Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 | 131 |

Napi gondolatok

Lelki fül


Jer 7, 23-28
Hallgassatok szavamra - mondja Isten a próféta szavaival népének. A mi hitünk a meghallgatásra, az odaffigyelésre épül. Igen, mert a mi Istenünk nem némán hallgató bálvány, hanem élő Isten, aki beszél teremtményeivel.
Ma minket is arra szólít fel, hogy tanuljunk meg rá figyelni, meghallgatni az ő üzenetét. Ehhez pedig csendre van szükségünk, magunk körül, de főleg a lelkünkben.
Nem hangokat kell hallani. Isten a Szentíráson keresztül beszél hozzám - úgy hallgatom, hogy próbálom megérteni, általa mit üzen nekem.
Isten az eseményeken keresztül is beszél - az Ő kezében van az életünk.
Hogyan tudok megtanulni rá hallgatni? Amikor sikerül megérteni, hogy mit kér tőlem, és azt meg is teszem, legközelebb könnyebben meghallom a szavát. Ha ellenben úgy teszek, mintha nem tudnám, mit kér, legközelebb gyengébben hallja meg a lelki fülem az Ő szavát.

2017-03-23


______________________________

Még mindig ott a Törvény


MTörv 4,1. 5-9
Azt gondolhatnánk, hogy ez a szentírási szakasz nem nekünk szól, hanem a zsidóknak, mert számukra volt mindennél fontosabb a Törvény megtartása, minket azonban Jézus megszabadított a Törvény szolgaságától, mi szabadok vagyunk.
Érdemes azonban felfigyelni arra, hogy miért adta Isten a Törvényt népének. Nem önkényes uralkodás, a népnek való parancsolgatás szándéka vezette Istent a Törvény meghatározásában, hanem népe javát akarta. Ha a Törvényhez szabják cselekedeteiket, élni fognak, és elnyerik azt a hazát, melyet megígért nekik. Az ő javukat szolgálja, nekik segítség a Törvény. Olyan, mint amikor egy zarándoknak térképet és iránytűt adsz a kezébe (ma GPS-t).
Nekünk nincs erre szükségünk, mert Jézus maga vezet minket. De ettől nem könnyebb a mi utunk. Figyelnünk kell Jézusra, hallatni az ő szavára, hogy élhessünk, és eljuthassunk abba az örök hazába, amelyre vágyik a lelkünk. Ha nem sikerült Jézus szavát meghallanunk, még mindig ott van segítségünkre a Törvény, melyből egy betű sem vész el.

2017-03-22


______________________________

Új alap


Dán 3, 25. 34-43
Akik benned bíznak, soha meg nem szégyenülnek - mondja a mai olvasmány szereplője.
Érdemes felfigyelni arra, hogy milyen körülmények között mondja ezeket a szavakat. Nem élete boldog, örömteli perceiben, hanem a tüzes kemencében, ahová hite miatt dobták be. A szerző a hit hősét állítja elénk példaként, aki minden körülmények között bízik Istenben, és nem fog csalódni, mert Isten valóban a segítségére siet s kimenti a tüzes kemencéből.
A mindennapi életben ezzel szemben nagyon sok ember panaszkodva mondja, hogy Isten segítségét kérte a nehéz helyzetben, de csalódnia kellett, Isten nem segített neki.
Mi sem vagyunk kivételek. Mi is csalódtunk emberekben, reményeinkben, és Istenben is.
Ezek a helyzetek segítenek felismerni, hogy nem jó alapokra építettük életünket. Új alapra kell építeni: nem csak bízom Istenben, hanem rá bízom magam, akkor is, ha nem vesz ki a tüzes kemencéből. Az is jó nekem, csak Véle lehessek.

2017-03-21


______________________________

Szent József


Róm 4,13. 16-18. 22
A mai olvasmány által az Egyház József életét párhuzamba állítja Ábrahám tapasztalatával. Mindkettő igaz ember volt, mert szerették Istent, nem csak a Törvény előírásainak keretén belül, hanem azon felül is, teljes mivoltukkal.
Mikor a törvény előírásai nem voltak képesek útmutatást nyújtani a következő lépéshez, személyesen Istentől kaptak eligazítást. Ábrahám fiat kapott, melyet aztán fel kellett volna áldoznia, József jegyest kapott, akivel házasságra lépjen, de az ygermeket várt.
Isten iránti bizalmuk képessé tette őket elképzelhetetlen lépésekre. Ezzel lehetőséget adtak Istennek velemi új megvalósítására. Az döntéseik sokak számára életet jelentett. Így ők atáyáink a hitben.
Mi is néha szembetaláljuk magunkat olyan helyzetekkel melyekben nem ad útmutatást sem a kódex, sem a statútumok. Isten valami újat szeretne a mi közreműködésünkkel létrehozni, mely a mai embereket hozzá közelebb tudja segíteni. Ne a régi időket sírjuk hát vissza, hanem figyeljünk arra, hogy Isten mit szeretne ma tőlünk.

