Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 |

Napi gondolatok

Szent Erzsébet


Lk 6, 27-38
A liturgikus szakemberek úgy gondolták, hogy Szent Erzsébet életéhez az imént felolvasott evangéliumi szakasz illik a legjobban, mert ő Jézus tanácsait megfogadta, és ezekhez igazította életét. Szelíd és megbocsátó tudott lenni azokkal szemben, akik őt bántották, és szeretni tudta ellenségeit is. Erzsébet szelíd volt valóban azokkal szemben, akik neki rosszat tettek, de ami még nehezebb volt számára, hogy az is szenvedést okozott neki, szó szerint kínozta, aki javát akarta. A lelki vezetőjére gondolok, Marburgi Konrád ferences papra, aki saját bevallása szerint, szinte kegyetlenül bánt Erzsébettel. Olyan eszközökkel akarta szentet faragni Erzsébetből, amelyek ma elfogadhatatlanok lennének, de még abban a korban is túlzásnak minősültek. Erzsébet mégis szentté vált.
A körülmények, a mellettünk álló személyek, az elöljáróink, a rajtunk alkalmazott módszerek, eljárások megnehezíthetik az életünket, de nem tudnak meggátolni abban, hogy szentek legyünk. Minden esemény, minden körülmény alkalom és lehetőség lehet számunkra a Krisztus követésére, az evangélium szerinti életre, ha hittel, és istenbe vetett bizalommal tudjuk azokat fogadni, miként Szent Erzsébet tette.


2013-11-19


______________________________

Kényelmesen élni, vagy meggyógyulni?


Lk 18, 35-43
Öröm töltötte el ezt a vak koldust, amikor azt hallotta, hogy arra jár a názáreti Jézus. Tudatában volt a saját nyomorúságos helyzetének, és szeretett volna megszabadulni a vakságától, mert az sok mindenben gátolta őt. Nem zárkózott szomorúan magába a nyomorúságával, hanem bizalommal folyamodott Jézushoz.
Az Egyház örömmel hirdeti, hogy Jézus ma is közöttünk jár. A mi gyógyulásunknak is ugyanaz a két feltétele, mint a vak koldus esetében volt: tudatosítani a magunk nyomorúságos helyzetét, melyből a magunk erejéből nem tudunk kijutni, és bízni abban, hogy Jézus minket is meg akar szabadítani.
Fájdalmas látni egy-egy szerencsétlen ember esetében, hogy nem abban kér segítséget, ami igazán javára válna, ami a nyomorúságos helyzetéből kiemelné, hanem továbbra is élvezni akarja a nyomorúságának az előnyeit. Ez a vak ember koldus volt. Kérhette volna Jézustól egy nagyobb adományt, hogy egy darabig ne kelljen koldulnia, és kényelmesen éldegélhessen, de ő azt kérte, hogy láthasson. Ha lát, akkor többé nem koldulhat, dolgoznia kell, egy csomó felelősség zúdul a nyakába, ez válik igazán javára.
Az Úr tőlem is megkérdi: mit szeretnél? Meg akarok-e szabadulni a nyomorúságaimtól, vagy csupán azt, hogy Jézus kényelmesebbé tegye az életemet? Jézus abban akar segíteni, hogy szabadabban tudjam szolgálni embertársaimat. Meg akar szabadítani mindattól, ami gátol a hivatásom teljesítésében.


2013-11-18


______________________________

Az imádság a lélek anyanyelve


2013-11-16


______________________________

Légy készen, hogy baj ne érjen


2013-11-15


______________________________

Isten Országában vagyunk otthon


2013-11-14


______________________________

Hála


2013-11-13


______________________________

Többet, mint amennyit előírnak


2013-11-12


______________________________

Körlevél


2013-11-10


______________________________

Lateráni bazilika


Jn 2, 13-22
Jézus az evangéliumban egy prófétai gesztust hajt végre, amikor kiűzi a kereskedőket a templomból. Azok a kereskedők ugyanis szükségesek voltak a templomban ahhoz, hogy azok, akik messzi vidékről Jeruzsálembe zarándokoltak, tudjanak ott helyben vásárolni állatokat az áldozatbemutatáshoz. A pénzváltókra is szükség volt, mert a templom területére nem szabadott bevinni olyan pénzt, amely emberi arcot ábrázolt. Márpedig a rómaiak fennhatósága alá tartozó területeken használt pénzen rajta volt a császár képe. Ezért, a templom bejáratánál a pénzváltók beváltották a zarándokoknál levő pénzt olyanra, amellyel be lehetett menni a templom területére. Mikor onnan távoztak, visszaváltották a hivatalosan használt pénzre. Jézus kifogása ezzel szemben az, hogy ezek a kereskedők és pénzváltók kihasználták mások vallásosságát, hogy ők meggazdagodjanak. Jézus tűrhetetlennek tartja, amikor valaki bemegy az Isten házába, de nem Istennel akar találkozni, hanem önmagát keresi.
Ahogy a jeruzsálemi templom minden zsidó számára a vallásos életük központja volt, a Lateráni bazilika, melyet ma ünneplünk, a keresztény templomok anyja. Számunkra jelképezi a biztos tanítást. Hisszük, hogy Krisztus nem engedi Egyházát tévútra jutni. Nem a régi bazilika ennek a biztosítéka, hanem Krisztus, aki újra és újra küld olyan embereket, mint a jelenlegi pápa is, akik küzdenek a hitélet megújulásáért. Munkájuk akkor lesz eredményes, ha mi is beengedjük a lelkünkbe Jézust, még ha ostort vesz is a kezébe, mikor önmagunkat keressük Isten helyett.

2013-11-09


______________________________

Ravasznak lenni


Lk 16, 1-8
A hűtlen intéző példabeszédét hallottuk. Talán helyesebb lenne, ha ravasz intézőnek neveznénk, mert Jézus nem a hűtlenségét akarta kiemelni, hanem a ravaszságát, okosságát.
Miben állt a ravaszsága, vagy okossága ennek az intézőnek? Felismerte a helyzetet. Felismerte a rá leselkedő veszélyt, és igyekezett idejében megtenni azt, ami őt a veszélytől megóvja.
Ezt kell a világosság fiainak megtanulniuk a világ fiaitól – mondja Jézus. Mit jelent ez? Felismerni, hogy sok mindenben nem helyesen jártunk el, visszaéltünk Isten bizalmával, és megérdemelnénk, hogy megvonja tőlünk a bizalmát. Ne gondoljuk, hogy a helytelen tetteinknek nem lesznek következményei. Ám, ha elég okosak vagyunk, felismerjük, hogy veszélynek tettük ki magunkat, de ha azzal, amit Istentől kaptunk, igyekszünk jót tenni testvéreinkkel, megmenekülünk, mert ők azok, akik befogadhatnak minket az Isten Országába.
Elgondolkodtam azon, hogy mi az, amivel igazán jót tudnánk tenni a testvérünkkel. A példabeszédbeli intéző a gazdája adósainak az adósságát próbálta elsimítani. Akkor teszünk igazán jót a testvérünkkel, ha az Istennel való viszonyát próbáljuk javítani. Leginkább azzal tudjuk ezt elérni, hogy eltörüljük az adósságait, megbocsátunk neki. Nem szigorúan behajtani rajta a tévedéseit. Próbálunk nem haragudni rá, amiért nem olyan jó, mint amilyennek mi szeretnénk.


2013-11-09


______________________________