Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 |

Napi gondolatok

Hinni, felismerni


Jn 6, 22-29
Jézus azt mondja az összegyűlt tömegnek, hogy többé ne azért keressék, hogy egy kis kenyérhez jussanak, mert van ennél fontosabb dolog, ami örök. Ezt kell felfedezni, befogadni. Beépíteni az életükbe.
Erre azt kérdik tőle, hogy mit kell tenniük? Jézus válasza így hangzik: higgyetek bennem.
Mit jelent hinni? Nem abban kell hinni, hogy majd milyen jó lesz a mennyországban, ha ezt a pár éves szenvedést elviseljük, hanem hinni azok szavának, akik elmesélik, hogy Isten mit tett az ő életükben, felismerni, azt, amit Isten a mi életünkben tett, és képesek lenni azt, amit hallottunk, és ami felismertünk, szavunkkal, és életünkkel megmutatni testvéreinknek.

2013-04-15


______________________________

Az Ige maga az Úr


Mk 16, 9-15
A mai evangélium összefoglalója a feltámadás utáni eseményeknek. Visszatérő elem a tanítványok hitetlensége. Hiába meséli Mária Magdolna a találkozását a feltámadt Úrral, hiába mesélik az emmauszi tanítványok, hogy vendégül látták Krisztust, ők nem hiszik. A hit nem annak az elhívése, amit mások mesélnek, hanem személyes találkozás. Ez teszi alkalmassá a tanítványokat arra, hogy ők is menjenek és hirdessék az örömhírt.
Jézus elvárta volna tőlük, hogy higgyenek, még mielőtt találkozhattak volna vele, mint ahogy azok is hinni fognak, akiknek ők fogják hirdetni a feltámadást.
Mi is csak a szavakat tudjuk hirdetni, de szavunkon keresztül maga Jézus látogatja meg azokat, akik hallgatnak minket. Hiszünk az Isten szavának erejében, és hitünk tesz alkalmassá arra, hogy találkozzunk Vele.

2013-04-06


______________________________

Csoda?


Csodálatos halfogásról hallottunk az evangéliumban, a feltámadt Krisztussal való találkozásról. Ha figyelmesen olvassuk újra az evangéliumot, észrevehetjük, hogy nem annyira nyilvánvaló a csoda. Máskor is előfordult, hogy sok halat fogtak, és az is, hogy a háló nem szakadt el. Még az sem nyilvánvaló, hogy Jézus volt ott a parton, hisz nem mindenki ismerte fel, csak a szeretett tanítvány érzett rá, hogy „az Úr az”. A feltámadt Krisztussal való találkozás nem egy nyilvánvaló esemény. Inkább a tanítványok lelkében történik, mégis valóságos találkozás. Olyannyira valóságos, hogy életüket adták ezért a tanítványok.
Ilyen belső megtapasztalás a mi kapcsolatunk is Krisztussal, és minél inkább rátesszük életünket, annál inkább valósággá válik.

2013-04-05


______________________________

Ott van, ahol Róla beszélnek


Az emmauszi tanítványok lelkesen mesélték el a többieknek, hogy találkoztak Krisztussal. Amint ezek beszéltek, megjelent közöttük maga az Úr. Ha valaki találkozik Krisztussal, felébred benne a végy, hogy másoknak is továbbadja ezt az örömhírt, hogy hirdesse azt. Nem csak valami emlékeket ad tovább, hanem szavain keresztül Krisztus valóságosan is jelen van. így közvetítjük a hitet. Krisztus adja a hitet, de a mi tanúságtételünkön keresztül juttatja el a testvérünk lelkébe. Hasonlóképp, testvéreink tanúságtétele felkelti bennünk a vágyat, hogy keressük Azt, aki keres bennünket.
Ma nyitott szívvel akarom hallgatni annak szavait, aki a Feltámadottról beszél, és felismerni jelenlétét azok szívében, akik találkoztak Vele.

