Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 |

Napi gondolatok

Gyomlálás


Mt 5, 27-32
A bűn a lelkünkben születik. Nem véletlenül történik, hanem a cselekedet azoknak a gondolatoknak, vágyaknak a gyümölcse, amelyek a lelkünkben kihajtottak, felnőttek. Miként Benjamin testvér időnként gyomlál a kertben hogy azok a növények, amelyek nemkívánatos magokat teremnek ne nőhessenek meg, nekünk is gyakran kell gyomlálnunk a lelkünkben. A tagok levágása, amelyről Jézus beszél az evangéliumban, ezt a fáradtságos gyomlálást jelenti. Bármilyen sok dolgunk van, nem jó elhanyagolni az elmélkedést, az elcsendesedést, hogy nemet mondjunk mindazon vágyainkra, gondolatainkra, amelyek nem Isten akaratának megfelelők, és gondozzuk azokat a nemes vágyakat, gondolatokat, melyek jó gyümölcsöt teremnek.

2013-06-14


______________________________

A hit a szeretetben bontakozik ki


Mk 12, 28b-34
A tegnap a szadduceusokkal vitázott Jézus az örök életről, most egy írástudó kérdezi a parancsokról. Jézus válasza összefügg a tegnapi válaszával. Az embernek sok tennivalója van ebben az életben, de a legfontosabb, hogy készüljön az örök életre. Sokféle parancshoz igazodunk, de a legfontosabb az, ami megmarad az örök életre, és ez a szeretet. Igen, Isten azt kéri az embertől, amire az ember leginkább vágyik: hogy szeressen és szeretve legyen. Szeretni Istent teljes erőnkből: jó tudatosítani, hogy nem kéri Isten, hogy erőnkön felül szeressük. Csak amennyire tőlünk telik. Nincs szüksége arra, hogy hibáztassuk magunkat azért is, ami nem tőlünk függ.
Embertársunkat is csak annyira tudjuk szeretni, amennyire el tudjuk hinni, hogy Isten szeret minket, amennyire önmagunkat szeretni tudjuk.
Jó tudni, hogy a hit összefügg a szeretettel. Nem erkölcsi normákban, nem teológiai eszmefuttatásokban bontakozik ki a hit, hanem a szeretetben. Minél inkább megtanulunk jól szeretni, annál inkább megismerjük Istent.

2013-06-06


______________________________

Nem kérünk bebalzsamozást


A szadduceusok egy lehetetlen példával akarják bizonyítani Jézus előtt a feltámadás képtelenségét. Példájuk azonban csak azt bizonyítja, hogy aki nem hisz a halálon túli életben, milyen kétségbeesett erőfeszítéseket tesz csak azért, hogy valami maradjon belőle a halála után is. Hogy legalább a neve fennmaradjon egy elhunytnak, hogy utódai legyenek, a volt feleségének sorra feleségül kell mennie a testvéreihez, és mégis minden erőfeszítés hiábavalónak bizonyul.
A líceumban volt egy tanárunk, aki bizonyítani próbálta számunkra, hogy nem létezik feltámadás, örök élet. Azt mondta, hogy ő a gyermekeiben él tovább, meg abban, amit alkotott. De aztán beismerte, hogy a gyermekiben már nem ő él, és ha meghalt, neki már úgy sem számít, hogy mi maradt a nyomában.
Másképp él az, aki hisz az örök életben, az élők Istenében. Nem azon töri magát csupán, hogy utódai legyenek, meg, hogy valami maradandót alkosson, hanem meg meri tenni azokat a nemes cselekedeteket, melyekre a szíve mélyén vágyik, tudva, hogy semmi lényegest nem veszíthet el, még a halállal sem. Nem bebalzsamozni akarjuk magunkat, hanem örökre boldogok lenni.

