Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 | 131 |

Napi gondolatok

Nagypéntek


Mintha egy csodálatos előadást hallottunk volna. Ez az előadás a szeretetről szól. A szeretet az egyetlen, amiért érdemes meghalni. Igen. Jézus szeret téged.
Ebben az előadásban Isten felfedi igazi arcát. Ez a magára hagyott, elárult ember a mi Istenünk. Tényleg akarunk egy ilyen Istent, akinek nincs kezében varázspálca, aki megmossa tanítványainak a lábát? Aki emlékül a megtört kenyeret hagyja ránk, aki nem elveszi a szenvedést, hanem részt vesz benne? Aki nem a haláltól, hanem halálával szabadít meg, aki megbocsát, sőt mentséget keres gyilkosai számára? Aki úgy hal meg, hogy barátai elhagyják, de nem szid senkit, hanem az Atyának adja át a lelkét, az életét?
Biztos, hogy akarjuk ezt az Istent? Szegény Jézus! Lehetett volna óvatosabb, ravaszabb.
Nem telt el még 24 óra sem, mióta megmosta tanítványai lábát, és szeretete jeleként meg is csókolta. Most mégis hiába keresi őket tekintetével a kiabáló tömegben.
Most Jézust, az ácsot, fára szegezik. Ő, aki a fa megmunkálásával dolgozott, most eggyé válik a fával.
Szabadítsd meg magadat! – kiáltják, de ő nem önmagát megszabadítva akar szabaddá tenni minket. Nem ellenségei megsemmisítésével nyilvánítja ki hatalmát. Nem, ő ott marad a kereszten. Így hirdeti meg a szeretet országát. Utolsó szavai az Atyához szólnak, és utána csend.
Eltemetik, és vele együtt a reményeiket is. De ez a csend nem a vég, a szeretet nem porladhat el a sírban.

2014-04-18


______________________________

Általam üzen az Úr


Iz 50, 4-9
Izajás ma egy újabb felismeréssel áll elénk. Ráérez arra, hogy amikor az embereknek beszél, nem teljesen a saját gondolatait közli. Nem úgy beszél, mint egy mester, aki élettapasztalatából, összegyűjtött ismereteiből gazdagít másokat, hanem mint tanítvány, aki továbbadja, amit mesterétől hallott. Minden reggel, mielőtt bármit is tenne, bármit is szólna, a hallgatásnak szenteli idejét. Az Úr maga nyitja meg a fülét, hogy meg tudja hallani az üzenetet. Nem egyszerű dolog ez. Szívesebben nem halljuk meg, mit mond nekünk az Úr, hogy ne kérjen olyat, ami nehezünkre esik, ami felborogatja az életünket. A prófétának sikerült ezt a kísértést leküzdenie, így képessé vált arra, hogy amikor szól, szavai mások vigasztalására legyenek.
Az Úr tanítványaiként akarunk mi is az emberekhez szólni, reményt nyújtva nekik, nem azért mert mi ügyesek vagyunk, hanem mert Isten általunk szól hozzájuk.


2014-04-16


______________________________

Az Úr embere


Iz 49, 1-6
Izajás számára nagy felismerés, hogy nem a maga döntése nyomán lett az Úr prófétája, hanem Isten kiválasztotta őt, már fogantatása pillanatától. Fontos számára azt tudni, amikor szembefordulnak vele az emberek, mindenfélével vádolják, hogy az Úr az ő partján van, és általa csodálatos dolgot akar megvalósítani, nemcsak a választott nép javára, hanem a nemzetek világossága lesz. Általa jut el az üdvösség a föld szélső határáig.
Mindez Jézus Krisztusban valósult meg a maga teljességében. Szenvedése és halála nem volt hiába, és bennünk folytatódik. Minket is kiválasztotta az Úr, és mellettünk áll, amikor az emberek részéről ellenséges magatartással, meg-nemértéssel találkozunk. Nem az a fontos hogy velünk mi lesz, hanem, hogy megvalósuljon az a csodálatos terv, melyre Isten minket kiválasztott.


2014-04-15


______________________________

Szelíden


Iz 42, 1-7
Kiárasztom szolgámra lelkemet, hogy igazságot vigyen a nemzeteknek - ezt hallottuk az első olvasmányban. Hogyan teszi ezt Isten szolgája? Nem úgy, ahogy a hatalmasok teszik: békét akarnak, megbüntetve azt, aki szerintük téved, fenyegetik, erőszakkal próbálják jobb belátásra bírni. Ezzel szemben Isten szolgája szelíden bánik velük: a pislákoló jóságot nem oltja ki, a megroppant tévelygőt nem töri össze.
Nagy bátorság kell ahhoz, hogy ne meneküljünk el attól, aki bánt, ne fordítsunk hátat annak, akit hibáztatunk, és nem szállni szembe azzal, aki fenyeget, hanem jósággal indítani őt a jóra. Ezt tette Jézus, és ennek ünneplésére készülünk a héten, ennek megtételére kérünk mi is erőt.


