Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 |

Napi gondolatok

Teljes öröm


Jn 15, 9-11
Jézus azt akarja, hogy a mi örömünk teljes legyen. Nem valami részletörömet, pótörömet, egy-egy kis örömet akar nyújtani hanem, a mi örömünknek a teljességét. Érdemes elmélkedésünkben megkérdezni magunktól, hogy mi az, ami nekünk örömet okozna: valami, aminek szeretjük az ízét, egy kis pihenés, egy kis kikapcsolódás, filmnézés, valakivel való beszélgetés.
Jézus nem akar ezektől sem megfosztani, de néha választanunk kell. A Jézussal való kapcsolatunk fontosabb más időleges örömökkel szemben, mert csak nála találjuk meg az igazi örömünket, örömünk teljességét, vágyaink beteljesülését.

2013-05-02


______________________________

Az Úr adjon békességet!


Jn 14, 27-31a
Jézus szavai az utolsó vacsorán úgy hangzanak, mint egy végrendelet. Jézus értékes örökséget hagy tanítványaira: „békességet hagyok rátok, az én békémet adom nektek.
Mi az a béke? A régi filozófusok szerint a béke a dolgok harmóniája, és a konfliktusok hiánya. Az emberiség történelme azt mutatja, hogy bár sok szó esik a békéről, mégis állandóan konfliktusok, háborúk vannak.
Miért van ez így? Mert a világ békéje más, mint az, amelyet Jézus ad. A világ békéje sokszor önzésre alapszik. El kell hallgattatni azokat, akik lázadnak, vagy jogaikat követelnék. A társadalomban jelenlévő igazságtalanság mindig békétlenséget szül.
Jézus békéje egészen más. Ahogy VI Pál pp mondta: „ahhoz, hogy béke legyen, a lelket kell adni neki. A béke lelke pedig nem más, mint a szeretet.” Nem azok között van béke, akik egymást nem zavarják, hanem, akik szeretettel tudnak lenni egymás iránt. Ez az, amit ránk hagyott Jézus. Ezzel a békével akarjuk mi is egymást megajándékozni. Ezzel a békeköszöntéssel küldte Jézus a tanítványait az emberek közé, és Szent Ferenc is ezzel indult hirdetni az evangéliumot.
Kérjük az Urat, hogy ami ajkunkon se legyen üres szólam a ferences köszöntés: „ az Úr adjon neked békességet!”

2013-04-30


______________________________

Nyugi!


Jn 14, 1-6
Jézus a János evangéliumában az utolsó vacsorán sok mindent a tanítványai tudtára adott: megjövendölte Júdás árulását, aztán a közeli haláláról, feltámadásáról és mennybemeneteléről beszélt nekik, lelkükre kötötte az új parancsolatot. Persze, hogy összezavarodtak, nyugtalankodtak a tanítványok. Nem nagyon érették Jézus szavait, és azt sem tudták, hogy nekik mit kell tenniük. Jézus bátorította őket: ne nyugtalankodjék szívetek, hanem higgyetek. A tanítványok, akár csak Tamás, szeretnék pontosan tudni, hogy mi fog következni. Ismerni akarják előre az utat, de Jézus azt mondja önmagáról, hogy ő maga az út. Nem magukra kell egy utat keresniük, hogy eljussanak Istenhez, hanem Jézus maga az Út. Ez az út a kereszten át vezet el az Atyához.
Ő az igazság is. A tanítása lényege a szeretet parancsolata. Ő maga ez a szeretet. Életével szemléltette az igazságot.
É ő maga az élet, melyet nekünk ajándékozott, hogy örökre vele éljünk.
Mi is szeretnénk tudni, hogy mi az Isten akarata, bizonyos konkrét helyzetekben mit kell nekünk tennünk. sok minden nyugtalanít: elég jók vagyunk-e a ránk váró feladatokhoz? Jól fogjuk-e érezni magunkat egy életen keresztül ebben az életállapotban, ezek között az emberek között? Jó lesz ez nekünk?
Jézus minket is bátorít: ne nyugtalankodjék a szívetek, hanem csak higgyetek. Aki meghívott minket, nem csap be. A mi utunk sem kerüli ki a keresztet, de a boldogsághoz vezet. Minél inkább elsajátítjuk a szeretet parancsát, annál boldogabbak leszünk, már ebben az életben, és az életünket oda merjük adni, fel merjük cserélni az örök élettel.

2013-04-26


______________________________

Ne félj a világosságtól!


