Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 | 131 |

Napi gondolatok

18 évközi vasárnap


A pénz, vagyon a legjobb barátokat, a testvéreket is egymás ellenségeivé tudja tenni.
Az evangéliumban Jézust megkéri valaki, hogy szóljon rá a testvérére, aki nem akarja vele megosztani az örökséget. Jézus korában az elsőszülött fiúé volt az örökség kétharmada. Természetesen neki ebből kellett gondoskodnia az életben maradt szülőről, vagy a lánytestvérekről, akik még nem mentek férjhez. Az örökséget el kellene osztani, de sokszor ez osztja meg a testvéreket. A korabeli rabbik szívesen szolgáltattak igazságot ilyen esetekben, mert ők jól ismerték a törvényeket. Szolgálatukért bőséges fizetséget kaptak. Jézus azonban nem ezt teszi, mert tudja, hogy a vagyon elvakítja az embert. Nem ezt a konkrét helyzetet akarja orvosolni, hanem az emberek beteg szívét.
Jézus nem megveti az anyagi javakat, mint a korabeli filozófusok, cinikusok, hiszen ezeket a javakat Isten adta az embernek. Arra akar megtanítani, hogy hogyan viszonyuljunk ezekhez a javakhoz. Az ember élete nem attól lesz értékes, amit birtokol. A sikeres élet nem az összegyűjtött javak mennyiségétől függ. Akkor van baj, amikor nem elégszünk meg azzal, amire szükségünk van, és gyűjteni kezdünk. Hiszen ezek a javak csupán eszközök az élethez, és balgaság ezeket életünk céljává alakítani. Egy másfajta örökséget ajánl Jézus, ami fontosabb, mint az örökség, amelyen összeveszhetünk egymással. Ez az Isten országa.
Példabeszédet is mond Jézus, hogy ezt jobban megérthessük. Ennek az embernek a szántóföldje jó termést hozott. A jó termés Isten áldását jelenti. Nem mondja Jézus, hogy ez az ember igazságtalan módon gazdagodott volna meg. Valószínű, hogy becsületes munkával szerzete a vagyonát. Látva, hogy nem fér be a sok búza a magtárába, nagyobbat akar építeni. pedig neki nincs szüksége ennyi búzára. Ez a nagy tévedése. Azt hiszi, hogy akkor lesz az élete boldog, ha sok vagyont összegyűjtött. Könnyen esünk mi is ebbe a tévedésbe. Azt hisszük, az a sikeres ember, akinek sok mindene van. Valójában nem hoztunk semmit a világra, amikor megszülettünk, és amikor meghalunk, sem fogunk semmit magunkkal vinni. Csak intézői vagyunk a földi dolgoknak, de semmi nem a mienk. Ha gyűjteni akarunk magunknak, már Isten nem a mi Atyánk, és mi nem vagyunk testvérek. A többi ember csak ellenfél, aki részt követel a javakból.
Aki többet akar összegyűjteni, mint amennyire szüksége van, Isten tervét borogatja fel. Isten ajándékát bálvánnyá alakítja.
Érdekes, hogy ebben a példabeszédben ez az ember egyedül van. Nincs szó feleségről, gyerekekről, nincsenek szomszédok, sem munkások. Emberek között él, de egyedül van. Nincs ideje, érzelmei, energiája másokra. Egyedül maradt a vagyonával. Nem tett semmi rosszat, és nem is tervez semmi rosszat. Csak nyugodtan szeretne élni. élvezni az életet, de az anyagi javak elvették az eszét.
Mit kellett volna tennie, hogy ne legyen esztelen Isten szemében? Olyan kincset gyűjtsön, amelyet a halál után is magával tud vinni. Ez az a szeretet, amellyel megajándékozta testvéreit. A szeretet konkrét megnyilvánulása az, amikor megosztjuk azt, amink van, testvéreinkkel.

2013-08-04


______________________________

Néha árt a buzgóság


Mt 13, 36-43
Jézus ismét egy példabeszédet magyaráz meg tanítványainak. Úgy látszik, nem is annyira egyszerű az ő példabeszédeit megérteni.
Tapasztaljuk mi is az életünkben, az egyházunkban, a mi közösségünkben a jó magnak a jelenlétét, amit Isten elültetett, de együtt nő a konkollyal. Fellángol bennünk is a buzgóság, ki szeretnénk tépni mindent és újrakezdeni, csak tiszta búzát vetni. Jézus figyelmeztet, hogy míg a konkollyal törődünk, elveszíthetjük a tiszta búzát. Pedig mennyi szomorúságot, szenvedést jelent, együtt élni gyarló emberekkel. Mennyire szeretnénk megszabadulni tőlük. Elég bajunk van a magunk hibáival is, pedig mennyit próbálkozunk leküzdeni őket. Mennyire szeretnénk egy makulátlan egyházat. Az Úr mégis azt mondja nekünk is, hogy jobb alázatosságban élni, és türelmesen növekedni. Ne annyira a bennünk, és körülöttünk lévő konkolyra figyeljünk, hanem azt a jót tápláljuk, óvjuk, ami jelen van.

