Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 | 131 |

Napi gondolatok

Körlevél


2013-11-10


______________________________

Lateráni bazilika


Jn 2, 13-22
Jézus az evangéliumban egy prófétai gesztust hajt végre, amikor kiűzi a kereskedőket a templomból. Azok a kereskedők ugyanis szükségesek voltak a templomban ahhoz, hogy azok, akik messzi vidékről Jeruzsálembe zarándokoltak, tudjanak ott helyben vásárolni állatokat az áldozatbemutatáshoz. A pénzváltókra is szükség volt, mert a templom területére nem szabadott bevinni olyan pénzt, amely emberi arcot ábrázolt. Márpedig a rómaiak fennhatósága alá tartozó területeken használt pénzen rajta volt a császár képe. Ezért, a templom bejáratánál a pénzváltók beváltották a zarándokoknál levő pénzt olyanra, amellyel be lehetett menni a templom területére. Mikor onnan távoztak, visszaváltották a hivatalosan használt pénzre. Jézus kifogása ezzel szemben az, hogy ezek a kereskedők és pénzváltók kihasználták mások vallásosságát, hogy ők meggazdagodjanak. Jézus tűrhetetlennek tartja, amikor valaki bemegy az Isten házába, de nem Istennel akar találkozni, hanem önmagát keresi.
Ahogy a jeruzsálemi templom minden zsidó számára a vallásos életük központja volt, a Lateráni bazilika, melyet ma ünneplünk, a keresztény templomok anyja. Számunkra jelképezi a biztos tanítást. Hisszük, hogy Krisztus nem engedi Egyházát tévútra jutni. Nem a régi bazilika ennek a biztosítéka, hanem Krisztus, aki újra és újra küld olyan embereket, mint a jelenlegi pápa is, akik küzdenek a hitélet megújulásáért. Munkájuk akkor lesz eredményes, ha mi is beengedjük a lelkünkbe Jézust, még ha ostort vesz is a kezébe, mikor önmagunkat keressük Isten helyett.

2013-11-09


______________________________

Ravasznak lenni


Lk 16, 1-8
A hűtlen intéző példabeszédét hallottuk. Talán helyesebb lenne, ha ravasz intézőnek neveznénk, mert Jézus nem a hűtlenségét akarta kiemelni, hanem a ravaszságát, okosságát.
Miben állt a ravaszsága, vagy okossága ennek az intézőnek? Felismerte a helyzetet. Felismerte a rá leselkedő veszélyt, és igyekezett idejében megtenni azt, ami őt a veszélytől megóvja.
Ezt kell a világosság fiainak megtanulniuk a világ fiaitól – mondja Jézus. Mit jelent ez? Felismerni, hogy sok mindenben nem helyesen jártunk el, visszaéltünk Isten bizalmával, és megérdemelnénk, hogy megvonja tőlünk a bizalmát. Ne gondoljuk, hogy a helytelen tetteinknek nem lesznek következményei. Ám, ha elég okosak vagyunk, felismerjük, hogy veszélynek tettük ki magunkat, de ha azzal, amit Istentől kaptunk, igyekszünk jót tenni testvéreinkkel, megmenekülünk, mert ők azok, akik befogadhatnak minket az Isten Országába.
Elgondolkodtam azon, hogy mi az, amivel igazán jót tudnánk tenni a testvérünkkel. A példabeszédbeli intéző a gazdája adósainak az adósságát próbálta elsimítani. Akkor teszünk igazán jót a testvérünkkel, ha az Istennel való viszonyát próbáljuk javítani. Leginkább azzal tudjuk ezt elérni, hogy eltörüljük az adósságait, megbocsátunk neki. Nem szigorúan behajtani rajta a tévedéseit. Próbálunk nem haragudni rá, amiért nem olyan jó, mint amilyennek mi szeretnénk.


