Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 |

Napi gondolatok

Húsvét 7. vasárnapja


Jézus búcsúbeszédének ez a része érint meg leginkább. Összefoglalja küldetésének célját, mielőtt életét visszaadná az Atyának. Hatalmat kapott arra, hogy örök életre vezessen minden embert. Ezek között sajátos helyen vannak azok, akik már Jézushoz tartoznak, az övéi. Érettük könyörög az Atyához. Értem, érted, értünk. Nem csupán imádkozik értünk, hanem könyörög. Az jutott eszembe, ahogy a kórházban könyörögtem Istenhez, mikor édesanyámat műtötték. Azt kértem, hogy úgy legyen, ahogy a legjobb neki, de vigyázzon rá, mert számomra nagyon fontos. Valahogy így könyörög értünk Jézus is. Nagyon fontosak vagyunk számára. Nem egy hűvös, meginghatatlan kegyúr a mi Istenünk. Közelebbinek érez minket, mint a szülő a gyermekét, vagy a gyermek a szülőjét. Bármire kész, hogy megmentsen minket. Hozzá tartozunk, és nem a világhoz.
A világ elnevezés jelenti mindazt, ami múlandó, ami nem részesült az örök életben. Mi ezek között a dolgok között, a világban élünk, de ezek nem tartoznak hozzánk, és mi nem tartozunk hozzájuk. Feladatunk megszentelni a világot, nem pedig, hogy a világ dolgaiért éljünk. Mi nem ebből a világból valók vagyunk. Célunk eljutni oda, ahol Krisztus vár ránk, az örök életben. Minden erőnkkel efelé igyekszünk, és próbálunk szabaddá lenni mindentől, ami gátolhat ebben minket. Az űrrakéta példája jutott eszembe, melyet útjára bocsátanak, és apránként ledobja magáról a kiürült üzemanyagtartályokat, hogy gyorsabban repülhessen. Az evangéliumi szegénység, a ferences szegénység értelme is ez: szabaddá válni mindattól, ami megnehezíti az Isten fel való haladásunkat. Ha Jézusnak ennyire fontosak vagyunk, ne engedjük, hogy elkallódjunk a világ dolgai között.


2014-06-01


______________________________

Együtt


Csel 18, 23-28
Ma egy Apolló nevezetű kereszténnyel találkoztunk a szentleckében, aki buzgón hirdette Jézus Krisztust bár még nem tudott eleget róla. Nem várta meg amíg mindent megtanult, hanem amit megértett azt hirdetni kezdte. A testvérek sem tiltották meg neki, hanem tovább adták azt amit ők maguk tudtak. Továbbképzést tartottak neki. Mindig tanulhatunk egymástól. Isten mindenikünkön gazdagítja a közösségünket.
Mégis hajlamosak vagyunk az elkülönülésre. Ki-ki a maga elképzelései ötletei szerint dolgozik. Oly kevés dolgot sikerült igazán közösen végeznünk. Ne szóljon bele senki az én dolgaimba.
Pál idejében is felütötte fejét ez az elkülönülni akarás kísértése. Maga Apolló is mintha Pál vetélytársává lett volna, amint az első Korintusi levélben olvassuk (3, 4) "Én Pállal tartok, én Apollóval..." Egyedül a Krisztushoz való tartozás számít, és együtt dolgozunk Krisztus ügyén. Kár lenne, ha az egymás iránti irigység, versengés meggátolna abban, hogy tanuljunk testvéreinktől.


2014-05-31


______________________________

Nem békét...


Csel 18, 9-18 Szászsebes
Pált elkísérjük igehirdető útján. Utoljára arról hallottunk, hogy Athénban kigúnyolták, pedig ügyesen beszélt. Az evangélium hirdetését nem mindig követi siker, taps. Sőt, ha senkit nem zavar az, amit mondunk, amit hirdetünk, ahogy élünk, akkor lehet, hogy a szájuk íze szerint beszéltünk, elvárásaiknak megfelelőn viselkedtünk, és nem az evangéliumot hirdettük. A tegnapi ünnepen az Úr megígérte az evangéliumban tanítványainak, hogy velük lesz mindig. Ma Szent Pálnak is ugyanezt mondja: ne félj, beszélj csak bátran, mert én veled vagyok. Nekünk is szól a bátorítás. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy a hitéletünk visszaszoruljon a kolostor falai közé, vagy a szobánk csendjébe. Pál bátorságát látva mi is próbálunk merészebbek lenni.
Érdekes, hogy ahol Pál beszélni kezd, hamarosan egymásnak esnek az emberek. Itt is az elején egységesen Pál ellen fordultak a zsinagógában levők, de kissé később azt látjuk, hogy a saját elöljárójukat, Szosztenészt verik meg. Ugyanez történik később a főtanács előtt is, a farizeusok és a szadduceusok egymást kezdték verni. Jézus szavai jutnak eszünkbe: nem békét hozni jöttem, hanem kardot. Az evangélium új életet hoz, de ellenállást is ébreszt az emberekben. Egymásnak is, és közösségünknek is jót teszünk, ha összevetjük az életünket az evangéliummal, és merünk erről egymásról beszélni, még akkor is, ha emiatt kellemetlen helyeztek alakulhatnak ki. Az Úr velünk van a hitelesebb életért való küzdelemben.