2013-07-30


______________________________

Irígy Márta


Lk 10, 38-42
Márta az, aki befogadja Jézust a házába, és nagy igyekezettel készít elő mindent, hogy a Mester jól érezze magát. Kissé felháborodva húgának, Máriának a viselkedésén, Jézushoz fordul, és azt kéri Jézustól, hogy szóljon rá a húgára, hogy menjen, és segítsen neki.
Ismerős érzés. Amikor azt látjuk, hogy a feladatok a mi nyakunkba zúdultak, és társaink elfelejtettek segíteni, mi is Mártához hasonlón, felháborodást érzünk.
Másrészt Márta irigyeli is a húgát, aki megengedheti magának, hogy leüljön Jézus lábaihoz és hallgassa őt, mindenféle aggodalmaskodás nélkül. De szeretné ő is ezt tenni!
Nem abban hibázott Márta, hogy igyekezett Jézusnak mindent előkészíteni, hanem abban, hogy ezeknek a dolgoknak túl nagy jelentőséget tulajdonított. Ez előtt egy kevéssel magyarázta meg Jézus a magvetőről szóló példabeszédet, ahol a tövisek közé hullott mag kihajt, de a mindennapi élet gondjai elfojtják, és nem tud fejlődni. Mártát is erre a veszélyre figyelmezteti Jézus.
Nekünk is sok feladatunk van, és ezeket valóban el kell végezni, de ne feledkezzünk meg arról, hogy minden tevékenységünk azt a célt szolgálja, hogy Jézust be tudjuk fogadni. Vigyázzunk, hogy a sok tennivaló közepette a lényeg el ne vesszen.

2013-07-29


______________________________

A kitartó imádságról


Lk 11, 1-13
A mai evangélium témája az imádság. A mai evangélium segít tisztázni néhány téves felfogást, amely közöttünk elterjedt. Sokan azért imádkoznak, mert Istentől ki akarnak esdeni valamit a maguk részére, vagy mások részére. Az egészégért, a sikerért, a család békéért imádkozunk. Azt hisszük, hogy Istent fel kell világosítani a mi szükségleteinkről, a mi vágyainkról. A másik téves gondolat, hogy istent meg tudjuk győzni arról, hogy azt tegye, amit kérünk tőle. Eszébe juttatunk valamit, amit elfelejtett. Ha Isten tudja, hogy mi válik javunkra akkor is, ha nem kérjük, akkor miért kell azt kérni tőle? Aztán sokszor az imában Istenre ruházunk bizonyos feladatokat, melyek a mi dolgunk lennének. Például, amikor azért imádkozunk, hogy Isten juttasson eledelt minden éhezőnek, vagy, hogy teremtsen békét a világon, önmagunk számára is kérünk erőt, mert Isten rajtunk keresztül akar az éhezőknek ételt juttatni, és kibékíteni a haragosokat.
A tanítványok arra kérik Jézust, hogy tanítsa meg őket imádkozni. Abban az időben, minden rabbi megfogalmazott egy imádságot, amely az ő lelkiségét összefoglalta. Ez alapján különböztették meg egymástól a lelkiségi iskolákat. Így, a Miatyánk is, Jézus tanításának az összefoglalója. Kifejezi a kereszténynek az Istenhez és testvéreihez való viszonyát. Nem mindegy, hogy milyen Istenhez imádkozunk. Lehet az egy törvényhozó, félelmetes úr, aki önkényes szeszéllyel, egyeseknek teljesíti a kérését, másoknak meg nem. Krisztus tanítványa Istenhez, mint Atyához imádkozik.
Azt is megtanulhatjuk ebből az imából, hogy kik vagyunk egymás számára. Nem nekem ad mindennapi kenyeret, és nem nekem bocsát meg csupán az Atya, hanem nekünk, úgy, ahogy megosztjuk egymással a kenyerünket, és megbocsátunk egymásnak.
Tovább egy példabeszédet mond Jézus, amelyben arra ösztönöz, hogy kitartóan kérjünk. Nem Isten fog megváltozni a mi imánk hatására, hanem az ima által mi alakulunk, egyre inkább összhangba kerülünk Isten gondolataival, Isten vágyaival. Az imánkat mindig meghallgatja Isten, de úgy, hogy a mi szívünket alakítja az ő szíve szerint. Lassanként sikerült a mi dolgainkat, helyzetünket Isten szemével néznünk, és nem a világ értékrendje szerint. Ezért kell kitartón imádkozni, mert ez a változás, ez a csoda a mi lelkünkben, nem egyik pillanatról a másikra történik meg, hanem fokozatosan, lépésről lépésre. Meg is mondja Szt. Lukács a mai evangéliumi szakasz végén, hogy amit a kitartó imában megkapunk, nem más, mint a Szentlélek. Isten vágyik arra, hogy megadhassa nekünk az ő lelkét, az ő életét, az ő szeretetét. Kérjük tehát tőle ezt bátran, és kitartón.

