Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 | 131 |

Napi gondolatok

Két dolgot


Péld 30, 5-9
Két dolgot kér a mai olvasmányban a szent szerző imában az Úrtól. Az egyik, hogy távol tartsa tőle a csalfa hazugságot, a másik pedig, hogy gondoskodjon róla, hogy meglegyen mindene, ami szükséges, anélkül, hogy ezek miatt elbizakodottá válhatna. Mindkettőnek az alapja az Istenbe vetett bizalom. Az ember, aki fél, sokszor képmutató és hazug. Fél az emberek véleményétől, fél a visszautasítástól, fél a haragjuktól, a gúnyolódásaiktól, és akkor szerepet játszik, maszkot hord, annak függvényében, hogy milyen véleményt szeretne kialakítani másokban önmagáról.
Aki nem bízik Istenben, vagy kétségbe esik, amikor úgy érzi, hogy valamiben hiányt szenved, vagy elbízza magát, amikor sok mindene van, és azt hiszi, hogy nincs is szüksége Isten segítségére.
Az Istenbe vetett és a Vele szoros kapcsolatban élt élet a megoldás. Hisz, amit hallottuk, Isten maga az Igazság, és ha ez az igazság bennünk él, és bennünket alakít, már nem félünk annyira az emberek véleményétől, és nem ahhoz fogunk igazodni. Ugyanakkor, aki bízik Istenben, az akarja magát bebiztosítani, hogy minden helyzetben meglegyen mindene, amire szüksége lehet, tudva, hogy ha valóban szüksége lesz, Isten gondoskodni fog róla.

2014-09-24


______________________________

Jutalom


2014-09-23


______________________________

Idejében tenni a jót


Péld 3, 27-34
A mai szentleckében a Bölcsesség arra tanít bennünket, hogy a jót, amit megtehetünk, ne halogassuk. Valóban bölcsen fogalmaz a szent író. Tudja, hogy minden jót nem tudunk megtenni, mindenkivel nem tudunk jót tenni, de ha megtesszük azt a jót, amire lehetőségünk van, amire képesek vagyunk, az Úr megáldja az életünket.
Nem csak annak jó, akivel jót teszünk, hanem nekünk is a javunkra válik, mert a jótettek növelik a szeretetünket testvéreink iránt, és az igazi növekvés a szeretetben való növekvés.
De nem lehet úgy élni, hogy állandóan azt figyeljük, hogy kivel milyen jót tehetnénk. Nem is kell. Az Úr a lelkiismeretünk hangján keresztül szól, amikor azt szeretné, hogy cselekedjünk. Nem kényszerít. Mondhatjuk mi is, ahogy hallottuk az olvasmányban: majd holnap segítek rajtad. Ám, ha halogatjuk a jó megtételét, a lelki életben való előrehaladásunkat napoljuk el, és minél gyakrabban hallgattatjuk el a lelkiismeretünk hangját, annál halkabban fog legközelebb szólni hozzánk. Ezért mondja Jézus a mai evangéliumban: jól vigyázzatok, milyen lélekkel hallgattok. Ha figyelünk rá, egyre könnyebben meghalljuk a hangját, és egyre készségesebbek leszünk, egyre inkább hasonlítunk Krisztushoz.
Imádkozzunk hát készséges fülekért, kezekért és lábakért.



2014-09-22


______________________________

Copertinoi Szent József


2014-09-18


______________________________

Szent Ferenc stigmatizációja


2014-09-17


______________________________

Értékes és még értékesebb


2014-09-16


______________________________

Fájdalmas Szűzanya


2014-09-15


______________________________

Szent Kereszt


Ma a szent kereszt felmagasztalását ünnepeljük. Tudjuk, hogy az első keresztények nem nagyon kedvelték a kereszt jelét. Más szimbólumokat használtak, mind például a horgonyt, a pásztort, a halat. Aztán mikor nagy Konstantin császár egy nagy aranykeresztet állított a golgotára, oda, ahol Krisztus keresztje állott, a keresztényeknek is kezdett tetszeni a kereszt szimbóluma, és kezdték használni annak jeléül, hogy ők Krisztushoz tartoznak.
A mai ünnepet a szent kereszt felemelésének, felmagasztalásának nevezzük, mert a mai evangéliumban többször előfordul ez a kifejezés. Az Emberfiát felemelik.
Ebben az evangéliumi szakaszban Jézus Nikodémussal beszélget, aki éjjel megkereste Jézust. Most mi is odaülünk Nikodémussal együtt Jézus lábához, és úgy hallgatjuk a tanítását.
Azt mondja Jézus: senki nem ment fel az égbe, hogy megnézze Istent, de ő az égből jött, hogy elmondja nekünk, hogy milyen az Isten. Meg akarja nekünk mutatni Isten igazi arcát.
Hol mutatja meg ezt leginkább? Amikor felemelik a keresztre.
Az emberfiát fel fogják emelni – mondja Jézus. A felemelés, a felmagasztalás általában azt jelenti, hogy az emberek dicsérik, hódolnak előtte, elismerik az ő nagyságát. A Jézus dicsősége, az ő felemelése azonban nem ezt jelenti, hanem azt, hogy itt tudja leginkább megmutatni nekünk Isten szeretetét. Istennek nem volt más módja, hogy megmutassa nekünk, mennyire szeret, mint, hogy saját életét adja értünk. Persze, Isten nem Jézus halálát akarta, hanem az szeretetét akarta kinyilvánítani. Az szeret legjobban, aki kész mindenét odaadni azért, akit szeret, még az életét is.
Aki hisz az Emberfiában, az örökké él – mondja Jézus. Az örök élet nem valami, ami a halál után kezdődik. Valójában egy életünk van, aminek csak egy része a biológiai élet. Ez véget ér, de a mi életünk tovább folytatódik. Ezt az örök életet adja nekünk Jézus ajándékba, vagyis ő óv meg attól, hogy a mi életünket tönkre tegye, megmérgezze, megsemmisítse a kígyó harapása. Jézus itt utal arra, hogy Mózes annak idején a pusztában egy botra felszerelt egy bronzkígyót, és aki erre felnézett, az nem halt bele a kígyók marásába. Rengeteg mérges harapás ér bennünket. Megmérgeződik a testünk, a lelkünk, az értelmünk, és ez előbb-utóbb teljes pusztulásunkhoz vezet, de a Jézus Krisztusba vetett hit megment bennünket mindezeknek a mérgeknek a halált hozó erejétől.
De mit jelent hinni Jézus Krisztusban? Először is azt jelenti, hogy megértjük, minek a jele a kereszt: nem a szenvedésnek, a gyötrelmeknek, hanem Isten szeretetének. Ugyanakkor, hinni benne azt is jelenti, hogy megtanulni tőle, úgy szeretni testvérünket, mint ahogy Krisztus szeret minket. Aki ezt meg tudja tanulni, annak igazán sikeres, és örök az élete, mert minden más siker mulandó, értelmetlen, zsákutca. Az önmagát odaajándékozó szeretet az örök élet jele. Hinni azt jelenti, elhinni, hogy érdemes így szeretni, érdemes az életünket is oda adni.

2014-09-14


______________________________

Isten igéje


2014-09-15


______________________________

Szolgálat


2014-08-19


______________________________