Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 |

Napi gondolatok

Szent Pál megtérése


Csel 22, 3-16
Ma van a keresztények egységéért végzett imahét utolsó napja. A mai szentlecke segít bennünket megérteni, hogy mi képezi igazából a keresztények közötti egységet.
Ki vagy te Uram - Én vagyok Jézus, aki te üldözöl. Az Újszövetségben háromszor is olvashatunk Szent Pál megtérésének a történetéről. A három leírás között vannak külömbségek, de ezek a szavak mindháromban jelen vannak. Ez azt jelenti, hogy jelentős mondanivalóval bírnak.
Szent Pál minden eszközt megragadott, mint jó farizeus, hogy a népe egységét örizze a atyáktól örökségbe kapott szövetség megtartásában. Itt azonban egy másfajta egységgel találja szemben magát. Az Úr azonosul tanítványaival. Ő az, akit Saul üldöz, mikor a keresztényeket üldözi.
Ekkor találkozott Szent Pál először a Krisztus titokzatos Testének az eszméjével, amely gyakran visszatér a leveleiben. mindnyájan Krisztus tagjai vagyunk, ebben áll az igazi egységünk. Ha a testvárünket öröm éri, mi is örülünk, ha szenved, vele szenvedünk, mert mindnyájan Krisztushoz tartozunk.
Szent Pál megtérése nem egy egyszerű irányváltoztatás volt, hanem ennél mélyebb esemény történt. Mindaz, ami eddigi bizonyossága, meggyőződése a porba hull, amikor ő elesik. Ettől a pillanattól kezdve egyetlen kapaszkodó pontja Jézus marad.
Szent Pál megtérése minket is erre indít, hogy felismerjük az egymáshoz való tartozásunkat, akkor is, ha vannak kifogásaink egymással szemben, és, hogy nem érdemes ragaszkodnunk sem meggyőződéseinkhez, sem munkánkhoz, csak egyedül Krisztushoz, hogy így szabadok lehessünk arra a feladatra, amelyet nekünk szán.

2017-01-25


______________________________

Bábból pillangó


Zsid 10, 1-10
Nagyon jól ismerhette a Zsidókhoz írt levél szerzője az emberi természetet. Azt mondja, hogy az újra és újra bemutatott áldozatok nem csak, hogy nem tisztították meg az ember lelkét a bűnöktől, de még a bűntudattól sem szabadították meg, mert az áldozatbemutatás újra és újra emlékeztette őket a bűneikre.
Jézus áldozata egész más hatással volt ránk. Ő nem csak lemos rólunk valami koszt, ami ránk rakodott, mint ahogy lemossa Károly testvér időnként az autót, hanem átalakított. A begobózott, állandóan önmagával elfoglalt báb átalakult pillangóvá. A bűntudattal küzdő, a saját nyomorúságát sirató ember átalakult Krisztussá. A tökéletessége nem abban áll, hogy követ el bűnöket, hanem, hogy Krisztushoz hasonló módon szereti testvéreit. Fel akarjuk fedezni mi is, hogy kik vagyunk, hogy kivé alakított bennünket Krisztus, hogy a mi méltóságunknak megfelelően éljük a lelki életünket.

2017-01-24


______________________________

Nem a bűnök a lényegesek


Zsid 9, 15. 24-28
A zsidókhoz írt levél szerzője a mai szentleckében folytatja az összehasonlítást a ószövetségi áldozat, és Krisztus áldozata között.
Szinte nevetségessé teszi az előbbit, mondván, hogy a főpapnak újra és újra Istentől kérnie kellett a nép bűneinek bocsánatát. Nem is igazi szentélybe lépett be. Az csak kőből épített előképe volt annak, ahol igazából Isten lakik.
Idegen vérrel, vagyis egy állat vérével állt Isten elé, és Isten a vér láttára megbocsátotta az addig elkövetett bűnöket.
Krisztus nem kőből épített szentélybe lépett be, hanem az Isten Országába, és saját vérével egyszer s mindenkorra eltörölt minden bűnt a világ kezdete óta egészen a világ végéig.
Mi mégis hajlunk arra, hogy visszatérjünk az ószövetségi mentalitáshoz. Kár lenne, ha a lelki életünk abban állna, hogy a bűneinket könyveljük, számigáljuk, és próbáljuk újra és újra kiérdemelni Isten bocsánatát. Ami ennél fontosabb, hogy Krisztus érkezésére várakozzunk, és ébren tartsuk az utána való vágyakozásunkat.