2017-03-20


______________________________

Nem lemos, hanem felemel


Mik 7, 14-15. 18-20
Isten a pásztor, a nép a nyáj. Most azonban ez a nyáj nem legelhet szabadon, be van zárva egy kertbe. Azt kéri a próféta, hogy az Úr bocsásson meg népének és ismét legeltesse azt a maga legelőjén a Básánon és a Gileádon )ez volt a legtermékenyebb föld Izraelben).
Nyilván, az a meggyőződés mondatja ezt vele, hogy bűneik miatt kerültek ilyen helyzetbe.
Mégsem azon kesereg, hogy ők milyen bűnösök, hanem azon ujjong, hogy milyen csodálatosan jó az Isten, hogy nincs hozzá hasonló, mert megbocsát.
A nagyböjt ideje alatt rádöbbenünk arra, hogy Istentől való eltávolodásunk milyen rossz helyzetbe sodor minket:
üresnek érzem napjaimat, eszem, iszom, dolgozom, tanulok, de minek
jelentéktelen dolgok miatt elveszítem a türelmemet, a reményemet,
azon bánkódom, hogy vajon, mit gondolnak, beszélnek rólam mások, hogy szeretnek-e?
Ám én sem azon gyötrődöm, hogy milyen hitvány vagyok, hanem annak örülök, hogy így is értékesnek tart és, hogy Isten megkönyörül rajtam. Nem lemossa a bűneimet rólam, mint Károly testvér a port az autóról, hogy aztán ismét bepiszkolódjon, hanem meggyógyít, felemel.
Hála neki érte.

2017-03-18


______________________________

Tanuljunk meg testvérek lenni


Ter 37, 3-4. 12-13a 17b-28
Mintha a természetünk része lenne a vágy, hogy megöljük, eltegyük láb alól a testvérünket. Igen, mert ha testvérem van, akkor meg kell osztanom vele a kapott szeretetet, szűkebb hely marad számomra, nem én vagyok a központban.
Józseftől is ezt irigyelték a testvérei: miért szereti őt jobban az apjuk? Azt hitték, hogy, ha nem lesz József, őket fogja szeretni.
Nem csak a régi emberekben, bennünk is ott bujkál az irigység, az attól való félelem, hogy a másiknak valamiből több jut, mint nekem.
Jézus, a mi testvérünk lett, és meg akar tanítani minket is arra, hogy egymás testvérei legyünk, hogy örülni tudjunk egymás sikereinek, a jónak, amiben része van a testvéreimnek, hogy osztozni tudjunk, közösbe tudjunk tenni minden jót, amiben nekünk részünk van, hogy újra és újra megbocsássunk egymásnak.

2017-03-17


______________________________

Nem vagyunk feleslegesek


Jer 18, 18-20
Jeremiást kellemetlen személynek érezték egyesek, és meg akartak szabadulni tőle. Nélküle is megmarad a törvény, nem maradnak próféták nélkül ha elvesz, fölösleges, útban van.
Nagy szenvedés, mikor valaki úgy érzi. hogy nincs rá szükség, hogy ha ő nem lenne, egyesek jobban éreznék magukat.
Jeremiás azért jutott ilyen helyzetbe, mert Isten üzenetét közvetítette honfitársainak, de olyan üzenetet, mely nem tetszett nekik és az üzenettel együtt elutasították a prófétát is.
Milyen jó, hogy nekünk nem kell ilyen kellemetlen üzeneteket átadnunk senkinek. Nem zavarunk senkit, és így más sem zavar minket. De vajon, ilyen formán nem válunk-e feleslegesekké?
Az is lehet, hogy Isten mégiscsak üzen általunk. Azt akarja, hogy életmódunk legyen üzenet, hogy odaadással használjuk azokat az eszközöket, melyek keresztény- szerzetesi életünket táplálják, akkor is, ha ez nem mindenkinek tetszik, akkor is, ha megmosolyognak egyesek érte.

