Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 | 131 |

Napi gondolatok

Vádol a szívünk?


1Jn 3, 11-21
A szentleckében János a kedvenc témájáról, a szeretetről beszél. Azt mondja, hogy a szívünk vádol minket, emiatt nem tudunk teljes bizalommal lenni Isten iránt. Épp ezért, meg akar tanítani arra, hogyan tudjuk megnyugtatni a szívünket. Először is tudatosítjuk, hogy Isten nagyobb a mi szívünknél. Tudjuk, hogy a szív itt nem érzelmeket jelent, hanem a személyiségünk központját. Nevezhetjük lelkiismeretnek is. Isten nagyobb a mi szívünknél, vagyis jobban szeret minket, mint amennyire mi önmagunkat szeretni tudjuk. Mi azonban a szívünket csak úgy tudjuk megnyugtatni, ha nem csak szóval, hanem tettekkel szeretünk, ha nem csak mondjuk Istennek, hogy szeretjük őt, hanem cselekedeteinkkel, magatartásunkkal, döntéseinkkel meg is mutatjuk szeretetünket. Így, ha a múltban tévedtünk is, a szívünk nem fog tovább vádolni minket, és bizalommal merünk Istenhez fordulni.
Ezen a változáson ment át Natanael is, a mai evangéliumban. Kezdetben elutasította Jézust: jöhet-e valami jó Názáretből? – mondta. Meg volt győződve, hogy nem lehet Jézus a Messiás, mert nem olyan volt, amilyennek az ismeretei alapján lennie kellene a Messiásnak. Nem ragadt le mégsem az elméleteknél, hanem vette a fáradtságot, hogy személyesen meggyőződjön az igazságról. Cselekvésre szánta el magát, és merte megváltoztatni elképzeléseit.
Ahhoz, hogy növekedjen a Jézus iránti szeretet bennünk, nekünk is erre van szükségünk. Ne sajnáljuk a fáradtságot arra, hogy keressük a Véle való találkozást. Utána már nem azon fogunk szomorkodni, hogy mennyi mindenben tévedtünk, hanem annak örülünk, hogy konkrét döntéseinkkel, tetteinkkel meg tudtuk mutatni, hogy szeretjük őt.

2015-01-05


______________________________

Karácsony utáni 2. vasárnap


Karácsony fényei kezdtek elhalványulni. Most, hogy az ünneplés alább hagyott, a liturgiánk segíteni akar abban, hogy mélyebben átelmélkedjük karácsony titkát.
A szent János evangéliumának a prológusát olvastuk újra el.
A világosság a világba jött, de a világ nem ismerte fel őt. Titokzatos szavak. Csupa filozófia. A lényeget azonban mindnyájan megértjük. Két személy, akik szeretik egymást, de nagyon hosszú ideig nem találkoztak, mikor ismét együtt vannak. bizonyos jelekből lassanként felismerik a szeretett személyt. A világ, amelyet Isten megteremtett, és amelyet ennyire szeret, most őt nem ismeri fel. Nagyon fontos, hogy képesek vagyunk-e felismerni Jézus Krisztusban a közénk jött Istent, mert Isten számunkra nem csak valaki, akit szeretünk, és ő is szeret bennünket, hanem szükségünk van Istenre. Isten nélkül sosem tud a mi életünk teljes lenni. Az Isten nélküli életnek nincs értelme. Mint ahogy egy sas életének az ad értelmet, hogy felszállhat a magasba, és nem az, hogy egy szűk ketrecben üldögéljen várva az ennivalót, mi is csak akkor tudunk szabadon élni, szárnyalni, ha Istennel éljük az életünket. Ha nem, olyan az életünk, mint a rab madáré, akit etetnek, hogy ne pusztuljon el, de senkinek sincs semmi célja vele.
Akik azonban befogadják – folytatja az evangélista, - Isten gyermekei lesznek. Ez a vágy ott van bennünk, mert Isten belénk teremtette. Nem elég nekünk ez a földi élet. Nem elég az, amire lehetőségeink vannak ebben az életben. Mi a végtelenre vágyunk.
János arra is felhívja a figyelmünket, hogy a mi igazi származásunk nem a testi származás. Nem a vér, a test a mi eredetünk, hanem maga Isten. Istentől jövünk, és ezért vágyunk Istenre, és Isten is vágyik ránk. Ez karácsony csodálatos üzenete.
Hogy Mennyire vágyik ránk Isten, ezt mutatja karácsony. Testté lett, és közöttünk lakott. Magára vette az emberi mulandó testet. Tehát, ha Jézust nem feszítették volna keresztre, ő akkor is meghalt volna, ha egyéb miatt nem, öregségben, mert az emberi élet minden összetevőjét vállalta, csak velünk lehessen.
Az eredeti szövegben nem csak az van, hogy közöttünk lakozott, hanem, hogy közénk verte fel a sátrát. A pusztában vándorló nép sátrakban lakott, időnként felszedte a sátrát és tovább ment, Isten is sátorban lakott közülük, és mindenhova elkísérte népét. Ugyanígy Isten elkísér bennünket is, a mi életünk változandóságai közepette mindig ott ver sátrat, ahol mi vagyunk. Jó, ha nem feledkezünk el arról, hogy úton vagyunk, hogy semmi sem végleges ebben az életben, hogy bármennyi szép és jó dologban van részünk, mindentől, és mindenkitől el kell egyszer válnunk, de nem azért, hogy mindent elveszítsünk, hanem, hogy ami igazi érték, azt örökre megkapjuk.
Íme, erre tanít bennünket a karácsony ünnepe.

2015-01-04


______________________________

Jézus neve


2015-01-03


______________________________

Nagy Szent Vazul és Nazianzi Szent Gergely


2015-01-02


______________________________

Ott volt a templomban


2014-12-30


______________________________

A ház


2014-12-24


______________________________

Újszerűen


2014-12-23


______________________________

Visszaadni


2014-12-22


______________________________

A jel


2014-12-20


______________________________

Lemondás


2014-12-19


______________________________