Jn 12, 44-50
A mai evangéliumi szakasz bezárja János evangéliumának az első részét, és kezdődik a második része, amely Jézus órájáról, vagyis húsvétjáról szól. Az evangélium elején a fény, a világosság témájáról olvasunk, és itt ismét visszatér ugyanez a téma. Jézus azért jött, hogy világosságot hozzon. Néha félünk a fénytől, mert vannak rejtegetnivalóink. Vannak dolgok, amelyekre nem szeretnénk, hogy fény derüljön, kitudódjon. Néha magunk előtt sem akarjuk beismerni, hogy bizonyos dolgok nincsenek rendben.
Jézus fénye nem akar megszégyeníteni. Nem olyan, mint a vallatáskor használt lámpa, amellyel az ember szemébe sütnek, hogy vallja be, amit elkövetett, hanem olyan, mint amikor egy sötétben botorkáló ember mellett ott terem valaki égő lámpával a kezében, és megvilágítja az utat, amelyen együtt haladnak tovább.
Jézus azt mondja, hogy ő nem azért jött, hogy bárkit is elítéljen, hanem, hogy megvilágítson és megmentsen.
Engedjük meg tehát Jézusnak, hogy bevilágítsa a mi sötétségeinket és megváltsa azokat.

2013-04-24


______________________________

Juhnak lenni


Jn 10, 22-30
Jézus, a jó pásztor védi, vezeti a juhait. Életét adja érettük. A bűnre orvosságként a bocsánatot, a halára a feltámadást. Mindenkinek van lehetősége felismerni benne Isten Fiát, mégis sokan nem hisznek benne. Jézus meg is mondja, hogy miért: nem vagytok az én juhaim közül valók. Igen. Alázat kell ahhoz, hogy valaki el merje vállalni a juh szerepét, meg akkor is, ha Isten a pásztor. A gőgünk, a büszkeségünk sok rosszat tett nekünk, kezdettől fogva. Mi a magunk önálló legelőjét szeretnénk megkeresni, azon az úton járni, amelyet mi választunk, elérni a magunk biztonságát, és nehéz elfogadni, hogy nekünk szükségünk van egy jó pásztorra. hiszünk Isten létezésében, hiszünk Jézus Krisztusban, de nehezen bízzuk rá magunkat, hogy vezessen. Inkább csak a segítségét szeretnénk kérni.
A zsidók azt mondták: ha te vagy a Krisztus, nyíltan mondd meg nekünk. Pedig már megmondta Jézus, de nem hittek neki.
Jó időnként tudatosítani, hogy Jézus eddig is gondoskodott rólunk és eddig is vezetett minket, amennyire ezt megengedtük neki. Ott kezdődik a juh-szerep felvállalása, amikor valami olyan úton akar vezetni az Úr, aminek nem tudom, mi lesz a kimenetele, és mégis merek igent mondani rá. Ha csak általam előre kiszámított lépéseket teszek, nem adok lehetőséget az Úrnak, hogy meglepjen engem, nem tartozom a juhai közé.

2013-04-23


______________________________

Kapu és pásztor


Jn 10, 1-10
Jézus ma is a jó pásztorról beszél nekünk, összehasonlítva a nem igazi pásztorokkal, a tolvajokkal és rablókkal. Jézus itt önmagát kétszer is kapunak nevezi, mielőtt pásztornak nevezné. A kapu teszi lehetővé, vagy gátolja meg a bemenetelt, kimenetelt. Biztonságossá teszi az otthont, megvédi a bentlakókat a rosszindulatúaktól, akik kint vannak. Jó biztonságban érezni magunkat Jézusnál, otthonra találni nála.
A kapun keresztül ki is kell menni a legelőre. A juhok nem ülhetnek egész nap a karámban. Ott, a legelőn már nincs annyi biztonság és nyugalom, de velük van a jó pásztor, ki vigyáz rájuk.
A mi életünk is ilyen. Jézusnál otthonra találtunk, biztonságban érezzük magunkat, de Jézus nem csak arra hívott meg minket, hogy véle legyünk, és jól érezzük magunkat, hanem feladatot is bíz ránk. Nekünk ki kell mennünk a legelőre, az emberek közé, kitenni magunkat a kellemetlen helyzeteknek is, bízva, hogy ott is Jézussal együtt vagyunk, ő vigyáz ránk, hogy el ne vesszünk.

2013-04-22


______________________________

Húsvét 4. vasárnapja


A mai evangéliumból megtudjuk, hogy milyen a jó pásztor, vagy, ahogy szó szerint a János evangéliuma nevezi, a szép pásztor. Az a jó, vagy szép, aki nem sajnálja a saját életét, aki teljesen odaadja magát a juhaiért. Ez a jó pásztor, Jézus Krisztus, maga is bárány, aki az életét adja. Így lett ő a jó pásztor, aki nem uralkodni akar, a juhai fölött, hanem őket is meg akarja tanítani ugyanerre az ön-odaajándékozásra.
A jó, vagy szép pásztornak az ellentéte a rossz, vagy csúnya pásztor. Ezek nem az életre vezetik a juhaikat, hanem a halálra. Ma különösen nagyon sokan ajánlanak utakat, lehetőségeket arra, hogy boldogak legyünk. Ők nem arra tanítják a juhokat, hogy szeretetben odaajándékozzák magukat, hanem hogy önmagukkal törődjenek. Gondolj önmagadra, a te érdekedet tartsd szemed előtt. Válaszd azokat az örömöket, amelyek itt vannak kezed ügyében, nem kell várnod rá, hogy majd az örök életben megkapd. Önzésre ösztönöznek. És aki önző, az már nem szép. Senki nem látja szépnek.
A Jézus hangja szeretetről beszél, ajándékozásról, találkozásról, párbeszédről, szolgálatról, a másikra való figyelésről.
A juhokról azt mondja, hogy hallgatnak rá. Hogy lehet megkülönböztetni a Jézus hangját, azok hangjától, akik nem jó pásztorok, akik csak kihasználják a nyájat? Megvan nekünk a képességünk, hogy felismerjük, melyik a Jézus hangja, Ez velünk született képesség. Tisztaszívűségnek nevezzük. Jézus azt mondja, hogy boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent. Azt is mondhatnánk, hogy boldogok a tiszta szívűek, mert meghallják az Isten szavát. Aki látja Jézus tanítványát, tetteiben Jézus tetteit látja, megérzi benne ezt a tisztaszívűséget és szépnek látja.
Ezt jelenti, nem csak odafigyelni Jézus hangjára, hanem követni őt azon az úton, haladni, amelyen előttünk Jézus járt.

