Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 |

Napi gondolatok

Ne azokkal...


Csel 6, 8-15
Ma Szent István diakónus vértanúsága leírásának a kezdetéről hallottunk. Valamiképpen Jézus története ismétlődik itt.
Akik vele vitatkoznak, különféle nemzetiségű zsidók. Olyan, mintha Pünkösdnek az ellentéte lenne: ott a különféle nemzetiségű emberek mind értették az apostolok szavát, itt is különféle nemzetiségű emberek vannak István körül, de senki nem érti. Pedig ugyanaz a Szentlélek beszél István szavain keresztül, de ők nem akarják érteni, mert a maguk vallásos szokásait védik.
Azzal vádolják Istvánt, hogy káromolta Istent, és Mózest. Annak idején Jézust is káromkodással vádolták, mert Isten Fiának mondta magát. Pedig István, akár csak Jézus, teljes lényével Istent szolgálta, csak nem teljesen abban a formában, amellyel meg voltak szokva ezzel a vallásos vezetők.
A történelem során milyen sokan üldöztek másokat, gyilkoltak le embereket azért, mert másképp tisztelték Istent, mint ők. És ez ma is a gyűlöletnek, az elutasításnak a forrása tud lenni. Pedig Isten nem örül, ha a fiai veszekszenek azon, hogy hogyan kell helyesen kifejezni az iránta való szeretetet. Annak örül, amikor szeretjük testvéreinket.
Mi ne azon hadakozzunk, akik más vallásúak, hanem azokkal próbáljuk Istent megismertetni, akik még nem ismerik, félreismerték, és nem szeretik Őt.

2017-05-01


______________________________

Húsvét 3. vasárnapja


Egyik legismertebb elbeszélése az evangéliumnak az Emmauszi tanítványok története. Amikor szent Lukács ezt az evangéliumi részt írta, körülbelül 90-ben Krisztus után, az ő közösségéhez tartózó keresztények sajnálkoztak azon, hogy nekik nincs lehetőségük arra, hogy a feltámadt Krisztussal találkozzanak, mint, ahogy találkozott Mária Magdolna, mint ahogy megjelent az apostoloknak, és így nehéz hinni a feltámadásban. Szent Lukács, mint aki maga sem találkozott az Úr Jézussal földi életében, de találkozott a feltámadt Krisztussal, ezt szeretné megértetni hallgatóival, olvasóival, velünk is, hogy nekünk is lehetőségünk van a feltámadt Krisztussal való találkozásra. Ezt a választ próbáljuk felismerni a mai evangéliumban.
Két tanítványról hallottunk, akik egy Emmausz nevű falu felé tartanak Húsvét napján. Az egyiknek még a nevét is megmondja szent Lukács, Kleofásnak hívják. Furcsa, hogy csak az egyiknek mondja meg a nevét. Kíváncsiak lennénk, hogy ki volt a másik. Lehet, hogy maga Lukács volt, azért nem mondta meg, hogy hogy hívják, és arra hív meg minket is, hogy szereplői legyünk ennek az eseménynek.
Szomorúan, csalódottan mennek, mert azt remélték, hogy Jézus megváltoztatja a világot, de Jézus a sírban végezte. Szomorúak voltak, nem csak azért mert Jézus meghalt, hanem azért is mert ott hagyták a közösségüket. Aki hátat fordít annak a közösségnek amelybe meghívást kapott, mindig érzi ennek a hiányát. Annak a lelkében mindig ott bujkál a szomorúság, az a sejtelem, hogy nem jól döntött. Gyakran vagyunk mi is csalódottak, csalódunk a közösségünkben, csalódunk Istenben is, aki nem sietett segítségünkre amikor, szükségünk lett volna.
Amíg beszélgettek, és vitatkoztak, Jézus közeledett feléjük és velük együtt ment. Nem azt mondja, hogy Jézus megjelent nekik, hanem, hogy velük együtt ment, de ők nem ismerték fel, mert látásukban akadályozva voltak. Nem lepődnek meg azon, hogy valaki mellettük van, de nem ismerték fel Jézust.
Jézus nem akarja elhallgattatni a kételyeiket, hanem kérdéseket tesz fel nekik, hogy felszínre jöjjenek a problémák. Jézus kérdésére, hogy miről vitatkoznak, Kleofás idegesen válaszol. Utána elmondják, hogy ki volt Jézus. Sok szép dolgot elmondanak róla, de az ő hitvallásuk a sírral befejeződik. Nagyon sok embernek, még keresztényeknek is, a Jézusról szóló hitvallása a sírral befejeződik. Jézusnak nagyszerű tanítása van, Jézus sok helyzetben megsegített engem, és remélem, hogy ezután is segíteni fog, hogy érvényesüljek munkahelyemen, hogy békességben éljünk a családban, hogy ne érjen betegség, megóvjon ellenséges emberektől mert minden csak erre a földi életre korlátozik. Nem készülök a feltámadásra, nem készülök arra, hogy Jézussal éljek. Ez a két tanítvány is ebben hibázott, hogy ők Jézus szerepét abban látták volna, hogy megszabadítsa a választott népet a Római elnyomástól. Evilági győzelmet, sikert, vártak tőle. Sőt, annyira ragaszkodnak a maguk elvárásaihoz, hogy hiába ragaszkodta ahhoz, hogy Jézus feltámadt, nem hitték el. Nem néztek utána a dolgoknak, nem érdekelte őket, mert ők nem így képzelték el Jézusnak a szerepét.
És Jézus a Szentírásból megmagyarázta nekik az értelmét az eseményeknek. Nem az események változtak meg, hanem annak az értelmezése. Megértették, hogy Isten kezében van a történelem kormánya. Isten tervei szerint történtek ezek. Nem mintha Isten fiának a halálát akarta volna, hanem mert nem volt más mód arra, hogy az embert rádöbbentse arra, hogy nem jó irányba halad, és hogy nem olyan Isten amilyennek ő elképzeli.
Valójában Lukács azt akarja mondani, hogyha testi szemeinkkel nem is láthatjuk Jézust, a szentmisében, mikor együtt vagyunk, testvéreinkkel találkozunk a feltámadt Krisztussal. Ő magyarázza meg nekünk a Szentírást, Ő töri meg a kenyeret. Ez a megtört kenyér magát Krisztust jelenti, akinek megtört az élete azért, hogy tápláljon bennünket, és minket is arra hív meg, hogy a mi életünk is odaajándékozott életté váljon együtt Krisztuséval.
Megnyílt a szemük, felismerték és már el is tűnt, és ezen ők nem csodálkoztak, mert nem a testi szemeikkel látták Jézust, hanem ugyanúgy a hitben találkoztak vele, mint ahogy mi is, amikor testvéreinkkel együtt részt veszünk a szentmisén.