2014-04-14


______________________________

A módszer egyszerű


Ez 37, 21-28
Az Úr azt ígéri népének, hogy megtisztítja őket tévelygéseikből bűneiktől és új szövetséget köt velük, a béke szövetségét. Ez a szövetség örök szövetség lesz. Ők az én népem lesznek, és én az ő Istenük leszek. Mi tudjuk, hogy Jézus Krisztusban érkezett el ez az örök szövetség. A keresztről, melyet a jövő héten különösképpen ünneplünk, kegyelem árad, mely képes minket átalakítani, megszabadítani gyengeségeinktől, bűneinktől, képessé tesz minket önmagunk odaajándékozására, a szeretetre.
Ezt hallva azt gondolhatjuk, hogy akkor nekünk nincs más tennivalónk, mint megvárni, míg mindezt Isten elintézi. Isten azonban nem fog minket megváltani a mi közreműködésünk nélkül. Egyszerű a módszer: imában Isten elé állunk, és Ő megvilágítja mindazt, amit szeretne átalakítani bennünk, és ugyanakkor érezni kezdjük magunkban az indítást arra, amit most ennek érdekében tennünk kell. Amire indít, ahhoz megadja a kegyelmet is, hogy képesek legyünk rá. Ha mi erre azt válaszoljuk, hogy hát még én most ettől félek, erre még nem vagyok felkészülve, Isten azt mondja, hogy neki van türelme, van ideje, ám a következő alkalommal, mikor elé állunk, ismét sürgetni, bátorítani fog minket a szükséges lépések megtételére, mindaddig, amíg a mi életünkben is megvalósul a béke szövetsége, mi az ő népe leszünk és ő lesz a mi Istenünk.

2014-04-12


______________________________

A mi ügyünk Isten ügye is


Jer 20, 10-13
Jeremiás ismét azt kéri az Úrtól, hogy álljon bosszút ellenségein. Szegényt megalázták, kigúnyolták, még a barátai is ellene fordultak. Ismerős az érzés. Néha én is úgy érzem, örömet okozna, ha pórul járnának azok, akik szenvedést okoztak nekem. Nem illik ezt bevallani, mert mi keresztények az ellenségeinket is szeretjük. Jeremiás beismeri Isten előtt, hogy örülne, ha baj érné ezeket az embereket, de Istenre bízza, hogy milyen módon okozzon neki örömet. A mai olvasmány végén, máris örül Jeremiás, pedig tudjuk, hogy Isten nem óvta meg őt ellenségeitől, de Isten mégis örömet okozott neki, mert a próféta, amint sorsát Istenre bízta, megértette, hogy az ő ügye egyben Isten ügye is, és úgy a jobb, ahogy Isten intézi a dolgokat, és nem feltétlenül, ahogy ő jónak látná. Az imában nem mi győzzük meg Istent, hanem mi alakulunk.
Nem az az igazi keresztény magatartás, hogy azt csináljanak velünk, amit akarnak. Jézus sem engedte, hogy megkövezzék, hallottuk az evangéliumban, hanem kiszabadította magát ellenségei kezéből. Amikor azonban erre szükség volt, azért, hogy minket megváltson, engedte, hogy elfogják, és megöljék. Ha nekünk is sikerül az Istenre bízni sorsunkat, már örülünk, és nem aggódunk azért, amit emberek tehetnek velünk, hisz a mi ügyünk egyben Isten ügye is.


2014-04-11


______________________________

Szövetség


Ter 17, 3-9
Ábrahám szövetséget köt Istennel. A választott nép története során újra és újra megismétli az Istennel való szövetségkötést, míg ez a sorozat Jézus Krisztusban éri el a csúcsot. Azt mondja Jézus, hogy Ábrahám már az első szövetségkötésnél ujjongott, már előre örült ennek a végleges szövetségnek.
Mit kért Isten Ábrahámtól és utódaitól? Hogy rábízzák magukat teljesen.
Mit ígér Isten? Utódokat és földet. Ma azt mondhatnánk, Isten megígéri, hogy termékennyé teszi az életünket és a munkánkat. Istenük leszek és ők lesznek az én népem. Ez a szövetségkötés nem adok-kapok szerződés, inkább házasságkötéshez hasonlít. Isten azt ígéri, hogy vég nélkül boldogok leszünk, ha Őt választjuk.
Jézus Krisztusban Isten végérvényesen és visszavonhatatlanul átadta magát nekünk, és ugyan azt kéri tőlünk is. Ő legyen a legfontosabb, és ne az amit kapunk tőle. Ebben tartsunk ki, és már most örülhetünk annak a boldog együttlétnek, amelyre készülünk.


