Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 |

Napi gondolatok

Aláz, szelídség, türelem


2014-10-24


______________________________

Templomszentelés évfordulója


2014-10-22


______________________________

Békekereső


2014-10-21


______________________________

Szabad maradni


Ef 2, 1-10
Szent Pál apostol két fontos dologra emlékeztet minket. Az egyik, hogy halottak voltunk, és Isten életre keltett, vagyis megváltásban részesültünk, új életet kaptunk.
A másik, hogy nem a mi törekvéseink eredménye ez az új élet, hanem kegyelemben részesültünk. Isten újra, és újra kegyelemben részesít minket. Sosem fárad bele megbocsátani, megkegyelmezni nekünk, csak mi fáradunk bele kérni a kegyelmét.
Minden kegyelem! Van, miért napról napra, percről percre hálát adnunk.
Semmi sem az én érdemem, semmi sem az enyém. Mindent rendelkezésemre bocsát az Úr, amire szükségem van, de nem azért, hogy birtokoljam. Ez a mi szegénységünknek az alapja. Épp ezért megszívleljük Jézus figyelmeztetését a mai evangéliumban: őrizkedjetek a kapzsiságtól.
Nem akarok semmit és senkit birtokolni. Mindennek örülhetek, amit Isten biztosít számomra, de nem tapadok le ezeknél, hogy szabad maradhassak a jótettek számára, melyeket általam akar Isten végbevinni.


2014-10-20


______________________________

Igazság


2014-10-16


______________________________

Öntözzük a gyökereinket


Gal 5, 18-25
Szent Pál szembeállítja a test cselekedeteit, és a Lélek gyümölcseit. Nem az ember összetevő elemeinek szétválasztásáról van itt szó. Test alatt arra gondol, ami az emberben szembeszegül Isten terveivel. Az ember vágyai, gondolatai döntései főként szellemi tulajdonságok, mégis a testi ember cselekedetei lesznek, ha bűnök születnek belőlük. Ezeket próbálják a törvények szabályozni. Bizonyos dolgokat tiltanak, másokat pedig előírnak, miként az utakon a közlekedési jelzőtáblák.
A testi ember nem örökli az Isten Országát, nem azért, mert Isten ezekért a bűnökért megbünteti őt, hanem, ezek a bűnök jelei annak, hogy nem Isten Lelke vezeti ezt az embert. Márpedig, Istenhez csak az juthat el, aki engedi, hogy Isten őt elvezesse önmagához.
A lelki ember sem attól válik lelki emberré, mert ezeket az erényes cselekedeteket végrehajtja, hanem ezek a cselekedetek gyümölcsei, jelei annak, hogy a Szentlélek vezérli őt.
A magunk életéből is tudjuk, hogy amikor a Szentlélek vezérel, akkor eleven bennünk a szeretet, az öröm, a békesség, a türelem, mikor pedig mi vesszük kezünkbe az irányítást, akkor a testi cselekedetek kerülnek előtérbe.
Érdekes megjegyzést tesz az apostol, miután felsorolja a Lélek gyümölcseit: ezek ellen nincs törvény. Míg a bűnök ellen vannak törvények, szabályok, tiltások, az erények szabad ember szabad cselekedetei.
Akit a Lélek vezérel, olyan, mint folyóvíz mellé ültetett fa, hallottuk a válaszos zsoltárban. Ha gondot fordítunk arra, hogy Isten vezéreljen bennünket, életünk bő gyümölcsöt terem. Tehát nem a gyümölcsökre törekszünk, hanem arra, hogy Istenbe gyökerezzünk.
Mi szerzetesek arra vállalkoztunk, hogy mindenféle más gyümölcsről lemondunk a Lélek gyümölcseiért. Mi nem hírnevesek akarunk lenni, nem is akarunk vagyont gyűjteni, utódaink sincsenek, és ha a Lélek gyümölcseit sem teremjük, nem érünk többet a száraz kórónál. Öntözzük hát nap mint nap gondosan az Istentől érkező kegyelemmel gyökereinket.

2014-10-15


______________________________

Szabadság


Gal 4, 31- 5,1
Szabadságra születtünk! – Erről akarja meggyőzni Szent Pál a Galatabelieket, és bennünket is. Keresztény életünknek fontos eleme a szabadság, és a szerzeteséletnek még inkább. Sokan úgy tekintenek a szerzeteséletre, mint bezárt emberek közösségére. Úgy is nevezik a kolostorokat, hogy zárdák. Úgy gondolják, hogy a szerzetesek nem szabadok, mert egy életen keresztül szót kell fogadniuk másoknak. Megszabják neki, hogy mit tegyen, és mit ne tegyen.
És sok esetben igazuk is van. Ha nem vagyunk szabadok, imádkozunk, dolgozunk, végezzük a feladatainkat, de csak megszokásból, vagy félelemből, de a szívünk távol van attól, amit teszünk. Isten nem kéri ezt tőlünk. Nem kéri azt, hogy egy életen keresztül a miatt szenvedjünk, szomorkodjunk, mert nincs lehetőségünk azt tenni, amit szeretnénk.
De mit is jelent szabadnak lenni? Azt, hogy nincsenek kötelességeink? Vagy, hogy nincsenek szabályok? Nem az az igazi szabadság, amikor azt tehetem, amire pillanatnyilag vágyat érzek, hanem az, hogy képes vagyok megtenni azt, amit helyesnek, jónak tartok, akkor is, ha az néha nehéz, de tudom, hogy amit teszek, annak értelme van. Javamra válik nekem is, és másoknak is.
Jézus Krisztus eljött, hogy szabaddá tegyen. Pál is ma arra szólít fel, hogy vigyázzunk a szabadságunkra, Isten fiainak a szabadságára. Szabadon, szeretetből teszem azt, amit elhatároztam, mert jónak láttam, mint ahogy Jézus is tette. Akkor volt a legszabadabb, amikor keresztre feszítették, mert szabadon igent mondott az Atya tervére. Akkor vagyok én is szabad, ha igent tudok mondani Istennek rám vonatkozó tervére, mindazzal együtt, ami ebből következik.