2013-07-28


______________________________

Konkolyos búza


Mt 13, 24-30
Jézusnak ez a példabeszéde első hallásra nem tűnik rendkívülinek. Akkor vesszük észre, hogy mennyire gyökeresen felborogatja a mi gondolkodásunkat, amikor saját magatartásunkra alkalmazzuk.
A gazda tudja, hogy az ellensége szórta a konkolyt a búza közé, és mégsem engedi meg a szolgáinak, hogy a konkolyt kihúzzák a tiszta búza közül. Miért nem engedi meg nekik, hisz az ő érdekében buzgólkodnak? A mi gondolkodásunkban is jelen van az éles határ meghízása a jók és a rosszak közé, az igazak és a gonoszok közé. Isten azonban minden emberbe beleültette a jóságot, nincs tiszta konkoly, mint ahogy tiszta búza sem. Nincs csupa rossz ember, mint ahogy mi sem vagyunk teljesen jók. Ha sikerül felfedezni abban, aki ellenségünknek tartunk azt a jót, amit Isten belé ültetett, akkor jön közénk az a béke, amelyet Jézus hozott.

2013-07-27


______________________________

Apró magokból lesz a termés


Mt 13, 18-23
Mit tanulhatunk mi a magvetőről, vagy inkább a magokról szóló példabeszédből? Isten bőven szórja a magot, az Ő szavát. Nem kerüli ki azt a talajt sem, amely emberi számítás szerint nem sok terméssel kecsegtet. Akkor is szól hozzám, ha döngölt útszél, tövises, vagy köves talaj vagyok. Nem fog méltatlanságom miatt kevesebb kegyelemben részesíteni.
Sokszor kíváncsian hallgatom, olvasom a lelki írásokat, remélve, hogy találok bennük valami érdekeset, ami új lelkesedést hoz az életembe. Kár lenne, ha ezek a csodálatos szavak megrekednének az érdekesség, a pillanatnyi lelkesedés szintjén. Felelősek vagyunk azokért a szavakért, amelyeket Isten a lelkünkbe szórt. Szeretném, ha csodálatos tettek születnének belőlük. De mielőtt nagy elhatározásokat tennék, kezdjem el ápolni a lelkembe hullott magokat, még ha apróknak, jelentékteleneknek tűnnek is. Nem csak meghallgatom, hanem időt szánok arra is, hogy elmélkedjem, hogy elmélyülhessenek bennem, hogy aztán az Urral együtt örvendjek a növekvő vetésnek.

2013-07-26


______________________________

Mária Magdolna


Jn 20, 1. 11-18
Ebben az evangéliumi részben Márai Magdolna szerepel, akit ma ünneplünk, de akiről nem tudunk túl sokat. Összetévesztjük a bűnös asszonnyal, máskor Máriával, Márta húgával. Maga a liturgia is zavart okoz azzal, hogy Mártának külön ünnepet szentel, de Máriának, aki a tegnapi evangéliumban is a jobbik részt választotta, nem, ellenben itt van Mária Magdolna, így azt gondolhatjuk, hogy ő az.
Erről a Máriáról csak annyit tudunk, hogy Jézus meggyógyította: hét ördögöt űzött ki belőle, vagyis nagyon beteg volt.
Nem kell túl nagy emberismeret ahhoz, hogy a mai evangéliumból kitűnjön: ez a Mária Jézust nagyon szerette. sírva kereste. Így valaki csak azt siratja, akit nagyon szeret. Miután Jézust a hangjából kicsengő szeretet alapján felismerte, átkarolta, és többé nem akarta elengedni. Ezért mondta neki Jézus: ne tartoztass. Nem Mária szeretetét akarja ezzel elutasítani, hanem azt akarja, hogy ne csak emberi szeretettel szeresse Őt, hanem társa legyen az evangélium hirdetésében. Menjen el testvéreihez, és adja hírül nekik, hogy Jézus él.
Hasonló lépések történnek a mi lelki életünkben is. Nem lehet úgy Jézust szolgálni, hogy előbb ne szeressük meg Őt. Ő lett számunkra a legfontosabb emberileg is, minden szempontból. Ha igazi szeretet köt Jézushoz, Ő küldeni fog minket is, hogy vele együtt hirdessük az evangéliumot, adjuk tudtára testvéreinknek, hogy Jézus él.

2013-07-22


______________________________

Jaj!


