Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 |

Napi gondolatok

Igen, de mi lesz velünk?


Mt 20, 17-28
Jézus harmadszor beszél a Máté evangéliumában az eljövendő szenvedéséről, haláláról, és feltámadásáról, de az apostolok még mindig nem értik, miről van szó. Megértették, hogy Jézusra nehéz napok várnak, de utána következik a dicsőséges időszak, amikor Véle fognak uralkodni. Erre akarják bebiztosítani magukat, hogy nehogy valaki előlük elfoglalja a jobb helyeket. Nem csak a Zebedeus fiai viselkednek így, hisz a többi is háborog, amiért ezek ketten el akarták előlük foglalni a legfontosabb helyeket. Nem mondják nekik, hogy: testvérek, mi szívesen engedjük, hogy legyenek a tieitek ezek a helyek. Haragszanak, mert akkor mi lesz velük?
Jézus tanításának a csődje ez. A legközelebbi tanítványok sem tudták megtanulni Tőle az evangélium lényegét, az önfeláldozó szeretetet.
Nem könnyű megérteni, hogy Isten szemében az a nagy, aki Jézushoz hasonlóan testvéreire pazarolja a maga képességeit, egész életét, de aki felismerni, hogy őt mennyire szereti az Úr, ő is testvéreit fogja szolgálni. XVI Benedek pp., az idei nagyböjtben mondta, hogy a keresztény az, akit Krisztus szeretete meghódított, ezért nyitott a testvérei iránti szeretetre.
Igen, elsősorban a testvéreink iránt. Jézus is azt mondja, hogy: nálatok, köztetek ne olyan legyen a viszony, mint a pogányok között. Nem azt mondja, hogy igyekezzenek mindenkit egyformán szeretni, hanem, hogy egymásnak legyenek a szolgái.
Azért szép a közösségi élet, mert itt mindenki arra törekszik, hogy a másikat szolgálja, segítse. Így mindenikünknek alkalma van önzetlen szeretetben részesülni és önzetlen szeretetet ajándékozni. Használjuk ki tehát ma is ezeket az alkalmakat.

2013-02-27


______________________________

Üres tojáshéj


Mt 23, 1-12
Nem tudom teljes szívből szidni ezeket az írástudókat és farizeusokat, melyekről ma hallottunk, mert az ő képmutatásuk jeleit lépten-nyomon felismerem önmagamban is: amikor jól akarok szerepelni, önmagamat akarom mutatni másoknak, és nem a Jézussal való barátkozás szépségét; amikor Isten szavát hirdetem, de tartalmatlanul. Olyan ez, mintha egy festett tojáshéjat adnék valakinek. Szépen nézhet ki, de nem tápláló. Lehet szépeket mondani, lehet szépeket írni, szép liturgiákat tartani, de csak akkor igazi mindez, ha az én életemnek az odaajándékozása hitelesíti szavaimat. Ha nem, üres marad. Megcsodálhatják, de senkit nem táplál.
Persze, hogy bizonyos helyzetekben szeretnék jól szerepelni. Szeretném, ha az embereknek jó véleménye lenne rólam, és néha eszembe jut, hogy vajon, most mit gondol rólam egyik, vagy másik, és ez természetes, de vigyáznom kell, hogy ez a hajlam ne irányítsa az én életemet, a magatartásomat. Ne az én személyem legyen a vallásos életem központjában, hanem Isten.
Jó nekünk, hogy közösségben élünk, mert nehezebb a testvéreink szemében tenni a szépet, akik látják az én életemet reggeltől estig. Segítsük is egymást, hogy ne csak Jézus szavai legyenek ajkunkon, hanem Jézus lelkülete éljen bennünk.

