Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 | 131 |

Napi gondolatok

Évközi 18. vasárnap


A jól ismert kenyérszaporítás csodájáról szól a mai evangélium. Az evangéliumokban hatszor ismétlődik meg a kenyérszaporítás csodájának elbeszélése és hát sokféle magyarázatot lehet ezekről hallani.
Mi egy kissé bonyolult kérdésre szeretnénk választ találni a kenyérszaporítás csodájának a segítségével. A kérdés valamiképp így hangzik: Isten azt akarja-e, hogy az ember ebben a földi életben szenvedjen, hogy aztán majd az örök életben örülhessen, vagy pedig úgy teremtette meg ezt a világot, hogy az emberek ne szenvedjenek hiányt, mindenük meglegyen, amire szükségük van ahhoz, hogy derűsen élhessenek mindaddig, amíg eljutnak az örök életre?
Ha a kenyérszaporítás csodáját szó szerint vesszük, mintha egy esemény egyszerű leírása lenne, néhány nehézségbe ütközünk. Egyik nehézség, mindjárt az evangéliumi szakasz elején van, amikor azt mondja, hogy Jézus csónakkal elindult egy kietlen helyre, hogy egyedül legyen, de az emberek megtudták és megelőzték őt és mire megérkezett, nagy tömeg várta. Egyrészt mobiltelefon nem volt abban az időben, hogyan értesítettek ennyi embert arról, hogy Jézus elindult? És hogyan sikerült gyalog megkerülve a tavat hamarabb odaérni, mint Jézus a csónakkal? Nyilvánvaló, hogy nem az esemény részletei a fontosak, hanem az üzenet, melyet az evangélista át akar adni: Jézus arra akar megtanítani, bennünket, hogy hogyan ismételjük mi is meg a kenyérszaporítás csodáját.
Ami érdekes, hogy bár mi kenyérszaporítás csodájáról beszélünk, az evangéliumban egy szó sincs erről. Csak azt mondja, hogy Jézus kezébe vette a kenyereket, majd átadta ugyanazokat a kenyereket a tanítványoknak s ők szétosztották, és mindenki jóllakott, és még maradt is bőven.
Isten gyermekeinek szükségük van táplálékra. Sokféle éhséget érez az ember. Ételre, tudása, igazságra, szeretetre éhezünk. És Jézus válaszolni akar erre az éhségre. Azt mondja az evangélium, hogy Jézus látta a bennük levő éhséget, és megesett rajtuk a szíve, és elkezdte meggyógyítani a betegeiket. Az emberek éheztek arra, hogy valaki kezdje már el építeni azt az országot, amelyet Isten megálmodott, amikor megteremtette a világot, mert Isten azt akarja, hogy az ember boldog legyen.
Azt mondják Jézusnak a tanítványok, hogy kietlen ez a hely, puszta ez a hely. Valójában a galileai tó körül sehol nincs puszta. A puszta azonban emlékeztet bennünket a 40 éves vándorlásra a pusztában, ahol az emberek megéheztek, és Isten gondoskodott róluk.
Amikor Jézus kezébe helyezik a kenyereket és a halakat, átadják Istennek azt, amijük van, Isten rendelkezésére bocsátják, hogy Isten a maga tervei szerint cselekedhessen velük. Ott van éhség, ahol ezt az emberek nem teszik meg, nem adják át Istennek azt, amijük van, hanem maguknak akarják megtartani. Ez az a régi világ, amely még nem hordozza magán a megváltás jeleit. A tanítványok ötlete is ezt a mentalitást tükrözi: menjen el mindenki és vásároljon magának, amire szüksége van. Mindenki oldja meg a saját problémáit. Persze, ha a szomszédos falvakba indulnak, van, aki hamarabb ér be, és többet felvásárol, van, aki később ér be, és neki nem jut. Ilyen a megváltásra szoruló világ. A versengés, az önzés világában mindig lesznek éhesek.
Jézusnak más ötlete van: ti adjatok nekik. Az Isten országa összefüggésben van az anyagi dolgokkal is, nem csak a lelkiekkel. A tanítványok el akarják választani a hit világát a mindennapi kenyér gondjaitól. Jézus prédikál, nem élelemmel foglalkozik.
Öt kenyeret és két halat vesznek elő. Ez összesen 7, ez a teljesség száma. Ennyi van összesen. Ez a javaknak az összessége, amelyekkel az emberiség rendelkezik. Jézus megtanít bennünket is csodát tenni. A feltétel, hogy az ő kezébe adjuk át mindazt, amivel rendelkezünk.
Kezébe vette a kenyeret, és szemét az égre emelte. Ezt kell nekünk is tennünk. Elismerni, hogy minden Istentől származik. Nem mi vagyunk az igazi birtokosok, hanem Isten. Ő az, aki mindnyájunkról gondoskodik. A tanítványok szétosztják az emberek között, és mindenkinek jut. Az igazi tanítvány az, aki együttműködik Jézussal a javak szétosztásában. Isten úgy teremtette az világot, hogy ami van, bőségesen elég mindenkinek.
Fontos a befejező rész is: összegyűjtenek minden morzsát, mert Isten ajándékait nem szabad elpazarolni.
Mi is képesek vagyunk folytatni a csodát, ha hiszünk Jézusban, rá bízzuk azt, amink van.