Mt 11, 20-24
Engedjük, hogy ezek a maró szavak, melyeket ma Jézus mond az evangéliumban, bennünket is megérintsenek. Sok kegyelemben részesültünk, de felelősek is vagyunk azért, amit kaptunk. Nem lehetünk kiváltságosak különleges felelősség nélkül. Különleges hivatást kaptunk, különleges lelki élményben részesültünk, tehát nem élhetünk úgy, mint azok, akik ezekben nem részesültek.
Ez érvényes a közösségeinken belül is. Baj, ha úgy gondoljuk, hogy mi jobbak vagyunk, mint egyesek, mert bizonyos jelek erre mutatnak. Felismerjük, hogy mi olyan kegyelmekben részesültünk, amelyek ebben minket segítettek, de nem tudjuk, hogy a másik milyen kegyelmeket kapott. Ne a másikhoz hasonlítsuk magunkat, hogy ő mennyire törekszik, hanem, hogy én a kapott kegyelmekhez képest mennyire törekszem. Amiben Isten részesített engem, nem azért kaptam, hogy csupán én örüljek neki, hanem, hogy azzal én is szolgálatára legyek testvéreimnek, segítenem őket, hogy közelebb kerüljenek embertársaikhoz és Istenhez. Ha nem így használom fel a kapott kegyelmeket, rám is érvényesek az Úr szavai: jaj neked Korazin, jaj neked Betszaida, mert ha más részesült volna azonban a kegyelmekben, amelyekben te részesültél, lehet, hogy nem ott tartana, ahol te vagy.

2013-07-16


______________________________

Szent Bonaventúra


Szent Bonaventúra életében olvassuk, hogy Egyed testvér, szemére vetette: könnyű neked atyám, mert sok kegyelemben részesültél. Mi műveletlen barátok sokkal kevesebb kegyelmet kapunk, mint te. Bonaventúra erre azt válaszolta, hogy ha Isten megadja a kegyelmet ahhoz, hogy szeretni tudj, az elég. Egyed testvér tovább erősködött: egy műveletlen nem tud annyira szeretni, mint egy művelt. Bonaventúra erre azt válaszolta, hogy egy öreg anyóka is jobban szeretheti Istent, mint a teológia professzora. Egyed testvér lelkesen rohant be a városba, hogy hírül vigye az embereknek: ti egyszerű emberek örüljetek, mert felülmúlhatjátok Bonaventúra testvért is.
Mi, amikor ünnepelni akarjuk Szent Bonaventúrát, nem csak megcsodálni akarjuk az ő felülmúlhatatlan bölcsességét, és életszentségét, hanem annak örvendünk, hogy Isten nekünk is megadhatja, hogy épp annyira, vagy akár jobban is szeretni tudjuk Istent, mint Bonaventúra. Csak azt a diákot lehet tanítani, amely tanulni akar. Isten meg akar tanítani minket szeretni, de részünkről is szükséges a készség. Ha imában gyakran megkérdezzük az Úrtól, hogy konkréton mit jelent ezt, vagy azt a testvért szeretni, ő meg fogja mondani nekünk. Hogy aztán ki lett a nagyobb a szeretetben, Bonaventúra, vagy mi, az végül nem is számít.

2013-07-15


______________________________

Megtérés és megváltozás


Mt 9, 9-13
Egy vámosnak, Máténak a meghívásáról hallottunk. Tudjuk, hogy a vámosokat árulóknak, és ezért nagy bűnösöknek tartották, olyannyira, hogy még köszönni sem illett nekik, nem hogy szóba álljon valaki velük. Ennek ellenére Jézus egy vámost hív meg az ő követésére. Ez a vámos azonnal otthagyja a vámasztalt és elindul Jézus nyomában.
Otthagyja a bűnös mesterséget, de a bűnös természetét magával viszi. Azonnal kész követni Jézust, de lelke még sok küzdelmen kell, hogy átmenjen. Láthatjuk ezt abból is, hogy a lakomára, amelyre meghívja Jézust, a többi vámos jön el. Ezek továbbra is barátai Máténak. A kizártak társaságába keveredett Jézus.
Jézus a farizeusok által feltett kérdésre azt válaszolja, hogy nem az egészségeseknek, hanem a betegeknek van szükségük orvosra. Ezzel nem csoportosítja jókra és rosszakra az embereket, csak azt akarja megértetni, hogy elítélni, hanem megmenteni akarja a bűnöst.
Bár rászántuk magunkat Jézus követésére, mi is magunkkal hordozzuk a bűnös természetünket is. Nem keseredünk el látva, hogy újra és újra hibázunk, tudva, hogy Jézust még a bűneink sem tartják távol tőlünk. Jön, és újra meghív minket. Mátéhoz hasonlóan, mi is készséggel induljunk el ismét, valahányszor hív az Úr.

2013-07-05


______________________________