2017-04-30


______________________________

Ne hazudjunk tovább


1 Jn 1,5-2,2
Szent János a mai első olvasmányban emlékeztet bennünket arra, hogy az életvitelünk, az egymáshoz való viszonyulásunk tükrözi, hogy mennyire vagyunk egységben Krisztussal. Külsőleg azt valljuk, hogy Istennek szentelt személyek vagyunk, vagy buzgó, öntudatos keresztények, a világosság fiai, de bizony, néha a tetteink, a testvéreinkhez való viszonyulásunk belső sötétségről árulkodnak. Sötét gondolatokat, érzéseket táplálunk a másikkal szemben.
Fogadjuk meg Szent János intelmét, és ne hazudjunk tovább önmagunknak és egymásnak, hanem bűneinkkel meneküljünk Jézushoz. Ő ki tud gyógyítani belőle minket, és megtanít arra, hogy mit tehetünk azért, hogy gyógyuljanak a kapcsolataink is, hogy külsőleg-belsőleg hiteles életet éljünk.

2017-04-29


______________________________

Gamaliel


Csel 5, 34-52
A bölcs Gamaliel, Pálnak a tanítómestere felismeri azt, hogy a történelem Isten kezében van, ás azok az események sem esnek Isten szándékán kívül, amelyekkel esetleg mi nem értünk egyet. Isten tervét az ember úgy sem tudja megakadályozni.
Gamaliel, anélkül, hogy tudta volna, vagy akarta volna, Jézus ügyét szolgálta. Az ő felszólalása is Isten terve szerint történt.
Ma is Isten számos jóakaratú emberen keresztül építi az ő Országát, olyanokon keresztül is, akik nem vallják magukat vallásosoknak, katolikusoknak, de őszintén törekszenek a jóra. Együtt akarunk működni velük azért, hogy az emberek egészségéért, hogy békében élhessenek, hogy meglegyen mindaz, amire szükségük van az emberhez méltó élethez, hogy megszűnjön az erőszak, a gyűlölet.
Együttműködünk velük mindennek a megvalósulásában, de mi tudjuk, hogy az ember legnemesebb vágyainak a beteljesedése Krisztusban történik meg.

