Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 |

Napi gondolatok

Szent József


Mt 1, 16. 18-21. 24a
Szent József ünnepén nem olvassuk fel a Jézus családfáját teljes egészében, csupán azt emeljük ki, hogy Dávid utóda József. Bizonyítani akarja Szent Máté e családfával, hogy Izrael történetét és küldetését Jézus folytatja, és vele kezdődik az új Izraelnek a története. Benne teljesül mindaz, amit Isten választott népének ígért.
Egy igazi családfa úgy kellett volna, hogy folytatódjon, hogy Jákob nemzette Józsefet, és József nemzette Jézust. Ezzel szemben azt olvastuk, hogy Jákob nemzette Józsefet, aki jegyese volt Máriának, Jézus szülőanyjának.
Józsefről azt mondja, hogy igaz ember volt. Igaz, mert irgalmas, miként Isten is irgalmas.
József igaz azért is, mert teljesíti Isten tervét. Neki az volt a feladata, hogy általa legyen Jézus Dávid utódja. Az Úr ezért szólította fel arra, hogy vegye magához Máriát.
Egy fenséges tervnek a része, szereplője József. A saját terveit, elképzeléseit félre tudta tenni, azért, hogy teljesítse Isten tervét.
Azt gondolnánk, hogy szegény József jól megjárta. Nem élhetett Máriával igazi házas életet, nem lettek vérbeli gyermekei, nem örülhetett az unokáinak, és a fiú, akit felnevelt, nem folytatta a mesterségét. Mégsem volt áldozat József, mert Isten nem csak álmában beszélt hozzá, hanem a szívéhez is szólt. Szívébe készséget oltott, az ő tervének a megvalósításához.
Hasonlóképpen mondhatják rólunk is, hogy az életünket feláldoztuk, hogy mennyi mindenről lemondtunk, hogy nem nősülhetünk, nem lehetnek gyermekeink, mindig valakinek engedelmeskednünk kell, nincs saját tulajdonunk. Mégsem érezzük magunkat áldozatoknak, szerencsétleneknek, mert Isten a mi szívünkbe is vágyat oltott erre az életformára. Úgy érezzük, hogy boldogok vagyunk ebben az életformában. Örömmel vállaltuk, és nem szeretnénk elcserélni. Ez a jele a hivatásunknak. Ez nem azt jelenti, hogy néha nem lehet nehéz, de tudatában vagyunk annak, hogy a helyünkön vagyunk.

2013-03-19


______________________________

Mi a világosság?


Jn 8, 12-20
Azt hiszem, hogy ha nekem azt mondaná az Úr, hogy „te nem ismersz engem, sem az Atyát”, rosszul esne. Azt el tudnám fogadni, hogy még sok mindenben nem sikerül az Atya akarata szerint élni, vagy sok mindenben még nem sikerül Jézus példáját követni, de, hogy nem ismerem őket? Hogy ne ismerném, hisz gyermekkorom óta kapcsolatban vagyok Istennel. Az életemet Isten szolgálatára szenteltem. Hasonló felháborodást érezhettek ezek a farizeusok is, akiknek Jézus azt mondta, hogy nem ismerik sem őt, sem az Atyát, hisz a farizeusok az istenismeret szakemberei voltak, és igyekeztek teljes erejükből, megtartani Isten parancsait.
Jobban meg értük, mit akar mondani Jézus, ha figyelembe vesszük, amit a mai evangéliumi szakasz elején önmagáról mond: én vagyok a világ világossága. Egy másfajta ismeretet sejtet meg, mint az, amit tudással, tanulással lehet birtokba venni. Nem szép gondolatok, filozófiai eszmefuttatások, hanem élő tapasztalat segít oda, hogy megismerjük Jézust, mint a világ világosságát. mennyire nehéz szavakban elmondani valakiről, hogy ki is az. Érdekes, hogy minél kevésbé ismerjük az illetőt, annál könnyebben meg tudjuk határozni, hogy ki ő, mert elmondunk egy-két jellemvonást. Ám minél jobban megismerünk valakit, annál nehezebben tudjuk meghatározni, hogy ki is ő tulajdonképpen. S ha ez igaz emberekre nézve, annál inkább igaz Istenre.
Lelki életünk lényegében nem más, mint Isten fényének segítségével eljutni oda, hogy megtapasztaljuk Istent. Minél inkább megtapasztaljuk, minél közelebb kerülünk hozzá, annál kevésbé tudjuk megmondani, hogy ki is Ő, de annál inkább fontosabbá válik számunkra. Ez alapján tudjuk lemérni, hogy hol tartunk a lelki életben, hogy mennyire fontos számunkra Jézus, hogy mennyire ő a mi életünk világossága.