2013-04-21


______________________________

Újra dönteni


Jn 6, 60-69
Ezen a héten János evangéliumának a 6. fejezetéből olvastuk az evangéliumot. A kafarnaumi zsinagógában elhangzott beszédnek nem volt valami nagy sikere. A hallgatók hátat fordítottak. Ha már nem osztanak ingyen kenyeret, és már annak sem látják értelmét, hogy vitatkozzanak Jézussal, továbbálltak. Még a tanítványok is elpárologtak. Jézus nem hatódik meg ettől. A tizenkettőt kérdi: ti is el akartok menni? Jézus nem kötelez. Mindenki szabadon elmehet. De aki marad, azért maradjon, mert tudatosan Jézus mellett döntött, és nem azért, mert a többiek is ezt tették.
Mi Jézus mellett döntöttünk, amikor a hivatásunkat felismertük és igent mondtunk rá, de menet közben eljuthatunk többször is, olyan helyzetekbe, amikor sok mindennel nem értünk egyet, sok minden zavar minket, amikor azt látjuk, hogy ezek a dolgok sokakat zavarnak, sokan nem értenek velük egyet. Sokan emiatt elmennek. Ilyenkor Jézus tőlünk is megkérdi: te is el akarsz menni? Csak az marad Jézussal, aki újra és újra Jézust választja, mert Jézus számára a legfontosabb. Fontosabb azoknál a dolgoknál, amelyek zavarják, vagy amelyekkel nem ért egyet.

2013-04-20


______________________________

Isten hangja az egységre vezet


Jézus hosszú beszéde folytatódik, de most már mások a hallgatói, mint eddig. Most már nem az előbbi tömegnek beszél, hanem a zsidóknak. Amikor János zsidókról beszél, akkor a Jézussal szembeszegülők csapatáról van szó. Ezek rafináltak, provokálók. Jézusra támadnak, hogy kinek képzeli magát? Hogy mondhatja, hogy az égből szállott alá? Jézus válasza hallgatóinak megfelelőek: Isten senkit nem kényszerít arra, hogy higgyen Jézusban, de megadja Jn 6, 44-51
mindenkinek a lehetőséget, mégpedig úgy, hogy vonzza az embereket. „Senki sem jöhet hozzám, ha nem vonzza az Atya”. Ha valaki nem jut el a Jézusba vetett hithez, az felelős ezért, mert a benne élő vágyat, ezt a vonzást nem vette figyelembe, úgy tett, mintha nem érezte volna.
A mi hivatásunk is erre a vonzásra épül. De nem csak addig kell erre a vonzásra figyelni, amíg elhatároztuk, hogy belépünk a szerzetesrendbe, vagy Isten mellett döntöttünk, hanem továbbra is követjük a hívő hangot. Ez segít arra, hogy meghallgassuk Jézust, és eljussunk hozzá. Ami megváltozott azzal, hogy elköteleztük magunkat neki, hogy az óta nem külön-külön figyelünk a hívő szóra, hanem közösen. Isten együtt hív bennünket. Az a hang, amely nem az egység felé hív bennünket, az nem Istennek a hangja.

2013-04-18


______________________________

A feltámadás lüktetése


Jn 6, 35-40
Aki küldött, annak az az akarata, hogy semmit el ne veszítsek abból, amit nekem adott, hanem feltámasszam az utolsó napon.
Minden sebben, minden gyengeségben, minden sikertelenségben ott lüktet a feltámadás. A test betegségében, infantilizmusainkban, a be nem teljesült szeretetünkben, belső, vagy külső eltorzulásainkban, a jóban, szépben, ami elkezdődött, amire vágyunk, de még nem teljesedett be, mind ott van a feltámadás ereje. Isten mindezt új életre hívja. Ami igazi érték, az nem vesz el a halállal. Isten szemében mindez fontos és nélkülözhetetlen. Mindebben benne van az örök életre való meghívás. Ezért, nem mondjuk, hogy úgy sem érdemes… Érdemes akkor is, ha az emberek nem értékelik. Nem akarjuk egy pillanatra sem abbahagyni a jóra való törekvésünket.

2013-04-17


______________________________