2013-11-09


______________________________

Ferences halottak napja


Ferences halottak napja 2013-11-06
Ma a ferences halottak napja van. Miért kell külön halottak napját tartani a ferenceseknek, hisz már ünnepeltük minden halottak napját, és abba ők is beletartoznak?
Talán azért, mert nekünk, ferenceseknek különleges feladatot szánt az Úr abban, hogy segítsünk el sokakat az üdvösségre. Szent Ferenc Tao-val jelölte meg a testvéreket, Tao-ba öltöztetett minket, mint ahogy az Ezekiel prófétánál szereplő angyal Tao-val jelöli meg azokat, akik bűnbánatot tartanak, hogy ne bántsa őket a pusztítás angyala (l. Ez 9, 4-6).
A megváltás jelével akarjuk mi is megjelölni azokat, akiket Isten utunkba hoz.
Ám, akik mások üdvösségén fáradoznak, azoknak kétannyi kegyelemre van szükségük, (ha egyáltalán a kegyelmet lehetne mennyiségre mérni) ahhoz, hogy üdvözüljenek, mint azoknak, akik csak önmagukért felelnek. Ahogy szintén Ezekiel próféta mondja: „testvéred vérét tőled kérem számon” (Ez 3, 18).
Ne feledkezzünk meg testvéreinkről, akik előttünk folytatták ezt a küzdelmet, még ha személyesen alig ismertünk is közülük néhányat. Szükségük van nekik is szeretetteljes imáinkra.

2013-11-09


______________________________

Évközi 31. vasárnap


Jézus Jeruzsálem felé tartott, és közben áthaladt Jerikó városán. Ez körülbelül 27 km.-re van Jeruzsálemtől. Abban az időben Jerikó gazdag kereskedőváros volt. Itt élt egy Zakeus nevű igen gazdag vámos. A neve azt jelenti, hogy igaz, tiszta ember. Mintha gúnynév lett volna, hisz ő épp az ellenkezője volt neve jelentésének.
Gazdag volt, és sikeres, mégis valami nyugtalanította Zakeust.
Érdemes odafigyelni lelkünk nyugtalanságára. Az Isten utáni vágy ott él bennünk és sokszor azért nyugtalan a lelkünk, mert nem vagyunk összhangban Istennel.
Zakeus tehát szerette volna látni Jézust, de a tömeg miatt nem tudott közel férni hozzá. Kikből is állt ez a tömeg? Valójában azokból, akik Jézust hallgatták, Jézus tanítványaiból.
Sokan szeretnének közeledni Jézushoz, lelkükben érzik a vágyat, hogy találkozzanak Vele, de sokszor épp azok akadályozzák meg ebben, akik Jézushoz tartoznak. Azzal, ahogy viselkednek, azzal, hogy ítélkeznek, azzal, hogy nem tudnak párbeszédet folytatni a másképp gondolkodókkal.
Ám Zakeus nem adta fel. Előreszaladt, és felmászott a fügefára. Hazamehetett volna, mondván, hogy ő akart találkozni Jézussal, de nem engedték.
Sokan ma is ezt teszik. Nem eltávolodnak az egyháztól, mondván, hogy bűnösök, és gőgösök a papok, pletykások a templomba járók. Kifogásként használják fel a Jézushoz tartozók gyengeségeit, bűneit, hogy ne kelljen keressék a Jézussal való találkozást.
Zakeus nem valamelyik ház erkélyére ment fel, hogy onnan nézze Jézust, aki elhalad az úton, hanem a fügefára. Lehet, azért, mert az emberek ne fogadták volna be a házukba, de azért is mert a fügefa sűrű lombozata eltakarta őt. Így ő onnan láthatott, de őt nem láthatták. legalább is így gondolta. Jézus azonban észreveszi azt, akit mások nem vesznek észre. Jézus mindig észrevette azokat az embereket, akiknek szükségük volt arra, hogy Véle találkozzanak.
Jézus felnézett a fára. Ez nem csak fizikai szintkülönbséget jelentette, hanem Jézusnak a hozzáállását is. Ő nem fentről kezelte a kicsiny embereket. Gondoljunk csak a házasságtörésen ért asszony esetére. Ott is azt mondja az evangélista, hogy Jézus felemelte tekintetét, felnézett az asszonyra. Mint a szolga, aki felnéz az urára. Jézus azért jött, hogy szolgáljon, és nem azért, hogy elitéljen. Szeretettel néz arra, aki mások tekintete elől szégyenkezve rejtőzik. Mi sokszor mások hibáit, bűneit látjuk, és semmi egyebet nem látunk meg bennük. Ha a nevüket említik, csak a hibáik, rossz szokásaik jutnak eszünkbe. Jézus azonban látja benne a jót, az igazat, az igazi Zakeust, amely ugyan bepiszkolódott, de ott van a felszín mögött. Isten találkozni szeretne gyermekével, aki nem boldog. Zakeus azt remélte, hogy a pénz, a gazdagság boldoggá teszi, de ez nem valósult meg. Máris örömmel telik be a lelke, amikor befogadja Jézust a házába. Ez az útja mindenkinek, aki rá akar találni az igazi boldogságra. Aki befogadja Jézust, az megtapasztalja, hogy nagyobb boldogság adni, mint kapni. A birtokolni akarás boldogtalanná tesz, a Jézussal való találkozás ellenben felszabadít. Zakeus boldogan teszi jóvá azt, amit másokkal szemben hibázott, és boldogan tesz jót sokakkal.
És ezzel hirtelen véget ér Zakeus története. Kíváncsiak lennénk, hogy mi lett tovább Zakeussal, de sehol többé nem beszél róla az evangélium. Ez azért van, mert mi vagyunk azok, akikben folytatódik Zakeus története.

