Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 | 131 |

Napi gondolatok

Csak három dolgot


Csel 15, 7-21
A tegnap arról hallottunk, hogy Pál és Barnabás elmentek Jeruzsálembe, hogy az ügyet megvitassák az Egyház vezetőivel és döntést hozzanak arra vonatkozóan, hogy a pogányságból megtértek számára kötelező a mózesi törvény megtartása, vagy nem. Ez az első apostoli zsinat Pálnak és Barnabásnak adott igazat. Nem kérik azoktól, akik pogányok voltak a mózesi törvény megtartását, de Jakab apostol felsorol néhány dolgot, amit mégiscsak kérnek tőlük is.
Négy, illetve három dolgot kívántak meg ezektől a keresztényektől: a bálványoktól való tartózkodás, a paráznaság kerülése, és a fojtott állatok, valamit a vér fogyasztásától való tartózkodás. Lehet, hogy ha nekünk kellett volna feltételeket szabnunk a pogányságból megtértek számára, más dolgokat kértünk volna tőlük, például, legalább a tíz parancsolatot tartsák be. De ha közelebbről megnézzük a Jakab apostol által felállított elvárásokat, felfedezzük azok mélységét. A bálványoknak bemutatott áldozatok fogyasztása egyet jelentett a bálványimádásban való részesedéssel. A bálványimádás lényege pedig az, hogy Isten helyett valamely teremtényt állítunk életünk központjába. Ezektől pedig elvárjuk, hogy telejesítsék a mi kívánságainkat annak fejében, hogy nekik áldozatot mutatunk be. Tehát valójában mi vagyunk a középpontban, a magunk kívánságaival. minden más a mi vágyaink teljesítését szolgálja, beleértve Istent is. Ez a bálványimádás.
A paráznaság ehhez hasonló: szintén én vagyok a központban, és a többi ember arra van, hogy nekem örömet okozzon.
A fojtott állatot azért nem szabadott megenni, mert benne maradt a vér, és szemita ember számára a vér az életető elemet jelentette. Úgy gondolták, hogy a vér ad életet az állatoknak és az embereknek. Mi ma léleknek nevezzük ezt az elemet. Amikor tönkretesszük a természetet, lehetetlnné tesszük más emberek életét, akkor a vérét isszuk.
Nos, ezek a magatartásformák azok, amelyeket kerülnie kell a keresztényeknek, az első keresztényeknek úgy, mint nekünk, ahhoz, hogy az evangélium gyökeret verhessen a lelkünkben.

2017-05-18


______________________________

Egységben maradni


Csel 15, 1-6
Elég kényes témán különböztek össze az atiochiai keresztények. Egyesek azt állították, hogy ha valaki keresztény akar lenni, előbb a zsidó vallást kell magára vállalnia, aminek a jele volt a körülmetélés, mert a keresztény hit maga is a zsidó vallásra épül. És ez nem is annyira buta álláspont, mert a mai napig sem tudunk Jézus Krisztusról beszélni anélkül, hogy ne tennénk utalásokat az Ószövetségre, a zsidó nép vallásos szokásaira. Maga a Tízparancsolat is, melyet útmutatóként használunk a lelki életben, a zsidó vallás fő pillére.
Persze, Pálnak és Barnabásnak is igaza volt, hisz maga Jézus fel akarta szabadítani követőit a zsidó vallás rengeteg szabályai, előírásai rabságából.
Érdekes, hogy az antiochiaiak nem hoztak egy döntést a maguk szakállára ebben a témában, hanem elküldték Pált és Barnabást Jeruzsálembe, hogy az Egyház vezetői hozzanak döntést ebben a kérdésben. Akoriban ezt az utat megtenni nem volt könnyű, de az egységhez annyira ragaszkodtak, hogy vállalták ezt az áldozatot.
Megtanulhatjuk Páltól és Barnabástól, hogy bár ők meg voltak győződve arról a maguk igazáról, megvolt bennük az alázat, hogy alávessék magukat azok döntésének, akikre bízta Krisztus az Egyház vezetését.
Ugyanez a hit él bennünk is, hogy az Egyházat ma is a Szentlélek vezeti, és még ha nem is értünk egyet minden döntéssel, amit az Egyház vezetősége meghoz, mégis készek vagyunk áldozatokra is, azért, hogy egységben maradjunk. Nem betyárbecsületből, hanem a béli meggyőződésünkből, hogy az egymás iránti szeretet többet ér, mint az, hogy kinek van igaza, és hogy Isten nem engedi, hogy az ő Egyháza tévútra jusson.

2017-05-17


______________________________

Vissza merek menni?


