Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 |

Napi gondolatok

Méltóság


Jer 7, 1-11
Az Úr templomát rablók barlangjává teszik. A szent hely a gonosztevők menhelye lesz. Ez emlékeztet bennünket arra, amikor Jézus is a kereskedőket azzal vádolta, hogy rablók barlangjává tették az Úr templomát.
Jeremiás próféta arról szeretné meggyőzni a népet, hogy ne bízzák el magukat. Nem elég Isten választott népéhez tartozni ahhoz, Isten közöttük lakozzon. A választott néphez tartozás nem kiváltság, hanem feladat.
Nem azért vagyunk vallásosok, hogy jól menjen sorunk, hogy Isten ennek fejében megőrizzen minket minden bajtól, hogy biztonságban érezhessük magunkat, hanem fordítva, az Istenhez való tartozásunk méltósággal, és feladattal jár. Isten fiaihoz méltó cselekedeteink bizonyítják, hogy hozzá tartozunk. Ha magatartásunk nem Isten fiaihoz méltó, akkor visszaélünk az Istentől kapott kegyelmekkel, és mi is rablók vagyunk, mert a magunk javára használjuk fel azokat a kegyelmeket, melyeket azért kaptunk, hogy testvéreinkkel jó tegyünk.
Ne azt kérdezzem tehát, hogy mit kaphatnék még az Úrtól, hanem, hogy mit szeretne az Úr nyújtani ma testvéreimnek általam?


2014-07-26


______________________________

A közbenjáró


2014-07-25


______________________________

Emlékezzünk!


Jer 2, 1-3. 7-8. 12-13
Bár népe elfeledkezett az Úrról, Ő mégsem feledkezik meg népéről – ezzel kezdi mondanivalóját a próféta a mai olvasmányban. Még emlékszem ifjúkorod hűségére!
Választott népével az Úr szeretetkapcsolatban van, de a nép megfeledkezett Istenéről. Már nem kérdik, hol van az Úr: az Istennel való szeretetkapcsolat a mi részünkről a keresésben áll – hol van az Úr? - akkor vagyunk hűtlenek, ha már nem keressük Őt, amikor jól meg a sorunk.
A nép gonoszsága kétszeres, mert megismerte az Urat, megtapasztalta, hogy Nála van az Élet forrása, hogy csak Ő tud boldogságot nyújtani, és mégis a forrás helyett repedezett ciszternákból iszik, nem igazi boldogságot keres.
Sokszor rajtakapjuk mi is magunkat azon, hogy eltávolodtunk az Úrtól. Nem mintha valami nagy gonoszságot tettünk volna, csak mintha kihűlt volna az iránta való szeretetünk. Mintha már nem keresnénk. Az Úr ma üzen nekünk. Ő emlékszik a mi szeretetünkre. Emlékezzünk hát mi is az Ő szeretetére, és nála keressük a boldogságunkat.

