat lakmározik, ezzel szemben a szegény nem valami tetszetős külsejű, tele van fekélyekkel és éhes. Nem véletlen, hogy a gazdagnak nincs neve, míg a szegénynek igen. Isten számon tartja azokat, akik benne bíznak, akik Lázárok. Ez a név ugyanis azt jelenti, hogy Isten segít. Gazdag, aki nem bízza életét Istenre, van elég.
Lázár bízik Isten segítségében, mégis ott fekszik a földön sebekkel borítva, és éhesen, de nem jön a segítség sem Istentől, sem embertől. Haláláig sem tapasztalja meg a segítséget, amiben remélt.
Mindkettő meghal. Ez jelzi, hogy csak ebben az életben van lehetőségünk választani: Istenre bízzuk magunkat, vagy nem érdekel Isten. Nem elméletben történik ez a választás, hanem azáltal, hogy testvéreinkkel viselkedünk, ahogy azokkal bánunk, akik rászorulnak a segítségünkre, akiken Isten rajtunk keresztül akart gondoskodni.
A magatartásunk tükrözi, hogy milyen a kapcsolatunk Istennel: Lázárok vagyunk-e akik Istenben bíznak, vagy nincs különösképpen szükségünk Istenre, ha esetleg Isten segítségére szükségünk lesz, majd szólunk neki. Ha nincs szükségünk Istenre, nem tudunk átérezni annak a helyzetét sem akinek, a mi segítségünkre volna szüksége.

2013-02-28


______________________________

Igen, de mi lesz velünk?


Mt 20, 17-28
Jézus harmadszor beszél a Máté evangéliumában az eljövendő szenvedéséről, haláláról, és feltámadásáról, de az apostolok még mindig nem értik, miről van szó. Megértették, hogy Jézusra nehéz napok várnak, de utána következik a dicsőséges időszak, amikor Véle fognak uralkodni. Erre akarják bebiztosítani magukat, hogy nehogy valaki előlük elfoglalja a jobb helyeket. Nem csak a Zebedeus fiai viselkednek így, hisz a többi is háborog, amiért ezek ketten el akarták előlük foglalni a legfontosabb helyeket. Nem mondják nekik, hogy: testvérek, mi szívesen engedjük, hogy legyenek a tieitek ezek a helyek. Haragszanak, mert akkor mi lesz velük?
Jézus tanításának a csődje ez. A legközelebbi tanítványok sem tudták megtanulni Tőle az evangélium lényegét, az önfeláldozó szeretetet.
Nem könnyű megérteni, hogy Isten szemében az a nagy, aki Jézushoz hasonlóan testvéreire pazarolja a maga képességeit, egész életét, de aki felismerni, hogy őt mennyire szereti az Úr, ő is testvéreit fogja szolgálni. XVI Benedek pp., az idei nagyböjtben mondta, hogy a keresztény az, akit Krisztus szeretete meghódított, ezért nyitott a testvérei iránti szeretetre.
Igen, elsősorban a testvéreink iránt. Jézus is azt mondja, hogy: nálatok, köztetek ne olyan legyen a viszony, mint a pogányok között. Nem azt mondja, hogy igyekezzenek mindenkit egyformán szeretni, hanem, hogy egymásnak legyenek a szolgái.
Azért szép a közösségi élet, mert itt mindenki arra törekszik, hogy a másikat szolgálja, segítse. Így mindenikünknek alkalma van önzetlen szeretetben részesülni és önzetlen szeretetet ajándékozni. Használjuk ki tehát ma is ezeket az alkalmakat.