2017-03-15


______________________________

Ami vörös volt, fehér lesz


Iz 1, 10. 16-20
Nem könnyű megbocsátani másoknak, de még nehezebb magunknak megbocsátani, mert, ha elismerjük, hogy hibáztunk, akkor magunkat értéktelennek érezzük, mert ott rejtőzik bennünk a vágy, még ha nem is tudatosítjuk, hogy tévedhetetlenek legyünk, olyanok, mint az Isten.
Annak hangoztatása, hogy bűnösök vagyunk, lehet egy rejtett tagadása is bűnös mivoltunknak, mert amikor bűnösöknek valljuk magunkat úgy általában, az emberek elesett voltát állítjuk: minden ember bűnös, tehát én sem vagyok kivétel, de ezért nem is vagyok hibás. Egészen más azt mondani, hogy én bűnös vagyok, mert rosszat beszéltem rólad a hátad mögött. Pedig ez lenne az igazi beismerése annak, hogy bűnös vagyok.
A nagyböjt alkalom arra, hogy szembenézzünk nagyravágyásunkkal, azzal a törekvésünkkel, hogy hibátlanoknak látszódjunk, hibátlanoknak gondolhassuk magunkat.
Mikor beismerjük, hogy bűnöket követtünk el, ez nem tönkretesz, hanem ellenkezőleg, alkalmat ad Istennek arra, hogy kifejezze irántunk való szeretetét, azzal, hogy megajándékoz a bocsánatból fakadó új élettel. Nincs olyan bűnünk, melyből Isten ne tudna kigyógyítani. Ami vörös volt, ragyogó fehér lesz., ami szemét volt, értékes gyönggyé változik.

2017-03-14


______________________________

Szégyen


Dán 9, 4b-10
Szép a mai olvasmány. Megtanít arra, hogy milyen lelkülettel álljunk Isten színe elé, amikor imádkozunk.
Dániel Istentől megbocsátást kér, és ugyanakkor dicséri Istent. Nem álszerénykedés elismerni Isten előtt, hogy bűnösök vagyunk, van, miért szégyenkeznünk előtte. Addig, míg nem szégyelljük magunkat, nem igazi a bűnbánatunk.
Dániel miben látja a maga, és népe bűneit? Abban, hogy elfordultak Istentől, és nem akartak Istenhez visszatérni, még akkor sem, mikor a próféták útján hívta őket. Ennek az Istentől való eltávolódásnak a konkrét megnyilvánulása a szétszóratás, amelyben élnek.
Ez a nagyböjt számunkra is alkalom arra, hogy szembenézzünk a magunk bűnösségével. Persze, nem tettünk semmi nagy rosszat, de a mi nagy bűnünk is az, hogy Istentől eltávolodtunk. Szégyellhetjük magunkat, mint akit hazugságon fognak, ha nem vagyunk igazi keresztények, igazi szerzetesek, csak tesszük magunkat.
Nem kell félnünk attól, hogy Isten megbüntet, de szégyellhetjük, hogy nem azt, vagy nem annyit adunk Istennek, amit, vagy amennyit megérdemelne.

2017-03-13


______________________________

Ne mérgezd magad!


Ez 18, 21-28
A próféta lehetőséget nyújt arra, hogy Isten szívével ismerkedjünk. Isten nem akarja, hogy elvesszünk, bármi rosszat tennénk is. Azt akarja, hogy megtérjünk és éljünk. Ez bátoríthat, amikor azt tapasztaljuk, hogy újra és újra földre terít a gyengeségünk. Isten nem törődik bele, bátorít, nekünk drukkol.
De, ha nem Isten veszíti el a bűnöst, akkor mi miatt vész el? Mit ért az alatt a próféta, hogy a bűnös meghal bűnei miatt? A bűn Istentől való eltávolodás. Aki vétkezik, önmagát teszi tönkre, mint aki egy-egy kisebb, vagy nagyobb adag mérget vesz be.
Nem azért kell tehát kerülni a bűnt, mert Isten megbüntet. Gyerekes lelki élet az, amelyet az Isten büntetésétől való félelem mozgat, mint a rossz diákot az iskolában, aki attól fél, hogy rajtakapják, hogy nem készült, nem írta le a házi feladatát. Mi is ilyenek vagyunk, ha csak azért nem teszünk egyes dolgokat, mert félünk, hogy rajtakap az elöljáró, meglát valaki.
A felnőtt keresztény tudja, hogy önmagának és testvéreinek tesz rosszat, ha nem helyesen cselekszik, még ha nem is tudódik ki. Csak azok a cselekedetei segítik az életre, melyeket Istennel egységben vitt végbe.

2017-03-10


______________________________