2014-07-24


______________________________

A szőlőművesek


2014-07-23


______________________________

A keresés


2014-07-22


______________________________

15. vasárnap


Máté evangéliumának a 13. fejezetének olvasását kezdtük el, amelyben Jézus az Isten Országát 7 példabeszéd által próbálja bemutatni.
Jézus a galileai tó partján ül, és mesél. Galileai tengernek nevezi az evangélista, pedig csak egy tóról van szó, mert teológiai mondanivalója van. A vörös tengerre gondol, amelyen a választott nép Mózes vezetésével annak idején átkelt. Most Jézus is ki akarja vezeti népét abból a szolgai állapotból, amelyben él, hogy eljusson az Isten Országába, az új Ígéretföldjére.
A bárkából való tanítás is teológiai mondanivalóval bír, hisz annak nincs értelme, hogy az emberektől távol, a bárkából beszéljen ülve, a parton álló embereknek.
A bárka Noé idejétől kezdve azoknak a közösségét jelenti, akik Isten szavára, útra kelnek. Ezért az Egyház jelképe a bárka, a hajó.
Akik hallgatják, két csoportra oszlanak. Vannak, akik csak hallgatják a parton Jézus példabeszédeit, és vannak azok, akik befogadják Isten üzenetét, és beülnek Jézushoz a bárkába.
Az első példabeszéd, amit ma hallottunk a magvetőről szól. Jézus azt tapasztalta, hogy az ő szavait az emberek nagy része nem fogadta el. A Kafarnaumbéliek, a názáretiek, a farizeusok, még a családja tagjai sem fogadták el. Úgy tűnhetett, hogy sikertelen lesz Jézus működése. Semmi nem változott meg.
Ma mi is mondhatnánk, hogy egyre rosszabb lesz a helyzet, ahelyett, hogy javulna. Ezelőtt azt szólták meg az emberek, aki nem járt templomba, manapság azonban már arra mutogatnak, aki gyakorolja a vallását. Egyesek szerint a kereszténység már a múlté. Úgy látszik, az Egyház hiába hirdette 2000 éven át Isten szavát. Semmi eredményt nem ért el. Jézus azonban azt mondja, hogy legyünk türelemmel, mert meglesz a bőséges termés, meglesz az eredmény, amely felülmúl minden elvárást, annak ellenére, hogy sok sikertelenséget is el kell fogadni.
Nézzük tehát ezt a 4 talajt, amelyre a mag hull:
1. az út. Az út az, ahol sokan járnak, és a föld ledöngölődött a lábuk alatt. Jelképezi azt az utat, amelyen sokan járnak. A világ gondolkodásmódja, mentalitása, mely megkeményedett, nem fogad el változtatást. Jönnek a madarak és felcsipegetik a magokat. Olyan meggyőződések, eszmék ezek a madarak, melyek ellenkeznek az evangéliummal, de meggyőznek sokakat.
2. a köves talaj. Itt hamar kikel a hajtás, de aztán elszárad. Hallgatják sokan Isten szavát, és lelkesedek érte: milyen szép is lenne ezek szerint élni – de mikor azt tapasztalják, hogy az emberek nem tapsolnak nekik, nem dicsérik őket, hamar elveszítik a lelkesedésüket.
3. a tövises talaj. Akiket lefoglal a világi dolgok, főként az anyagi dolgok intézése, azok gondjai, és bár a jó szándék megvan bennük, a sok gond elfolytja bennünk azt a jót, amit Isten szava elindítana. Persze, az anyagi dolgokkal is foglalkozni kell, de az a baj, amikor ezek foglalják el a fő helyet az életünkben. Ezt a mentalitást tükrözi, amikor a szülők minden megtesznek azért, hogy a gyermekeik egészségesek legyenek, jól tanuljanak, mindenük meglegyen, de ha mindezek annyira lefoglalják, hogy nincs idejük elgondolkodni az életük értelmén, töviseket ültette gyermekeik lelkébe.
4. a jó föld. Azok lelke a jó föld, akiknek a magatartásában látszik, hogy életre kelt bennük az evangélium.
Jézus üzenete tehát az, hogy ne keseredjünk el, amikor azt látjuk, hogy Isten szava nem hoz termést minden ember életében, a mi életünkben. Ezek a különféle talajok léteznek és számolni kell velük, de örvendünk annak, amikor testvéreink életében, vagy a mi életünkben harmincszoros, hatvanszoros, százszoros termést hoz a lelkünkbe hullott Ige magva.


2014-07-13


______________________________

Megtisztít és küld


Iz 6, 1-8
A mai nappal Izajás prófétát kezdtük el olvasni. A próféta látomásban az Urat látja. Fönséges trónuson ül az Úr, szeráfok lebegik körül, akik arcukat szárnyaikkal befödve dicsőítik az Urat: szent, szent, szent a seregek Ura! Dicsősége betölti a földet.
Istenben nem tudjuk felismerni a szerető Atyát, ha megfeledkezünk az ő fönségéről. Nem akárki szeret bennünket annyira, hogy saját magát sem kíméli azért, hogy minket megmentsen, hanem maga a Mindenható Fönséges Isten.
A próféta a látomáshatására rádöbben az ő bűnös, tisztátalan mivoltára. Az Ő jelenlétének ragyogása láthatóvá teszi, fényt vet a mi bűneinkre, hibáinkra is, mint ahogy a levegőben lévő porszemeket meglátjuk, amikor átsüt rajta a nap.
Ha engedem, hogy az Ő Lelkének fénye elérjen engem, az Ő tüze tisztává teszi ajkamat, és készségessé szívemet, hogy engem is küldhessen Igéjének hirdetésére.




