Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 |

Napi gondolatok

19. Évközi vasárnap


2014-08-10


______________________________

Szent Domonkos


Szent Domonkos, bár nem volt ferences, mégis a ferences szentek között ünnepeljük, mert a hagyomány szerint Szent Ferenccel úgy tekintettek egymásra, mintha a szerzetesi életben egymás testvérei lennének, és még az is eszükbe jutott, hogy egyesítsék a két rendet, de aztán úgy látták, hogy nem ez az Isten akarata.
Szent Domonkos nagy szerepet játszott kora egyházának tőrténelmében, különösen az Albi eretnekek, vagy a katarok elleni küzdelemben. Az egyházi hatóságok próbáltak hatalommal, prédikációkkal hatni ezekre az eretnekekre, hogy térjenek vissza a katolikus egyházba, de nem sok sikerrel. Domonkos és társai azonban hatalmas sikert értek el ezen a téren. A katarok magukat tisztáknak, tökéleteseknek gondolták, tartották, az evangéliumi élet igazi megvalósítóinak, és keményen bírálták a gazdag és kényelmes vezetőit a korabeli egyháznak. III Ince pápa idejében vagyunk, aki a pápai hatalom legmagasabb csúcsát jelentette. Sosem volt gazdagabb és hatalmasabb pápa, mint ő. A katarok radikális szegénységet hirdettek és visszautasítottak mindent, ami ettől a hatalmas és gazdag egyháztól érkezett.
Domonkos és testvérei ugyanolyan radikális szegénységben éltek, de ugyanakkor alázatosak, emberségesek voltak, és nem tartották magukat jobbaknak, tökéletesebbeknek, mint mások. Ez tetszett még a kataroknak is.
Ma is sok téveszme terjeng az embere között, és szükség van olyan emberekre, akik nem igazságokat vernek a fejükhöz, hanem mernek velük párbeszédet folytatni. Isten a mi szavainkon keresztül is meg tudja érinteni az ő lelküket.
Szent Domonkos példája segítsen, hogy minden emberhez testvérként tudjunk közeledni, azokhoz is, akik másképp gondolkodnak, mint mi.

2014-08-08


______________________________

Nem emlékszik


Jer 31, 31-34
Jeremiás a fogságban lévő népnek egy új szövetségről beszél. Isten nem azt mondja népének: ha ti hátat fordítottatok nekem, tovább én sem törődöm veletek – hanem Ő maga ajánl egy új szövetséget.
A régi szövetség törvényeit kőtáblára írták míg az új szövetség törvényeit a szívükbe írja.
Kézen fogta népét annak idején, és kivezette Egyiptomból. Most nem a kezüket fogja meg, hanem a szívüket.
Előbb Uruk volt, most Istenük lesz.
Bűneik miatt távol kerültek Istentől, most Isten nem csak megbocsát nekik, hanem egyszerűen nem is emlékszik bűnikre. Nincsenek Istennek memóriaproblémái, de annyira szereti népét, annyira szeret bennünket is, hogy nem tud igazán haragudni ránk.
Valójában nem az Úr viszonyulása változott meg népe iránt, irántunk. Isten mindig szeretetteljes és irgalmas volt. Mi tartjuk Őt távol magunktól azzal, hogy nem bízunk eléggé az Ő szeretetében és gyengeségeinkkel, bűneinkkel elmenekülünk tőle, és nem hozzá menekülünk.
Adjunk esélyt az Úrnak, hogy ma velünk is új szövetséget kössön, és a szívünkbe költözzön.