2014-05-30


______________________________

Mennybemenetel


2014-05-29


______________________________

Egységben maradni


Cel 15, 1-6
Véleménykülönbségek mindig akadnak, még a legbuzgóbb keresztények között is.
A szentleckében felmerült vita témája, hogy mit kell elvárni azoktól, akik pogány származásúak és keresztények akarnak lenni. Egyesek azt hangoztatták, hogy a nem zsidó származásúakat, mielőtt megkeresztelnék, körül kell metélni őket. Ezzel szemben mások, közöttük Pál és Barnabás, úgy gondolták, hogy erre nincs szükség. Nem döntöttek a maguk feje szerint, hanem elküldték Pált és Barnabást Jeruzsálembe, hogy beszéljék meg a kérdést Péterrel és a többi apostollal. Bár Pál és Barnabás meg voltak győződve a maguk igazáról, mégis vállalták a nehéz utat Jeruzsálemig.
Sok mindenben lehet nekünk is eltérő véleményünk, mint másoknak, de kérjük az alázat kegyelmét, és elfogadjuk azoknak a döntéseit, akiket Isten arra rendelt, hogy az ő nevében vezetőink legyenek. Néha fontosabb, hogy egységben legyünk, mint, hogy bebizonyítsam a magam igazát de ezzel eltávolodjam testvéreimtől.

2014-05-21


______________________________

Sienai Szent Bernardin


2014-05-20


______________________________

Nem vagyunk istenek!


Csel 14, 5-18
A mai szentleckében Lisztrában találjuk Pált és Barnabást. Igehirdetésüket azzal kezdik, hogy meggyógyítanak egy béna embert. Fölösleges valakinek az evangéliumról elméletileg beszélni, míg az evangélium, az örömhír az ő igazi problémáit nem érinti, nem gyógyítja meg.
Feladatunk felismerni, melyek azok a szenvedések, nehézségek, melyek miatt az emberek, akiknek hirdetni akarjuk az evangéliumot, nem boldogok. Isten segítségével előbb ezen a téren kell segítséget nyújtanunk az embereknek.
Mikor látták, hogy meggyógyult a béna, Pált és Barnabást isteneknek gondolták. Ma is kísértése az igehirdetőnek, hogy az emberek dicsérik, egyesek rajonganak érte. Fennáll a veszély, hogy Istennek, vagy legalábbis rendkívüli személynek képzelje önmagát.
Pál és Barnabás azonnal visszautasították ezt a tiszteletet. Nem a mi ügyességünkön múlik a siker, hanem Isten kegyelmén. Neki adunk vissza minden szépet és jót, melyet általunk megvalósít.