2017-04-28


______________________________

Kicserélte a szívünket


Csel 5, 27-33
Inkább Istennek kell engedelmeskedni, mint az embereknek. Pedig nem akármilyen emberekről vaan szó a mai szentleckében, hanem a főpapokról, a nép vallási vezetőiről, akiknek a feladatuk épp az, hogy közvetítsék az emberek felé Isten akaratát.
Péter és János azonban szilárdan meg voltak győződve arról, hogy nem helyesen járnak el, amikor meg akarják nekik tiltani, hogy Jézus Krisztusról beszéljenek.
Azt tanultuk mi szerzetesek, hogy az elöljárók Isten akaratát közvetítik számunkra, ezért kell nekik engedelmeskedni. Sokszor mégis az a benyomásunk, hogy amit kérnek, nem felel meg teljesen Isten akaratánek.
Vajon, alkalmazhatjuk azt, amit Péter mondott, hogy inkább Istennek kell engedelmeskedni, mint az embereknek? Csak abban az esetben, ha minden kétséget kizárólag meg vagyunk győződve arról, hogy az, amit mi tenni, vagy mondani szeretnénk, az Isten akarata.
Gondoljunk csak arra, hogy Péter, aki nem sokkal azelőtt annyira féltette magát, és annyira igyekezett alkalmazkodni az emberek véleményéhez, hogy képes volt letagadni, hogy ismeri Jézust, holmi szolgálók előtt, most a főpapok előtt bátran megvallotta, hogy ő akkor is Krisztusra hallgat, ha ez életébe kerül. Honnan tehetnénk szert mi is ilyen magabiztonságra, hogy ne féljünk se az előljárók, sem a társaink sem más emberek véleményétől, csak Isten akaratát keressük, és abban biztosak legyünk? A Szentlélek, aki Pétert bátorrá tette, minket is bátorokká akar tenni. Nekünk is megadta a bátor szívet. Csak merjük használni, és meglátjuk, milyen bátrak vagyunk.

2017-04-27


______________________________

Észrevesszük?


Csel 5, 17-26
Jézus emberei nem kevés problémát okoznak a nép vezetőinek. Ezeket a szószátyár apostolokat bezárják a börtönbe, de másnap ott találják őket ismét a templomban, ismét beszélnek az embereknek Jézus Krisztusról. Az őrök még azt sem vették észre, hogy hiányoznak a rabok. Isten angyala szelíden szabadította ki öket, sokak számára észrevétlenül. Most már a vezetők sem mernek velük szemben erőszakosak lenni.
Isten ma is szelíden, erőszakmentesen dolgozik. Ha valaki nem akarja, nem is veszi észre, de aki együttműködik vele, annak az életében csodálatos módon megnyilvánul.
Rajtunk áll, hogy észre akarjuk-e venni a működését, és engedni, hogy ő vezessen a hitélet kalandos útján, vagy nem veszünk tudomást róla, és azon őrködünk, hogy nehogy valami változzon az életünkben.

2017-04-26


______________________________

A nehéz helyzetek


Csel 4, 1-12
A nehéz helyzetek mutatják meg, hogy melyik emberben mi rejtőzik. Pétert és Jánost népük legfőbb elöljárói előtt találjuk, akik szigorúan megtiltják nekik, hogy Jézusról beszéljenek, és hogy bármit tegyenek Jézus nevében. Péter és János tudják, hogy ezek az emberek voltak azok, akik Jézust halálra adták, és hatalmukban áll ugyanezt megtenni velük is, mégsem hunyászkodnak meg, hanem bátran kijelentik: inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek. Ezt maguk a papok is beláthatják, akik a nép vallásos vezetői. Az apostolok nem hallgathatnak arról, amit láttak és hallottak, mert Isten azt kéri tőlük, hogy beszéljenek róla.
A nehéz helyzetek mutatják meg, hogy kik is vagyunk. Akkor derül ki, hogy milyen emberek vagyunk igazából, mikor a mi kényelmünk, a másoknak rólunk alkotott véleménye, az önző kis kívánságaink teljesedése, vagy akár a testi épségünk forog kockán, mikor olyanokkal állunk szemben, akiknek hatalmukban van ártani nekünk, és olyat kérnek tőlünk, ami nem egyezik meg a mi hivatásunkkal, az Istentől kapott feladatunkkal.
Mikor erre gondolok, gyávának, gyengének gondolom, érzem magam, de kérem az Úr Jézustól az erőt a magam számára, és testvéreim számára, hogy inkább engedelmeskedjünk Istennek, mint az ilyen embereknek, és ne féljünk tanúságot tenni mások előtt arról, amit az Úr Jézusból megismertünk, megtapasztaltunk.

