Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 |

Napi gondolatok

Rettenetes hivatás


Jer 7, 23-28
Jeremiás az egyik legérdekesebb próféta. Fiatal korától örökké a fordítottját kellett mondania, mint amit a többiek állítottak. Ha mindenki azt mondta, hogy az egyik irányba kell menni, biztosan az ellenkezőjét állította, pedig neki nem ilyen volt a természete. Szelíd, jóságos, békeszerető ember volt, mégis azt a feladatot kapta Istentől, hogy a rettegést a félelmet hirdesse. Úgy is csúfolták a kortársai, hogy rettegés mindenütt. rettenetes hivatása volt. Egy olyan korban élt, amikor a nép azt látta, hogy Isten, Ábrahám, Izsák, Jákob Istene nem tartotta be az ígéretét, nem védte meg népét az ellenségtől. Megvalósult a rettegés, amelynek közeledtére előbb figyelmeztette őket. Isten a próféta által azt üzeni, hogy ennek ellenére bízzanak benne: hallgassatok szavamra, mondja az Úr! Ezt üzeni ma nekünk is: hallgassunk az ő szavára. Istenre hallgatni azt jelenti, hogy engedjük Őt szóhoz jutni, engedjük, hogy szóljon hozzánk, és a véle folytatott párbeszédben átalakul a lelkünk. Ismét bizalmat önt a lelkünkbe, rá bízzuk magunkat akkor is, ha nem érkezik az a segítség, amelyet már rég kérünk tőle.


2014-03-27


______________________________

A törvény mögött szeretet van


2014-03-26


______________________________

Igen!


2014-03-25


______________________________

Érték, amit teszel


2014-03-24


______________________________

Megbecsülni


2014-03-21


______________________________

Hol vannak a gyökereink?


Jer 17, 5-10
Jeremiás idejében a káldi birodalom egyre hatalmasabbá vált. Az egyiptomiak arra biztatták a zsidókat, hogy lázadjanak a káldiak ellen. Azt ígérték, hogy majd ők közbelépnek, megvédik őket a káldiakkal szemben. Nem akarok párhuzamokat keresni a jelekor politikai helyzetei között. Jeremiás arról szerette volna meggyőzni a királyt, meg a választott nép fiait, hogy ne bízzanak az egyiptomiakban. Ne emberek segítségében bízzanak, hanem Istenben. Szembeállítja a két magatartást: átkozott, aki emberekben bízik, mert pórul jár, és áldott, aki Istenben bízik, olyan, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, mely idejében gyümölcsöt érlel. Egy politikai helyzetből kiindulva, mélyebb tanítást közöl: Istenben bízni nem azt jelenti csupán, hogy megtartjuk Isten parancsolatait. Nem elég, teljesíteni Istennel szembeni kötelességeinket, elmondani bizonyos imákat, részt venni bizonyos közösségi programokon, hanem, hogy Isten olyan számunkra, mint annak a fának a folyó. Belőle táplálkozik a gyökere, és lehet szárazság, hőség, ő akkor is meghozza gyümölcsét.
Az evangéliumban (Lk 16, 19-31) hasonlóképpen szemben áll egymással a gazdag ember életmódja, aki az összegyűjtött vagyonában bízik, és a szegény Lázár életmódja, aki látszólag sokkal sikertelenebb életet élt, de az Úrban bízott, az Úrral közösségben élt, és az örök élet ennek a beteljesedése lett számára. A szárazság, a nehéz időszakok, az emberek részéről érkező meg-nemértés, a sikertelenség, az elhagyatottság érzése, megmutatják, hogy a mi életünk gyökerei hol vannak, miből táplálkoznak. Nem az a fontos, hogy mi is sikeresek legyünk, hanem, hogy az Úr sikeres legyen a mi életünkben. Ő a fontos, nem mi.

2014-03-20


______________________________

Hol vannak a gyökereink?


Jer 17, 5-10
Jeremiás idejében a káldi birodalom egyre hatalmasabbá vált. Az egyiptomiak arra biztatták a zsidókat, hogy lázadjanak a káldiak ellen. Azt ígérték, hogy majd ők közbelépnek, megvédik őket a káldiakkal szemben. Nem akarok párhuzamokat keresni a jelekor politikai helyzetei között. Jeremiás arról szerette volna meggyőzni a királyt, meg a választott nép fiait, hogy ne bízzanak az egyiptomiakban. Ne emberek segítségében bízzanak, hanem Istenben. Szembeállítja a két magatartást: átkozott, aki emberekben bízik, mert pórul jár, és áldott, aki Istenben bízik, olyan, mint a folyóvíz mellé ültetett fa, mely idejében gyümölcsöt érlel. Egy politikai helyzetből kiindulva, mélyebb tanítást közöl: Istenben bízni nem azt jelenti csupán, hogy megtartjuk Isten parancsolatait. Nem elég, teljesíteni Istennel szembeni kötelességeinket, elmondani bizonyos imákat, részt venni bizonyos közösségi programokon, hanem, hogy Isten olyan számunkra, mint annak a fának a folyó. Belőle táplálkozik a gyökere, és lehet szárazság, hőség, ő akkor is meghozza gyümölcsét.
Az evangéliumban (Lk 16, 19-31) hasonlóképpen szemben áll egymással a gazdag ember életmódja, aki az összegyűjtött vagyonában bízik, és a szegény Lázár életmódja, aki látszólag sokkal sikertelenebb életet élt, de az Úrban bízott, az Úrral közösségben élt, és az örök élet ennek a beteljesedése lett számára. A szárazság, a nehéz időszakok, az emberek részéről érkező meg-nemértés, a sikertelenség, az elhagyatottság érzése, megmutatják, hogy a mi életünk gyökerei hol vannak, miből táplálkoznak. Nem az a fontos, hogy mi is sikeresek legyünk, hanem, hogy az Úr sikeres legyen a mi életünkben. Ő a fontos, nem mi.

2014-03-20


______________________________

Szent József


2014-03-19


______________________________

Testvérek vagyunk!


2014-03-18


______________________________

Miért?


2014-03-17


______________________________