2013-03-18


______________________________

Aki meghallgatja, az átalakul


Jn 7, 40-53
Jézushoz az emberek különféleképpen viszonyultak. Voltak, akik Csodálták szavait, úgy gondolták, hogy próféta. Voltak, akik szavai hallatára felismerték, hogy ő a Messiás. Mások azonban nem akarták meghallani szavait, hanem csupán a maguk okosságára építettek: tudták, hogy a Messiás nem Galileából, hanem Betlehemből kellene, hogy érkezzen. Ésszerű érvekkel bizonygatják, hogy Jézust le kell tartóztatni, és el is küldik a katonákat, hogy elfogják Jézust. A katonák azonban, hallgatva Jézus szavait, nem képesek letartóztatni őt. Senki nem beszélt még úgy, mint ő – mondják.
Aki meghallgatja Jézust, oda meg figyelni Jézus szavaira, annak a szíve átalakul. A durva katonák szelídekké válnak.
A mi hivatásunk, hogy Jézust képviseljük az emberek között. Ehhez nem elég Jézusról sok mindent megtanulni, bár erre is szükség van. Nem elég Jézusról szép beszédeket, előadásokat tartani. Mindenekelőtt, és mindenekfelett szükséges engedni, hogy Jézus szava átalakítsa a mi szívünket is.

2013-03-16


______________________________

Előbb hallgasd meg!


Mk 12, 28b-34
Az első a parancsok közül ez: halld Izrael… Jézus csodálatosan összefoglalja a Tora tanítását: szeretni Istent és ebből a szeretetből forrásozik a másik, az embertársunk iránti szeretet.
Érdekes, hogy Jézus mielőtt a szeretet parancsáról beszélne, így szól: halld Izrael.
Azt mondják, hogy a mi korszakunk a nem hallás korszaka. Sokan beszélnek, írnak, de kevesen hallgatják.
Mielőtt valakiről kijelentenénk, hogy szeretjük, előbb hallgassuk meg. A szeretet első lépése a meghallgatás.
Istent akkor szeretjük, ha ráfigyelünk, ha nem csak mondunk neki imákat, hanem meghallgatjuk Őt, csendben. Meghallgatni Istent és meghallgatni testvérünket, hasonlít egymáshoz. Félre tudni tenni a saját gondolatainkat, saját elvárásainkat, azt, amit mi szeretnénk válaszolni arra, amit mond a másik, minden gondolatot félretenni és arra figyelni, amit gondol, amit érez, amit szeretne Isten.
Ezt akarjuk gyakorolni. Istenre figyelni, úgy hogy ne tévesszük össze Isten gondolatait a magunk gondolataival, a mi vágyainkkal, hanem nyitottnak lenni amennyire tőlünk telik arra, amit Isten közölni akar.
Meghallgatni embertársunkat, testvérünket… Amíg nem tudjuk átérezni azt, ami a másiknak a lelkében zajlik, amíg értetlenül hallgatjuk a másik szavait, addig nem hallgattuk meg igazából. Mielőtt bárkiért bármit is tenni szeretnénk, hallgassuk meg. Nagyobb jót senkivel nem tehetünk, mint amikor meghallgatjuk őket, megértjük, együtt érzünk vele, és meglátjuk benne azt a jót, amit még ő maga sem vett észre.

