Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 | 131 |

Napi gondolatok

Nem azt, amit kér, hanem azt, amire szüksége van


Csel 3, 1-10
Egy születésétől fogva béna lábú emberről hallottunk, aki a jeruzsálemi templom kapujánál kéregetett. A legszebb álma az volt, hogy valakitől egy nagy adományt kap, és egy jó ideig nem kell majd koldulnia.
Péter apostol azonban nem rendelkezett pénzzel, amivel teljesíthette volna ennek az embernek az elvárásait. Péter is szegény volt, nem sok anyagi lehetőséggel rendelkezett. Amit nyújtott neki, olyan nagy ajándék volt, amilyet még álmodni sem mert volna ez a béna ember. Pedig igazából mindig erre lett volna szüksége. Lábra állt, és dicsőítete az Istent.
Nem mindig azzal kell segíteni a rászoruló testvérünkön, amit elvárna tőlünk, hanem azt kell nyújtani, amire igazából szüksége van.
Ez a feladatunk: a názáreti Jézus erejével gyógyulást nyújtani az embereknek, segíteni őket, hogy felálljanak nyomorúságos helyzetükből, és Istent dicsőítve éljenek.
Bár ez a béna ember testileg is meggyógyult, az apostolok még sem nyitottak egy rendelőt, ahol bénákat gyógyítsanak. A testi gyógyulás csak külső jele volt annak a gyógyulásnak, amely a lelkében végbement. Erre kaptunk mi is erőt Jézustól, minden szegénységünk, hiányosságunk ellenére.

2017-04-19


______________________________

Ad egy-két ötletet


Csel 2,36-41
Szent Péter első prédikációjából olvastunk fel a mai szentleckében. Ebben szerepel egy jelentéktelennek tűnő kijelentés, amelyre szeretném felhívni a figyelmet: "nektek szól az ígéret". Úgy hat, mint amikor egy előadás közben az előadó személyesen megszólít, és ezt mondja: ezt neked mondom.
Könnyen abba a kísértésbe esünk, hogy úgy hallgassuk Isten szavát, mint egy régi írást, amely a letűnt idők embereihez szólt. Jézus is könnyen ottfelejtjük a múltban, mi csak visszaemlékezünk rá. Nagypénteken meghatódtunk a szenvedéseire emlékezve, aztán megünnepeltük a 2000 évvel ezelőtti feltámadását, de elfeledjük, hogy most hozzánk beszél. Nem Krisztus régi feltámadását akarjuk ünnepelni, hanem azt, aki itt van közöttünk, és felszólít minket, hogy a legyünk a világosság fiai. Mi is megkérdezzük, mint Pétertől azok, akik haéégatták a beszédét: mit tegyünk, hogy a körülöttünk lévők is meglássák a feltámadt Krisztus fényét?
Ha megkérdezzük, az Úr ad egy-két ötletet, hogy mit tehetünk.

2017-04-18


______________________________

Előbb tanítvány


Iz 50, 4-9
Fontos Izajás felismerése, hogy ő nem mint mester osztja a bölcs ismereteket Istenről, a világról, hanem ő is tanítvány. Nyilvánvaló, hogy ki a mestere. Minden reggel Istent hallgatja, mielőtt másoknak beszélne. Még ebben is Isten a tanítója, Ő teszi képessé arra, hogy meg tudja hallani a szavát.
És erre nagy szükség van, mert nagy a kísértés arra, hogy ne figyeljek oda Isten szavára. Szívesebben gondolkodom minden egyében, szívesebben foglalom el magamat a sok sürgős tennivalóval, csak ne kelljen odafigyelni Istenre, mert veszélyes lehet megérteni, mire szólít fel. Arra, hogy ne magamnak keressek vigaszt, hanem másokat vigasztaljak, nekik adjam át az üzenetet, amelyet az Úr mondott nekem.

2017-04-12


______________________________

Nemzetek világossága


Iz 49, 1-6
Megérint a próféta felismerése, hogy neki, és a Messiásnak a meghívása nem találomra történt. Nem egy akármilyen személyt választott ki Isten, mindegy, csak legyen valaki, hanem már a fogantatása pillanatától terve volt vele. Isten nem egy szolgát akart, hanem a nemzetek világosságává akarta tenni.
Azt gondolom, hogy én nem vagyok annyira fontos, mint a próféta, vagy mint Jézus Krisztus. Én nem vagyok világosság, még a magam kis közössége számára sem.
Jézus azonban engem is kiválasztott. Épp engem akart, nem találomra mutatott rám. Testvérem lett, és társam. Rám bízott egy kis részt abből a világosságból, melyet közénk hozott. Nem játszhatom tehát a közömböset, a zárkózottat, vagy a magának valót, mikor testvéreimnek szükségük van arra a krisztusi világosságra, amelynek én vagyok a hordozója.