2013-04-04


______________________________

A hit szeme


Lk 24, 13-35
Két tanítvány az úton Jeruzsálemtől Emmausz felé indulatosan beszélgetnek a názáreti Jézus esetéről, akit már eltemettek, és vele együtt eltemették a reményüket is. Igen, mert ők számítottak Jézusra, az ő ígéreteire, de most már a halál és a csalódottság árad belőlük.
Egyszer csak Jézus hozzájuk szegődik. Semmi rendkívüli csoda nem történt. Jézus van ott velük, de ők nem ismerik fel. Túlságosan hétköznapinak tűnik, ez az ember, aki mellettük halad, ezért eszükbe sem jut, hogy Jézus lehet.
Sokszor mi is így járunk. Isten jelenlétét nehezen ismerjük fel az életünkben. Csak a külső, szemmel látható, érzékelhető dolgokat vesszük észre, de nem sikerül meglátni a dolgok, események lényegét. Az ember csak a szívével lát jól – mondja az író. Van nekünk egy olyan képességünk, amely még a szívnél is mélyebbre tud nézni, s ez a hitünk. Bármilyen csalódás ér bennünket, a hitünk eszünkbe juttatja, hogy öröktől fogva magához akarja vonzani azokat, akiket szeret, és soha nem fárad ebbe bele. Még a mi esetünkben sem adja fel a reményt.

2013-04-03


______________________________

Ne tartóztass!


Jn 20,11-18
A mai evangéliumi szakaszból kitűnik, hogy a magdalai Mária mennyire szerette Jézust. Az angyaloknak, akik azt kérdik, miért sír ezt válaszolja: elvitték az én Uramat és nem tudom hová tették. Magának Jézusnak is ugyanezt válaszolja, anélkül, hogy felismerné.
A Jézus iránti szeretete meg kell, hogy tisztuljon. Maga az Úr kéri ezt tőle: ne tartóztass! Most már megérti, hogy nem tarthatja meg magának az Urat. Nem azért kell Krisztushoz tartoznia, mert az neki olyan jó. A Krisztustól kapott szeretete számára olyan ajándék, amelyet tovább kell adnia. Amit látott, hírül kell adnia testvéreinek.
A mi esetünkben is hasonló a helyzet. Nem elég szeretni Jézust. Nem elég élvezni Jézus jelenlétét. Nem elég jól érezni magunkat Krisztus társaságában. A kegyelmeket, amelyekben részünk van, azért kaptuk, hogy testvéreinket is gazdagítsuk velük.
Ma szeretnék figyelni arra, hogy milyen kegyelmeket kapok az Úrtól, hol találkozom a feltámadt Krisztussal, és azokat kiknek tudnám tovább adni.

2013-04-02


______________________________

Húsvéthétfő


Mt 28, 8-15
Mintha egy verseny indulna. Egyik sávon ezek az asszonyok szaladnak, igyekezve a tanítványok tudtára adni, hogy Jézus feltámadt, a másik sávon a katonák, akik igyekeznek azt hazudni az embereknek, hogy a tanítványok ellopták Jézus testét.
Ez a verseny ma is folytatódik. Hogy kik vannak azon a sávon, akik tagadják Jézus feltámadását, akik igyekeznek lejáratni a Jézus tanítványait, nem nehéz azonosítani.
Mi a másik sávra álltunk be. Nekünk is feladatunk, és sürgős feladatunk hirdetni, hogy Jézus valóban feltámadt, és mi találkoztunk Vele. Nem henyélhetünk, nem ülhetünk kényelmesen, mint ahogy a versenyző nem állhat meg, hogy szórakozzon verseny közben. Ilyen henyélésnek számít, amikor úgy viselkedünk, mint akinek nincs semmi sürgős tennivalója. Amikor az imádságunkat elhalasztjuk, mondván, hogy majd később is ráérünk elmondani, most valami kellemesebbel akarjuk eltölteni az időnket. Amikor Isten indít valami nemes cselekedetre, de mi azt mondjuk magunkban, hogy majd más alkalommal, mert most nincs kedvem, ezzel hátráltatjuk a csapatunkat.
Krisztus feltámadt! A rajt-lövés eldördült! Ne álljunk hát tétlenül!