2013-02-26


______________________________

Szent Péter széke


Mt 16, 13-19
A mai evangélium megsejteti velünk, hogy Isten azokon keresztül nyilatkoztatja ki magát, akik nyitottak befogadni Őt, még akkor is, ha nem mindent értenek meg abból, amit Isten rajtuk keresztül nyilatkoztat ki. Péterrel is ez történt. Nem a saját erőfeszítésével jutott el arra a felismerésre, hogy Jézus az Isten Fia, hanem Isten nyilatkoztatta ki ezt neki. Nem egészen értette, hogy mit jelent, mégis boldognak mondja őt Jézus. Boldog mindaz, aki együtt működik Istennel csodálatos terve megvalósításában.
Jézus számára ez elég ahhoz, hogy Pétert sziklának nevezze, amelyre az egyházát építi. Krisztus maga a szikla, és mégis, ezt a feladatot átruházza Páterre, mégpedig úgy, hogy biztosítja a végső győzelemről. A pokol kapui nem vesznek erőt rajta.
Péter megkapja az Isten országának a kulcsait. A kulcs a hatalom jelképe. Hatalma van embereket beengedni az Isten országába. Az írástudókról és farizeusokról Jézus azt mondja, hogy ők tartották mindaddig kezükben az Isten országának a kulcsait, de visszautasították az evangéliumot és bezárták az emberek előtt az Isten országát. Ezért Péter veszi át a helyüket. Az ő feladata, hogy megnyissa a bezárt kaput. Ma is Péter a szikla. Ő Jézus tanításának a közvetítője. Ő a biztosíték arra nézve, hogy a helyes úton járunk, és hűségesek vagyunk Krisztus tanításához.
Ugyanakkor hozzá hasonlóan engedni akarjuk, hogy az Úr rajtunk keresztül is megismertesse önmagát az emberekkel.

2013-02-22


______________________________

Aranyszabály


Mt 7, 7-12
Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük. Jézus minden szava igazság, és mindaz, amire tanít, megfelel az ember természetének, de ez utóbbi valóban az evangélium aranyszabálya.
A bűn miatt az ember természete elferdült. Ez az elferdülés abban áll, mi elvárjuk másoktól, hogy velünk szemben kedvesek legyenek, becsüljenek, tiszteljenek, lehetőleg szeressenek is, és ez rendjén is volna, de annyira önmagunkkal vagyunk elfoglalva, hogy már nem is vesszük észre a másikat. Nem érdekel, hogy a másik mit várna el tőlünk. Annak vagyunk tanúi, hogy az emberek egyre inkább eltávolodnak egymástól. Gyermekkoromban természetes volt, hogy az emberek ismerték egymást, köszöntek egymásnak, egymásnak segítettek. Ma, különösen városon ki-ki magának él, alig van kapcsolata másokkal. Már nem köszönnek egymásnak, nem érdekli, hogy mi van a másikkal.
Jézus arra akar tanítani minket, hogy igazítsuk helyre ezt az elferdülést. Ha vágyom arra, hogy tiszteljenek, én is tiszteljem a körülöttem lévőket. Ha azt akarom, hogy megértsenek, értékeljenek, figyeljek arra is, ami szép és jó a körülöttem lévőkben. Kezdjünk el mi figyelni egymásra. Az ad erőt nekünk ehhez, hogy Krisztust ismerjük, Krisztust követjük, és Krisztussal együtt vagyunk.
A kölcsönös egymásra figyelés annak a jele, hogy Jézus itt van közöttünk, itt lakik velünk, és már elkezdődött az Isten Országa.

2013-02-21


______________________________

Mire kell a jel?