2013-02-27


______________________________

Üres tojáshéj


Mt 23, 1-12
Nem tudom teljes szívből szidni ezeket az írástudókat és farizeusokat, melyekről ma hallottunk, mert az ő képmutatásuk jeleit lépten-nyomon felismerem önmagamban is: amikor jól akarok szerepelni, önmagamat akarom mutatni másoknak, és nem a Jézussal való barátkozás szépségét; amikor Isten szavát hirdetem, de tartalmatlanul. Olyan ez, mintha egy festett tojáshéjat adnék valakinek. Szépen nézhet ki, de nem tápláló. Lehet szépeket mondani, lehet szépeket írni, szép liturgiákat tartani, de csak akkor igazi mindez, ha az én életemnek az odaajándékozása hitelesíti szavaimat. Ha nem, üres marad. Megcsodálhatják, de senkit nem táplál.
Persze, hogy bizonyos helyzetekben szeretnék jól szerepelni. Szeretném, ha az embereknek jó véleménye lenne rólam, és néha eszembe jut, hogy vajon, most mit gondol rólam egyik, vagy másik, és ez természetes, de vigyáznom kell, hogy ez a hajlam ne irányítsa az én életemet, a magatartásomat. Ne az én személyem legyen a vallásos életem központjában, hanem Isten.
Jó nekünk, hogy közösségben élünk, mert nehezebb a testvéreink szemében tenni a szépet, akik látják az én életemet reggeltől estig. Segítsük is egymást, hogy ne csak Jézus szavai legyenek ajkunkon, hanem Jézus lelkülete éljen bennünk.

2013-02-26


______________________________

Szent Péter széke


Mt 16, 13-19
A mai evangélium megsejteti velünk, hogy Isten azokon keresztül nyilatkoztatja ki magát, akik nyitottak befogadni Őt, még akkor is, ha nem mindent értenek meg abból, amit Isten rajtuk keresztül nyilatkoztat ki. Péterrel is ez történt. Nem a saját erőfeszítésével jutott el arra a felismerésre, hogy Jézus az Isten Fia, hanem Isten nyilatkoztatta ki ezt neki. Nem egészen értette, hogy mit jelent, mégis boldognak mondja őt Jézus. Boldog mindaz, aki együtt működik Istennel csodálatos terve megvalósításában.
Jézus számára ez elég ahhoz, hogy Pétert sziklának nevezze, amelyre az egyházát építi. Krisztus maga a szikla, és mégis, ezt a feladatot átruházza Páterre, mégpedig úgy, hogy biztosítja a végső győzelemről. A pokol kapui nem vesznek erőt rajta.
Péter megkapja az Isten országának a kulcsait. A kulcs a hatalom jelképe. Hatalma van embereket beengedni az Isten országába. Az írástudókról és farizeusokról Jézus azt mondja, hogy ők tartották mindaddig kezükben az Isten országának a kulcsait, de visszautasították az evangéliumot és bezárták az emberek előtt az Isten országát. Ezért Péter veszi át a helyüket. Az ő feladata, hogy megnyissa a bezárt kaput. Ma is Péter a szikla. Ő Jézus tanításának a közvetítője. Ő a biztosíték arra nézve, hogy a helyes úton járunk, és hűségesek vagyunk Krisztus tanításához.
Ugyanakkor hozzá hasonlóan engedni akarjuk, hogy az Úr rajtunk keresztül is megismertesse önmagát az emberekkel.

2013-02-22


______________________________

Aranyszabály


Mt 7, 7-12
Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük. Jézus minden szava igazság, és mindaz, amire tanít, megfelel az ember természetének, de ez utóbbi valóban az evangélium aranyszabálya.
A bűn miatt az ember természete elferdült. Ez az elferdülés abban áll, mi elvárjuk másoktól, hogy velünk szemben kedvesek legyenek, becsüljenek, tiszteljenek, lehetőleg szeressenek is, és ez rendjén is volna, de annyira önmagunkkal vagyunk elfoglalva, hogy már nem is vesszük észre a másikat. Nem érdekel, hogy a másik mit várna el tőlünk. Annak vagyunk tanúi, hogy az emberek egyre inkább eltávolodnak egymástól. Gyermekkoromban természetes volt, hogy az emberek ismerték egymást, köszöntek egymásnak, egymásnak segítettek. Ma, különösen városon ki-ki magának él, alig van kapcsolata másokkal. Már nem köszönnek egymásnak, nem érdekli, hogy mi van a másikkal.
Jézus arra akar tanítani minket, hogy igazítsuk helyre ezt az elferdülést. Ha vágyom arra, hogy tiszteljenek, én is tiszteljem a körülöttem lévőket. Ha azt akarom, hogy megértsenek, értékeljenek, figyeljek arra is, ami szép és jó a körülöttem lévőkben. Kezdjünk el mi figyelni egymásra. Az ad erőt nekünk ehhez, hogy Krisztust ismerjük, Krisztust követjük, és Krisztussal együtt vagyunk.
A kölcsönös egymásra figyelés annak a jele, hogy Jézus itt van közöttünk, itt lakik velünk, és már elkezdődött az Isten Országa.