2014-07-12


______________________________

Szent Benedek


Péld 2, 1-9
Szent Benedek ünnepén az első olvasmány a példabeszédek könyvéből van.
Benedek visszavonult a világtól, hogy csak Istennek éljen, de aztán távol a város zajától, érezte, a küldetést, hogy keresztény társadalmat építsen. Sikerült összehangolnia a civilizációt és a hitet. Nagy szerepe volt neki, és szerzetestársainak az európai civilizáció és kultúra fejlődésében.
Ő is ugyanazt mondja a regulájában fiainak, mint amint a példabeszédek könyvében olvastunk: hallgass az Úr szavára, és ha befogadod az Úrtól érkező bölcsességet a szívedbe, akkor megérted az igazságosságot, a törvényt, a becsületet, a helyes utat. A hit konkrét életté változik, ahol az emberek igazságosak, törvénytisztelők, becsületesek, és lelkiismeretükre hallhatnak. Ez az, amit Szent Benedek így foglal össze, hogy imádkozzál és dolgozzál.
Mi is hallgatni akarunk az Úr szavára, és engedni, hogy behatoljon a szívünkbe, és indítson minket is bátor lépésekre, melyek által Isten Országát építjük a mi közösségünkben, a mi városunkban, a mi országunkban.


2014-07-11


______________________________

A feszültség


2014-07-10


______________________________

A hollandiai vértanúk


Ma 19 vértanút ünneplünk, melyből 11 ferences. A 16. században ölték meg őket, amikor a 80 éves háború nyomán létrejött Hollandia. A kálvinista hollandok harcoltak a katolikus spanyolok ellen. A ferencesek, és a többi szerzetesek elmenekülhettek volna, mikor a holland csapatok közeledtek a városhoz, de a többségben katolikus lakosságot nem akarták magukra hagyni, ezért inkább ott maradtak. Miután a hollandok rabul ejtették a szerzeteseket, és a papokat, Miklóst ismét szabadon akarták engedni, de ő elutasította a szabadságot, mert nem akarta a társait cserbenhagyni. Valójában 21 személyt tartoztattak le, de közülük egy kapucinus, és egy ferences novícius behódoltak a hollandoknak, hogy mentsék az életüket. A kapucinust később lopás miatt felakasztották, a novícius pedig leírta a vértanúságuk történetét.
Megdöbbentő, hogy mennyi lelki erő volt ezekben az emberekben. Persze, tele voltak félelemmel, de azokban a nehéz pillanatokban megkapták a kegyelmet, hogy bátrak legyenek és merjék odaadni az életüket Krisztusért.
Annak idején Szalvátor atya mesélte, hogy mennyire aggódott, amikor a kommunisták üldözni kezdték a szerzeteseket. Ismerve a rendtársait, attól félt, hogy nagyrészük hamar be fog hódolni az erőszakos kommunista rendszernek, de meglepetésére a testvérek nagy része hűségesen kiállott, és bátran helytállt, akkor is, ha kínzásoknak vetették alá.
Isten nem csak megengedi a szenvedéseket, üldöztetéseket, hanem erőt is ad hozzá.
Ha nem is érezzük magunkat képeseknek ilyen hőstettekre, nap, mint nap megújítjuk elmélkedésünkben magunkban a szándékot, hogy teljesen odaadjuk magunkat az Úrnak, és kérjük a kegyelmet, hogy erre képesek is legyünk, Nem a magunk erejéből, hanem annak a kegyelemnek az erejéből, amelyben részesít bennünket az Úr.


2014-07-09


______________________________