Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 |

Napi gondolatok

Szent Család Ro-Hu


2013-12-29


______________________________

Szent Család


Ma Szent család ünnepén tanulni szeretnénk a Szent Család példájából. Mi szerzetesek is családban élünk, a mi közösségünk a mi családunk, ezért ránk is vonatkozik az, amire a mai evangélium tanít bennünket.
Máté evangéliuma szerint Isten gyakran beszél álmában Józsefhez. Tudni kell, hogy Máté evangéliumában az álom az Istennel való párbeszédet jelenti és nem azt, hogy az illető valóban alszik. Az ószövetségi Szentírásban gyakran találkozunk olyan álmokkal, amelyeken keresztül Isten közli az akaratát az emberrel. A pátriárkák: Ábrahám, Jákobnak, Józsefnek, mind álmokban tudták meg, mit kér tőlük Isten. Máté evangéliumában is, amikor valakit álmában Isten megszólít, az nem azt jelenti, hogy valóban alszik, hanem, hogy sajátos lelki állapotban van, amelyben Isten közli vele az akaratát. Először Józsefet bátorította álmában Isten, hogy ne féljen feleségül venni Máriát. Másodszor a napkeleti bölcseket figyelmeztette, hogy ne térjenek vissza Heródeshez. Harmadszor Józsefet szólította fel, hogy vigye Jézust és Máriát Egyiptomba. Negyedszer felszólította, hogy térjenek vissza Egyiptomból. Ötödször pedig arra kap szintén József utasítást, hogy Názáretben telepedjen le. A sok álmodás tehát nem azt jelenti, hogy József állandóan aludt, hanem, hogy József mindig igyekezett a tetteit Isten akaratához igazítani. Mielőtt cselekedett volna, Istennel mindig szóba állt. Ha ma írnánk le ezt az evangéliumot, nem azt írnánk, hogy Isten angyala Józsefet álmában figyelmeztette, hanem, hogy Jézus imában beszélgetett Istennel. Ő összhangban van Isten álmaival. Félreteszi a saját álmait, hogy Isten álmait álmodhassa.
Családjainkban, közösségeinkben is fontos megnézni, hogy hogyan szoktak megszületni a döntéseink? Isten álmainkra, terveinek része azt, amit döntünk? Meg szoktuk Vele is beszélni?
Másik dolog, amit megfigyelhetünk, hogy a Szent Család együtt mozdul. Nem a gyermeket küldik el valahova, nem csak Mária megy el a gyermekkel, hanem együtt mennek. Nehézségek közepette gyakran szokott veszekedés lenni egy családban, vagy egy közösségben. Bizonyára József és Mária között is adódtak nézeteltérések, de mivel közösen keresték Isten akaratát, együtt tudtak mozdulni. Az evangéliumban nem olvasunk vitatkozásról, haragtartásról, sőt, másokkal szemben sem, még azokkal szemben sem, akik üldözik őket. Azért tudnak békességben együtt lenni, mert együtt keresik az Isten akaratát.

Van egy érdekes ige, amely a Máté evangéliumában Józseffel kapcsolatban gyakran előfordul, ez a venni ige: ne félje feleségül venni Máriát; vedd a gyermeket és anyját és menj Egyiptomba; Vedd a gyermeket és anyját és térj vissza. A venni, általában birtoklást jelent. A tiéd. Isten rábízza Máriát, rá bízza a kis Jézust, és József úgy gondoskodik róluk, mind sajátjáról, de ugyanakkor annak a tudatában, hogy ők az Istené. A családban is, a közösségben is fontos, hogy így, ilyen mély tisztelettel bánjunk egymással, házastársaikkal, gyermekeikkel, testvéreikkel. Az övék, de ugyanakkor az Istené is.
A mai evangéliumi szakasz két idézetet is tartalmaz, amikor azt mondja, hogy mindez azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott. Máté számára fontos volt igazolni, hogy Jézusban valóra váltak a jövendölések.
Az első ilyen idézet: „Egyiptomból hívtam az én fiamat.” Ez Ozeás prófétánál szerepel. Ott Ozeás arról beszél, hogy az apa megkeresi Egyiptomban egyszülött fiát, kiszabadítja a szolgaságból, minden jóval elhalmozza, de a fia nem értékeli a szeretetét. Nyilván, a választott nép ez az egyszülött hűtlen fiú. Jézusban megismétlődik Izrael története, de más a végső kimenetele. Isten Fia emberré lett, hogy kivezesse az embereket az egyiptomi rabságból, a bűn rabságából és az emberek nevében hűséges marad az Atyához.
A másik idézet azt mondja, hogy Názáretinek fogják hívni. Kifejezetten ilyen szentírási idézet nincs. Názáret városa a hegyekkel körbevéve úgy néz ki, mint ha egy nagy virág lenne. Innen kapta a nevét is. A virág a tavasz, az új élet jele. Jézus azzal, hogy názáretinek hívják, jelzi az új élet kezdetét, amelyet elhozott.
Végül, Jézus a Szent Családban tanulta meg a legnemesebb emberi értékeket: az őszinteséget, a szegények, elesettek iránti nyitottságot, az irgalmat a tévedőkkel szemben.
Ebben is példaképünk a Szent Család. Akkor vagyunk jó család, ha itt megtanulunk igazi, Krisztushoz hasonló emberek lenni.