Gonosz ez a nemzedék – mondja Jézus. Miért? Mert jelet akarnak? Szerintem az jó, ha nem annyira hiszékenyek, ha minden mesének nem dőlnek be, és meg akarnak bizonyosodni arról, hogy valóban Jézus a Messiás, hogy hinni tudjanak benne.
Miben látja Jézus a gonoszságukat? Jézus már számos jelet mutatott nekik, de nekik még mindig nem elég. Még mindig nem fogadják el Jézust. Még mindig nem akarják őt követni, hanem újabb és újabb jeleket kívánnak. Úgy viselkednek Jézussal szemben, mint a cirkuszbeli bűvésszel, akinek a mutatványait megnézik az emberek, tapsolnak neki, s aztán hazamennek. Ha még kíváncsiak, ismét elmennek s megnézik, de az életüket ezek a mutatványok nem befolyásolják.
Abban áll tehát ezeknek az embereknek a gonoszsága, hogy bár számos jelet kaptak, nem szánják rá magukat arra, hogy elfogadják, kövessék Jézust. Csak azért követelik a jeleket, hogy szórakozzanak.
A jel, melyet Jézus ígér, a Jónás próféta jele. Tudjuk, mi történt Jónással. Isten Ninivébe akarta küldeni, de a próféta hajón próbált elmenekülni Isten akarata elől. Végül beledobták a tengerbe. A tenger a szemita ember szemében a halált jelenti. Isten azonban kimentette Jónást a halálból, a hal gyomrában volt három napig, majd Ninive partján találta magát. Jel volt a niniveiek számára: Isten a halálból is meg tudja menteni az embert. Hittek Jónás szavára, és cselekedtek. Bűnbánatot tartottak.
Jézust is eltemették, három napig a halál birodalmában volt, de Isten megóvta, harmadnapra feltámasztotta.
Ez a jele mindenikünk számára annak, hogy Isten meg tud menteni minket is a haláltól. Elég ez a jel számunkra ahhoz, hogy hinni tudjunk Jézusban, és követni tudjuk Őt.

2013-02-20


______________________________

A megbocsátás gyümölcse


Mt 6,7-15
A mai olvasmányokban megtérésről van szó. Nem hiába választották ki a hozzáértő teológusok ezeket a szentírási részeket a nagyböjt idejére. A nagyböjtben sokat beszélünk megtérésről.
Az első olvasmányban Izajás próféta arról beszél, hogy az Isten szava megtér Istenhez. Nem az ember tér meg Istenhez, hanem az Istentől érkező szó, miután az emberek között megtermi gyümölcsét. Gyönyörű hasonlatot használ a próféta. Az eső vize lehull a földre, azt termékennyé teszi, aztán ismét visszatér az égbe.
Jézus maga az Isten Szava, aki eljött hozzánk, elhozta a megváltást, és visszatért az Atyához. Nem tér oda vissza anélkül, hogy a mi életünkben gyümölcsöt ne teremne.
Jézus imádkozni tanít, de óv bennünket az üres imáktól. Istennek nincs szüksége üres szavakra. Az ima, amit Jézus átad tanítványainak, nem üres szavak, és nem is varázsigék. Amikor a Miatyánkot elimádkozzuk, azt fejezzük ki, hogy a mi életünkben Isten szava gyümölcsöt hozott, és ez a gyümölcs nem már, mint a testvéreink iránti szeretet, amiről a tegnapi evangéliumban hallottunk: az éhezőknek enni adni, a szomjazóknak inni adni…
Ma ennek a szeretetnek egy sajátos formájáról hallottunk, és ez nem más, mint a megbocsátás. Szeretettel fordulni afelé is, aki megsebzett, aki megbántott, aki ellenségének tekint minket. Annak tudatában tudjuk ezt megtenni, hogy mi is rászorulunk a megbocsátásra.
A megbocsátás a gyümölcse az Isten igéjének, amely eljött, hogy termékennyé tegye a mi lelkünket. Ezért, csak az tudja befogadni a megbocsátást, aki maga is megbocsát.
Téríts magadhoz Urunk, és mi megtérünk.