2017-04-11


______________________________

Igazi készület


Iz 42,1-7
Micsoda magasztos hivatásról beszél Izajás próféta!
Általad új szövetséget kötök népemmel, világosságot hozok a nemzeteknek, menyitom a vakok szemét, kiszabadítom a börtönben űlőket.
Ez Jézus küldetése, ezért jött közénk.
Ugyanakkor ez nekünk is a küldetésünk. Isten minket is kiválasztott, hogy az ő világosságának a hordozói legyünk, ott, ahova állított.
Persze, hogy tulságosan kicsik vagyunk ehhez a magasztos feladathoz. A mi erőnk, a mi képességeink ehez kevesek. Ám, az Úr, aki meghívott, kézen fog, vezet, képessé tesz ezek megtételére. Nem az a kérdés, hogy képes vagyok-e, hanem csak az, hogy odaadom-e magamat úgy, ahogy Jézus is tette?
Nem azért, hogy tönkremenjünk, hanem, hogy a remény jelei legyünk a körülöttünk élő emberek számára.
Csak akkor igazi a mi nagyheti készületünk, ha nem csak Jézus tetteire emlékezünk, hanem ennek folytatására készülünk.

2017-04-10


______________________________

Istenre bízzuk a bosszút


Jer 20, 10-13
Jeremiást bántalmazták, csúfolták, el akarták tenni láb alól. Ő nem tagadja, szeretné látni, hogy visszakapják a rosszat, amit neki tettek. Ám nem ő áll bosszút, hanem Istenre bízza a maga ügyét. Ő szeretné látni, hogyan áll Isten bosszút helyette, de Istenre bízza, hogy fog tenni. Isten jobban ismeri az emberek szándékát, azt, ami belülről mozgatja. Mi csak a külső cselekedeteket látjuk, és azok alapján ítélkezünk, de Isten ismeri azoknak a szívét is, akik nekünk rosszat tesznek. Isten Atyánk, de annak is atyja, akivel szemben haragot érzünk. Nekünk is, de neki is a javát akarja, és ő meg fogja találni a módját annak, hogy minket megvédjen, és annak is, hogy őt a jóra intse. Ezért merjük ügyünket rábízni, és nem állunk bosszút senkin a kapott sérelmekért.

2017-04-07


______________________________

Tud segíteni, és segít


Dán 3, 14-20. 91-92. 95
Két fontos üzenete van a mai olvasmánynak:
1. Isten meg tud szabadítani
2. Ha nem is szabadítana meg úgy, ahogy mi elvárnánk, akkor is mellettünk van, és megment.
A nagy király Nabukodnozor, aki dönt a szolgái életéről és haláláról, lehet a mi nagyravágyásunk. Kényszerít, hogy hódoljunk a siker, a népszerűség, mások jó véleménye bálványa előtt. Ha nem hódolunk, az értéktelenség, a sikertelenség, a másoktól való lemaradás érzésének tüzes kemencéjébe vet.
Isten meg tud szabadítani, ha rá bízzuk magunkat. Talán nem úgy, ahogy mi szeretnénk, mint ahogy Jézust sem úgy mentette meg a szenvedéstől, ahogy szerette volna. Ám az ő feltámadása sokakat szabaddá tett. A mi korlátaink is kegyelemforrások lesznek számunkra és sokak számára, ha Istenre bízzuk magunkat minden feltétel nélkül.

2017-04-05


______________________________

Elő a bűneinket!