Videó:

2013-11-04


______________________________

Temetőben


Minden szentek ünnepének délutánján vagyunk. Ma különösképpen azokra a szentekre gondolunk, akiknek nincs külön ünnepük, bár szentek voltak, eljutottak Istenhez, Isten jelenlétének örvendenek, és imádkoznak érettünk, hogy mi is eljuthassunk oda.
Ugyanakkor azokra is gondolunk, mikor kijövünk a temetőbe, akik meghaltak, és lehet, hogy rászorulnak a mi imáinkra, hogy eljussanak ők is a szentek társaságába.
Ezek az ünnepek az embereket két csoportra osztják: hitetlenekre és hívőkre.
Akik nem, hisznek, kétségbeesetten néznek a haláluk elé, míg, akik hisznek, reménnyel tekintenek a felé az élet felé, amely haláluk után vár rájuk.
Ez a két csoport kívülről nehezem megkülönböztethető.
Sokan vannak, akik sírokat takarítanak, díszítenek, gyertyákat is gyújtanak.
Egyesek számára ez azt jelenti, hogy hisznek az örök életben, és most is szeretettel akarják megajándékozni azokat, akik meghaltak, és nem sikerült eléggé szeretniük életükben. Hiszik, hogy a szeretetük most is tud segíteni rajtuk, hogy eljussanak Istenhez. Ezt jelenti a halottakért imádkozni.
Mások ellenben azért takarítják, gondozzák és díszítik a sírokat, mert az elhunyt emlékét akarják ápolni. A múltat akarják csupán megörökíteni, hogy amíg még lehet, ne merüljenek feledésbe ezek az emberek, akik örökre távoztak.
Gyászruhát öltünk, szomorkodunk. Ez kifejezheti azt, hogy együtt sírunk, együtt szomorkodunk azokkal, akik meghaltak, anélkül, hogy sikerült volna mindenben Isten tetszésére lenni. Akkor döbbenek erre rá amikor Isten színe elé kerülnek, és ez nagy fájdalommal, szomorúsággal tölti el őket. Mi pedig részt veszünk a gyászukban, szomorúságukban, hogy majd velük együtt örvendhessünk annak is, hogy Isten ingyen megbocsátott nekik, és örömmel ölelte őket keblére.
A gyászolás, a sírás lehet ugyanakkor a kétségbeesés jele is. Elveszítettünk valakit, aki fontos volt számunkra, és többé nincs lehetőségünk találkozni vele. Sirathatjuk magunkat is, akik támasz, vigasz, jó barát, élettárs nélkül maradtunk. Nem őt, hanem magunkat siratjuk valójában.
Rajtunk áll, kedves testvérek, hogy hívőként, vagy hitetlenként vagyunk itt, a temetőben. Hogy az itt töltött idő csupán önmarcangolás volt, vagy pedig emlékezés arra, hogy nekünk még élnünk kell, és jól kihasználni azt az időt, amellyel Isten még megajándékoz bennünket.