2013-12-29


______________________________

Szent János apostol


Karácsony a szeretet ünnepe. Szent István a halálával mutatta meg Krisztus iránti szeretetét, Szent János, akit ma ünneplünk, az életével. Azt az apostolt ünnepeljük, aki Isten titkait leginkább megértette, aki fejét az Úr keblén pihentette, hallgatva szíve dobogását a legdrámaiabb pillanatokban, akit a szeretet eléggé erőssé tett arra, hogy elkísérje az Urat egészen a Golgotáig. Itt vette át mindenikünk nevében a keresztre feszített Krisztus utolsó ajándékát: íme, a te fiad, íme, a te anyád!
Evangéliumában nem meséli el még egyszer az oltáriszentség alapítását, hanem e helyett a lábmosás eseményéről számol be. Ott Jézus azt mondja: példát adtam nektek, hogy ti is így tegyetek egymással.
Ő az első az apostolok közül, aki benéz az üres sírba, és tanúsítja a feltámadást.
A mai ünnepen kérjük, hogy vezessen be bennünket is az Úr iránti szeretet titkaiba.
Tanítson meg arra, hogy az Úr nem ajándékot jött hozni, hanem önmagát ajándékozza. Nem kedvünk szerinti csodákat tesz, hanem azt kéri, hogy befogadjuk. Imádjuk a kisded Jézust, mert felfedezzük benne a keresztre feszített és feltámadt Urat. Nem csak a kisgyermek gügyögésén hatódunk meg, hanem azon, hogy Isten érettünk meghalt és feltámadt.
Igen, a hitünk szárnyal, mint a sas, mely Szent Jánost jelképezi, fölébe emelkedik a mindennapi élet eseményeinek, és felfedezzük, hogy mi is Krisztus szeretett tanítványai vagyunk. Ez a felismerés sok mindent megváltoztat.


2013-12-27


______________________________

Szent István


2013-12-26


______________________________

Karácsony


Nem tudjuk, hányszor szólt Isten az emberhez az Ószövetségben. Lehet, hogy van valamilyen tudós exegéta, aki összeszámolta, de mi el hisszük a Zsidókhoz írt levél szerzőjének, amit ünnepélyesen kijelent, hogy Isten sokszor, és sokféle módon szólt az atyákhoz a prófétákon keresztül. Mit tartalmaztak ezek a szavak? Isten az embereket önmagához próbálta visszatéríteni, miután a Paradicsomkertben ellene szegültek.
Isten sokféleképpen, és sokszor beszélt az emberekhez, de nem sokat ért el vele. Az emberek továbbra is távol maradtak tőle. Sokszor mondjuk mi is, amikor valaki értetlenkedik, hogy már százszor mondtam, de nem akarja megérti. Isten számtalan sokszor hívta az embert, de szavait nem hallgatták meg. Nem figyeltek oda. Talán azért történt mindez, mert az emberek hozzászoktak az üres beszédhez, és már nem figyelnek oda az igaz beszédre sem. Minket is számtalan üres beszéd zaja vesz körül, melyek nem mondanak semmit és nem vezetnek sehova. De Isten szava nem ilyen. Olyan, mint az eső, és mint a hó, amely nem tér vissza a földről anélkül, hogy azt meg ne öntözné.
Isten gondolt egyet és módszert változtatott. A végső napokban, ahogy mondja a zsidókhoz írt levél, kimondta az utolsó szavát, a legerősebbet. Azt a szót, amely megtestesült, emberré lett: az ő egyszülött Fia. Ezt a szót már mindenki meghallja. Persze, nem mindenki fogadja be: övéi közé jött, de övéi nem fogadták be. Sokan küzdöttek és küzdenek ma is ellene, de aki befogadja, az Isten gyermeke lesz.
Betlehem óta minden megváltozott a világban. Azóta Krisztussal mindenkinek találkoznia kell, mert testté lett emberré lett, úgy van jelen mindenütt, ahol emberek vannak. Azóta hinni Istenben nem csupán azt jelenti, hogy aranyozott oltárok előtt összegyűlünk és tömjénfüst bódulatában imákat mondunk. Vallásosnak lenni azt jelenti, hogy keresztényként veszünk részt embertársaink tragédiáiban és örömeiben. Ott van Krisztus abban a családban, ahol a szülők nem tudnak maguknak parancsolni, isznak, verik a gyerekeiket. Ott van azok életében, akik mindenüket elveszítették természeti katasztrófák következtében. Azok között, akiknek el kell menekülniük a hazájukból. A tüntetők között, a munka nélkül maradtak között, de ott van akkor is, amikor új ember születik a világra, amikor két fiatal szerelmesen tekint egymásra, ahol két idős megfogják egymás fáradt kezét, kifejezve, hogy még mindig szeretik egymást. Ott van azokban a szülőkben, akik hitre tanítják gyermekeiket, bár a szomszédok nem ezt teszik, a tanítóban, aki annak ellenére, hogy nem fizetik meg a munkáját, odaadással tanítja kis tanítványait.
Igen, az Ige testé lett, és eljött, hogy közöttünk lakjon. Betlehem óta minden megváltozott. Még a változatlannak hitt Isten is. Az ő egyszülött Fia eljött, hogy megmutassa nekünk, milyen az igaz Isten. Még ha nagyon foglaltak vagyunk is azzal, hogy őt ünnepeljük, érdemes rá is figyelni.

