Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 |

Napi gondolatok

A szeretet olyan, mint a halál


1 Jn 4,19- 5,4
Meghökkentő, amit Szent János mond: „aki azt mondja, hogy szereti az Istent, de gyűlöli a testvérét, az hazug.” Istent minden jó forrásának tartjuk, neki köszönünk meg imánkban minden jót, szépet, nagyon sok mindenért hálásak vagyunk Istennek. Persze, hogy szeretjük Őt! De hol függ ez össze azzal, szeretem-e ezt az utálatos, kibírhatatlan embert, aki nekem rosszat tett, aki miatt nekem sokat kellett szenvednem, vagy szenvedek a mai napig is? Ha ezt nem tudom szeretni, miért vagyok hazug? Akkor lennék hazug, ha mosolyognék neki, úgy viselkednék vele szemben, mintha kedvelném.
Ám az a szeretet, amelyről az apostol beszél, nem csupán emberi, természetes szeretet, ahol szeretjük azokat, akik szeretnek minket, akik jók velünk, és gyűlöljük azokat, akik rosszat tesznek nekünk. Isten, mint egy igazi Atya, vagy Anya, szereti a gyermekeit. Azokat is, akik iránt gyűlöletet, haragot érzünk. Az Ő szeretetével szeretni azt jelenti, hogy meglátni testvéremben azt a szépet, azt a jót, amit Isten bele teremtett, ami őt, minden nyomorúsága ellenére, méltóvá teszi a szeretetre, akkor is a javát akarni, amikor úgy érezzük, hogy nem érdemli meg.
Eddig az elmélet. A gyakorlatban ez sokkal nehezebb. Sok esetben olyan, mintha meghalnánk a másikért. Ahogy egy indiai költő mondja: „a szeretet olyan, mint a halál, mindent megváltoztat.”
Kérjük a Szentlélek bölcsességét, hogy az egyes helyzetekben tudjuk felismerni, mit jelent szeretni ezt, vagy azt a testvéremet. Lehet, hogy szép szóra van szükség, vigasztalásra, megértésre, de lehet, hogy arra van szüksége, hogy valaki határozottan szembesítse azzal, ami nincs rendben az életében. Lehet, hogy megbocsátásra van szüksége, de lehet, hogy következetes elvárásokra.
S ha nem sikerült felismerni időben, ha elszalasztottuk a lehetőséget, hogy szeressük a testvérünket, az esti lelkiismeret-vizsgálatban az Úr elé visszük mulasztásainkat, vagy kényelmességünket, gyávaságunkat, és másnap újra kezdjük a szeretet gyakorlását.



2014-01-10


______________________________

A szeretet és a félelem


1Jn 4,11-18 2014-01-09 Szászsebes
A tökéletes szeretet kizárja a félelmet – hallottuk a szentleckében. Ezt hallva az a benyomásunk, mintha a félelem valami rossz dolog lenne. Pedig a félelemnek fontos szerepe van a mi életünkben. Isten teremtette belénk a félelmet azért, hogy megóvjon a veszélyes helyzetektől. A félelem távol tart attól, ami az életünket, testi-lelki épségünket veszélyeztetné. A régi emberek az Istennel való találkozást is félelmetes dolognak tartották, mert az ember meghalhat, ha Istennel találkozik. Az evangéliumban is, mikor a csodálatos halfogás után Péter felismeri Jézus istenségét, azt mondja: „távozz tőlem, mert én bűnös ember vagyok.” A vihar lecsendesítése után is a tanítványokat félelem fogta el. Már nem a vihartól féltek, hanem Jézus isteni hatalmától. A Szentlélek hét ajándéka között is ott van utolsóként az istenfélelem. Miért mondja tehát János, hogy a félelem kizárja a szeretetet?
Mert Jézus meg akar szabadítani minket az Istentől való félelemtől. A mai evangéliumban is bátorítja a tanítványokat, hogy ne féljenek. Ma az istenfélelem alatt nem egy gyötrő érzést értünk, hanem attól félünk, hogy nehogy tetteinkkel, szavainkkal, mulasztásainkkal megbántsuk azt, akit legjobban szeretünk. Nekünk nem kell félnünk az Istennel való találkozástól, mert, ahogy hallottuk, bennünk ugyanaz az élet van, mint Istenben: a szeretet. És nem félünk találkozni azzal, akivel szeretetkapcsolatban vagyunk, bármilyen hatalmas is Ő, és bármilyen kicsik is vagyunk mi. Ez a szeretet képessé tesz bennünket arra, hogy úrrá legyünk az Isten iránti szeretetnek ellentmondó félelmeinken: amikor nem attól félünk, hogy Istent megbántjuk, hanem, hogy mit gondolnak rólunk az emberek; nem attól félünk, hogy nem tudjuk teljesíteni azt a feladatot, amivel Isten megbízott, hanem attól, hogy nem lesz elég nagy sikerünk; nem attól félünk, hogy eltávolodunk Istentől, hanem attól, hogy nem fognak eléggé dicsérni, kedvelni az emberek. Ezek az alattomos félelmek ott bujkálnak bennünk, de a bennünk lakó Szentlélek képessé tesz arra, hogy ezekben a helyzetekben is Isten szeretetét válasszuk.