2014-05-19


______________________________

Húsvét 5. vasárnapja


Jn 14, 1-12
Mi hiszünk Jézus Krisztusban, rá akarjuk bízni az életünket, de aztán a mindennapi élet konkrét nehézségei közepette bizony erőt vesz rajtunk is a nyugtalankodás, az aggodalmaskodás. Tudta ezt Jézus. Nekünk is szólnak szavai: ne nyugtalankodjék a szívetek.
Aztán folytatja Jézus: az Atyám házában sok hely van, és én megyek, hogy helyet készítsek nektek. Ezt hallva arra gondolunk, hogy Jézus megy, és a Mennyországban helyet készít számunkra. Nem erről van szó. Jézus, amikor a kereskedőket kiűzi a templomból, azt mondja, hogy az Atyám háza az imádság háza. A templom a zsidók számára az a hely volt, ahol jelen van Isten. Jézus is erről beszél, de nem a kőből épült templomra gondol. Azt mondja: bontsátok le ezt a templomot, és én harmadnapra felépítem azt. A saját testét nevezte templomnak. Ő maga a templom, mert az ő személyében Isten jelen van az emberek között.
Már az első keresztények tudatosították, hogy nem csak Krisztus maga a templom, hanem ők, tehát mi is, részei vagyunk ennek a templomnak. Élő kövekként épülünk bele ebbe a templomba. Így mindenikünknek megvan a helye, és mindenikünknek egy-egy fontos feladatot szánt Isten. Mindjárt meg is mondja Jézus, hogy mi ez a feladat: követni Jézust. És itt fontos a Tamás ellenvetése. Tudjuk, hogy Tamás, a neve iker, a mi ikertestvérünk, tehát a mi nevünkben is szól: nem tudjuk, hová mész, hogyan ismerhetnék hát az utat?
Én vagyok az út, az igazság és az élet – válaszol Jézus.
Az út valahová elvezet. Megvan a célja. Jézus az, aki elvezet bennünket az Atyához.
Ő az igazság. Nem valami tanítást ért Jézus az igazság alatt, hanem azt, hogy igazi, nem hamis. Ő az igaz Isten. Benne ismerhetjük meg, hogy milyen igazából Isten, és benne ismerjük meg az igazi embert is, akivé válnunk kell.
Fülöp egy újabb kéréssel áll elő: mutasd meg nekünk az Atyát, és ez nekünk elég. Aki látott engem, az látta az Atyát – válaszol Jézus. Az emberek az idők során sokféleképpen képzelték el magunknak Istent. Sokféle istent imádtak. Ezek bálványok voltak, mert az ember fantáziája hozta őket létre. Jézus Krisztus megmutatta nekünk, hogy milyen az igaz Isten.
Aki hisz bennem, ugyanazokat a tetteket fogja végbevinni, amelyeket én cselekszem, sőt, még nagyobbakat is – mondja Jézus. A Jézus élete rövid volt, de a tanítványain keresztül folytatja a művét. Így rajtunk keresztül Jézus Krisztus jelen van az emberek között. Milyen csodálatos, hogy egymás számára lehetőséget nyújtunk arra, hogy megismerhessük Jézust. Nem csak a korabeli emberek találkozhattak Jézussal, hanem ma mi is, egymáson keresztül. Az ő tetteit hajtjuk végre. Itt nem mágikus cselekedetekről van szó, hanem a megváltás folytatásáról. Ha befogadjuk Isten szavát, nagyobb csodákat fogunk végbevinni, mint Jézus. Megszűnnek a háborúk, az emberek szeretetben élnek. Csak figyeljünk Jézus szavára, és adjuk át testvéreinknek is.

2014-05-18


______________________________

Meggyújtva


Csel 13, 44-52

"A népek világosságává tettelek." Ezt az Izajás prófétától származó idézetet használja Szent Pál a mai szentleckében. Jézus maga is világosságnak nevezte tanítványait, mondván, hogy nem azért gyújtanak lámpát, hogy az ágy alá tegyék, hanem tartóra teszik, hogy világítson mindenkinek aki abban a házban van.
Ma tudatosítani szeretnék, hogy Isten világossággá tett minket testvéreink számára. Első lépésként felmérjük, hogy melyek azok a képességek, melyekkel Isten bennünket megáldott. Másodszor tudatosítsuk, hogy ezeket nem azért kaptuk, hogy nekünk sikerünk legyen általuk, hanem azért, hogy szolgáljunk velük.
Az apostolok tudatában voltak a maguk gyengeségeinek, hiányosságainak, de ugyanakkor annak is tudatában voltak, hogy őket az Úr küldi, hogy hirdessék az evangéliumot. Nem mentegetőztek, mondván, hogy "én erre nem vagyok képes, én ehhez túl gyenge vagyok". Tudták, hogy a feladat meghaladja a képességeiket, mégis bátran elindultak, nem önmagukban bízva, hanem az Úrban, aki küldi őket. Ha az Úr bízik bennem, én miért nem bíznék önmagamban? Annál inkább növekszik a hitünk, minél gyakrabban látjuk, hogy Isten általunk is csodálatos tetteket tud végbevinni testvéreink javára.

2014-05-17


______________________________

Tudattalan és tudatos együttműködés


Csel 13, 26-33

Ma folytattuk Szent Pál apostolnak a pizidiai Antiókiában mondott beszédét. Pál elmondja, hogy bár az emberek próbáltak ellenállni Isten tervének, akaratlanul is, cselekedeteikkel megvalósították azt, amit Isten a próféták által már előre megmondott. Az ember nem tudja Istent megakadályozni abban, hogy az ő tervét véghezvigye. Akaratlanul is együtt működik Istennel.
Persze, Isten elvárja tőlünk, hogy tudatosan is együttműködjünk vele. Úgy, ahogy Szent Pál és társai megtapasztalták a feltámadt Krisztust, és utána elmentek, hogy tanúságot tegyenek róla az emberek előtt, nekünk is feladtunk, hogy amit Istenből megtapasztaltunk, azt ne hallgassuk el. Ne csak magunkban örüljünk azoknak a csodás tetteknek, melyeket Isten a mi életünkben cselekedett, annak, hogy Isten mennyire szeret minket, hanem tegyünk róla mi is tanúságot és mondjuk el azoknak, akik készek meghallgatni a mi tanúságtételünket.

2014-05-16


______________________________