Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 |

Napi gondolatok

A lényeg rendben


Lk 7, 31-35
Mennyi elégedetlenkedés! Így volt ez Jézus korában is: János böjtöl? Ördöge van. Jézus eszik, iszik? Falánk és részeges. Elégedetlenek vagyunk testvéreinkkel, elöljáróinkkal, püspökeinkkel, egyházunk vezetőivel szemben. Valóban van okunk elégedetlenkedni, zúgolódni, de az nem vezet jóra. Mérgezzük vele közösségeink légkörét. Pedig nem szeretnénk reményvesztett, örökös panaszkodók társasága lenni, ezért a hit szemével nézünk arra is, ami nincs egészen rendjén.
A lényeg rendben van… vagy nincs?

2013-09-18


______________________________

Szent Ferenc sebhelyei


Szent Ferenc sebhelyei 2013-09-17 Sebes
Ma Szent Ferenc sebhelyeit ünnepeljük. Miért kellene egyáltalán a sebhelyeket ünnepelni? Bár sose lennének sebek, sérülések, szenvedés, halál.
Nem rég ünnepeltük Krisztus keresztjét. Valójában nem a keresztet ünnepeltük, hanem Krisztus irántunk való szeretetét, ami a kereszten mutatkozott meg.
Szent Ferenc sebhelyei is erre a szeretetre emlékeztetnek.
Ferenc, életének nehéz időszakát élte. Csalódott társaiban, akik nem akarták azt a radikális életet élni, mint ő. Úgy érezte mintha Isten is becsapta volna: meghívta az evangéliumi életre, és most nem segíti azt megvalósítani.
Imában keresett enyhülést, de az nem jött. Ehelyett sebeket kapott, Krisztus sebeihez hasonlókat. Isten megtetőzte eddigi szenvedéseit, mégis Ferenc kegyelemnek érezte ezeket a sebeket.
Mi is, Ferenchez hasonlóan, Istenhez fordulunk, mikor nehéznek érezzük az életet. Isten azonban nem megszabadít, hanem kegyelemmé változtatja az átkos szenvedést. Krisztushoz hasonlókká leszünk, nem csak a szenvedésben, hanem a szeretetben is.

2013-09-17


______________________________

Miért gerenda...?


Lk 6, 39-42
Miért épp az én szememben lenne gerenda? Azt elfogadom, hogy nekem is vannak hibáim, gyengeségeim, de hogy annyival rosszabb lennék, mint más, mint amennyivel nagyobb a gerenda a szálkánál, ezt még Jézustól sem fogadom el.
Jézus nem hasonlítgatja össze a bűneinket. A magunk gondja baja mindig nagyobbnak, fontosabbnak tűnik, mint másoké. Ezek állnak legközelebb hozzánk, ezek tűnnek a legnagyobbaknak, ezek foglalkoztatnak leginkább. A hibáink. bűneink is ilyenek. Ha tudatosítanánk őket, jobban zavarnának, mint mások hibái. Gerendának látnánk őket. Ám, mivel kellemetlen, fájdalmas annak tudatában élni, hogy vannak hibáink, bűneink, úgy teszünk, mintha mi hibátlanok lennénk, és inkább másokban keressük meg, ítéljük el azokat.
Ha alázatosabb tudnék lenni, felmerném ismerni, elmerném fogadni a magam hibáit, bűneit, nem haragudnék magamra, amiért nem vagyok hibátlan, másokkal szemben sem lennék ennyire szigorú.

2013-09-13


______________________________

Jézus módszere


Az evangéliumban, különösképp Szent Lukács evangéliumában, Jézus több alkalommal visszavonul imádkozni. Most kifejezetten azért imádkozik, hogy az Atya szándéka szerint tudja kiválasztani apostolait. Az evangélista megjegyzi, hogy ezek között a kiválasztottak között ott van Júdás is, aki később elárulta. Tévedett Isten? Nem. Júdásnak tényleg hivatása volt és Jézus tényleg őt akarta meghívni. A meghívás azonban senkit nem óv meg a bűntő, a hűtlenségtől.
Jézus, miután a hegyen imádkozott, kiválasztotta a 12 apostolt, lement velük a sík vidékre, a tevékenység helyére, és ott embereket gyógyított. Aki érintette, mind meggyógyult. Az apostolok, mint egy inasiskolában, tanulgatták Jézustól, hogy mit kell tenniük. Nekik is gyógyítaniuk kell.
Jézus, a 12 apostol meghívásával megalapozta az új Izraelt. Miként annak idején a 12 pátriárkára épült Isten kiválasztott népe, most erre a 12 apostolra épül a kereszténység.
Jézus módszere egyszerűnek tűnik: elvonulni a hegyre, az imádságba, felismerni, mi az Isten akarata, aztán ezt megvalósítani. A valóságban azonban ez sokszor elég nehéznek bizonyul. egyrészt nehéz ott hagyni a sík területet, amely érdekesebbnek mutatkozik, mint az imádság, ahol látszólag nem történik semmi.
Másrészt néha nehéz feldolgozni, hogy a mi bűnünk, vagy mások bűnei megakadályozzák annak megvalósulását, amit imában eldöntöttünk. Isten tervében helye van a hibás döntéseknek is.
Ennek ellenére ez a módszer az egyetlen járható út számunkra. Csak az imádságban lesz nyilvánvaló, hogy aki velem találkozik, aki velem kapcsolatba lép, az nem csak velem, hanem az Úr Jézussal is találkozott, és az Úr általam őt is gyógyítgatja.