2014-01-09


______________________________

Nem könnyű szeretni


1Jn 4,7-10 2014-01-08 Szászsebes
A mai szentlecke nagyon gyakran idézett szentírási rész. Sokat, talán túl sokat is beszélünk a szeretetről. Isten és az ember szeretetkapcsolatáról van szó, melynek gyümölcse a testvéreink iránti szeretet. Ennek a kapcsolatnak Isten a kezdeményezője. Nem azzal, hogy jött, és megölelt minket, hanem azzal, hogy egyszülött Fiát küldte közénk, azért, hogy Isteni életében részesítsen minket s ez az élet nem más, mint a szeretet. Arról lehet minket felismerni, hogy szeretettel vagyunk egymás iránt. Ez persze a mi részünkről sem csupán érzelmi ragaszkodás, hanem az önzésünk fölé való emelkedés. Engedem a testvéremet érvényesülni, segítségére vagyok, hogy neki jó legyen. Igen, az igazi szeretet ott kezdődik, amikor nehéz, amikor áldozatba kerül. Olyan könnyű róla beszélni, elméleteket gyártani, de olyan nehéz elhallgattatni azt a hangot, amely kétségbeesetten kiabálja bennem, hogy akkor velem mi lesz? Talán, ha mi keresztények mindenkivel szemben ilyen önzetlenül viselkednénk, és másokat engednénk érvényesülni, hagynánk, hogy minket letapossanak, lehet, hogy visszaélnének jóságunkkal, szelídségünkkel. éppen ezért, már az első keresztények elsősorban maguk között gyakorolták a szeretetet. Mert ha mindenki erre törekszik, akkor nem kell félj attól, hogy pórul jársz, ha szeretsz. Aki a keresztények közé kívánkozott, azért óhajtott keresztény lenni, mert látta, mennyire szeretik egymást.
Szerzetesi közösségünk is erre az alapszabályra épül. Ha nem így volna, nem lehetne testvéri közösségről beszélni, csupán együttlakásról.
Kérjük az Úrtól a kegyelmet, hogy miként nap mint nap megszaporítja közöttünk a kenyeret, és önmagával táplál, úgy szaporodjon, növekedjen közöttünk a testvéri szeretet is.