2014-04-10


______________________________

A küzdelmünknek értéke van


Dán 3, 14-20. 91-92. 95

Hadd lám, Isten meg tud menteni titeket a kezemből? Szól a beképzelt király. A három ifjú hiszi, hogy Isten képes őket megmenteni, de az ő hittük nem attól függ, hogy Isten megmenti őket vagy nem, mert ők mindenképp Isten kezébe helyezték életüket.
A király nem hatódik meg a három ifjú erős hitte láttam. Ami megmozgatja, és hitvallásra készteti, az ifjak látványa a tüzes kemencében Isten angyala társaságában, aki társként melléjük szegődik a tűz elleni küzdelemben.
A ma emberének nem csupán arra van szüksége, hogy a hitről szép szavakat, bátor kijelentését halljon, hanem arra is, hogy lássa, nekünk is küzdelembe kerül Istenre bízni magunkat, de Isten megóvja életünket a kárhozat pusztító tüzétől.


2014-04-09


______________________________

Őt nem lehet megunni


Szám 21, 4-9
Arról hallottunk az első olvasmányban, hogy a választott nép fiai a vándorlás idején megunták a mannát, pedig amikor először hullott manna a táborukra, mennyire örültek neki! Ismerős az érzés. Még a legfinomabb dolgokat is meg lehet unni. Ha mindig csak ugyanazt kellene enni megcsömörlenénk tőle. Hasonló dolgok történnek a lelki életben is. Ismerek fiatalokat, akik látva a mi zsolozsmázásunkat, igyekeztek zsolozsmáskönyvet szerezni maguknak, hogy otthon ők is imádkozhassák, de aztán lassan megunták, és abbahagyták a zsolozsmázást. Egy idő után sok minden terhünkre kezd lenni, aminek kezdetben örültünk. A napi programunk is lehet ilyen: már alig várjuk, hogy ne kelljen korán kelni, minden nap utazni, ugyanazokat a tanárokat hallgatni. A testvéreket is meg lehet unni. Néha jön, hogy egyet se lássak.
Mi a teendő ilyenkor? Ugyanaz, amit Mózes tett a választott nép fiaival: elfordítani tekintetünket önmagunktól, attól, hogy mi tetszene nekünk, mi lenne érdekesebb, és arra tekinteni, akit felemeltek, a rézkígyóra, arra, aki ki tud szabadítani minket az unottság halált hozó mérgektől. A mi imáinknak, a mi liturgiánknak is azért van egy monoton, ismétlő jellege, hogy ne kösse le a figyelmünket annyira, hogy elfeledkezzünk arra tekinteni, akit sosem lehet megunni.


2014-04-08


______________________________

Mi vagyunk azok


Dán 13, 41-62
Ma Zsuzsanna történetét halottak, akit ártatlanul meg akartak ölni. Látszólag a történet szereplői Zsuzsanna mellett a vének, akik Zsuzsannát erkölcstelenséggel vádolták és Dániel, aki megszabadítja Zsuzsannát, de valójában az egész történet igazi főszereplője maga Isten. Zsuzsanna imában Istenhez fordul, tőle kér védelmet, és Isten indítja Dánielt arra, hogy tegyen igazságot. Az üzenet, hogy Isten megvédi az igazat.
Az evangéliumban nem egy ártatlan asszonyt akarnak elítélni, aki szintén megmenekül, de nem azért, mert kiderül az ártatlansága, hanem azért mert Isten nem ítéli el. Jézus nem azért jött, hogy a bűnösöket elítélje, hanem, hogy megszabadítsa.
Egyrészt a Zsuzsanna helyébe képzelhetjük magunkat, amikor úgy érezzük, hogy ártatlanul bántanak bennünket. Hozzá hasonlón Istenhez fordulunk, imában rá bízzuk magunkat. Isten nem feledkezik meg rólunk.
Másrészt, mint bűnösök fordulunk az Úrhoz, aki nem elítélni akar, hanem megmenteni minket. Nem azt mondja, hogy ne törődj semmit, nem számít, hogy vétkeztél, hanem azt, hogy menj, és többé ne vétkezz. Képessé tesz arra, hogy legyőzzük a bűneinket.
Harmadszor pedig, mi vagyunk azok is, akiket Isten arra indít, hogy az ő nevében megvédjük az ártatlanul szenvedőket és, hogy Isten irgalmát közvetítsük a bűnösök felé.


2014-04-07


______________________________