2013-12-25


______________________________

Alázat


2013-12-24


______________________________

A szenvedés tűz


Mal 3,1-4 2013-12-23 Szászsebes
Az Úr eljövetelére készülve a karácsony langyos, olykor szirupos hangulata tölt el. Mintha nem találna ebbe bele Malakiás próféta jövendölése a Hírnökről, aki előkészíti az utat az érkező Úr számára, akire vágyakozunk, de ugyanakkor félünk is az érkezésétől, mert jön, hogy megtisztítson, mégpedig tűzben, mint az aranyat.
A szenvedés tüze jutott eszembe. Jézus Krisztus eljött, hogy megváltson minket, de nem szabadított meg a szenvedésektől, ellenkezőleg, ő maga is szenvedést vállalt velünk együtt. A szenvedés olyan, mint a tűz: leégeti az aranyról a piszkot, amibe belevegyült, hogy visszanyerje ragyogását. A szenvedésben lesz nyilvánvaló, hogy mennyit ér a szeretetünk, a hitünk, mennyire igazak szép szavaink.
A megváltás nem csak a minket érő problémáktól akar szabaddá tenni bennünket, hanem ki akarja égetni belőlünk mindazt, ami értéktelen. Nem mi fogunk előbb megtisztulni, megjavulni, hogy aztán az Úr elé állhassunk, hanem beengedve őt az életünkbe, az ő szeretetének tüze fog megtisztítani.

2013-12-23


______________________________

Advent 4. vasárnapja


Urunk eljövetelére való készületünk utolsó vasárnapjához érkeztünk. Készek vagyunk befogadni Jézust az életünkbe, miként Mária a méhébe fogadta őt. Míg Lukács evangéliumában az angyal Máriát látogatja meg, Máténál Józsefet keresi fel. Ezt hallgattuk ma.
Az angyal felvilágosítja Józsefet arról, hogy a gyermek, akit Mária méhében hordoz, a Szentlélektől van. A Szentlélek Isten teremtő Lelke. A Szentlélek által jött létre az egész világ. Most Isten ismét teremt, beleteremti Jézust a világba, jelezve, hogy Jézus az Atya fia. Nem csak ember, hanem Isten is. Maga Isten lett emberré, hogy láthassuk, érinthessük.
Józsefről azt mondja az evangélista, hogy igaz ember volt. Ez azt jelentette, hogy hűségesen betartotta Isten parancsait. Jóságos ember volt József, de nem volt egy lágy, gyenge személyiség, akivel mindenki azt tesz, amit akar. Mikor látta, hogy Mária gyermeket vár, és tudta, hogy nem ő az apja a gyermeknek, elbocsátó levelet akar adni Máriának. Abban az időben a férfinak joga volt elbocsátani a feleségét, ha az megcsalta, ilyenkor a törvény megkövezést írt elő, de elbocsáthatta úgy is, hogy nem hozza nyilvánosságra, mi nem tetszik neki benne. József ez utóbbi megoldást látta jónak. Nem akarta Máriát megszégyeníteni. Isten azonban kinyilatkoztatta neki, hogy mi történt Máriával.
Ne félj! Ne félj vállalni azt a feladatot, amelyre Isten meghívott téged. József életében háromszor jelenik meg az angyal. Ez az első, a második, amikor Felszólítja, hogy meneküljenek Egyiptomba, és harmadszor, amikor visszatérhetnek.
A gyermeknek a Jézus nevet fogod adni, mert ő váltja meg népét bűneitől. Isten nevét az ószövetségben tilos volt kiejteni. Most Isten mutatkozik be: ő az, aki megvált, ami megszabadít. Nem az, aki elítél, hanem megvált. Mitől vált meg? A bűneinktől. A bűn nem más, mint a magunk boldogságának téves keresése. Amikor a sikertől, a gazdagságtól, a hatalomtól várjuk a boldogságot, tévútra jutunk. Isten úgy vált meg, hogy elvezet az igazi életre.
Nem csak Jézusnak nevezzük Jézust, hanem Emmanuelnek is, idézve az evangélistával Izajás prófétát. Azt jelenti, hogy Isten valóságos ember lett. Nem valahonnan távolról figyel minket, hanem mindenben részt vesz a mi életünkben. Az evangélium végén ismét halljuk az Emmanuel nevet. Mikor Jézus feltámadása után szétküldi tanítványait, azt mondja nekik: én veletek vagyok a világ végéig.
József pedig anélkül, hogy egy szót szólna, teszi, amit Isten kér tőle. Minden imádkozó ember ezt teszi: Istenre figyel, megérti akaratát, és teszi, amit megértett. Így akarunk mi is készülni az Úr eljövetelére.