2014-10-13


______________________________

Évközi 28. vasárnap


Ha a híreket nézzük, hallgatjuk, háborúkról számolnak be, menekültekről, erőszakról. Igen, a mi életünk nem nagyon hasonlít egy földi paradicsomhoz. Az emberek mindig vágytak egy jobb világra. Az első olvasmányban Izajás próféta egy ilyen új világról beszél, ahol a seregek Ura egy ilyen bőséges lakomát rendez minden nemzetnek. Finom bor, zsíros falatok várják a meghívottakat, letörlik a szomorkodók könnyeit, mindeni örül.
Ezért beszél Jézus is úgy az Isten országáról, hogy az hasonlít egy lakomához. De van egy különbség a között a lakoma között, amelyikről Izajás beszél, és amelyről Jézus beszél. Izajás úgy képzeli el, hogy majd a túlvilágon szervezi meg Isten ezt a lakomát a népek számára. Jézus azonban az Isten országát itt ebben a világban hirdeti meg. Isten azt akarja, hogy itt éljenek az emberek olyan örömben, mintha egy lakomán vennének részt. Ennek a lakomának a kezdetét jelzi számunkra az Oltáriszentség, az Eucharisztia lakomája.
A lakomának a jellegzetessége az öröm. Mindenki örül a lakomán. A másik jellegzetessége pedig az ingyenesség. Ezt sokszor elsorvad a mi esküvőinken, ha azt számítgatjuk, hogy most én is meg kell hívjam, mert ő is meghívott, most tartozom, milyen ajándékot kell adjak én, milyen ajándékot kaptam. Az igazi lakoma ingyenes.
Isten az, aki megszervezi a lakomát, aki erre az örömben lévő együttlétre meg hív mindenkit. A kérdés csak az, hogy ki fogadja el ezt a meghívást. Ki hajlandó másokkal együtt örvendeni az Isten országában, és ki az, aki nem akarja, hogy ez a világ megváltozzon, nem akarja, hogy Isten országává alakuljon. A régi világhoz tartozó emberek nem meghívottakként érkeznek, ahol a lakoma ura vendégeli meg őket, hanem úgy érkeznek, mint akik urak, magukénak tulajdonítják a világot, a benne lévő élelmet, annak kincseit, ki-ki annyit foglal le magának, amennyit tud, és egymással versengenek, harcolnak ezekért a javakért, és ezzel tönkre verik a lakomát. Innen származnak a háborúk, a gyűlölet a népek között, mindazzal a sok szenvedéssel, ami ezzel jár. A lakoma, amit Isten akar rendezni a számunkra bőséges lakoma, ahol közösbe tesszük azt, amink van és nincs szükség arra, hogy versengjünk, hogy ki kap belőle többet. Ez az új élet, amelyet Isten ajánl fel nekünk. Ez az a lakoma, amelyre a szolgák meghívnak mindenkit. A példabeszédbeli király szétküldi tehát két ízben is a szolgáit. Ezek a proféták az Ószövetségből, akikre nem akartak hallgatni az emberek, a saját ügyeikkel voltak elfoglalva, még bántalmazták, meg is ölték egyiket, másikat. Furcsa, hogy ahelyett, hogy nagy tömeg jelenne meg a lakomára, húzódoznak az emberek tőle. Vajon miért? Mert nem akarnak változást. Ők a hatalmasok, jól érzik magukat a saját ügyeik intézésében és nem akarnak osztozni senkivel abból, amijük van. Nekik nincs szükségük Isten segítségére, az Isten által felkínált lakomára, ők maguknak olyan lakomát rendeznek, amilyent ők akarnak. A példabeszéd menete megszakad azzal, hogy a király sereget küld, megbüntetni ezeket az embereket, elpusztítja a városaikat. Persze mi ma tudjuk, Isten senkit nem büntet, de ha valaki elutasítja Istennek az ajánlatát, az magára vonja ennek a következményeit. Ha nem szeretetteljes lakomán vagyunk ebben a világban, hanem versengésben, ki-ki az önérdekeit keresi, akkor ebből ellenségeskedések, gyűlölködések, háborúk születnek, és sok-sok szenvedés.
Azután újabb szolgákat küld a király. Ezek már az apostolok, és mi, mai keresztények, akiket elküld a világ minden útjára, mindenhol, mindenkit megkeressünk és meghívjunk. És a szolgák összegyűjtöttek gonoszokat és jókat. Igen, az Isten országa nem a tökéletesek társasága. Mindegyikünkben ott van a jó is és a gonosz is. A saját gyengeségeinkkel alkotjuk Isten országát. Ezek a gyengeségek, korlátok, bűnök lassanként el fognak tűnni. Ez az, amit a halálunk után majd meg fogunk tapasztalni.
Ezzel szépen be lehetett volna fejezni a példabeszédet, de a végén van egy kis jelenet ami, mintha elrontaná a lakomának az örömét, a hangulatát. Ez valójában nem ugyanannak a példabeszédnek a folytatása, hanem egy új példabeszéd, hisz az utcáról behozott emberektől nem lehet megkövetelni, hogy ünnepi ruhában érkezzenek. Ezzel Jézus arra akar tanítani bennünket, hogy nem lehet az Isten országában, a régi mentalitással, az önzés ruházatával jelen lenni. Vigyázz, mert nem lehet úgy bent lenni, úgy kereszténynek tartani magadat, hogy valójában úgy gondolkodsz, és úgy cselekszel, mint azok, akik nem tartoznak az Isten országához. Sokan vannak a meghívottak, de kevesen a választottak. Isten mindenkit meghív, de kevesen vannak azok, akik nagylelkűen, önmaguk vidám odaajándékozásával vesznek részt a lakomán. Ezeket szenteknek nevezzük. Meg van az esélyünk, hogy mi is ezek közé tartozzunk.