Szám 21, 4-9
Tudjuk, milyen, amikor elegünk van a munkánkból, a testvéreinkből, az elöljáróinkból, a körülményekből. Ilyenkor zúgolódunk, szidjuk azokak, akik ezekért felelősek, visszasírjuk a régi szép időket, de közben elfeledjük, hogy akkor is zúgolódtunk.
Mi okozza ezt az állandó elégedetlenkedést? Ha valakinek a lelkében öröm van, akkor mindennek tud örülni. Ha ellenben valakinek keserűség van a lelkében, minden apróság zavarja. Ahogy mondani szoktuk, beleköt még az élő fába is.
Ami leginkább elrontja a boldogságunkat, az a bűn. Ezt a bűnt jelképezte a kígyó a választott nép történetében. A kígyó alattomosan mar meg, rejtőzpödve surran melléld, és észre sem veszed, mi történt veled. Megmérgezi az életedet, erőtlenné válsz.
Isten azt hagyta meg Mózesnek, hogy készítsen egy rézkígyót s tegye egy oszlopra. Nézzenek szemben a bűneikkel, ne maradjanak azok rejtve. Nem azért, hogy rosszaságukra emlékeztesse őket, hanem, hogy megbocsáthasson nekik.
Mi is azért tudatosítjuk bűneinket, hogy Isten elé tárhassuk őket. Megtapasztaljuk, hogy Isten nem haragszik ránk értük, megbocsátott nekünk, tehát mi sem haragudjunk magunkra. Ez az első lépés a bűneinkből való kigyógyulás útján.

2017-04-04


______________________________

Öröm és aggódás


Gábor angyalt Isten elküldte Máriához. A szomszédok nem vettek észre semmit. Nem kísérte mennydörgés, harsonahang az angyal érkezését. Az egész esemény Mária lelkében zajlott le, mások számára észrevétlenül. Isten szava visszhangzott Mária lelkében, és ez gyökeresen megváltoztatta az életét, más irányt szabott neki.
Öröm volt Mária lelkében és ugyanakkor aggódás.
Örült, mert annyit megértett az egészből, hogy véle valami rendkívüli történt, hogy Isten őt valami csodálatos feladatra kiválasztotta. Örül Mária, de csak csenben. Nem kiabál, nem táncol örömében.
Ugyanakkor aggódik is, hogy most mi lesz vele, hogyan fog alakulni az ő élete, ő ehhez túl gyenge, nem méltó. Bűr aggódik, mégsem sír, nem esik kétségbe. Majd eljön az ideje annak, amikor az öröme teljes lesz. Addig ott lesz a lelkében az öröm, és az aggódás is.
Bár ilyen formában minket nem látogatott meg az angyal, Isten minket is kiválasztott, és testvéreink megváltása érdekében feladatot szánt nekünk is, olyan feladatot, melyet csak mi teljesíthetünk. Ez számunkra öröm, és aggódás.
Örülünk annak a jónak, amely általunk a világba jön, igazi értelmet ad életünknek, ugyanakkor aggódunk, látva az alkalmatlanságunkat, ismerve gyengeségünket.
Csak Istenben bízva mondhatunk igent.

2017-03-25


______________________________

Bálványimádás


Oz 14, 2-10
Ozeás próféta által maga Isten szól népéhez. Arra biztatja őket, hogy térjenek vissza Istenhez, és megtanítja arra is, hogy mit kérjenek Istentől. Nem azt, hogy győzzenek ellenségeik felett, hogy gazdagok, hatalmasok legyenek, hanem, hogy gyógyítsa meg őket bűneiktől, gonoszságaiktól.
Milyen bűnt követtek el? Bálványimádással vétkeztek Isten ellen. A szíriaiaktól tanulták el a bálványimádást.
Naív elképzelésünk van a bálványimádásról, ha azt hisszük, hogy azok a régi emberek elkészítettek egy szobrot és aztán azt hitték róla, hogy az istenség, és kezdték imádni. Nem voltak akkor sem butábbak az emberek, mint manapság. Emlékezzünk csak arra, amikor a választott nép a Sinai hegy lábánál aranyborjút öntött magának és elkezdte imádni: íme a te istened, aki kihozott téged Egyiptomból. Valójában azt ünnepelték, hogy nekik maguknak sikerült kiszabadulniuk Egyiptomból. Itt is ezt olvastuk az olvasmányban: a kezünk munkája a mi Istenünk, a szíriaiak, a mi lovaink segítenek nekünk. A bálvány azt jelképezte, hogy nincs szükségük Istenre, ők önmaguk isteneivé válnak. Ez volt az első ember bűne is: olyan akart lenni, mint az Isten.
A mai embernek is ez a nagy bűne: Isten nélkül akar boldogulni.
Isten nem csak azt kéri népétől, hogy térjen meg, hanem ő maga siet segítségére, hogy meg tudjon térni bálványimádásából.
A mi nagyböjti megtérésünk sem csupán egy szentgyónás elvégzésében áll, hanem az Istennel való bizalmi kapcsolat helyreállításában. Kérjük tőle, hogy gyógyítson meg, és, hogy véle együtt tudjunk dolgozni annak a szép tervnek a megvalósításán, amelyet számunkra kigondolt.

2017-03-24


______________________________