2014-08-07


______________________________

Színeváltozás


Az Úr kiválasztott három tanítványt, Pétert, Jakabot és Jánost és felment velük a hegyre. Miért csak őket, hármukat? Miért nem vitte a többit is, hisz a hegyen volt hely elég. Ugyancsak őket, hármukat viszi magával, amikor a getszemáni kertbe megy imádkozni. Isten egyeseket kiválaszt, anélkül, hogy ennek a kiválasztásnak érthetnénk az okát, mert szegényeknek nem nagyon sikerült e helyzet magaslatán lenniük. Mikor meghallották a felhőből Isten hangját, arcra borultak. Nem láttak tovább semmit. A lényeget elszalasztották. A getszemáni kertben sem volt jobb a teljesítményük. Míg Jézus gyötrődött, ők aludtak. Mindkét esetben a végén Jézus felkelti őket: keljetek fel, menjünk.
Ma Isten szépségét ünnepeljük. Emlékeztet a színeváltozás arra, hogy jó nekünk az Úrral lenni. Szép dolog Istenhez tartozni. Nem unalmas hinni Jézusban. Nem lemondások, önmegtagadások, kötelességek gyűjteménye a kereszténység, hanem Isten szépségének, ragyogásának a felfedezése, megcsodálása.
Amit megcsodált Mózes az égő csipkebokorban, a választott nép a tűzoszlopban, amitől ragyogóvá vált Mózes arca a hegyen, amit megcsodált Illés az enyhe szellő susogásában, aminek fényét látva elindultak a napkeleti bölcsek, amelynek ragyogásába belenézve Pál a damaszkuszi úton, egy ideig nem látott semmi mást, ez a ragyogó fény vonz bennünket Jézus felé.
Nem érdekünk Jézust követni, de az ő szépsége vonz, ezért mindig őt keressük, mert mindig visszaemlékezünk arra, hogy bár nem mindig sikerül hűséggel mellette lenni, mégis, minket is kiválasztott, és jó nekünk vele lenni.

2014-08-06


______________________________

Rombolj és építs


2014-08-05


______________________________

Népszerűsködés


Jer 28, 1-17 Szászsebes 2014. augusztus 4.
Kellemetlen helyzetbe került szegény Jeremiás. Hanaiás, aki Jeremiásnak prófétakollégája volt, most reményt önt az emberek szívébe. Azt ígéri, hogy rövidesen megszabadulnak a Nebukadnezár király uralmától és ismét szabadok lesznek.
Jeremiás szeretné, hogy mindez valóság legyen, de tudja, hogy nem ez az igaz. Az ő feladat az, hogy rápirítson Hananiásra, szemére vesse, hogy amiket mond, az nem az Úr üzenete, hanem az ő vágyainak a megfogalmazása. Hanaiás népszerű akar lenni az emberek szemében, ezért olyasmit mond, amit szívesen hallgatnak, ami miatt őt dicsérni fogják.
Az igazi próféta az, aki Isten nevében beszél, aki Isten üzenetét közvetíti, és nem a saját gondolatait. Az igazi prófétának kevesen tapsolnak.
Jézus eljövetele óta nem csak egyesek próféták, hanem mindnyájan királyok, papok és próféták vagyunk. mindnyájunknak feladata Isten szavának a közvetítése. Mindnyájan Isten nevében cselekszünk.
A történet régi, de a kísértés mindig aktuális. Nem az a fontos, hogy hányan dicsérnek azért, amit tettünk, hányan dicsérnek azért, amit mondtunk, hányan lájkolják meg ezt a felvételt, hanem az a fontos, hogy amit mondunk, az valóban az Isten üzenete legyen, mert ha az a célunk, hogy minél többen dicsérjenek, tapsoljanak, akkor mi is Hananiáshoz vagyunk hasonlók, akit nem küldött az Úr.
Jézusról nem mondhatjuk, hogy igazán nagy sztár lett belőle, de azt elmondhatjuk róla, hogy minden percben, minden pillanatban az Atya akaratát kereste, és azt közvetítette. Kérjük Istentől a bátorságot, hogy ne a népszerűséget keressük, hanem elsősorban Istennek legyünk a tetszésére.