Csel 14, 19-28
Számomra Pál és Barnabás történetében megdöbbentő az ő bátorságuk. Vissza mernek menni azokba a városokba, ahol bűntalmazták őket, és nem is akárhogy. Lisztrában nem csak egy-két sértő szót hangzott el, hanem addig hajigálták kövekkel Pált, amíg elájult, és azt hitték, hogy meghalt. Mégis visszatértek Lisztrába és Ikoniumba, meg Antiochiaba, ahonnan előbb el kellett menekülniük.
Visszatértek, mert az ottani testvéreknek szükségük volt vigasztalásra, bátorításra. Sok viszontagságon keresztül fogunk eljutni az Isten országába - mondotték nekik.
Nekünk is nagy szükségünk van erre a lelki erőre, bátorságra, mert hajlunk arra, hogy ha valahol megbántottak, vagy nem megfelelőképpen viselkedtek velünk szemben, azt a helyet, azt a házat kerüljük. És még inkább így vagyunk egyes testvérekkel szemben, akik, szerintünk, nem megfelelőképpen viselkedtek velünk szemben. Hajlamosak vagyunk elszigetelődni tőlük, kerülni a társaságukat. Pedig bennük is sok jóság van, melynek bátorításra, vigasztalásra van szüksége, hogy növekedjen. A testvéreink iránti szeretetből vállalt áldozatok árán jutunk be mi is az Isten országába.

2017-05-16


______________________________

A dicséret nem mindig siker


Csel 14, 21-26
Pált és Barnabást követjük a missziós útjukon. Azt hallottuk, hogy Ikonium városában eredményesen hirdették az evangéliumot, de ez nem vált valami dicsőségükre, mert sokan ellenük fordultak, meg akarták kövezni őket, úgy, hogy el kellett menekülniük a nagy siker mellett onnan.
Aztán Lisztrába érkeztek, ott meggyógyítottak egy béna embert, erre az ottani pogányok azt hitték, hogy istenik jöttek közéjük és áldozatokat akartak bemutatni nekik. Itt az igehirdetésük nem nem sikeres, de az emberek istenítették öket.
Jó megtanulni az ő példájukból, hogy az igehirdetés sikeressége nem mindig jár együtt dicsérettel. Előfordul velünk is, hogy ha valami rendkivülit teszünk, isteníteni kezdenek. Ez lehet egy jól sikerült prédikáció, egy segítségnyújtás valakinek, egy jól sikerült építmény, egy sikeres írás. Mindezekért elismerést, dicséretet kaphatunk. Milyen jól esik sütkérezni mások csodálatának a fényében. Jusson eszünkbe ilyenkor Pálnak és Barnabásnak a példája. Ismerjük be sietve, hogy nem a mi érdemünk az, amit tettünk, Isten műveli ezeket általunk. Őt illeti a dicséret és hála.

2017-05-15


______________________________

Misszionárius Isten


Csel 13, 44-52
Szent Pál azt mondja az összegyűlt zsidóknak: előbb nektek kellett hirdetnünk az evangéliumot, de mivel ti elutasítottátok azt, ezentúl a pogányokhoz fordulunk.
Miért is nem tudták elfogadni a zsidók Jézust? Mert az elképezéseikbe nem fért bele a misszionárius Isten. Számukra Isten elérhetetlen helyen van, és az ember csak nagy erőfeszítésekkel tud közelébe jutni. Jézus pedig azt mondta önmagáról, hogy benne Isten jött közénk, hogy tudtunkra adja a legnagyobb örömhírt, azt, hogy végtelen szeretettel szeret minket. És ezt azzal bizonyította, hogy életét adta értünk. Isten, mint egy misszionárius érkezett az emberek közé, és aki befogadta az életébe, ő maga is misszionárius lett, ő is útra kelt, hogy tovább adja az örömhírt. Így indult el Mária mindjárt a fogantatás után Erzsébethez, és így indultak el az apostolok hirdetni az evangéliumot minden népnek.
Ha befogadtuk Krisztust az életünkbe, nekünk is küldetésünk van, mi is misszionáriusok vagyunk. Isten szeretetét hirdetjük, és róla teszünk tanúságot a testvéreink iránti szeretetünkkel.

2017-05-13


______________________________

Hogy beteljesedjék


Csel 13, 26-33
Pál apostol Antiochiában Jézus Krisztusról beszél, akit Isten elküldött, de az emberek nem ismerték fel benne a Messiást. Halálra ítélték, és eltemették, de ezzel nem azt akarja elérni, hogy sajnáljuk szegényt, hogy milyen pórul járt, hanem azt mondja, hogy mindez azért történt, hogy beteljesedjék az, amit Isten megígért. Nem a halállal ér véget Jézus története, hanem folytatódik a feltámadással, azzal, hogy a tanítványi között volt több napon át, és ők erről tesznek tanúságot. A mi életünkben is jelen vannak csalódások, szenvedések, jelen van a halál is, de mindez azért van, hogy beteljesedjék az Isten ígérete, hogy megszabadít minket, és arról tanúskodunk, hogy találkoztunk a feltámadt Krisztussal, és tapasztaljuk a mi életünkben a jelenlétét, működését. Nem a szenvedésé, a halálé az utolsó szó, hanem az új életé, melyet Krisztus hozott számunkra. Ez az igazi bátorítás és remény számunkra, és ezt nyújtjuk nehézségekkel küzdő testvéreinknek is.