2014-08-03


______________________________

Az öv


Jer 13, 1-11
Jeremiás próféta szereti ezeket a mindennapi életből vett jeleket. Az Úr a népét szorosan maga mellett akarja tudni, mint ahogy az övet az ember a derekán viseli. Mindaddig, amíg ez az öv a derekán van, nem éri baj, de amint eltávolodik tőle, tönkre megy, elrothad.
Az Úr önmagának teremtett bennünket. Hozzá tartozunk, és ha tőle eltávolodunk, előbb-utóbb tönkre megy az életünk, értelmetlenné használhatatlanná válik.
Ma szorosabbra akarjuk vonni az övet, amely összeköt az Urral. Még ha a körülmények nem megfelelők is az összeszedettségre, az elmélkedésre, az imára, újra és újra tudatosítjuk magunkban azt, hogy az Úrhoz tatozunk, és Ő hozzánk tartozik, és ha nem akarjuk, senki, és semmi nem tud tőle eltávolítani.

2014-07-28


______________________________

Évközi 17. vasárnap


Ma Jézus két példabeszédét olvastuk fel, ezeket iker-példabeszédeknek is nevezik. Az egyik a földbe elrejtett kincsről, a másik az értékes gyöngyről szól. Iker-példabeszédek, mert ugyanaz az üzenetük, de van közöttük egy kis eltérés is.
Abban az időben valóban előfordult, hogy valaki kincset találjon a földben, mert a háborúk alatt sokan a kincseiket elrejtették az ellenség elől, remélve, hogy majd amikor hazatérhet ismét otthonába, kiássa a kincseit. Néha előfordult, hogy ezek a személyek már nem tudtak visszatérni, és a kincseik rejtve maradtak, míg valaki véletlenül rájuk nem talált.
Az első példabeszédben tehát az ember véletlenül talált rá erre a kincsre, míg a másodikban, a kereskedő már régóta kereste az igen értékes gyöngyöt.
Ez a kincs, és értékes gyöngy nem más, mint maga Jézus Krisztus. Van, aki véletlenszerűen talál rá, és van, aki már régóta elégedetlen azzal, amije volt, és keresett valami sokkal értékesebbet, így talált rá Jézusra.
A mindennapi szóhasználatban kiket szoktak kincsüknek drága gyöngyüknek nevezni az emberek? Akiket szeretnek, akikhez hozzákötődik az életük. A Jézus Krisztusba vetett hit is egy ilyen bizalomteljes szeretetkapcsolat.
Mikor valaki rátalál arra, akit szeret, sok minden megváltozik az életében. Kissé minden egyéb háttérbe szorul, és a szeretett személy foglalja el életének a központi helyét.
Az első példabeszédben az ember megtalálja a kincset, visszatakarja, elmegy, eladja mindenét, hogy megvásárolja a területet. Miért nem vitte haza a kincset? Miért kellett megvásárolnia a területet? Nyilván azért, mert megsejtette, hogy abban a földben sokkal több kincs van, mint amit ő megtalált. Aki Krisztust felfedezi a saját életében, az még nem ismeri Krisztust, csak valamit megsejtett belőle. Ez lelkesíti, magával ragadja, de tudja, hogy olyan kincsre bukkant, amelyet egy egész élet alatt sem tud teljesen felfedezni.
Mit tesz? Eladja mindenét. Máté, aki ezt az evangéliumot írta, a saját életében tapasztalta meg ezt a felfedezést és ezt a lemondást minden egyébről. Ha figyelmesen hallgattuk a mai evangéliumot, észrevehettük, hogy a lényeges üzenete nem a lemondás szükségessége, hanem a megtalálás öröme. A Krisztussal élés nem lemondások, szenvedések sorozata, hanem öröm. Világos, hogy vannak lemondások is, de ezek csak következményei a megtalált kincsnek, a megtalált örömnek. Krisztus tanítványa nem arról beszél állandóan, hogy miről kellett neki lemondania, hanem arról, amit megtalált. Mikor valaki rátalál a szerelmére, nem arról beszél, hogy mi mindent elhagyott érette, hanem, hogy milyen nagy öröm, hogy rátalált. Emlékezzünk csak a gazdag ifjú történetére, aki nem tudott örvendeni annak, hogy Jézussal találkozott, ezért nem is volt képes lemondani arról, amije volt, hogy Jézust válassza, és szomorúan távozott.
A második példabeszédben az igazi gyöngyöt, a legszebbet keresi ez a kereskedő, mert ő tudja, mi a szép, mi az értékes. Ő is mindenét eladja, hogy megszerezhesse magának ezt az értékes gyöngyöt. Szent Pál juthat eszünkbe, aki előbb z törvény betartásában látta az élet értékét, de miután megtalálta Jézust, ahogy ő maga mondja, minden egyebet szemétnek tartott.
Mindkét példabeszédben közös a sietség. Gyorsan kell dönteni. Ha felfedeztük a kincset, nem kell habozni, mert lehetőségeket szalasztunk el, amelyek, lehet, hogy nem térnek többé vissza. Nem igaz, hogy nem találtunk még rá Krisztusra, életünk legnagyobb kincsére, de olyan nagy kincs, hogy nem is merjük elhinni, hogy megtaláltunk, és még nem mertük magunkat teljesen rábízni, ezért nem vagyunk még boldogok.
Ma is megvan a lehetőségünk a döntésre.