2013-06-05


______________________________

Nem esni csapdába


Jézust politikai állásfoglalásra próbálják kényszeríteni. Kell-e fizetni adót a császárnak, vagy nem kell? Alá kell vetni magunkat az igazságtalan hatalomnak, vagy lázadni kell ellene? A politikusok mindig megpróbálnak papokból, szerzetesekből kicsikarni olyan véleménynyilvánítást, amely neki ad igazat, az ő malmukra hajtja a vizet. Ha nem is avatkozunk a politikai életbe, ha sikerül is kikerülni a véleménynyilvánítást, azt már nehezebb kikerülni, hogy az egyházközségben egyesekre több figyelmet szenteljünk, másokra pedig kevesebbet. Egyesekkel szívesebben vagyunk, mint másokkal, pedig Isten mindenkihez akar küldeni, ahhoz is, aki nem az én fajtám, vagy másképp gondolkodik sok mindenről, mint én.
Jézus nem esek senkinek a csapdájába. Senkinek sem elkötelezettje. Közmondásszerű válasza számunkra is útmutató: adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.
Megadni a császárnak ami a császáré: nem elmenekülünk ebből a világból, hanem részei akarunk lenni. Érdekel, hogy mi történik a világban. Követjük az eseményeket, és felelősen küzdünk azért, hogy legyenek megfelelő „császárok”, olyan emberek vezessék a társadalmat, aki képviselik a keresztény értékeket. Egy jobb társadalomért együtt működünk minden jó szándékú emberrel, akkor is, ha nem mindenben egyeznek a meggyőződéseink.
Megadni Istennek, ami az Istené: Minden az Istené. Ő áll az első helyen. Minden tevékenységünk és törekvésünk végső célja Isten.
Kérjük a tisztánlátás kegyelmét, hogy az egyes helyzetekben tudjuk eldönteni, mit jelent megadni a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami az Istené.

2013-06-04


______________________________

Meggondolatlan szőlősgazda


Mk 12, 1-12
Elég meggondolatlannak tűnik ez a szőlős gazda, hogy nem nézett a szőlőmunkások körme alá. Hagyta, hogy hosszú időn keresztül azt tegyenek a szőlővel, amit akarnak. Persze, hogy elkanászosodtak, és már nem tisztelték.
Ilyenek vagyunk. Könnyebb minket félelemmel irányítani, mint szeretettel. Pedagógusok hibának tartják, ha új tanárként, vagy új tanítóként valaki túlságosan barátságos a diákjaihoz, mert ha nem tartanak tőle, ha valamennyire nem félnek, fejére nőnek, és nem tud fegyelmet tartani.
Isten mégis úgy jött közénk, hogy nem akar félelmet kelteni bennünk. Nem hatalommal akar a jóra vetni, hanem csak szeretettel, akkor is, ha ez az életébe került.
Persze, mi nem vagyunk olyan gonoszak, mint ezek a szőlőmunkások. Mi nem akarjuk Jézust megölni, nem akarjuk elrabolni azt, ami az övé. De ha nem vigyázunk, lassanként magunknak kezdünk tulajdonítani dolgokat, sikereket, eredményeket, és elfelejtjük, hogy mindent Tőle kaptunk és minden az Övé. Mit tehetünk, hogy ez ne történjen meg? Legjobb eszköz a minden esti lelkiismeret-vizsgálat. Nem csak a bűneinket vesszük számba, hanem azt is, ami szép volt, ami jól sikerült. Megköszönjük Istennek, és mindet neki adjuk vissza.