2013-02-19


______________________________

Kavics a cipőben


Néha, amikor életszentségről beszélünk, elvont megistenülési folyamatra gondolunk, ahol már az ember nem is egészen ezen a földön él, hanem szinte folyamatosan extázisban van, Istent látja mindenütt, mindenből imádságot farag. A múltkor mondta valaki, hogy lelkigyakorlaton vett részt, és kiküldték őket is a természetbe. A lelkigyakorlat vezetője arra kérte őket, hogy a falevélben ne Mária képét próbálják felfedezni, és a hópehelyben ne Krisztus ragyogó arcát, hanem a falevélben fedezzék fel a falevelet, és a hópehelyben a hópelyhet.
A mai evangéliumban szereplők csodálkoznak, hogy Isten megköszöni nekik, azt, amit tettek. Ők nem is vették észre, hogy Istennek szolgáltak. Csak figyeltek embertársukra, és benne meglátták a szükséget szenvedő embert, és a javát keresték. Ez az életszentség.
Ma úgy szeretnék jelen lenni embertársaim között, hogy senki mellett közömbösen nem menjek el. Próbáljam megérezni a benne lévő vágyat az igazi élet iránt. Ezután, már szinte magától jön, hogy amit én meg tudtok tenni azért, hogy ez megvalósuljon az ő életében, azt megpróbálom tenni.
Azzal, hogy valakivel jót teszek, nem fogom megoldani a világ problémáit, de másokat is arra bátorítok, hogy hasonlóan tegyenek, vagy pedig egyeseknek a lelkiismeretét fogom nyugtalanítani, olyan leszek számukra, mint a cipőbe került kavics.

2013-02-18


______________________________

Velünk van de még hiányzik


Mt 9, 14-15
Jézus kérdése, a mai evangéliumban, feltárja a keresztény élet egyik alapvető igazságát: Isten velünk van, ezért nincs okunk a szomorkodásra. Megszűnt a gyász, a böjt ideje.
Jézus, földi élete folyamán mindig szeretett másokkal együtt étkezni, ott találkozni az emberekkel. Közöttünk is eledelként akar jelen lenni, ő az élet kenyere, amely minden idők tanítványait táplálni akarja. Ezért, a tanítványnak nincs oka a böjtölésre. A vőlegény velünk van.
Mégis megvan a szerepe a böjtölésnek is, mert az Úrral való együttlétünk még nem érte el a teljességét. Itt van, mégis hiányzik. A böjtölés által kifejezzük, hogy Őt várjuk. A véle való találkozásra készülünk.
Számunkra öröm együtt étkezni. Akikkel együtt, ugyanazt az ételt esszük, azokkal lassanként közelebb kerülünk egymáshoz. Örülünk egymásnak, ünnepeljük az együttlétünket, de ugyanakkor azt is érezzük, hogy ez a mi kapcsolatunk még nem teljes. Még van javítanivaló a mi közösségi életünkön. Még sok minden hiányzik. Éppen ezért, ahhoz, hogy az asztalnál igazán tudjunk örvendeni egymásnak, a hétköznapi életben néha le kell mondanunk bizonyos dolgokról a testvérünk javára. Építve a mi közösségünket, épül a Jézussal való közösségünk is.

2013-02-15


______________________________

Szent Cirill és Szent Metód


Lk 1-9
Jézus azokba a helységekbe küldi tanítványait, ahová ő maga is szándékozik elmenni. A tanítvány Jézus szószólója, nem ő a birtokosa az örömhírnek.
Kettesével küldi szét a tanítványokat. A küldetés nem egyéni kezdeményezés, hanem közösségi munka. A közösségünk nevében végezzük mi is a feladatunkat.
Mielőtt bármit is tennének a tanítványok, az első dolguk, hogy imádkozzanak azért, hogy az Úr küldjön munkásokat.
Úgy küldi Jézus őket, mint bárányokat a farkasok közé. A bárány a farkasok közé nem sok eséllyel indulna. Az Úr kegyelme nélkül nem volnánk képesek semmire.
Nem vihetnek magukkal sem tarisznyát, sem erszényt. Azt jelenti, hogy bízniuk kell azok vendégszeretetében, nagylelkűségében, akik közé mennek. Bíznunk kell az emberek jóságában.
Ne köszöntgetni senkit: ne tölteni az időt olyasmikkel, amelyek nem tartoznak a küldetésünkhöz.
Ne járjanak házról házra, hanem maradjanak ugyanabban a házban, osztozzanak azok életében, akik befogadják őket. Ne csak bemenjenek, s valamit kérve tovább álljanak, hanem együtt éljenek az emberekkel. Azok életstílusát kell élnünk, akiknek hirdetni akarjuk az evangéliumot.
Törődjenek a betegekkel, a leprásokkal, a megszállottakkal. Ezek kirekesztett emberek voltak a közösségből. A tanítványok feladata az, hogy visszavezessék az eltávolodottakat, a kirekesztetteket a közösségbe, és nem kizárni onnan a rosszakat.
Ha ezek szerint az útmutatások szerint élünk, akkor hirdethetjük, mi is, hogy elérkezett az Isten Országa, mert az Isten Országa egy új életmód, melyet Jézus tanít meg nekünk.