2013-09-10


______________________________

Bénító lelkiség


Jézus arra akar megtanítani bennünket, hogy hogyan éljük a szombatot. Itt, mikor szombatról beszélek, minden olyan időszakra, tevékenységre gondolok, amelyben Istennel foglalkozunk, Őt ünnepeljük.
Az írástudók azt mondták, hogy szombaton nem szabad dolgozni. Jézus kérdésére, hogy szabad-e szombaton jót, vagy rosszat tenni, az volt a válaszuk, még ha nem is mondták ki, hogy nem szabad se jót, se rosszat tenni.
Tőlünk is megkérdezhetné: szabad-e imádság közben egyebet tenni, vagy egyébre gondolni? Persze, hogy mi is azt válaszolnánk, hogy ima közben nem szabad egyébbel foglalkozni. De ez nem jelenti, hogy imádság közben nem történik semmi. Az imádság, amelyből nem születik semmi, se jó, se rossz, az fölösleges időtöltés.
A béna kéz, amelyet Jézus meggyógyít, jelképezi a megváltásra váró emberi nyomorúságot, de jelképezi annak az imának, lelki életnek a bénító eredményét, amely nem Istennel való személyes kapcsolatra épül, hanem csak előíráshoz való igazodás. Hiányzik belőle a Jézustól jövő élet vérkeringése.
Az igazi imádságban Istennel kapcsolatban vagyunk, és mivel Isten meg akarja menteni az embereket, nekünk is ugyanazt a küldetést adja, mint Jézusnak: megmenteni, megszabadítani testvéreinket. S ezt a küldetést az imában kapjuk meg. Imában közli az Úr velünk, hogy mi a feladatunk az egyes helyzetekben.
Érdekes észrevenni azt is, hogy míg Jézus meg akarja szabadítani ezt az embert, és másokat is, ellenfelei meg akarják ölni. Nem hatódnak meg attól sem, hogy csodát tesz a szemük láttára. A csoda nem hoz létre hitet, hanem ellenkezőleg, a hit készteti az Urat arra, hogy csodát tegyen. Általunk is sok csodát akar tenni az Úr testvéreink megmentésére. A mi hittel végzett imáink tesznek rá alkalmassá.