2017-01-23


______________________________

Most is szól


Zsid 1, 1-6
Véget ért a karácsony, melyben azt ünnepeltük, hogy Isten közel jött hozzánk, megszüntette azt a végtelen távolságot, amely közötte és az ember között fennállt.
Isten mindig próbált kapcsolatba lépni az emberrel, erről beszél a mai Szentlecke: sok ízben és sokféle módon szólt Isten az elődeinkhez. A próféták az ő szócsövei voltak. Most azonban maga Isten jött közénk, közénk költözött. Nem csak egy kis időre látogatott el hozzánk, hanem velünk lakik, és mindenféle közvetítő nélkül egyenesen hozzánk szól, nevünkön szólít, és mesél önmagáról.
Fel sem fogjuk néha ennek jelentőségét. Mikor Isten szavát halljuk, néha szórakozottak vagyunk, nem mindig sikerül arra figyelnünk, hogy itt és most mit mond nekünk, mert már számtalanszor hallottuk ezeket a szentírási szövegeket, és azt hisszük, hogy semmi újat nem tudnak mondani nekünk. Pedig Isten szava teremtő szó. Tényleg képes átalakítani minket, megváltoztatni az életünket.
Teremts bennem csendet Uram, hogy az én szavaim, az én gondolataim özönvize ne fojtsa el a te hozzám intézett szavadat.

2017-01-09


______________________________

Jézus megkeresztelkedése


Máté evangéliumában a második fejezet azzal fejeződik be, hogy József és Mária a kis Jézussal Názáretben telepedtek le. A harmadik fejezet körülbelül 30 évvel későbbi eseménnyel folytatódik. A kettő közötti évekről semmit sem tudunk. Jézus nyilvános működése azzal kezdődik, hogy Jézus elhagyja Názáretet és elmegy a Jordán mellé, ahol János keresztel.
Mit tett János? az embereket átvezette a Jordán folyón, ott ahol 1200 évvel azelőtt elődeik beléptek az ígéret földjére, hogy majd az új Mózes, a Messiás vezetésével, mint bűntelen nép kezdjék el újra azt amit eddig elrontottak. Jézus innen már nem tér vissza Názáretbe hanem Kaffarnaumba megy, ott kezdi el nyilvános működését.
Máté megjegyzi, hogy János nem akarta megkeresztelni Jézust, mert ez a keresztség a bűnösöknek való volt. „Úgy illik, hogy teljesítsük mindazt, ami igazságos” - válaszolta Jézus. János számára az volt az igazságos, ha Isten megbüntette a gonoszokat, kiirtotta őket a nép köréből, míg Jézussal új igazság vette kezdetét. Isten meg akarja menteni a bűnöst. Isten belépett a világunkba, egy lett közülünk, hogy segítsen kiszabadulni a bűneink rabságából. Ezért volt igazságos, hogy Jézus is megkeresztelkedjen, a bűnössel együtt.
Amint kijött a vízből, megnyílt az ég. Nem egy csodás eseményről van itt szó. A Szentírásban azt olvassuk, hogy Isten nem küldött több prófétát népéhez, mert nem hallgattak rájuk. Bezárult az ég. Isten nem kommunikált az emberrel. Izajás próféta a 64. fejezetében azt mondja „bárcsak megnyílnának az egek, és te le szálnál”. Jézussal ismét megnyílt az ég, mert Isten igazi arcát mutatta meg az embereknek. „Látta Isten Lelkét, mint galambot rá ereszkedni” hallottuk az evangéliumban. Nem egy valóságos galambról van itt szó. Ez is szentírási jelkép. Az özönvíz végén a galamb az Istennel való kiengesztelődés jeleként olajfa ágat hozott. Jézus azért jött, hogy kiengesztelje az embert Istennel. És az égből hang hallatszott, amely Isten szeretett Fiaként ismerte el Jézust. A mennyei Atya jóváhagyta azt, amit Jézus tett. Fia az Atyának. Ez a szemita kultúrában azt jelenti, hogy olyan, mint az Atyja. És nem akármilyen fia, hanem szeretett fia. Fontos volt Jézusnak ezt tudnia, amikor emberek részéről visszautasításban volt része, hogy Ő a Mennyei Atya szeretett fia.
Mi is is Isten szeretett fiai vagyunk, mert Jézushoz hasonlítunk, és szükségünk van a szeretet jeleire, amikor nehéznek érezzük az életünket. Isten nekünk is feladatként adta, hogy őt képviseljük, az Ő szeretetét mutassuk meg az embereknek. Ehhez kérünk erőt ma, amikor a magunk keresztségére emlékezünk.

2017-01-08


______________________________

Hazudnak!