2013-11-01


______________________________

Miért nem üldöznek?


Lk 13, 31-35
Szent Lukács azoknak a keresztényeknek ír, akiknek üldözést kellett elszenvedniük a Krisztushoz való tartozásuk miatt. Emlékezteti őket, hogy Jézust is üldözték, de nem tudták megakadályozni abban, hogy küldetését teljesítse. Csak amikor elérkezettnek látta az időt, akkor adta önmagát üldözői kezére. Bátorítja ezzel a keresztényeket, hogy ne féljenek azoktól, akik üldözik őket, mert nem tudják Isten tervét meghiúsítani, és ahogy Krisztus halálát Krisztus feltámadása követte, úgy érdemes Krisztusért elviselni az üldöztetés szenvedéseit, akár a halált is, hogy Vele együtt feltámadhassunk.
Sokszor halljuk teológusok részéről, hogy a keresztényeket mindig üldözték, és, hogy ez az igazi keresztények ismertető jele, hogy üldözik őket. Vajon, tényleg igaz ez, hisz a történelem kissé mást mutat. Nagy Konstantin császárral nagyrészt befejeződött Európában a keresztények üldözése. Utána már inkább a keresztények üldöztek másokat, vagy egymást. Persze, mindig előfordultak kivételek. Manapság azonban nem nagyon tapasztaljuk, hogy üldöznének. Inkább nem vesznek tudomást rólunk. Nem akarnak bántani, de elvárják, hogy mi se zavarjuk őket, és akkor békében megvagyunk. De lehet, hogy hiányzik a mi életünkből valami lényeges elem, ami miatt üldözték a keresztényeket, és ami ha jelen lenne, bizonyára minket is üldöznének.
Gondolkodva arra jutottam, hogy a keresztényeket nem azért üldözték, mert hittek Jézusban, a feltámadásban, örök életben, hanem, mert nem imádtak hamis isteneket. Nem ismerték el a római császár istenségét. Mindenütt, ahol üldözés tört ki, úgy érezték a hatalmon levők, hogy a keresztények veszélyeztetik a csalásra, bűnre, erőszakra épített rendszerüket, miként Heródes is meg akarta öletni Jézust, mint előbb tette, Jánossal.
Hitelünket veszítjük, és valóban nem lesz szükségük az embereknek keresztényekre, ha gyáván meghunyászkodunk, látva, tapasztalva azt, hogy egyesek visszaélnek helyzetükkel, mintha nekik minden meg lenne engedve, mintha istenek lennének. Ki más merne szembeszállni ezekkel a hatalmasokkal, mint mi keresztények, akik tudjuk, hogy Isten kezében van az életünk, nem az üldözőik kezében?