2014-08-04


______________________________

Évközi 18. vasárnap


A jól ismert kenyérszaporítás csodájáról szól a mai evangélium. Az evangéliumokban hatszor ismétlődik meg a kenyérszaporítás csodájának elbeszélése és hát sokféle magyarázatot lehet ezekről hallani.
Mi egy kissé bonyolult kérdésre szeretnénk választ találni a kenyérszaporítás csodájának a segítségével. A kérdés valamiképp így hangzik: Isten azt akarja-e, hogy az ember ebben a földi életben szenvedjen, hogy aztán majd az örök életben örülhessen, vagy pedig úgy teremtette meg ezt a világot, hogy az emberek ne szenvedjenek hiányt, mindenük meglegyen, amire szükségük van ahhoz, hogy derűsen élhessenek mindaddig, amíg eljutnak az örök életre?
Ha a kenyérszaporítás csodáját szó szerint vesszük, mintha egy esemény egyszerű leírása lenne, néhány nehézségbe ütközünk. Egyik nehézség, mindjárt az evangéliumi szakasz elején van, amikor azt mondja, hogy Jézus csónakkal elindult egy kietlen helyre, hogy egyedül legyen, de az emberek megtudták és megelőzték őt és mire megérkezett, nagy tömeg várta. Egyrészt mobiltelefon nem volt abban az időben, hogyan értesítettek ennyi embert arról, hogy Jézus elindult? És hogyan sikerült gyalog megkerülve a tavat hamarabb odaérni, mint Jézus a csónakkal? Nyilvánvaló, hogy nem az esemény részletei a fontosak, hanem az üzenet, melyet az evangélista át akar adni: Jézus arra akar megtanítani, bennünket, hogy hogyan ismételjük mi is meg a kenyérszaporítás csodáját.
Ami érdekes, hogy bár mi kenyérszaporítás csodájáról beszélünk, az evangéliumban egy szó sincs erről. Csak azt mondja, hogy Jézus kezébe vette a kenyereket, majd átadta ugyanazokat a kenyereket a tanítványoknak s ők szétosztották, és mindenki jóllakott, és még maradt is bőven.
Isten gyermekeinek szükségük van táplálékra. Sokféle éhséget érez az ember. Ételre, tudása, igazságra, szeretetre éhezünk. És Jézus válaszolni akar erre az éhségre. Azt mondja az evangélium, hogy Jézus látta a bennük levő éhséget, és megesett rajtuk a szíve, és elkezdte meggyógyítani a betegeiket. Az emberek éheztek arra, hogy valaki kezdje már el építeni azt az országot, amelyet Isten megálmodott, amikor megteremtette a világot, mert Isten azt akarja, hogy az ember boldog legyen.
Azt mondják Jézusnak a tanítványok, hogy kietlen ez a hely, puszta ez a hely. Valójában a galileai tó körül sehol nincs puszta. A puszta azonban emlékeztet bennünket a 40 éves vándorlásra a pusztában, ahol az emberek megéheztek, és Isten gondoskodott róluk.
Amikor Jézus kezébe helyezik a kenyereket és a halakat, átadják Istennek azt, amijük van, Isten rendelkezésére bocsátják, hogy Isten a maga tervei szerint cselekedhessen velük. Ott van éhség, ahol ezt az emberek nem teszik meg, nem adják át Istennek azt, amijük van, hanem maguknak akarják megtartani. Ez az a régi világ, amely még nem hordozza magán a megváltás jeleit. A tanítványok ötlete is ezt a mentalitást tükrözi: menjen el mindenki és vásároljon magának, amire szüksége van. Mindenki oldja meg a saját problémáit. Persze, ha a szomszédos falvakba indulnak, van, aki hamarabb ér be, és többet felvásárol, van, aki később ér be, és neki nem jut. Ilyen a megváltásra szoruló világ. A versengés, az önzés világában mindig lesznek éhesek.
Jézusnak más ötlete van: ti adjatok nekik. Az Isten országa összefüggésben van az anyagi dolgokkal is, nem csak a lelkiekkel. A tanítványok el akarják választani a hit világát a mindennapi kenyér gondjaitól. Jézus prédikál, nem élelemmel foglalkozik.
Öt kenyeret és két halat vesznek elő. Ez összesen 7, ez a teljesség száma. Ennyi van összesen. Ez a javaknak az összessége, amelyekkel az emberiség rendelkezik. Jézus megtanít bennünket is csodát tenni. A feltétel, hogy az ő kezébe adjuk át mindazt, amivel rendelkezünk.
Kezébe vette a kenyeret, és szemét az égre emelte. Ezt kell nekünk is tennünk. Elismerni, hogy minden Istentől származik. Nem mi vagyunk az igazi birtokosok, hanem Isten. Ő az, aki mindnyájunkról gondoskodik. A tanítványok szétosztják az emberek között, és mindenkinek jut. Az igazi tanítvány az, aki együttműködik Jézussal a javak szétosztásában. Isten úgy teremtette az világot, hogy ami van, bőségesen elég mindenkinek.
Fontos a befejező rész is: összegyűjtenek minden morzsát, mert Isten ajándékait nem szabad elpazarolni.
Mi is képesek vagyunk folytatni a csodát, ha hiszünk Jézusban, rá bízzuk azt, amink van.