2017-05-12


______________________________

Lelkes közösség


Csel 12, 24 - 13, 5a
Élettel tele közösség képe tárul elénk a mai szentleckéből. Atz antióchiai közösság büszke a prófétáira, felsorolja a neviket. Ezek nem jósok, hanem igehirdetők, akik Isten szavát közvetítik.
És ez a lelkes közösség kiválaszt ezek közül a próféták közül kettőt, és elküldi őket idegen városokba, hogy ott is hirdessék Jézus Krisztus evangéliumát. Egy igazi szeretetközösség vágyik arra, hogy tovább adja az életet. Kérjük a Szentlelket, hogy ez a vágy bennünk is éljen, és az evangélium olyan örömhír legyen számunkra, amelyet másokkal is meg akarunk osztani, olyan életforrás, amelyben másokat is részesíteni akarunk.

2017-05-10


______________________________

Még jó, hogy üldözték őket


Csel 11, 19-26
A tegnapi szentleckében Péternek magyarázkodnia kellett, hogy miért ment be egy pogány házába. Péter érvként azt hozta fel, hogy Isten döntött úgy, hogy a pogányokat is meghívja. A Jeruzsámeben kitört üldözések nyomán a keresztények szétszóródtak pogány vidékekre. Ott is, elsősorban a zsidók között próbálták hirdetni Jézust, de egyesek kapcsolatba kerültek görögökkel is, és azokkal is megismertették Jézust., így számos pogány Krisztus követője lett. Szinte azt mondhatnánk, hogy ha nem lettek volna az üldözések, a keresztények nyugodtan üldögéltek volna Jeruzsálemben, és sohasem jutott volna el hozzánk az evangélium. Íme, hogyan tudja Isten jóra fordítani azt is, ami abban a pillanatban rossznak tűnik.
Kérjük a Szentlelket, hogy minket is világosítson meg, hogy a nehéz pillanatokban ne elveszítsük a reményünket, hanem felismerjük azt az újat, melyet Isten meg akar valósítani a mi életünkben, közöttünk, és bátran működjünk együtt vele ebben.

2017-05-09


______________________________

Közvetítők


Csel 9, 31-42
Az Apostolok Cselekedetei az Egyház történetének a főszereplőit mutatja be: Jézus, a Szentlélek és a közösség, azokkal, akik ebben szolgálatot teljesítenek.
Jézus gyógyító, életet adó ereje jelen van ebben az új közösségben, amely Jézus nevében adja ezt tovább.
Jézus Krisztus ma is működik Egyházában, a Szentlélek minket is erővel tölt el. Kár lenne, ha mi nem használnánk fel ezt az erőt, amely Krisztustól érkezik. Kár lenne csak a magunk képességeire hagyatkozni, mikor Krisztus általunk sok csodálatos dolgot akar megvalósítani testvéreink javára.
Csak hogy ehhez eleven kapcsolatra van szükségünk Jézussal, melynek előnyt biztosítunk minden más kapcsolattal, minden más elfoglaltsággal szemben.
Közvetítők vagyunk Jézus és a testvéreink között. Látva gondjaikat, szenvedéseiket, halálukat, Jézus elé tárjuk ezeket, és Jézustól közvetítjük felé a gyógyulást, a segítséget.

2017-05-06


______________________________

Közvetítések


Csel 8, 26-40
Érdekes látni, hogy Fülöp apostolt hogyan irányítja Isten. Megmutatja neki, hogy milyen irányba menjen, biztatja, hogy szegődjön a kincstárnok mellé, aztán pedig, miután megkeresztelte a kincstárnokot, ismét máshová vitte.
A kincstárnok olvasta a Szentírást, de ahoz, hogy annak üzenetét megértse, szükséges volt, hogy valaki azt megmagyarázza neki.
Úgy, ahogy Isten az ő szeretetét, gondoskodását, segítségét embereken keresztül juttatja el hozzánk, ugyanúgy, az ő szavának a közvetítését, értelmezését is embereken keresztül küldi. Aklázatos szívre van szükségünk, hogy egymástól el tudjuk fogadni ezt a közvetítést. Hogy amikor valakinek a prédikációját, elmélkedését hallgatjuk, félre tudjuk tenni az előítéleteinket, hogy mi már előre tudjuk, hogy mit akar ez mondani, mert mindig ugyanazt mondja, hogy olyan unalmason beszél, hogy látszik, hogy nem készült, hogy nem nagyon tehetséges ebben, és inkább arra próbáljunk figyelni, hogy ezen gyarló szavak által mit akar nekem Isten üzenni.
Ugyanakkor nekünk is feladatunk testvéreinknek hirdetni, közvetíteni Isten üzenetét. Amikor erre készülünk, ne arra gondoljunk, hogy fog-e tetszeni azoknak, akik hallgatnak, meg fognak-e dicsérni, vagy meg fognak kritizálni, hanem arra, hogy Isten mit akar üzenni általunk ezeknek az embereknek, és adjunk teret az ő üzenetének.

2017-05-04


______________________________