videó:
http://www.youtube.com/watch?v=dlgM4jMjxRQ

2013-10-31


______________________________

Benn, vagy kinn


Lk 13, 22-30
Kevesen üdvözülnek? – kérdik Jézustól. Olyan valaki tette fel a kérdést, aki Jézus tanítványának tartotta magát, és biztosra vette, hogy csak egyesek fognak üdvözülni, közöttük ő is, mert Jézust hallgatta, együtt étkezett Jézussal.
Jézus erre figyelmezteti hallgatóit, hogy ne bízzák el magukat. Senki nem üdvözül csak azért, mert valaki, vagy mert valahová tartozik. Nincsenek protekciósok. Mindenkinek törekednie kell bejutni a szűk kapun, még nekünk is, még ha szerzetesek vagyunk is.
Jézus válasza tehát az, hogy kevesen üdvözülnek, és sokan kinn rekednek. Ugyanakkor sokan üdvözülnek, mert jönnek a világ minden tájáról olyanok, akiket mi emberek szívesen kirekesztenénk, mert nem hozzájuk tartoznak.
A szűk kapun nem lehet bejutni nagy csomagokkal. Le kell rakni mindent, hogy beférjünk. Nem csak az anyagiakat, mindent, amire büszkék vagyunk, ami miatt nagyoknak, fontosaknak gondoljuk magunkat. Törekedni, bejutni a szűk kapun a kiüresedést jelenti. Semmim nincs, senki vagyok.
De hova is jutok be a szűk kapun át? Tegnap elmondtam, hogy legtöbbször arra gondolunk, hogy a halálunk után majd eljutunk a Mennyországba, pedig az Isten Országa már itt van közöttünk. Az üdvösség nem a halálunk után kezdődik, hanem már most, és a szűk kapu nem más, mint a kereszt. Néha belépünk, néha visszajövünk. A halállal csak bezárul ez a kapu. Ha teljesen ki tudtam üresedni, akkor teszem lehetővé Isten kegyelmének, hogy bennem működjön, és Krisztushoz hasonlóvá alakítson. Ezért a cselekedeteim, a magatartásom jelzik, hogy bent vagyok-e a szűk kapun belül, az Isten Országához tartozom-e, vagy most nem igyekeztem eléggé bejutni oda.

2013-10-30


______________________________

Keresztfává terebélyesedik


Lk 13, 18-21
Amikor az Isten Országáról hallok, legtöbbször a Mennyországra gondolok, ami majd, egykor megvalósul, ha eljutok oda. Persze, azt is tudom, hogy az Isten Országa itt van közöttünk, de eléggé elvontnak, elméletinek tűnik, mert a világ nem úgy néz ki, mintha kezdene az Isten Országához hasonlítani.
Jézus segíteni akar felismerni az Ő Országát. Jelen van az Isten Országa azok által, akik hisznek benne, de alig észrevehető módon. A mustármag is, ha a földbe kerül, nehéz felismerni. A tésztába kevert élesztő sem látszik. Csak később látszik meg mindkettőnek a hatása, amikor kezd növekedni.
Az Isten Országa egyszerű formában van jelen, mint amilyen egy piciny mag, vagy egy kis kovász. Ugyanakkor hatalmas életerő van benne. Növekszik, és növeszt. Az apró mag fává terebélyesedik, Krisztus keresztjének a fájává, mely megváltást hoz, a megkelt tésztából pedig kenyér lesz, mely táplálja a világot és közöttünk marad az oltáriszentségben. Azért nem teszünk bele mi bele kovászt, mert maga Isten a kovász, amely a növekedését adja.
Bennem is növekszik az Isten Országa. Ha kicsinynek, jelentéktelennek érzem is magam, bennem van az életerő, melyet a keresztégben megkaptam. Ez tesz képessé arra, hogy segítsem növekedni az Isten Országát. Nem nagy dolgokkal, hanem apró, jelentéktelennek tűnőkkel, melyekbe Isten önt éltető erőt.

2013-10-29


______________________________

Másképp apostol


Lk 6, 12-19
Egy unalmas névsort olvastunk fel? Nem. Ezek a nevet azt mutatják, hogy Isten szemében nem vagyok egy a sok közül. Jézus mindenkit nevén szólított, akit meghívott. És akit megszólított, az ismeretlenségből kiemelkedett. Mindenikűk egyedi, megismételhetetlen, és olyan, amilyennek Isten megálmodta, még mielőtt megteremtette volna. Mindenik sajátos hivatást kapott, olyant, amilyent senki más. Tizenkettőt hívott meg, akiket apostoloknak nevezett, mégis, mindenikűk másképp volt apostol.
Így történt ez velem is. Isten ilyennek álmodott meg, amilyen vagyok, és olyan feladatot szánt nekem, amely csak az enyém lehet, amit nem lehet elválasztani tőlem. Nem hivatásom van, hanem azonosulok a hivatásommal.
És az a hang, amely a semmiből kiemelt engem, amikor végtelen szeretettel nevemen szólított, továbbra is hív, és nevemen szólít. Ha erre a hangra figyelek, nem tudom nem szeretni magamat és a hivatásomat.

2013-10-28


______________________________