2017-04-22


______________________________

Nekünk szól


Csel 3, 11-26
A mai szentlecke folytatása a tegnapinak. Ott Péter és János apostolok a templom kapujánál egy koldust találtak. Péter szavára ez a béna ember meggyógyult. Erre köréjük gyűltek az emberek, és Péter elkezdett beszélni nekik. Elmagyarázta nekik, hogy nem ő, vagy János ügyességének az eredménye ennek az embernek a gyógyulása, hanem Jézus Krisztus gyógyította meg.
Nos, azt mondja Péter a hallgatóinak: ezt a Jézust ti halálra adtátok, helyette egy gyilkost választottatok, megöltétek az élet szerzőjét. De Jézus nem haragszik rátok ezért. Titeket is meg akar gyógyítani. Térjetek meg, és ő meggyógyítja a lelketeket, hogy részesülhessetek a megváltásban.
Péter szavai nekünk is szólnak. Mi is, amikor bűnt követünk el, minden alkalommal halálra adjuk az élet szerzőjét. Ahelyett, aki az életet ad, olyat választunk, aki, vagy ami halált osztogat.
Jézus minket is meg akar gyógyítani. Van hozzá ereje. Csak tőlünk függ, hogy meg akarunk-e térni, hogy megengedjük-e neki, hogy meggyógyítson.

2017-04-20


______________________________

Nem azt, amit kér, hanem azt, amire szüksége van


Csel 3, 1-10
Egy születésétől fogva béna lábú emberről hallottunk, aki a jeruzsálemi templom kapujánál kéregetett. A legszebb álma az volt, hogy valakitől egy nagy adományt kap, és egy jó ideig nem kell majd koldulnia.
Péter apostol azonban nem rendelkezett pénzzel, amivel teljesíthette volna ennek az embernek az elvárásait. Péter is szegény volt, nem sok anyagi lehetőséggel rendelkezett. Amit nyújtott neki, olyan nagy ajándék volt, amilyet még álmodni sem mert volna ez a béna ember. Pedig igazából mindig erre lett volna szüksége. Lábra állt, és dicsőítete az Istent.
Nem mindig azzal kell segíteni a rászoruló testvérünkön, amit elvárna tőlünk, hanem azt kell nyújtani, amire igazából szüksége van.
Ez a feladatunk: a názáreti Jézus erejével gyógyulást nyújtani az embereknek, segíteni őket, hogy felálljanak nyomorúságos helyzetükből, és Istent dicsőítve éljenek.
Bár ez a béna ember testileg is meggyógyult, az apostolok még sem nyitottak egy rendelőt, ahol bénákat gyógyítsanak. A testi gyógyulás csak külső jele volt annak a gyógyulásnak, amely a lelkében végbement. Erre kaptunk mi is erőt Jézustól, minden szegénységünk, hiányosságunk ellenére.

2017-04-19


______________________________

Ad egy-két ötletet


Csel 2,36-41
Szent Péter első prédikációjából olvastunk fel a mai szentleckében. Ebben szerepel egy jelentéktelennek tűnő kijelentés, amelyre szeretném felhívni a figyelmet: "nektek szól az ígéret". Úgy hat, mint amikor egy előadás közben az előadó személyesen megszólít, és ezt mondja: ezt neked mondom.
Könnyen abba a kísértésbe esünk, hogy úgy hallgassuk Isten szavát, mint egy régi írást, amely a letűnt idők embereihez szólt. Jézus is könnyen ottfelejtjük a múltban, mi csak visszaemlékezünk rá. Nagypénteken meghatódtunk a szenvedéseire emlékezve, aztán megünnepeltük a 2000 évvel ezelőtti feltámadását, de elfeledjük, hogy most hozzánk beszél. Nem Krisztus régi feltámadását akarjuk ünnepelni, hanem azt, aki itt van közöttünk, és felszólít minket, hogy a legyünk a világosság fiai. Mi is megkérdezzük, mint Pétertől azok, akik haéégatták a beszédét: mit tegyünk, hogy a körülöttünk lévők is meglássák a feltámadt Krisztus fényét?
Ha megkérdezzük, az Úr ad egy-két ötletet, hogy mit tehetünk.

2017-04-18


______________________________