Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 | 131 |

Napi gondolatok

Isten hangja az egységre vezet


Jézus hosszú beszéde folytatódik, de most már mások a hallgatói, mint eddig. Most már nem az előbbi tömegnek beszél, hanem a zsidóknak. Amikor János zsidókról beszél, akkor a Jézussal szembeszegülők csapatáról van szó. Ezek rafináltak, provokálók. Jézusra támadnak, hogy kinek képzeli magát? Hogy mondhatja, hogy az égből szállott alá? Jézus válasza hallgatóinak megfelelőek: Isten senkit nem kényszerít arra, hogy higgyen Jézusban, de megadja Jn 6, 44-51
mindenkinek a lehetőséget, mégpedig úgy, hogy vonzza az embereket. „Senki sem jöhet hozzám, ha nem vonzza az Atya”. Ha valaki nem jut el a Jézusba vetett hithez, az felelős ezért, mert a benne élő vágyat, ezt a vonzást nem vette figyelembe, úgy tett, mintha nem érezte volna.
A mi hivatásunk is erre a vonzásra épül. De nem csak addig kell erre a vonzásra figyelni, amíg elhatároztuk, hogy belépünk a szerzetesrendbe, vagy Isten mellett döntöttünk, hanem továbbra is követjük a hívő hangot. Ez segít arra, hogy meghallgassuk Jézust, és eljussunk hozzá. Ami megváltozott azzal, hogy elköteleztük magunkat neki, hogy az óta nem külön-külön figyelünk a hívő szóra, hanem közösen. Isten együtt hív bennünket. Az a hang, amely nem az egység felé hív bennünket, az nem Istennek a hangja.

2013-04-18


______________________________

A feltámadás lüktetése


Jn 6, 35-40
Aki küldött, annak az az akarata, hogy semmit el ne veszítsek abból, amit nekem adott, hanem feltámasszam az utolsó napon.
Minden sebben, minden gyengeségben, minden sikertelenségben ott lüktet a feltámadás. A test betegségében, infantilizmusainkban, a be nem teljesült szeretetünkben, belső, vagy külső eltorzulásainkban, a jóban, szépben, ami elkezdődött, amire vágyunk, de még nem teljesedett be, mind ott van a feltámadás ereje. Isten mindezt új életre hívja. Ami igazi érték, az nem vesz el a halállal. Isten szemében mindez fontos és nélkülözhetetlen. Mindebben benne van az örök életre való meghívás. Ezért, nem mondjuk, hogy úgy sem érdemes… Érdemes akkor is, ha az emberek nem értékelik. Nem akarjuk egy pillanatra sem abbahagyni a jóra való törekvésünket.

2013-04-17


______________________________

Hihetetlen segít hinni?


Jn 6,30-35
Jézus hallgatói jelet, csodát akarnak látni, hogy hinni tudjanak. A hihetetlen által akarnak hinni. A jel, amelyet Jézus nyújt, az önmaga odaajándékozása. Aki Jézussal táplálkozik, az ő kenyeréből eszik, annak a hite nem éhezik meg, és nem szomjazik meg, mert nap, mint nap megtapasztalja a jeleket, melyeket Isten benne művel.
Isten nem azzal növeli az én gyenge hitemet, hogy hóbortos kívánságaimat teljesíti, hanem, hogy képessé tesz, hozzá hasonlóan elfogadni testvéreimet, a szolgálatukra lenni, a javukat keresni.

2013-04-16


______________________________

Hinni, felismerni


Jn 6, 22-29
Jézus azt mondja az összegyűlt tömegnek, hogy többé ne azért keressék, hogy egy kis kenyérhez jussanak, mert van ennél fontosabb dolog, ami örök. Ezt kell felfedezni, befogadni. Beépíteni az életükbe.
Erre azt kérdik tőle, hogy mit kell tenniük? Jézus válasza így hangzik: higgyetek bennem.
Mit jelent hinni? Nem abban kell hinni, hogy majd milyen jó lesz a mennyországban, ha ezt a pár éves szenvedést elviseljük, hanem hinni azok szavának, akik elmesélik, hogy Isten mit tett az ő életükben, felismerni, azt, amit Isten a mi életünkben tett, és képesek lenni azt, amit hallottunk, és ami felismertünk, szavunkkal, és életünkkel megmutatni testvéreinknek.

2013-04-15


______________________________

Az Ige maga az Úr


Mk 16, 9-15
A mai evangélium összefoglalója a feltámadás utáni eseményeknek. Visszatérő elem a tanítványok hitetlensége. Hiába meséli Mária Magdolna a találkozását a feltámadt Úrral, hiába mesélik az emmauszi tanítványok, hogy vendégül látták Krisztust, ők nem hiszik. A hit nem annak az elhívése, amit mások mesélnek, hanem személyes találkozás. Ez teszi alkalmassá a tanítványokat arra, hogy ők is menjenek és hirdessék az örömhírt.
Jézus elvárta volna tőlük, hogy higgyenek, még mielőtt találkozhattak volna vele, mint ahogy azok is hinni fognak, akiknek ők fogják hirdetni a feltámadást.
Mi is csak a szavakat tudjuk hirdetni, de szavunkon keresztül maga Jézus látogatja meg azokat, akik hallgatnak minket. Hiszünk az Isten szavának erejében, és hitünk tesz alkalmassá arra, hogy találkozzunk Vele.

2013-04-06


______________________________

Csoda?