2014-08-03


______________________________

Az öv


Jer 13, 1-11
Jeremiás próféta szereti ezeket a mindennapi életből vett jeleket. Az Úr a népét szorosan maga mellett akarja tudni, mint ahogy az övet az ember a derekán viseli. Mindaddig, amíg ez az öv a derekán van, nem éri baj, de amint eltávolodik tőle, tönkre megy, elrothad.
Az Úr önmagának teremtett bennünket. Hozzá tartozunk, és ha tőle eltávolodunk, előbb-utóbb tönkre megy az életünk, értelmetlenné használhatatlanná válik.
Ma szorosabbra akarjuk vonni az övet, amely összeköt az Urral. Még ha a körülmények nem megfelelők is az összeszedettségre, az elmélkedésre, az imára, újra és újra tudatosítjuk magunkban azt, hogy az Úrhoz tatozunk, és Ő hozzánk tartozik, és ha nem akarjuk, senki, és semmi nem tud tőle eltávolítani.

2014-07-28


______________________________

Évközi 17. vasárnap


Ma Jézus két példabeszédét olvastuk fel, ezeket iker-példabeszédeknek is nevezik. Az egyik a földbe elrejtett kincsről, a másik az értékes gyöngyről szól. Iker-példabeszédek, mert ugyanaz az üzenetük, de van közöttük egy kis eltérés is.
Abban az időben valóban előfordult, hogy valaki kincset találjon a földben, mert a háborúk alatt sokan a kincseiket elrejtették az ellenség elől, remélve, hogy majd amikor hazatérhet ismét otthonába, kiássa a kincseit. Néha előfordult, hogy ezek a személyek már nem tudtak visszatérni, és a kincseik rejtve maradtak, míg valaki véletlenül rájuk nem talált.
Az első példabeszédben tehát az ember véletlenül talált rá erre a kincsre, míg a másodikban, a kereskedő már régóta kereste az igen értékes gyöngyöt.
Ez a kincs, és értékes gyöngy nem más, mint maga Jézus Krisztus. Van, aki véletlenszerűen talál rá, és van, aki már régóta elégedetlen azzal, amije volt, és keresett valami sokkal értékesebbet, így talált rá Jézusra.
A mindennapi szóhasználatban kiket szoktak kincsüknek drága gyöngyüknek nevezni az emberek? Akiket szeretnek, akikhez hozzákötődik az életük. A Jézus Krisztusba vetett hit is egy ilyen bizalomteljes szeretetkapcsolat.
Mikor valaki rátalál arra, akit szeret, sok minden megváltozik az életében. Kissé minden egyéb háttérbe szorul, és a szeretett személy foglalja el életének a központi helyét.
Az első példabeszédben az ember megtalálja a kincset, visszatakarja, elmegy, eladja mindenét, hogy megvásárolja a területet. Miért nem vitte haza a kincset? Miért kellett megvásárolnia a területet? Nyilván azért, mert megsejtette, hogy abban a földben sokkal több kincs van, mint amit ő megtalált. Aki Krisztust felfedezi a saját életében, az még nem ismeri Krisztust, csak valamit megsejtett belőle. Ez lelkesíti, magával ragadja, de tudja, hogy olyan kincsre bukkant, amelyet egy egész élet alatt sem tud teljesen felfedezni.