2013-03-08


______________________________

Jézus nem egy, hanem az egyetlen


Lk 11, 14-23
Aki nincs velem, az ellenem van. Aki nem gyűjt velem, az szétszór. Durván csengenek Jézus szavai. Azt várnánk el, hogy szelídebben szóljon ő a szelíd bárány. Ám a szelídség nem azonos a félénkséggel. Nem is lehetne félénken tudtára adni az embereknek, hogy Jézus nélkül az életük zsákutca. Jézus nem egy a sok próféta között. Nem egy a sok bölcs ember közül. Nem egy lehetőséget ajánl a sokféle életmód közül, hanem Jézus maga az élet. Csak aki vele együtt van, az él igazából. Aki nincs Jézussal, az nem csak Jézus ellen, de a saját élete ellen is van, mert nincs más élet. Ha vele vagyunk, akkor vagyunk igazán önmagunk.
Nem elég külsőleg Jézussal lenni. Nem elég szerzetesi ruhát viselni, nem elég kolostorban lakni, nem elég elvégezni az imákat, hanem Jézussal kell élni nap, mint nap, percről percre.
Nem az az igazi eredménye a nagyböjtnek, ha sikerült lelki programunkat bővíteni, hanem, ha sikerült közelebb kerülni Jézushoz.

2013-03-07


______________________________

Könnyebb volna...


Mt 5, 17-19
A választott nép életében a törvény nagyon fontos szerepet töltött be. Mondhatni, hogy maga a törvény által jött létre a nép. A századok során azonban a törvényre rárakodtak különféle hagyományok. Ezek elhomályosították Istennek a szándékát. Jézus nem törvénnyel helyezkedik szemben, hanem ezekkel az emberi szabályokkal.
A törvény maga is beteljesítésre szorult. Ugyan összefogta a népet, de nem tudta megszabadítani bűneitől. Jézus, akit az Atya küldött, beteljesíti az ószövetségi törvényt az új törvénnyel, a szeretet törvényével. Hogy mit is jelent a szeretet, azt Jézus életéből, az ő magatartásából értjük meg. A szeretet megnyitja a szívünket, hogy átöleljük Isten akaratát. Ahogy az apostol mondja: aki szeret, az teljesíti a törvényt. Isten országához most már nem a törvények betartása segít el, hanem a konkrét szeretet. Néha könnyebb lenne néhány szabályt betartani, mint életünket oda ajándékozni. Könnyebb lenne azt kérdezni, hogy nekem van-e igazam testvéremmel szemben, mint azt kérdezni magamtól, hogy a javát keresem-e. De ha már Jézust megismertük, számunkra nem létezik könnyebb út, csak Jézus útja, a kereszt útja.

2013-03-06


______________________________

Fontos felejteni


Mt 18, 21- 35
Hányszor kell megbocsátani annak, aki vét ellenem? Ez a rövid párbeszéd Jézus és Péter között mutatja, hogy mennyire nehéz sokszor megbocsátani. Úgy érzi az ember, hogy határos a türelme. Néhányszor megbocsát, de aztán a mi sok az sok. Vannak olyan súlyosabb esetek, amikor majdnem lehetetlen a megbocsátás, mert a másik nagyon nagy rosszat tett nekem. Megrágalmazott, becsapott, visszaélt az én jóságommal.
Ha ilyen nem is történik gyakran, annál gyakrabban történnek apró dolgok, amelyek miatt megharagudhatunk egymásra. Vádaskodások, keményebb szavak, durvább magatartás. Legtöbbször nem rosszindulatból történnek, csak pillanatnyi felindultságból, sértődöttségből, meg nem értésből.
A megoldást Mindenik esetben Jézus adja: az Ő halála és feltámadása nem egy régi történet, hanem mindig jelen van, amikor megbocsátja a mi gyengeségünket. Ha őszinte vagyok önmagamhoz, be kell látnom, hogy mennyire gyenge vagyok, és nem vagyok képes legyőzni a gyengeségeimet. Mégis, az Úr újra és újra megbocsát nekem. Ha ezt megtapasztalom, ebből mi más következne, mint az, hogy nekem is ezt kell tennem testvéreimmel. Épp ezen múlik, ettől függ, hogy igazi keresztény vagyok-e, hogy meg tudok-e bocsátani.
Valaki mondta: Fontos emlékezni, de még fontosabb felejteni.