Csodálatos halfogásról hallottunk az evangéliumban, a feltámadt Krisztussal való találkozásról. Ha figyelmesen olvassuk újra az evangéliumot, észrevehetjük, hogy nem annyira nyilvánvaló a csoda. Máskor is előfordult, hogy sok halat fogtak, és az is, hogy a háló nem szakadt el. Még az sem nyilvánvaló, hogy Jézus volt ott a parton, hisz nem mindenki ismerte fel, csak a szeretett tanítvány érzett rá, hogy „az Úr az”. A feltámadt Krisztussal való találkozás nem egy nyilvánvaló esemény. Inkább a tanítványok lelkében történik, mégis valóságos találkozás. Olyannyira valóságos, hogy életüket adták ezért a tanítványok.
Ilyen belső megtapasztalás a mi kapcsolatunk is Krisztussal, és minél inkább rátesszük életünket, annál inkább valósággá válik.

2013-04-05


______________________________

Ott van, ahol Róla beszélnek


Az emmauszi tanítványok lelkesen mesélték el a többieknek, hogy találkoztak Krisztussal. Amint ezek beszéltek, megjelent közöttük maga az Úr. Ha valaki találkozik Krisztussal, felébred benne a végy, hogy másoknak is továbbadja ezt az örömhírt, hogy hirdesse azt. Nem csak valami emlékeket ad tovább, hanem szavain keresztül Krisztus valóságosan is jelen van. így közvetítjük a hitet. Krisztus adja a hitet, de a mi tanúságtételünkön keresztül juttatja el a testvérünk lelkébe. Hasonlóképp, testvéreink tanúságtétele felkelti bennünk a vágyat, hogy keressük Azt, aki keres bennünket.
Ma nyitott szívvel akarom hallgatni annak szavait, aki a Feltámadottról beszél, és felismerni jelenlétét azok szívében, akik találkoztak Vele.

2013-04-04


______________________________

A hit szeme


Lk 24, 13-35
Két tanítvány az úton Jeruzsálemtől Emmausz felé indulatosan beszélgetnek a názáreti Jézus esetéről, akit már eltemettek, és vele együtt eltemették a reményüket is. Igen, mert ők számítottak Jézusra, az ő ígéreteire, de most már a halál és a csalódottság árad belőlük.
Egyszer csak Jézus hozzájuk szegődik. Semmi rendkívüli csoda nem történt. Jézus van ott velük, de ők nem ismerik fel. Túlságosan hétköznapinak tűnik, ez az ember, aki mellettük halad, ezért eszükbe sem jut, hogy Jézus lehet.
Sokszor mi is így járunk. Isten jelenlétét nehezen ismerjük fel az életünkben. Csak a külső, szemmel látható, érzékelhető dolgokat vesszük észre, de nem sikerül meglátni a dolgok, események lényegét. Az ember csak a szívével lát jól – mondja az író. Van nekünk egy olyan képességünk, amely még a szívnél is mélyebbre tud nézni, s ez a hitünk. Bármilyen csalódás ér bennünket, a hitünk eszünkbe juttatja, hogy öröktől fogva magához akarja vonzani azokat, akiket szeret, és soha nem fárad ebbe bele. Még a mi esetünkben sem adja fel a reményt.

2013-04-03


______________________________

Ne tartóztass!


Jn 20,11-18
A mai evangéliumi szakaszból kitűnik, hogy a magdalai Mária mennyire szerette Jézust. Az angyaloknak, akik azt kérdik, miért sír ezt válaszolja: elvitték az én Uramat és nem tudom hová tették. Magának Jézusnak is ugyanezt válaszolja, anélkül, hogy felismerné.
A Jézus iránti szeretete meg kell, hogy tisztuljon. Maga az Úr kéri ezt tőle: ne tartóztass! Most már megérti, hogy nem tarthatja meg magának az Urat. Nem azért kell Krisztushoz tartoznia, mert az neki olyan jó. A Krisztustól kapott szeretete számára olyan ajándék, amelyet tovább kell adnia. Amit látott, hírül kell adnia testvéreinek.
A mi esetünkben is hasonló a helyzet. Nem elég szeretni Jézust. Nem elég élvezni Jézus jelenlétét. Nem elég jól érezni magunkat Krisztus társaságában. A kegyelmeket, amelyekben részünk van, azért kaptuk, hogy testvéreinket is gazdagítsuk velük.
Ma szeretnék figyelni arra, hogy milyen kegyelmeket kapok az Úrtól, hol találkozom a feltámadt Krisztussal, és azokat kiknek tudnám tovább adni.

2013-04-02


______________________________

Húsvéthétfő


Mt 28, 8-15
Mintha egy verseny indulna. Egyik sávon ezek az asszonyok szaladnak, igyekezve a tanítványok tudtára adni, hogy Jézus feltámadt, a másik sávon a katonák, akik igyekeznek azt hazudni az embereknek, hogy a tanítványok ellopták Jézus testét.
Ez a verseny ma is folytatódik. Hogy kik vannak azon a sávon, akik tagadják Jézus feltámadását, akik igyekeznek lejáratni a Jézus tanítványait, nem nehéz azonosítani.
Mi a másik sávra álltunk be. Nekünk is feladatunk, és sürgős feladatunk hirdetni, hogy Jézus valóban feltámadt, és mi találkoztunk Vele. Nem henyélhetünk, nem ülhetünk kényelmesen, mint ahogy a versenyző nem állhat meg, hogy szórakozzon verseny közben. Ilyen henyélésnek számít, amikor úgy viselkedünk, mint akinek nincs semmi sürgős tennivalója. Amikor az imádságunkat elhalasztjuk, mondván, hogy majd később is ráérünk elmondani, most valami kellemesebbel akarjuk eltölteni az időnket. Amikor Isten indít valami nemes cselekedetre, de mi azt mondjuk magunkban, hogy majd más alkalommal, mert most nincs kedvem, ezzel hátráltatjuk a csapatunkat.
Krisztus feltámadt! A rajt-lövés eldördült! Ne álljunk hát tétlenül!

2013-04-01


______________________________