2014-07-27


______________________________

Méltóság


Jer 7, 1-11
Az Úr templomát rablók barlangjává teszik. A szent hely a gonosztevők menhelye lesz. Ez emlékeztet bennünket arra, amikor Jézus is a kereskedőket azzal vádolta, hogy rablók barlangjává tették az Úr templomát.
Jeremiás próféta arról szeretné meggyőzni a népet, hogy ne bízzák el magukat. Nem elég Isten választott népéhez tartozni ahhoz, Isten közöttük lakozzon. A választott néphez tartozás nem kiváltság, hanem feladat.
Nem azért vagyunk vallásosok, hogy jól menjen sorunk, hogy Isten ennek fejében megőrizzen minket minden bajtól, hogy biztonságban érezhessük magunkat, hanem fordítva, az Istenhez való tartozásunk méltósággal, és feladattal jár. Isten fiaihoz méltó cselekedeteink bizonyítják, hogy hozzá tartozunk. Ha magatartásunk nem Isten fiaihoz méltó, akkor visszaélünk az Istentől kapott kegyelmekkel, és mi is rablók vagyunk, mert a magunk javára használjuk fel azokat a kegyelmeket, melyeket azért kaptunk, hogy testvéreinkkel jó tegyünk.
Ne azt kérdezzem tehát, hogy mit kaphatnék még az Úrtól, hanem, hogy mit szeretne az Úr nyújtani ma testvéreimnek általam?


2014-07-26


______________________________

A közbenjáró


2014-07-25


______________________________

Emlékezzünk!


Jer 2, 1-3. 7-8. 12-13
Bár népe elfeledkezett az Úrról, Ő mégsem feledkezik meg népéről – ezzel kezdi mondanivalóját a próféta a mai olvasmányban. Még emlékszem ifjúkorod hűségére!
Választott népével az Úr szeretetkapcsolatban van, de a nép megfeledkezett Istenéről. Már nem kérdik, hol van az Úr: az Istennel való szeretetkapcsolat a mi részünkről a keresésben áll – hol van az Úr? - akkor vagyunk hűtlenek, ha már nem keressük Őt, amikor jól meg a sorunk.
A nép gonoszsága kétszeres, mert megismerte az Urat, megtapasztalta, hogy Nála van az Élet forrása, hogy csak Ő tud boldogságot nyújtani, és mégis a forrás helyett repedezett ciszternákból iszik, nem igazi boldogságot keres.
Sokszor rajtakapjuk mi is magunkat azon, hogy eltávolodtunk az Úrtól. Nem mintha valami nagy gonoszságot tettünk volna, csak mintha kihűlt volna az iránta való szeretetünk. Mintha már nem keresnénk. Az Úr ma üzen nekünk. Ő emlékszik a mi szeretetünkre. Emlékezzünk hát mi is az Ő szeretetére, és nála keressük a boldogságunkat.