2013-02-14


______________________________

Két kérdés


Mk 6,14-29
Szent Márk evangéliuma elején felteszi a kérdést, hogy kicsoda ez a Jézus Krisztus? Majd az evangélium végén, a százados fogja a kérdésre megadni a választ. Itt most az emberek különféle válaszokat adnak, attól függően, hogy ki mit várt volna el, vagy mitől félt. Válaszaik nem teljesek, mert Jézus nem felel meg egyiknek sem. Felülmúl minden elvárást, minden elképzelést.
Heródes is felteszi a kérdést, hogy kicsoda ez a Jézus? A válasz, amit ő ad, eltér más emberek válaszától: „ő az a János, akit én lefejeztettem.” Látszólag Heródes teljhatalmú úr volt, aki bármit megtehetett, amit akart. Bárkit kivégezhetett, anélkül, hogy bárki számon kérhette volna tetteiért. Félelmetes, amikor egy ember kezébe ilyen nagy hatalom összpontosul. Olyan ember kezébe, aki nem képes önmagán uralkodni, aki indulatai hatása alatt ígér és tesz olyan dolgokat, amelyeket hamar meg is bán.
Persze, tudjuk, hogy Heródes sem volt olyan hatalmas úr, amilyennek mutatta magát. Róma gyáva kiszolgálója volt, akinek egyetlen gondja az volt, nehogy letegyék a trónról, és hogy Róma meg legyen vele elégedve. Ezért, mindenféle lázadást igyekezett gyökerében elfojtani. Ez volt a fő oka annak, hogy letartoztatta Keresztelő Jánost.
János nem ijedt meg Heródes hatalmától, hanem meg merte mondani neki, hogy nem szabad elvennie testvére feleségét. Annak, aki mindenhatónak képzeli magát, valaki azt meri mondani, hogy „neked ezt nem szabad tenned!” Bár Heródes bebizonyította, hogy bármit megtehet azzal, hogy kivégezte Jánost, a lelke továbbra is nyugtalan volt. Továbbra is félt János kemény szavaitól. Ezért, azt hiszi, hogy Jézusban János támadt fel.
Kik voltak, akik vele együtt mulattak? A főemberei, akik gyáván végignézték az egész jelenetet, nem mertek szót emelni Heródes igazságtalan eljárásával szemben. János maga, már a létével vádolta ezt a gyáva, korrupt társaságot.
Két kérdést tegyünk fel magunknak a mai evangélium kapcsán:
1. Az első a személyes lelki életemről szól: Ki Jézus Krisztus? Az igazi Jézus Krisztust keresem, meg akarom tudni, hogy ki Ő igazából, vagy pedig csak annyiban érdekel Jézus, amennyiben segítséget várok tőle, vagy félek tőle.
2. A másik kérdés a közösségünk életmódját érinti: korrupt Heródesek gyáva, meghunyászkodó társai vagyunk, vagy létünkkel, és alkalomadtán szavunkkal figyelmeztetjük őket arra, amit nekik sem szabad megtenniük.

2013-02-08


______________________________