1 Jn 2, 22-28
Szent János hazugnak nevezi azokat, akik téves tanokat terjesztenek a keresztények között. Nem tévednek, nem rosszul informáltak, nem tudatlanok, hanem hazudnak, jól tudják, hogy amit mondanak, nem igaz. Az ilyen az antikrisztus, aki tagadja a Szentháromságot.
Azt mondja Szent János, hogy külső érvekhez, bizonyítékokhoz kell folyamodni velük szemben, hanem arra kegyelemre kell vigyelni, amelyet megkaptak a szentségekben. Ezt nevezi kenetnek. Isten Lelke bennünk máködik, és megtanít az igazságra, ezért nem tudnak minket félrevezetni a hazugok, az antikrisztusok.
Ma nem kell nekünk eretnekekkel vitatkoznunk dogmatikai igazságokról, a Szentháromságról, Jézus istenségéről. Nem is divat. Ma ökumenikus párbeszédet folytatunk mindenkivel. Tévtanítok mégis bőven vannak ma is körülöttünk, közöttünk.
Most szidhatnánk azokat, aki boldogságot ígérnek, ha megvásárolunk tőlük valamit; a politikusokat, akik jólétet ígérnek, ha rájuk szavazunk.
A közösségünkön belül is találkozunk tévtanítókkal, akik azt mondják, hogy boldog vagy, ha minéltöbbet szórakozhatsz, utazhatsz, ha minél kevesebbet kell dolgoznod, neked úriembernek kell lenned.
mi magunkat is gyakran becsapjuk, amikor olyasmivel töltjük el az időnket, ami nem épít, nem segít a szellemi - lelki fejlődésben, és elhitatjük magukkal, hogy minden rendben, mert semmi rosszat nem tettünk senkinek.
A Szent János által ajánlott gyógyír rajtunk is segít: figyeljünk a kapott kegyelemre! Isten a szemünkbe mondja az igazságot, és segít annak megfelelő módon cselekedni.

2017-01-02


______________________________

Az Antikrisztus


1 Jn 2, 18-21
Itt az utolsó óra - hallottuk a szentleckében. Nem a világ végéről van szó, csupán arról, hogy nincs több idő a készületre. Kész kell lenni! Mire? Krisztus eljövetlelére. Ezt pedig megelőzi az Antikrisztus eljövetele. Nem tudjuk, kire gondolt Szent János, amikor Antikrisztusról írt, de azt mondja, hogy már számos Antikrisztus megjelent közöttünk. És ezek nem külső ellenségek: nem a muzulmánok, nem a pogányok, nem az ateisták, hanem közülünk kerülnek ki. János itt bizonyára azokra a keresztényekre gondol, akik téves tanokat terjesztettek, megoszlást hoztak a közösségbe. Úgy gondolja, hogy ezek nem is voltak igazi keresztények, csak látszólag vallották magukat keresztényeknek, keresztény életük hazugság volt, és a hazugságok előbb-utóbb kiderülnek.
Gondolhatunk mi is azokra az antikrisztusokra, akik közülünk kerültek ki. Hirtelen a kilépett testvérek juthatnak eszünkbe, vagy azok, akik egy időben templomba jártak, és vamai miatt elmaradtak. Nem ők az antikrisztusok, hanem azok, akik Isten tervét gátolják, akik nem Isten akarata szerint celekszenek, és ezzel megoszlást hoznak a közösségünkbe. Persze, itt ismét konkrét emberek juthatnak eszünkbe, akiket szívesen azonosítanánk az antikrisztussal.
A baj az, hogy sok esetben bennünk is jelen van az antikrisztus: az a részünk, amely nem igazán tartozna hozzánk, de mégis bennünk van, és ellenáll Isten kegyelmének.
Ma az év utolsó napján felismerjük, hogy mi mindent valósított meg Isten ebben az évben általunk, és hálát adunk neki. Ugyanakkor felismerjük, hogy olyakor mi is ellenálltunk Istent tervének. Most bocsánatot kérünk Istentől és egymástól ezekért, és kérjük Isten kegyelmét, hogy az új esztendőben jobban belesimuljunk az ő tervébe.

