Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 |

Napi gondolatok

Jézus képviselője


Lk 19, 11-29
Egy érdekes történetet mond Jézus a mai evangéliumban. A minákról szóló mesét beágyazza egy másik történetbe, amelyben az előkelő ember messze földre megy királyságot szerezni, de polgártársai nem akarják, hogy királyuk legyen. Krisztus király ünnepéhez közeledünk. Jézus önmagáról mondja ezt a történetet. Ő az, aki azért jött, hogy Messiás királya legyen népének, de népe nem akarja őt elfogadni. Messze földre elmenni királyságot szerezni, nem más, mint a halál, a feltámadás, majd pedig a második eljövetel az idők végén.
Kegyetlennek hangzik a történet vége, ahol az új király szeme láttára megölik azokat, akik nem akarták őt királyuknak. Nem ölik meg a szolgát, aki elásta a minát, Tőle csupán elveszik azt az egy minát is. Csak azoknak kell meghalniuk, akik elutasították a királyt. Valójában Jézus nélkül nincs élet. Aki Őt elutasítja, az meghal. Máshol önmagát szőlőtőnek nevezi, amelyről, ha levágják a szőlővesszőt, az elszárad.
Melőtt azon gondolkodnánk, hogy hogyan használjuk fel az Istentől kapott képességeket, lehetőségeket, előbb a Krisztus szolgálatában kötelezzük el magunkat. Őt akarjuk életünk urának. Őt szolgálni annyit jelent, hogy az ő nevében, az ő szándéka szerint használjuk azt, amit tőle kaptunk. Az képviselőjeként tanulok, dolgozom, szórakozom, remélve, hogy nem kell megbánnia, hogy rám bízta a mináját.


2013-11-20


______________________________

Szent Erzsébet


Lk 6, 27-38
A liturgikus szakemberek úgy gondolták, hogy Szent Erzsébet életéhez az imént felolvasott evangéliumi szakasz illik a legjobban, mert ő Jézus tanácsait megfogadta, és ezekhez igazította életét. Szelíd és megbocsátó tudott lenni azokkal szemben, akik őt bántották, és szeretni tudta ellenségeit is. Erzsébet szelíd volt valóban azokkal szemben, akik neki rosszat tettek, de ami még nehezebb volt számára, hogy az is szenvedést okozott neki, szó szerint kínozta, aki javát akarta. A lelki vezetőjére gondolok, Marburgi Konrád ferences papra, aki saját bevallása szerint, szinte kegyetlenül bánt Erzsébettel. Olyan eszközökkel akarta szentet faragni Erzsébetből, amelyek ma elfogadhatatlanok lennének, de még abban a korban is túlzásnak minősültek. Erzsébet mégis szentté vált.
A körülmények, a mellettünk álló személyek, az elöljáróink, a rajtunk alkalmazott módszerek, eljárások megnehezíthetik az életünket, de nem tudnak meggátolni abban, hogy szentek legyünk. Minden esemény, minden körülmény alkalom és lehetőség lehet számunkra a Krisztus követésére, az evangélium szerinti életre, ha hittel, és istenbe vetett bizalommal tudjuk azokat fogadni, miként Szent Erzsébet tette.


2013-11-19


______________________________

Kényelmesen élni, vagy meggyógyulni?


Lk 18, 35-43
Öröm töltötte el ezt a vak koldust, amikor azt hallotta, hogy arra jár a názáreti Jézus. Tudatában volt a saját nyomorúságos helyzetének, és szeretett volna megszabadulni a vakságától, mert az sok mindenben gátolta őt. Nem zárkózott szomorúan magába a nyomorúságával, hanem bizalommal folyamodott Jézushoz.
Az Egyház örömmel hirdeti, hogy Jézus ma is közöttünk jár. A mi gyógyulásunknak is ugyanaz a két feltétele, mint a vak koldus esetében volt: tudatosítani a magunk nyomorúságos helyzetét, melyből a magunk erejéből nem tudunk kijutni, és bízni abban, hogy Jézus minket is meg akar szabadítani.
Fájdalmas látni egy-egy szerencsétlen ember esetében, hogy nem abban kér segítséget, ami igazán javára válna, ami a nyomorúságos helyzetéből kiemelné, hanem továbbra is élvezni akarja a nyomorúságának az előnyeit. Ez a vak ember koldus volt. Kérhette volna Jézustól egy nagyobb adományt, hogy egy darabig ne kelljen koldulnia, és kényelmesen éldegélhessen, de ő azt kérte, hogy láthasson. Ha lát, akkor többé nem koldulhat, dolgoznia kell, egy csomó felelősség zúdul a nyakába, ez válik igazán javára.
Az Úr tőlem is megkérdi: mit szeretnél? Meg akarok-e szabadulni a nyomorúságaimtól, vagy csupán azt, hogy Jézus kényelmesebbé tegye az életemet? Jézus abban akar segíteni, hogy szabadabban tudjam szolgálni embertársaimat. Meg akar szabadítani mindattól, ami gátol a hivatásom teljesítésében.


2013-11-18


______________________________

Az imádság a lélek anyanyelve


2013-11-16


______________________________

Légy készen, hogy baj ne érjen


2013-11-15


______________________________

Isten Országában vagyunk otthon


2013-11-14


______________________________

Hála


2013-11-13


______________________________

Többet, mint amennyit előírnak


2013-11-12


______________________________

Körlevél


2013-11-10


______________________________

Lateráni bazilika


Jn 2, 13-22
Jézus az evangéliumban egy prófétai gesztust hajt végre, amikor kiűzi a kereskedőket a templomból. Azok a kereskedők ugyanis szükségesek voltak a templomban ahhoz, hogy azok, akik messzi vidékről Jeruzsálembe zarándokoltak, tudjanak ott helyben vásárolni állatokat az áldozatbemutatáshoz. A pénzváltókra is szükség volt, mert a templom területére nem szabadott bevinni olyan pénzt, amely emberi arcot ábrázolt. Márpedig a rómaiak fennhatósága alá tartozó területeken használt pénzen rajta volt a császár képe. Ezért, a templom bejáratánál a pénzváltók beváltották a zarándokoknál levő pénzt olyanra, amellyel be lehetett menni a templom területére. Mikor onnan távoztak, visszaváltották a hivatalosan használt pénzre. Jézus kifogása ezzel szemben az, hogy ezek a kereskedők és pénzváltók kihasználták mások vallásosságát, hogy ők meggazdagodjanak. Jézus tűrhetetlennek tartja, amikor valaki bemegy az Isten házába, de nem Istennel akar találkozni, hanem önmagát keresi.
Ahogy a jeruzsálemi templom minden zsidó számára a vallásos életük központja volt, a Lateráni bazilika, melyet ma ünneplünk, a keresztény templomok anyja. Számunkra jelképezi a biztos tanítást. Hisszük, hogy Krisztus nem engedi Egyházát tévútra jutni. Nem a régi bazilika ennek a biztosítéka, hanem Krisztus, aki újra és újra küld olyan embereket, mint a jelenlegi pápa is, akik küzdenek a hitélet megújulásáért. Munkájuk akkor lesz eredményes, ha mi is beengedjük a lelkünkbe Jézust, még ha ostort vesz is a kezébe, mikor önmagunkat keressük Isten helyett.

2013-11-09


______________________________