2013-09-09


______________________________

19. évközi vasárnap


A múlt vasárnap arra figyelmeztetett Jézus bennünket, hogy a földi javakat ne tartsuk abszolút értékeknek, amelyekhez az életünket igazítsuk. Jézus korában élt Heródes, aki hatalmas palotákat épített. Ő építette vissza a jeruzsálemi templomot. Egy hatalmas mauzóleumot is épített, ahova őt eltemessék. Ma mindenből csak romok maradtak. A korabeli emberek szemében Heródes sikeresnek számított. Sokan szerettek volna a helyében lenni. Jézus maga is ismerte Heródest. Ezért így szól követőihez: nem félj te kicsiny nyáj. Isten nektek adja az ő országát. Nem olyan ez az ország, mint a földi királyok országa. Azok országa lesz ez, akik a földi javakat arra használják, hogy általuk gyakorolják a szeretetet. Ám Jézus nem azt kéri, hogy adjunk alamizsnát a szegényeknek, hogy egy két aprósággal segítsünk valakiken, hanem, hogy mindenünket az Isten rendelkezésére bocsássunk. Ez félelmetes. Ezért bátorít Jézus: nem félj te kicsiny nyáj. A világ javai azt ígérik, hogy minden kívánságunkat teljesítik. Ezért ennyire vonzó ezek felhalmozósa, összegyűjtése, birtoklása. Ez a bálványimádás. A világ javai azt a benyomást keltik, mintha rájuk lehetne építeni, ők a biztos alap, amely megmarad örökre, pedig a tolvaj ellopja, a rozsda megemészti. Másoké lesz, vagy tönkremegy minden földi érték. Jézus arra akar megtanítani, hogyan lehet ezeket átváltani olyan értékre, amely megmarad örökre. Azt mondja a mai evangéliumban, hogy adjuk el, amink van, és osszuk szét a rászorulók között. így olyan kincsre teszünk szert, amelyet senki el nem vehet tőlünk, és örökre megmarad. Nem kell félreérteni Jézus szavait. Nem azt kéri, hogy amink van, hajigáljuk ki az ablakon. Azt kéri, hogy amink van, azt alakítsd ajándékká testvéreid számára. Nem csak anyagiak lehetnek ezek: időnk, képességeink. Az ingyenes ajándékozásra akar megtanítani.
Néhány példabeszédet is mond Jézus. Most mi csak az elsővel foglalkozunk, bár a többinek is hasonló a mondanivalója.
A szolgák magukat felövezve várják Uruknak érkezését. A keleti ember hosszú ruhában járt, melyet a házban szabadon engedett, de ha valahova készült, megkötötte a derekát, azért, hogy a bő ruha nem akadályozza őt a gyors mozgásban. Jézus tanítványai mindig készen állnak a szolgálatra. Ezt jelenti a felövezett ruha és az égő lámpás. A keresztény mindig készen kell, hogy legyen a testvérei iránti szeretetre. Nincs ebben vakáció, szabadság. Nem olthatja le a lámpát, hogy őt, most ne zavarják, hanem égő lámpása jelzi, hogy szabad hozzá fordulni.
Az Úr, mikor megérkezik, szolgáinak szolgájává változik. Jézus nem azért jött, hogy uralkodjon, hanem hogy szolgáljon. Ha szolgái vagyunk, mi is hasonlóképp cselekszünk.

2013-08-11


______________________________

Szent Lőrinc


Szent Lőrinc életéből legtöbbször a halála eseményét szoktuk felemlíteni, vagyis azt, hogy rostélyon megsütötték. Akik ezt nem tudják, azok is ismerik azt a természeti jelenséget, mely Szent Lőrinc ünnepét megelőző éjszaka szokott megismétlődni: szokatlan mennyiségű hulló csillag látható az égen.
Lőrinc római diakónus volt, aki a császár prefektusának követelésére, hogy adja ki az egyház kincseit, a szegényekre mutatott: ők az egyház kincsei.
Ma is a szegények jelentik az egyház kincseit, mert ők, minden igyekezetük ellenére, rászorulnak embertársaik segítségére, és ezzel emlékeztetnek bennünket, keresztényeket arra, hogy Isten előtt szegények vagyunk, és nélküle nem lehetünk boldogok sem ebben az életben, sem az örök életben.

2013-08-10


______________________________

Szent Benedikta


Edit Stein, a Szent Keresztről elnevezett Benedikta karmelita nővér, önként vállalta nemzete sorsát, a koncentrációs tábort, a halált. Amikor szentté és vértanúvá nyilvánította az egyház, a zsidók tiltakoztak, mert szerintük nem keresztény vértanú, mert zsidó mivoltáért halt meg, és nem a keresztény eszmékért.
Valójában nem értették meg. Benedikta nővér nem meghalni akart együtt nemzete fiaival, hanem önként életét adta, úgy, mint Krisztus, azért, hogy testvéreinek kiutat mutasson a reménytelenségből. A kegyetlen emberek tehetetlenek azzal szemben, aki Krisztushoz tartozik.
Európa ma újból kegyetlen emberek hatalma alá került. Egyetlen érték a gazdaság maradt. Mindnyájan rabjai és áldozatai lettünk, de számunkra is Krisztus útja a kiút.
Persze, ezen az úton ott vár a kereszt is, az önkéntes ajándékká válás.