Mit tesz? Eladja mindenét. Máté, aki ezt az evangéliumot írta, a saját életében tapasztalta meg ezt a felfedezést és ezt a lemondást minden egyébről. Ha figyelmesen hallgattuk a mai evangéliumot, észrevehettük, hogy a lényeges üzenete nem a lemondás szükségessége, hanem a megtalálás öröme. A Krisztussal élés nem lemondások, szenvedések sorozata, hanem öröm. Világos, hogy vannak lemondások is, de ezek csak következményei a megtalált kincsnek, a megtalált örömnek. Krisztus tanítványa nem arról beszél állandóan, hogy miről kellett neki lemondania, hanem arról, amit megtalált. Mikor valaki rátalál a szerelmére, nem arról beszél, hogy mi mindent elhagyott érette, hanem, hogy milyen nagy öröm, hogy rátalált. Emlékezzünk csak a gazdag ifjú történetére, aki nem tudott örvendeni annak, hogy Jézussal találkozott, ezért nem is volt képes lemondani arról, amije volt, hogy Jézust válassza, és szomorúan távozott.
A második példabeszédben az igazi gyöngyöt, a legszebbet keresi ez a kereskedő, mert ő tudja, mi a szép, mi az értékes. Ő is mindenét eladja, hogy megszerezhesse magának ezt az értékes gyöngyöt. Szent Pál juthat eszünkbe, aki előbb z törvény betartásában látta az élet értékét, de miután megtalálta Jézust, ahogy ő maga mondja, minden egyebet szemétnek tartott.
Mindkét példabeszédben közös a sietség. Gyorsan kell dönteni. Ha felfedeztük a kincset, nem kell habozni, mert lehetőségeket szalasztunk el, amelyek, lehet, hogy nem térnek többé vissza. Nem igaz, hogy nem találtunk még rá Krisztusra, életünk legnagyobb kincsére, de olyan nagy kincs, hogy nem is merjük elhinni, hogy megtaláltunk, és még nem mertük magunkat teljesen rábízni, ezért nem vagyunk még boldogok.
Ma is megvan a lehetőségünk a döntésre.

2014-07-27


______________________________

Méltóság


Jer 7, 1-11
Az Úr templomát rablók barlangjává teszik. A szent hely a gonosztevők menhelye lesz. Ez emlékeztet bennünket arra, amikor Jézus is a kereskedőket azzal vádolta, hogy rablók barlangjává tették az Úr templomát.
Jeremiás próféta arról szeretné meggyőzni a népet, hogy ne bízzák el magukat. Nem elég Isten választott népéhez tartozni ahhoz, Isten közöttük lakozzon. A választott néphez tartozás nem kiváltság, hanem feladat.
Nem azért vagyunk vallásosok, hogy jól menjen sorunk, hogy Isten ennek fejében megőrizzen minket minden bajtól, hogy biztonságban érezhessük magunkat, hanem fordítva, az Istenhez való tartozásunk méltósággal, és feladattal jár. Isten fiaihoz méltó cselekedeteink bizonyítják, hogy hozzá tartozunk. Ha magatartásunk nem Isten fiaihoz méltó, akkor visszaélünk az Istentől kapott kegyelmekkel, és mi is rablók vagyunk, mert a magunk javára használjuk fel azokat a kegyelmeket, melyeket azért kaptunk, hogy testvéreinkkel jó tegyünk.
Ne azt kérdezzem tehát, hogy mit kaphatnék még az Úrtól, hanem, hogy mit szeretne az Úr nyújtani ma testvéreimnek általam?


2014-07-26


______________________________