2014-07-24


______________________________

A szőlőművesek


2014-07-23


______________________________

A keresés


2014-07-22


______________________________

15. vasárnap


Máté evangéliumának a 13. fejezetének olvasását kezdtük el, amelyben Jézus az Isten Országát 7 példabeszéd által próbálja bemutatni.
Jézus a galileai tó partján ül, és mesél. Galileai tengernek nevezi az evangélista, pedig csak egy tóról van szó, mert teológiai mondanivalója van. A vörös tengerre gondol, amelyen a választott nép Mózes vezetésével annak idején átkelt. Most Jézus is ki akarja vezeti népét abból a szolgai állapotból, amelyben él, hogy eljusson az Isten Országába, az új Ígéretföldjére.
A bárkából való tanítás is teológiai mondanivalóval bír, hisz annak nincs értelme, hogy az emberektől távol, a bárkából beszéljen ülve, a parton álló embereknek.
A bárka Noé idejétől kezdve azoknak a közösségét jelenti, akik Isten szavára, útra kelnek. Ezért az Egyház jelképe a bárka, a hajó.
Akik hallgatják, két csoportra oszlanak. Vannak, akik csak hallgatják a parton Jézus példabeszédeit, és vannak azok, akik befogadják Isten üzenetét, és beülnek Jézushoz a bárkába.
Az első példabeszéd, amit ma hallottunk a magvetőről szól. Jézus azt tapasztalta, hogy az ő szavait az emberek nagy része nem fogadta el. A Kafarnaumbéliek, a názáretiek, a farizeusok, még a családja tagjai sem fogadták el. Úgy tűnhetett, hogy sikertelen lesz Jézus működése. Semmi nem változott meg.
Ma mi is mondhatnánk, hogy egyre rosszabb lesz a helyzet, ahelyett, hogy javulna. Ezelőtt azt szólták meg az emberek, aki nem járt templomba, manapság azonban már arra mutogatnak, aki gyakorolja a vallását. Egyesek szerint a kereszténység már a múlté. Úgy látszik, az Egyház hiába hirdette 2000 éven át Isten szavát. Semmi eredményt nem ért el. Jézus azonban azt mondja, hogy legyünk türelemmel, mert meglesz a bőséges termés, meglesz az eredmény, amely felülmúl minden elvárást, annak ellenére, hogy sok sikertelenséget is el kell fogadni.
Nézzük tehát ezt a 4 talajt, amelyre a mag hull:
1. az út. Az út az, ahol sokan járnak, és a föld ledöngölődött a lábuk alatt. Jelképezi azt az utat, amelyen sokan járnak. A világ gondolkodásmódja, mentalitása, mely megkeményedett, nem fogad el változtatást. Jönnek a madarak és felcsipegetik a magokat. Olyan meggyőződések, eszmék ezek a madarak, melyek ellenkeznek az evangéliummal, de meggyőznek sokakat.
2. a köves talaj. Itt hamar kikel a hajtás, de aztán elszárad. Hallgatják sokan Isten szavát, és lelkesedek érte: milyen szép is lenne ezek szerint élni – de mikor azt tapasztalják, hogy az emberek nem tapsolnak nekik, nem dicsérik őket, hamar elveszítik a lelkesedésüket.
3. a tövises talaj. Akiket lefoglal a világi dolgok, főként az anyagi dolgok intézése, azok gondjai, és bár a jó szándék megvan bennük, a sok gond elfolytja bennünk azt a jót, amit Isten szava elindítana. Persze, az anyagi dolgokkal is foglalkozni kell, de az a baj, amikor ezek foglalják el a fő helyet az életünkben. Ezt a mentalitást tükrözi, amikor a szülők minden megtesznek azért, hogy a gyermekeik egészségesek legyenek, jól tanuljanak, mindenük meglegyen, de ha mindezek annyira lefoglalják, hogy nincs idejük elgondolkodni az életük értelmén, töviseket ültette gyermekeik lelkébe.
4. a jó föld. Azok lelke a jó föld, akiknek a magatartásában látszik, hogy életre kelt bennük az evangélium.
Jézus üzenete tehát az, hogy ne keseredjünk el, amikor azt látjuk, hogy Isten szava nem hoz termést minden ember életében, a mi életünkben. Ezek a különféle talajok léteznek és számolni kell velük, de örvendünk annak, amikor testvéreink életében, vagy a mi életünkben harmincszoros, hatvanszoros, százszoros termést hoz a lelkünkbe hullott Ige magva.


2014-07-13


______________________________

Megtisztít és küld


Iz 6, 1-8
A mai nappal Izajás prófétát kezdtük el olvasni. A próféta látomásban az Urat látja. Fönséges trónuson ül az Úr, szeráfok lebegik körül, akik arcukat szárnyaikkal befödve dicsőítik az Urat: szent, szent, szent a seregek Ura! Dicsősége betölti a földet.
Istenben nem tudjuk felismerni a szerető Atyát, ha megfeledkezünk az ő fönségéről. Nem akárki szeret bennünket annyira, hogy saját magát sem kíméli azért, hogy minket megmentsen, hanem maga a Mindenható Fönséges Isten.
A próféta a látomáshatására rádöbben az ő bűnös, tisztátalan mivoltára. Az Ő jelenlétének ragyogása láthatóvá teszi, fényt vet a mi bűneinkre, hibáinkra is, mint ahogy a levegőben lévő porszemeket meglátjuk, amikor átsüt rajta a nap.
Ha engedem, hogy az Ő Lelkének fénye elérjen engem, az Ő tüze tisztává teszi ajkamat, és készségessé szívemet, hogy engem is küldhessen Igéjének hirdetésére.




2014-07-12


______________________________