2014-10-12


______________________________

Isten gyermekei vagyunk


Gal 3, 22-29
Szent Pál azt mondja, hogy Isten fiai vagyunk. Úgy tűnik, mintha semmi újat nem mondana. Hozzászoktunk ehhez a kifejezéshez. Persze, Isten fiai vagyunk. Mint ahogy egy családban, a gyermek számára egészen magától értetődő, hogy neki vannak szülei, akik szeretik, róla gondoskodnak.
Érdemes elgondolkodni az Istennel való kapcsolatunkról. Hallatlan, hogy Istent Atyánknak szólíthatjuk. Hozzánk tartozik, és mi hozzá tartozunk. Ha megkérdeztek volna, hogy milyen kapcsolatot szeretnénk Istennel, még rágondolni sem mertünk volna, azt kérni, hogy fiaivá, gyermekeivé fogadjon bennünket. Ezt az Istennel való kapcsolatunkat még bűneink sem tudják megszüntetni. Ezt fontos tudatosítani. Ennek fényében átértékeljük az Istennel való kapcsolatunkat. Olyan nincs, hogy Isten elvessen bennünket, kárhozatra ítéljen, azért, mert vétkeztünk. Bármit hibázunk, bármilyen csalódást, fájdalmat okozunk Istennek, Ő akkor is szeret. A Bűneink eltávolítanak tőle, de nem azért, mert Ő eltaszítana magától, hanem mert mi otthagyjuk, hátat fordítunk neki. Ő azonban elküldte a Fiát, hogy kézen fogjon, és visszavezessen Hozzá.
Tudatosítjuk azt a méltóságot, amelyben részesültünk. Fogadjuk el a felénk nyújtott kezet, legyünk Jézushoz hasonló gyermekei a Mennyei Atyának, és egymásnak testvérei.

2014-10-11


______________________________

Megváltásunk


Gal 3, 7-14
Szent Pál az ő csípős nyelvezetével képes bennünket ismét elmélkedésre késztetni. Áldásról, és átokról beszél. Durván hangzik, hogy Jézus Krisztus átokká lett. Magára vállalta a törvényszegés átkát.
Nem tudtunk a bűn átkos állapotából semmiképp kiszabadulni. Hiába fogalmaztak meg számunkra okos törvényeket, hiába halmoztak el bölcs tanácsokkal, semmi sem szüntette meg a bűnösségünket.
Jézus Krisztus nem úgy jött közénk, mint aki kioktat, bennünket, aki megtanít a helyes útra, hanem egy lett közülünk, egy a legbűnösebb, legátkozottabb emberek közül. Csak innen tudott igent mondani Ádám helyett, aki valamikor nemet mondott Isten üdvösséghozó tervére.
Ebből értjük meg, hogy Isten tervei nem szeszélyes istenség tervei, aki felhasználja a teremtményeit a saját elképzelései megvalósítására. Az Isten tervei nem egyébről szólnak, mint a mi üdvösségünkről, a mi boldogságunkról. Ő bármilyen áldozatra kész, azért, hogy mi boldogak lehessünk. Nem kell többé kiérdemelnünk az üdvösséget, hanem már most arra hív meg minket, hogy Vele éljük a mindennapjainkat.
Köszönjük Szent Pálnak, hogy segített megsejteni valamit megváltásunk titkából, amelyre nem tudunk másképp válaszolni, mint szeretetteljes imádással.


2014-10-10


______________________________