2016-12-31


______________________________

Lelki élet és viselkedés


1 Jn 2, 3-11
A lelki élet szorosan összefügg az ember viselkedésével. Ahogyan egymáshoz viszonyulunk, jelzi, hogy milyen a kapcsolatunk Istennel. Erről hallottunk a mai szentleckében. Azt mondta Szent János, hogy aki Jézussal él, úgy cselekszik, mint Jézus. Aki vele él, az világosságban él, és szereti testvéreit.
Ha így áll a helyzet, azonnal meg tudjuk állapítani a többiekről, hogy a lelki életben hol tartanak: ha valaki szeretetlenül viselkedik velünk szemben, az azt jelenti, hogy Istentől is távol van, ellenben, ha valaki kedves, figyelmes velem szemben, annak igazi lelki élete van. Ám nem ilyen egyszerű a dolog. Ez a kritérium arra jó, hogy önmagunk lelki életét vizsgáljuk, mert mi tudjuk, hogy mennyi szeretet van bennünk, mennyire akarjuk a javát a testvéreinknek, és ezt cselekedeteink tükrüzik számunkra. Ha Istenhez közelebb kerülünk, növekszik bennünk a testvéreink iránti szeretet is.
Óvakodjunk azonban attól, hogy bárkinek a lelki életéről ítéletet mondjunk a külső viselkedése alapján. Nem tudjuk, hogy mi zajlik a lelkében. Lehet, hogy rossz terészete elleni küzdelmének nem sok a látható eredménye, de nagyön örvend Isten a jószándékű törekvésének.
Csak ha alázattal tudunk testvéreinkre tekinteni, akkor ismerjük fel a bennük rejtőző Istent, akinek közénk való eljövetelét ünnepeljük.

2016-12-29


______________________________

Apró szentek


Az Úr Jézus születését véres esemény kíséri, a betlehemi kisdedek kivégzése. Felháborít ezeknek az ártatlan gyermekeknek a halála, akiknek semmi közük nem volt Jézushoz, csak annyi, hogy kortársai voltak. Nem ők választották, hogy meghaljanak Jézusért, ezért nem is szentek a szó szoros értelmében, hanem áldozatok. Mégis hasonlítanak Jézushoz abban, hogy ártaltanul ölik meg őket, és Jézus kereszthalála ad értelmet az ő haláluknak. Így ártalan halálukkal részt vettek ők is a megváltás művében. Ma velük együtt ünnepeljük mindazokat, aki ártatlanul szenvedtek, és szenvednek, beleérte önmagunkat, amikor ártalanul szevedést viselünk el. Jézusra bízzuk ezeket a szenvedéseinket. Bízunk abban, hogy ő képes ezeket is valamiképpen testvéreink javára fordítani.
Ugyanakkor gondolhatunk azokra a helyzetekre, amikor félelmeinktől, érdekeinktől elvakítva, talán nem is mindig szándékosan, szenvedést okozunk másoknak.
Sok embernek okoztam, és okozok szenvedést makacságommal, érzéketlenségemmel, figyelmetlenségemmel, és sokszor észre sem veszem, vagy nem érdekel. Ma kérem a betlehemi Kisdedet, hogy adjon értelmet az ő szenvedéseiknek is, és segítsen mindnyájunknak, hogy minél kevesebb szenvedést okozzunk egymásnak.

2016-12-28


______________________________

Szent János


A mai evangéliumban Péter, és az a tanítvány, akit Jézus szeret, Jézus sírjához szaladtak. Ami keresztény életünk ilyen futáshoz hasonlít. Szaladunk Isten felé, keressük, de sosem érünk el hozzá.
A tanítványok futása véget ér, amikor megérkeznek a sírhoz. Az üres sír, az otthagyott leplek világossá teszik számukra, hogy nem jó helyen keresik Jézust. Nem is nekik kell Jézust keresniök ide-oda szaladgálva, hanem engedniük kell, hogy Jézus utolérje üket. Akkor érte utol a szeretett tanítványt Jézus, amikor olyan dolgokat látott, amit mások is láthattak: üres sirt, lepleket, de amint megállott ezeket szemlélni, Jézus utolérte őt, és tudott hinni.
Néha az a benyomásunk, hogy az egész életünk egy véget nem érő szaladgálás. Állandóan valahova sietünk, mindig valamit gyorsan meg kell tennünk.
A karácsony arra int minket, hogy álljunk meg, kicsit nézzünk körül: mit is látunk? Mi is történik velünk? Merre szaladunk, hova tartunk? És akkor Jézus utolér minket. Segít, hogy az ő szemével lássuk a magunk életét, az eseményeket, felismerjük, hogy ott van mellettünk, és hinni tudjunk.
A hagyomány Szent Jánossal szokta azonosítani ezt a szeretett tanítványt, akiről a mai evangéliumban hallottunk, de ma már tudjuk, hogy Szent János nem önmagáról akart csupán írni benne, hanem rólunk is, akik megtapasztaltuk, hogy Jézus szeret minket, és ezt a szeretetet Szent Jánoshoz hasonlóan mi is tovább akarjuk adni testvéreinknek, szóval, és cselekedettel.

2016-12-27


______________________________