2013-03-05


______________________________

Előítélet lebontása


Lk 4, 24-30
Jézus megállapítja, hogy egy próféta sem kedves a maga hazájában. Ezzel kinyilvánítja azt, hogy ő maga próféta, sőt, több mint próféta. Prófétaként hallgatóinak tudtára adja, hogy Isten nem személyválogató, mint ők. Őt magát az Atya nem csupán egy néphez küldte, hanem minden emberhez. Emlékezteti őket Illés esetére, aki a szeraptai özvegynek, tehát egy pogány asszonynak megélhetéséről gondoskodott, Elizeus esetére, aki a szíriai Námánt meggyógyította a leprájából.
Persze, mi nem vagyunk személyválogatók, de bennünk is ott van a hajlam, hogy elkülönüljünk azoktól, akik másképp gondolkodnak, mint mi, akik más nyelvet beszélnek, mint mi. Még a provincián belül is különbséget teszünk az egyes testvérek között.
Nem kell mindenkivel egyet érteni, Nem kell mindenkivel hasonlóképpen gondolkodni, de mielőtt valakit kizárnánk a mi „zsinagógánkból”, gondoljuk meg, hogy a mi Atyánk őt is épp úgy kedveli, épp úgy szereti, mint minket, róla is gondoskodni akar, sőt, lehet, hogy rajtunk keresztül.
A ferences karizmának egyik lényeges eleme, hogy különböző emberek képesek egymást elfogadni, szeretni és segíteni. Ezt tanuljuk meg Jézustól, idősebb testvéreinktől.
Einsteinnek van egy mondása: „nehezebb egy előítéletet lebontani, mint magát az atomot.” Istennek még ez is lehetséges, még a mi esetünkben is.

2013-03-04


______________________________

Jézust illeti a termés!


Mt 21, 33-43. 45-46
A Szentírásban többször olvashatunk az elvetett kőről, amely végül alapkő lesz. Egy példabeszédbe illeszti bele Jézus, amelyben olyan szőlőmunkásokról van szó, akik nem tartják be a szerződést és nem akarják beszolgáltatni a termést. Közösen döntik el, hogy az örököst megölik. Emlékeztet ez bennünket József történetére, ahol a testvérei meg akarják ölni, azért, mert az atyjuknak ő volt a kedvence. Az Úr az emberek elhatározását jóra fordítja. Megmentésük épp azon keresztül érkezik, akit meg akartak ölni.
A konkrét szeretet-cselekedetek a gyümölcsök, melyeket be kell szolgáltatni s nem az, hogy az egyháznak, a ferences rendnek a tagja vagyunk.
Ne feledjétek, erre a találkozóra nem azért mentek, hogy magatoknak learassátok a termést, hogy titeket csodáljanak, körül rajongjanak. A termés a konkrét tettekben megmutatkozó szolgáló szeretet az örököst, Jézus Krisztust illeti.

2013-03-01


______________________________

Az életünkkel választunk


Lk 16, 19-31
Jézus ma egy gazdagot és egy szegényt állít elénk. A gazdag bíborba öltözött, gondozott külseje van, és nagyokat lakmározik, ezzel szemben a szegény nem valami tetszetős külsejű, tele van fekélyekkel és éhes. Nem véletlen, hogy a gazdagnak nincs neve, míg a szegénynek igen. Isten számon tartja azokat, akik benne bíznak, akik Lázárok. Ez a név ugyanis azt jelenti, hogy Isten segít. Gazdag, aki nem bízza életét Istenre, van elég.
Lázár bízik Isten segítségében, mégis ott fekszik a földön sebekkel borítva, és éhesen, de nem jön a segítség sem Istentől, sem embertől. Haláláig sem tapasztalja meg a segítséget, amiben remélt.
Mindkettő meghal. Ez jelzi, hogy csak ebben az életben van lehetőségünk választani: Istenre bízzuk magunkat, vagy nem érdekel Isten. Nem elméletben történik ez a választás, hanem azáltal, hogy testvéreinkkel viselkedünk, ahogy azokkal bánunk, akik rászorulnak a segítségünkre, akiken Isten rajtunk keresztül akart gondoskodni.
A magatartásunk tükrözi, hogy milyen a kapcsolatunk Istennel: Lázárok vagyunk-e akik Istenben bíznak, vagy nincs különösképpen szükségünk Istenre, ha esetleg Isten segítségére szükségünk lesz, majd szólunk neki. Ha nincs szükségünk Istenre, nem tudunk átérezni annak a helyzetét sem akinek, a mi segítségünkre volna szüksége.

2013-02-28


______________________________