2013-04-01


______________________________

Értékesebb Jézus, mint a drága kenet


Jn 12, 1-11
Lázár, Mária és Márta Jézus barátai voltak. Hozzájuk mindig szívesen tért be Jézus. Mária az egyik alkalommal, drága kenettel kente be Jézus lábait, kifejezve, azt, hogy számára Jézus értékesebb legdrágább kenetnél is. Az ő szeretetének illata betöltötte a házat.
Ezzel szemben, Júdás szeretete szegény, számolgató szeretet: mi éri meg, és mi nem.
Ilyen szegényes lehet a mi szeretetünk is Jézus iránt, ha azt tartjuk szem előtt, hogy milyen előnyünk származik a Jézussal való kapcsolatunkból. A hivatásunkat is élhetjük úgy, hogy nem odaajándékozzuk magunkat, hanem azt nézzük, hogy miért jó nekünk ebben az életformában élni, s ha a hátrányok megsokasodnak, akkor máshol kezdjük keresni az előnyeinket.
Sok minden megváltozik a hozzáállásunkban, ha sikerül szeretetteljes imádással közeledni Jézushoz. Az oltáriszentségben, a szentáldozásban nem úgy tekintünk rá, mint akitől félni kell, nehogy méltatlanul vegyük magunkhoz, és magunkra hívjuk a haragját, mint akit rajongó szeretettel akarunk fogadni, mert ős is ilyen szeretettel ajándékozta nekünk önmagát.
Ilyen szeretettel pazaroljuk rá az időnket az Úr Jézusra az imádságban.
Ez segít abban is, hogy a testvéreinkkel való kapcsolatainkat ne a számolgatás, hanem a nagylelkű ajándékozás jellemezze.

2013-03-25


______________________________

Ma is


Jézust a hallgatói meg akarják kövezni. Ő azonban, ahelyett hogy próbálná csillapítani őket, ironikusan megkérdi, hogy melyik jó cselekedet miatt akarják megkövezni. Hallgatói nyíltan megvallják, hogy azért akarják megkövezni, mert Istennel egyenlővé tette magát.
Nem lennének hibások, ha Jézus nem bizonyította volna Isteni mivoltát a tetteivel.
Jézus magyarázkodni akar, hanem megerősíti állítását, nehogy valaki félreértse: én és az Atya egy vagyunk.
Erre ismét el akarják fogni, de ő kiszabadítja magát a kezükből. Jézust nem akkor fogják el, amikor akarják, hanem amikor ő szabadon a kezükre adja önmagát.
Miután eltávozik ezektől az emberektől, akik, bár látták azokat a tetteket, amelyek bizonyítják, hogy Ő Isten fia, mégsem hittek benne, elmegy a Jordán mellé, és ott olyan emberekkel találkozik, akik hisznek benne.
A mi életünkben is jelen vannak Jézus tettei, amelyek elég alapot képeznek arra, hogy az életünket átadjuk Jézusnak. Szabadon adjuk mi is oda, senki nem tudja azt erővel elvenni tőlünk.
Jézusban hinni nem egy elméleti döntés, hanem, mint ahogy Jézus tetteiben mutatkozott meg, hogy Ő Isten Fia, a mi konkrét tetteinkben mutatkozik meg, hogy hiszünk benne, és Krisztushoz tartozunk. A mai nap során is lesz alkalmunk arra, hogy tetteinkkel támaszthatjuk alá a hitünket.

2013-03-22


______________________________

Ha hinnék az örök életben


Jézus kijelenti, hogy mindenkinek az örök élete attól függ, hogy hallgat-e az Ő szavára. Ha Jézus szavától függ az emberek élete, ezzel azt mondja ki, hogy ő maga Isten, az élet és halál ura.
Elképzelhetjük, hogy mennyire botránkoztak hallgatói Jézus szavain. A történelem leghíresebb emberei is mind meghaltak. Ábrahám is meghalt. De Ábrahám már életében előre látta Jézus eljövetelét, és örvendett neki. Mit ért ez alatt Jézus? Hol találkozott Ábrahámmal- kérdezhetjük mi is együtt hallgatóival. Ábrahám a hit embere. A hitén keresztül Isten vezette döntéseiben. Akkor is tudott hinni, amikor Isten azt kérte, hogy a fiát áldozza fel neki. Elfogadta fia halálát, de ugyanakkor hitt Isten ígéretében, hogy megsokasítja ivadékát. Abban hitt, akit Isten megígért. Így lett Izsák Krisztus előképe, aki halálával és feltámadásával teljesíti be Isten ígéreteit. Így látta Ábrahám már előre Jézust és örvendett neki.
Ezzel az örömmel éljük napjainkat még akkor is, amikor szomorúság ér. Ma is azt jelenti, hinni, hogy mindent fel merni tenni egy kártyára, Krisztus halálára és feltámadására, és ne engedni, hogy a saját halálunktól való félelem megbénítson bennünket. Isten kezében van az életünk, annak a kezében, aki legjobban szeret minket, és aki nem csak jót akar nekünk, hanem azt meg is fogja valósítani, ha rá bízzuk magunkat. A hit szemével már látjuk Isten ígéreteinek beteljesedését a mi életünkben.
Biztos sok mindent másképp látnék, és másképp tennék, ha valóban hinnék az örök életben és oda is készülnék eljutni.

2013-03-21


______________________________