2013-06-03


______________________________

Hús és száraz kenyér


Egy pogány ember, egy százados fordul Jézushoz segítségért. A nép ellenségének táborából való, ezért attól tartanak a tanítványok, hogy Jézus elutasítja. Még mindig nem értették meg, hogy Jézus minden embert el akar vezetni Istenhez, nem csak a saját fajtáját. Épp ezért, ennek az embernek az érdemeit sorolják fel neki. Jó ember. Bár nem zsidó, de szereti a népünket. Ő építtette a kafarnaumi zsinagógát. Isten is tartozik segíteni rajta. Protekciós lett Jézusnál. És Jézus nem is vitatja az érdemeit, nem mondja, hogy ha Istenért önzetlenül tett valamit, ne várjon érte cserébe semmit. Istent nem lehet nagylelkűségben felülmúlni. Elindul hát Jézus s százados háza felé. Ám maga a százados ébred rá arra, hogy nem méltó a Jézus látogatására. Bármit is tett, az semmi amellett, amit Istentől kapott. Ezért ismét üzent Jézusnak a barátain keresztül, hogy ne fáradjon odáig.
Ez a százados nem is találkozott Jézussal, csak üzent neki, először a zsidó elöljárókon keresztül, akik hálásak neki, amiért a zsinagógát felépítette, és másodszor a barátain keresztül. Távolból intézte az ügyet, és Jézustól is ezt kéri. Neki nincs szüksége arra, hogy Jézus megjelenjen, megkenje azt a szolgát, vagy valami más látványos dolgot tegyen, amitől az hirtelen meggyógyul, hanem csak távolról akarja, és a szolga meg fog gyógyulni. Jézus megcsodálja ennek az embernek a hitét, mert nincs szüksége arra, hogy a szeme láttára csoda történjen, ahhoz, hogy hinni tudjon, hanem már előre hisz.
Jézus nem mondott varázsigét még távolból sem, de a szolga meggyógyult. Mondhatta bárki, hogy magától lett jobban, nem Jézus gyógyította meg. A százados hite kötötte össze a szolga gyógyulását Jézus gyógyító erejével.
Amikor valamiért, vagy valakiért imádkozom, aki számomra fontos, átvillan az agyamon, hogy hát nem akárki vagyok. Én is sok mindent tettem Isten ügyéért. Az én imámra inkább kell hallgasson az Úr, mint egy másik ember imájára, aki nincs olyan közeli kapcsolatban az Urral. De aztán rádöbbenek én is, mint a százados, hogy nem vagyok senki és semmi érdemem nincs az Úr előtt. Miért fáradna értem? Milyen jogon követelném tőle a húst, ha magamnak a száraz kenyeret sem lennék képes nélküle megszerezni? Az Úrnak hatalma van segíteni rajtam, és ami javamra szolgál, azt meg is adja nekem. Az én hitemtől függ, hogy felismerem-e az Úr segítségét az életemben, akkor is, ha ez nem látványos formában történt.

2013-06-02


______________________________

Bizalom és megbocsátás


Mk 11, 11-26
Két előfeltételét ismerteti meg Jézus a jó imádságnak. Az egyik a ráhagyatkozó hit. Bízom Istenben, akihez imádkozom. Amikor kérek tőle valami, tudom, hogy Ő a javamat akarja, és képes is nyújtani azt a jót, amelyre nekem szükségem van. Ahhoz szólok az imában, aki a legjobban szeret engem, és aki mindenkinél, és mindennél inkább boldoggá tud tenni.
A másik feltétel a megbocsátás. Számba veszem, kik azok, akikre valamiért neheztelek. Kérem az Urat, hogy miként Ő bűneim ellenére szeretni tud, és javamat akarja, hozzá hasonlóan tudjak én is viszonyulni ahhoz, aki akarva, vagy akaratlanul bánatot, fájdalmat okozott nekem.
Így az imádság Istenhez visz közelebb, és Istenhez tesz hasonlóbbá.

2013-05-31


______________________________

Senkivel nem cserélnék


Miután Péter számon akarja kérni Jézust, hogy mit kapnak cserébe, amiért mindenüket elhagyták, Jézus egy jó üzletet ajánl nekik, és nekünk is. Jézus nem szidja meg Pétert, amiért önmagára gondol, hanem azt mondja neki, hogy nagyon is megéri mindenről lemondani, mert száz annyit kap, már ebben az életben.
Természetesen ez az ígéret minden keresztény számára érvényes, aki Krisztusért és az evangéliumért képes lemondani mindenről, ami akadályozná a Krisztus követésében és az evangélium hirdetésében, de mi most magunkra értelmezzük Jézus szavait. Bizonyos dolgokról valóban lemondtunk, minden szerénységünk mellett állíthatjuk ezt. Kérdés, hogy tapasztaljuk-e a száz annyit? Boldogabbak vagyunk-e mint azok, akik nem mondtak le arról, amiről mi lemondtunk? A száz annyi néha költői túlzásnak tűnik.
Jézus nem hiába tette azt az ígéretet. Ha mindenki azt látná, hogy, akik lemondanak a házasságról, a vagyonról, és alávetik magukat egy elöljárónak, százszor boldogabbak, mint a többi ember, akkor mindenki gyúródna, hogy szerzetes legyen, de nem ezt látják.
Ám, aki anélkül, hogy erről előre meggyőződhetne, rá meri tenni az életét az evangéliumra, az megtapasztalja a száz annyit a kegyelemben. Megmagyarázhatatlan módon, nem azt nézem, hogy másnak jobb-e, vagy rosszabb, mint nekem, de azt érzem, hogy senkivel nem cserélnék. Nem érzem magam a mennyországban, de érzem, hogy a helyemen vagyok. Azt teszem, amit nekem tennem kell.
Ha ezt érzed, akkor tényleg Jézus hívott, és te igent mondtál a hívására.