2013-02-21


______________________________

Mire kell a jel?


Gonosz ez a nemzedék – mondja Jézus. Miért? Mert jelet akarnak? Szerintem az jó, ha nem annyira hiszékenyek, ha minden mesének nem dőlnek be, és meg akarnak bizonyosodni arról, hogy valóban Jézus a Messiás, hogy hinni tudjanak benne.
Miben látja Jézus a gonoszságukat? Jézus már számos jelet mutatott nekik, de nekik még mindig nem elég. Még mindig nem fogadják el Jézust. Még mindig nem akarják őt követni, hanem újabb és újabb jeleket kívánnak. Úgy viselkednek Jézussal szemben, mint a cirkuszbeli bűvésszel, akinek a mutatványait megnézik az emberek, tapsolnak neki, s aztán hazamennek. Ha még kíváncsiak, ismét elmennek s megnézik, de az életüket ezek a mutatványok nem befolyásolják.
Abban áll tehát ezeknek az embereknek a gonoszsága, hogy bár számos jelet kaptak, nem szánják rá magukat arra, hogy elfogadják, kövessék Jézust. Csak azért követelik a jeleket, hogy szórakozzanak.
A jel, melyet Jézus ígér, a Jónás próféta jele. Tudjuk, mi történt Jónással. Isten Ninivébe akarta küldeni, de a próféta hajón próbált elmenekülni Isten akarata elől. Végül beledobták a tengerbe. A tenger a szemita ember szemében a halált jelenti. Isten azonban kimentette Jónást a halálból, a hal gyomrában volt három napig, majd Ninive partján találta magát. Jel volt a niniveiek számára: Isten a halálból is meg tudja menteni az embert. Hittek Jónás szavára, és cselekedtek. Bűnbánatot tartottak.
Jézust is eltemették, három napig a halál birodalmában volt, de Isten megóvta, harmadnapra feltámasztotta.
Ez a jele mindenikünk számára annak, hogy Isten meg tud menteni minket is a haláltól. Elég ez a jel számunkra ahhoz, hogy hinni tudjunk Jézusban, és követni tudjuk Őt.

2013-02-20


______________________________

A megbocsátás gyümölcse


Mt 6,7-15
A mai olvasmányokban megtérésről van szó. Nem hiába választották ki a hozzáértő teológusok ezeket a szentírási részeket a nagyböjt idejére. A nagyböjtben sokat beszélünk megtérésről.
Az első olvasmányban Izajás próféta arról beszél, hogy az Isten szava megtér Istenhez. Nem az ember tér meg Istenhez, hanem az Istentől érkező szó, miután az emberek között megtermi gyümölcsét. Gyönyörű hasonlatot használ a próféta. Az eső vize lehull a földre, azt termékennyé teszi, aztán ismét visszatér az égbe.
Jézus maga az Isten Szava, aki eljött hozzánk, elhozta a megváltást, és visszatért az Atyához. Nem tér oda vissza anélkül, hogy a mi életünkben gyümölcsöt ne teremne.
Jézus imádkozni tanít, de óv bennünket az üres imáktól. Istennek nincs szüksége üres szavakra. Az ima, amit Jézus átad tanítványainak, nem üres szavak, és nem is varázsigék. Amikor a Miatyánkot elimádkozzuk, azt fejezzük ki, hogy a mi életünkben Isten szava gyümölcsöt hozott, és ez a gyümölcs nem már, mint a testvéreink iránti szeretet, amiről a tegnapi evangéliumban hallottunk: az éhezőknek enni adni, a szomjazóknak inni adni…
Ma ennek a szeretetnek egy sajátos formájáról hallottunk, és ez nem más, mint a megbocsátás. Szeretettel fordulni afelé is, aki megsebzett, aki megbántott, aki ellenségének tekint minket. Annak tudatában tudjuk ezt megtenni, hogy mi is rászorulunk a megbocsátásra.
A megbocsátás a gyümölcse az Isten igéjének, amely eljött, hogy termékennyé tegye a mi lelkünket. Ezért, csak az tudja befogadni a megbocsátást, aki maga is megbocsát.
Téríts magadhoz Urunk, és mi megtérünk.

2013-02-19


______________________________