2014-01-08


______________________________

Hatalmasabb a bennünk lakó Isten


1Jn3,22-4,6
Ismét a szentleckéből szeretnék kiindulni. Ahhoz, hogy Szent János leveleit megértsük, figyelembe kell vennünk az evangéliumát is. Ott azt mondja, hogy „ha valaki megtartja a tanításomat, az Atya szeretni fogja, hozzá megyünk, és benne fogunk lakni.” (Jn 14, 23) Ennek a következménye mindaz, amit ebben a levélben olvastunk. Azt tesszük, ami Istennek kedves, és ő is mindent megtesz, ami nekünk örömet okoz. Istennel egymás kedvét keressük, mint akik szeretik egymást.
Igen, Isten bennünk él, ugyanakkor a világban, amelyben mi is élünk, körülöttünk ott van az Antikrisztus. Azt mondja az apostol, hogy „a bennetek lévő Isten hatalmasabb, mint a világ szellemei. Néha az érzésünk, hogy a rossz hatalmasabb, győzedelmeskedni fog, és félelem tölt el minket. Itt gondolhatunk azokra a jelenségekre, amelyekkel fenyegetnek bennünket: globális felmelegedés, szennyeződés, sugárzásveszély, rejtőzködő mágnások, akik az egész világot a maguk érdekei szerint irányítják, a bankok, akik kezükben tartják az egész gazdasági helyzetet, az esztelennek tűnő döntések, melyeket a politikusaink hoznak, vagy ha egyházunkra gondolunk, amely nem tud lépést tartani a világ változásaival, provinciánk amelynek a létszáma egyre csökken, mind félelemmel tölthet el bennünket. De ezek mind körülöttünk vannak. Bennünk él, aki meghívott minket, aki feladatot szán nekünk, aki általunk valami szépet, valami nagyszerűt akar megvalósítani, ha van elég bátorságunk, ha nem maradunk meg a félelmeink rabságában, és neki merünk lendülni annak a szépnek, annak a nemes feladatnak, amelyre vágyat ültetett belénk az Úr, akkor is, ha az esztelenségnek, lehetetlennek tűnik. A bennünk levő Isten hatalmasabb, mint a világ szellemei.


2014-01-07


______________________________

Világosságot!


2014-01-05


______________________________

Testvéri szeretet


2014-01-04


______________________________

Búcsú


2013-12-31


______________________________

Írok nektek!


2013-12-30


______________________________

Az önmegtagadásról


1 Jn 2, 12-17
Szent János első leveléből hallottuk az első olvasmányt. Az apostol a hívekhez szól. Azt mondja: írok nektek gyermekek, írok nektek apák, írok nektek ifjak, mégpedig Jézus nevében. Akiknek ír, hisznek Jézus Krisztusban, legyőzték a gonoszt, megszabadultak bűneiktől a keresztség által. Mindeniküket arra szólítja fel, hogy ne szeressék a világot. Választaniuk kell az Atya szeretete, és a világ szeretete között. Meg is magyarázza: a világ szeretete a test kívánságában, a szemek kívánságában és az élet kevélységében mutatkozik meg. A test kívánsága mindaz, amit érezni akarunk, érzékszerveink segítségével akarunk élvezni. A szemek kívánsága az, amit látni akarunk, meg akarunk ismerni, amire kíváncsiak vagyunk. Az élet kevélysége a gőg, a nagyravágyás, a hírnév, a hatalom, az elismerés keresése. Ezek a dolgok akkor rosszak, ha elvonják a figyelmünket Krisztusról.
Az evangéliumban (Lk 2, 36-40) Anna prófétaasszonyról hallottunk, aki fiatalon özvegy maradt, és életét templom szolgálatában töltötte. Sikerült lemondania a test kívánságairól, a szemek kívánságairól és az élet kevélységéről, ezért volt képes felismerni, a kisgyermekben, akit behoztak szülei a templomba, a Messiást.
Íme, a lemondás, az önmegtagadás fontossága. Nem azért kell bizonyos dolgokról lemondani, mert azok rosszak lennének, hanem azért, mert néha választanunk kell, hogy Istenre figyelünk, vagy pedig a világra. Úgy képzelem el ezt, mint amikor rádiót hallgatok, és körülöttem nagy zaj van. A zaj miatt nem tudok odafigyelni, nem értem, hogy mit mond a rádió. A lemondásoknak az a szerepe, hogy teret biztosítsanak a lelkemben Isten számára, hogy amikor érkezik, meg tudjam érezni közelségét, meg tudjam látni Őt, és el tudjam fogadni életem Urának, fel tudjam ismerni, és teljesíteni tudjam az Ő akaratát.

2013-12-30


______________________________

Szent Család Ro-Hu


2013-12-29


______________________________