2013-05-28


______________________________

Két tanulság


Mk 10, 17-27
Jézus, látva a gazdag ifjú szomorú távozását, sajnálkozva megjegyzi, hogy milyen nehezen jut be a gazdag az Isten országába. Sőt, nem csak nehéz, hanem lehetetlen számára, mint ahogy a teve nem tud átmenni a tű fokán. Persze, nem azért, mert gazdag, hanem azért, mert nem tudja azt Isten szándéka szerint használni. Jézus nem elítéli, hanem sajnálja. Nehéz számára az üdvözülés, de nem lehetetlen. Isten kegyelmével minden lehetséges.
Bár megkedvelte és sajnálja ezt az ifjút, mégsem mondja, hogy nem baj, ha nem akarsz lemondani a vagyonodról, úgy is üdvözülhetsz. Csak az üdvözül, aki meg tudja hozni azt az áldozatot, hogy mindenét odaadja, és úgy követi Jézust. De ezt a maga erejéből nem tudja megtenni, csak Isten kegyelmével.
Két tanulságot vonhatunk le a magunk számára:
Nem elégedhetünk meg egy langyos életvitellel. Nem elég csak megfelelni az elvárásoknak, hanem teljesen oda kell adnunk magunkat ahhoz, hogy üdvözüljünk.
A másik, hogy erre a magunk erejéből nem vagyunk képesek, de Jézus, aki meghív minket az ő követésére, megadja nekünk a kegyelmet, mert ő képes még minket is üdvözíteni, csak merjünk vidáman igent mondani, hogy ne kelljen szomorúan élni az életünket.

2013-05-27


______________________________

Szent Ferenc bazilika


Ma a Szent Ferenc bazilikát ünnepeljük. Tudjuk, hogy ez a bazilika időben különféle változásokon ment át. 1230-ban már kész volt a templom, amelynek az oltára alá eltemették Szent Ferenc sírját. A felső bazilikát más stílusban, sokkal lassabban építették fel, 1253-ban szentelték fel.
Most melyik bazilikát ünnepeljük? Azt, amelyik először épült, vagy amelyik ráépült? A kriptával együtt, vagy a nélkül?
Azt a bazilikát ünnepeljük, amely ma van. A változásoknak meg volt a szerepe. Úgy, ahogy jelenleg van, jelenti a Szent Ferenc bazilikát.
A ferences rend története is hasonló ehhez. Sokféle átalakuláson ment át a ferencesség. Ferencesnek lenni nem csak azt jelenti, ahogy Ferenc élt az első társaival, hanem azt is, ahogy éltek a spirituálisok, vagy a közösség, vagy az obszervánsok, vagy, ahogy mi élünk. Nem a dicső múltat akarjuk visszasírni, hanem a jelenben akarunk ferencesek lenni.
A lelki életünkben is bizonyos változások történnek. Ma már nem úgy imádkozunk, mint gyermekkorunkban, más lett a stílusunk. A régi dolgokat nem kell visszahozni, csak beépíteni.
Azt a karizmát ünnepeljük, amelynek eredményeként megszületett a Szent Ferenc bazilika, megszületett a mi rendünk, és amely formálja a mi közösségi és egyéni életünket.

2013-05-24


______________________________