2013-12-22


______________________________

Emlékezés és előkép


Én 2, 8-14 2013-12-21 Szászsebes
Az énekek éneke, amelyből az első olvasmányt hallottuk, egy szerelmi költemény. A Szentírásba nem véletlenül került bele, mert legjobban Isten és népe közötti kapcsolatot a jegyesek közötti szeretetkapcsolat képes jelképezni. Isten gyakran nevezi népét jegyesének a Szentírásban.
A vőlegény számos akadályt legyőzve, hegyeken, dombokon át érkezik párjához. Már előre örül a találkozásnak. Jegyesét csodálatosan szépnek látja, és nem sajnálja a fáradtságot, bármilyen áldozatra képes, hogy egyesülhessen vele.
Az Úr érkezésére készülünk. A közeli karácsony visszaemlékezés, és egyben előképe annak az eljövetelnek, amelyre várunk. Várjuk, hogy megérkezzen az, aki legjobban szeret minket és már most öröm van lelkünkben. A mi Istenünk nem azért jön, hogy elszámoltasson, hogy ellenőrizzen, megbüntessen, hanem, hogy szeretetben együtt lehessen velünk. Mi is élesztgetjük szívünkben az iránta való szeretetünket. Ha szeretjük, azt is tudjuk, mivel tudnánk örömet szerezni neki.


2013-12-21


______________________________

Meghalljuk a füttyentését


Iz 7, 10-14
Az Úr felszólítja Ákáz királyt, hogy kérjen jelet. Nagy csodálkozásunkra a király nem hajlandó jelt kérni. Annyi ember van, aki jelek, jelenések után szaladgál, rajong a rendkívüli történésekért. Ákáz azonban nem kér belőle? Miért nem? Mert ha megvalósul, amit jelként kér, akkor hallgatnia kell Isten szavára, melyet a próféta által közöl vele. Könnyebb néha azt mondani, hogy nem tudom, mi az Isten akarata, mint vállalni azt, amit Isten kér tőlem.
Isten mégis jelet ígér: a szűz fogan és fiat szül és Emmanuelnek fogják hívni, ami azt jelenti, hogy velünk az Isten.
Máriának is jelet adott az Úr, azt, hogy rokona Erzsébet, bár magtalan mégis gyermeket vár. A kapott jel azonban nem tette kényelmesebbé Máriának az életét, ellenkezőleg. Senki nem vette rajta észre, hogy ő a kegyelemmel teljes, vagyis, már részesült a megváltás minden kegyelmében. Ő sem látta ennek semmi előnyét a mindennapi életben, csak azt, hogy tudta, hogy Isten jelen van az életében.
Nekünk is ad jeleket az Úr. Jelez, hogy velünk van. Úgy képzelem el, mint amikor édesapámmal gombászni mentünk. Az erdőben időnként egy-egy füttyentéssel jeleztük egymásnak, hogy itt vagyunk, hogy ne távolodjunk el túlságosan egymástól. Attól nem volt kényelmesebb az erdőben járni, de tudtam, hogy nem vagyok egyedül, van, akire számíthatok. Ezt teszi Isten is velünk. Nem úgy mutatja meg a szeretetét, hogy kényelmessé teszi az életünket. Nem szokása. Ám ott van közelünkben, és vigyáz, hogy el ne vesszünk. Észrevesszük, ha jelez. Meghalljuk az Úr füttyentését, és mi is visszajelzünk neki. Bízunk Benne, és együttműködünk Vele.


2013-12-20


______________________________