2013-08-09


______________________________

18 évközi vasárnap


A pénz, vagyon a legjobb barátokat, a testvéreket is egymás ellenségeivé tudja tenni.
Az evangéliumban Jézust megkéri valaki, hogy szóljon rá a testvérére, aki nem akarja vele megosztani az örökséget. Jézus korában az elsőszülött fiúé volt az örökség kétharmada. Természetesen neki ebből kellett gondoskodnia az életben maradt szülőről, vagy a lánytestvérekről, akik még nem mentek férjhez. Az örökséget el kellene osztani, de sokszor ez osztja meg a testvéreket. A korabeli rabbik szívesen szolgáltattak igazságot ilyen esetekben, mert ők jól ismerték a törvényeket. Szolgálatukért bőséges fizetséget kaptak. Jézus azonban nem ezt teszi, mert tudja, hogy a vagyon elvakítja az embert. Nem ezt a konkrét helyzetet akarja orvosolni, hanem az emberek beteg szívét.
Jézus nem megveti az anyagi javakat, mint a korabeli filozófusok, cinikusok, hiszen ezeket a javakat Isten adta az embernek. Arra akar megtanítani, hogy hogyan viszonyuljunk ezekhez a javakhoz. Az ember élete nem attól lesz értékes, amit birtokol. A sikeres élet nem az összegyűjtött javak mennyiségétől függ. Akkor van baj, amikor nem elégszünk meg azzal, amire szükségünk van, és gyűjteni kezdünk. Hiszen ezek a javak csupán eszközök az élethez, és balgaság ezeket életünk céljává alakítani. Egy másfajta örökséget ajánl Jézus, ami fontosabb, mint az örökség, amelyen összeveszhetünk egymással. Ez az Isten országa.
Példabeszédet is mond Jézus, hogy ezt jobban megérthessük. Ennek az embernek a szántóföldje jó termést hozott. A jó termés Isten áldását jelenti. Nem mondja Jézus, hogy ez az ember igazságtalan módon gazdagodott volna meg. Valószínű, hogy becsületes munkával szerzete a vagyonát. Látva, hogy nem fér be a sok búza a magtárába, nagyobbat akar építeni. pedig neki nincs szüksége ennyi búzára. Ez a nagy tévedése. Azt hiszi, hogy akkor lesz az élete boldog, ha sok vagyont összegyűjtött. Könnyen esünk mi is ebbe a tévedésbe. Azt hisszük, az a sikeres ember, akinek sok mindene van. Valójában nem hoztunk semmit a világra, amikor megszülettünk, és amikor meghalunk, sem fogunk semmit magunkkal vinni. Csak intézői vagyunk a földi dolgoknak, de semmi nem a mienk. Ha gyűjteni akarunk magunknak, már Isten nem a mi Atyánk, és mi nem vagyunk testvérek. A többi ember csak ellenfél, aki részt követel a javakból.
Aki többet akar összegyűjteni, mint amennyire szüksége van, Isten tervét borogatja fel. Isten ajándékát bálvánnyá alakítja.
Érdekes, hogy ebben a példabeszédben ez az ember egyedül van. Nincs szó feleségről, gyerekekről, nincsenek szomszédok, sem munkások. Emberek között él, de egyedül van. Nincs ideje, érzelmei, energiája másokra. Egyedül maradt a vagyonával. Nem tett semmi rosszat, és nem is tervez semmi rosszat. Csak nyugodtan szeretne élni. élvezni az életet, de az anyagi javak elvették az eszét.
Mit kellett volna tennie, hogy ne legyen esztelen Isten szemében? Olyan kincset gyűjtsön, amelyet a halál után is magával tud vinni. Ez az a szeretet, amellyel megajándékozta testvéreit. A szeretet konkrét megnyilvánulása az, amikor megosztjuk azt, amink van, testvéreinkkel.

2013-08-04


______________________________

Néha árt a buzgóság


Mt 13, 36-43
Jézus ismét egy példabeszédet magyaráz meg tanítványainak. Úgy látszik, nem is annyira egyszerű az ő példabeszédeit megérteni.
Tapasztaljuk mi is az életünkben, az egyházunkban, a mi közösségünkben a jó magnak a jelenlétét, amit Isten elültetett, de együtt nő a konkollyal. Fellángol bennünk is a buzgóság, ki szeretnénk tépni mindent és újrakezdeni, csak tiszta búzát vetni. Jézus figyelmeztet, hogy míg a konkollyal törődünk, elveszíthetjük a tiszta búzát. Pedig mennyi szomorúságot, szenvedést jelent, együtt élni gyarló emberekkel. Mennyire szeretnénk megszabadulni tőlük. Elég bajunk van a magunk hibáival is, pedig mennyit próbálkozunk leküzdeni őket. Mennyire szeretnénk egy makulátlan egyházat. Az Úr mégis azt mondja nekünk is, hogy jobb alázatosságban élni, és türelmesen növekedni. Ne annyira a bennünk, és körülöttünk lévő konkolyra figyeljünk, hanem azt a jót tápláljuk, óvjuk, ami jelen van.

2013-07-30


______________________________