Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 | 131 |

Napi gondolatok

Aquinoi Szent Tamás


A nagy Aquinoi Szent Tamást ünnepeljük, az angyali doktort, a katolikus teológia egyik legfőbb oszlopát. Ő kapcsolta össze a filozófiát a teológiával.
Nagy Szent Albert tanítványa volt, aki idejekorán felismerte Tamásban a rendkívüli tehetséget. Mivel Tamás hallgatag volt, a társai néma ökörnek csúfolták. Szent Albert azt mondta: „majd meglátjátok, mikor ez a néma ökör megszólal, a föld határáig hallatszik el a bőgése.”
Párizsban tanított, majd Rómában. Rómában egy alkalommal, Szentmise közben látomása volt. Attól a pillanattól kezdve többé nem írt, nem diktált. Mikor megkérdezték tőle, hogy mi ennek az oka, azt mondta: „amit eddig írtam, az csupa szalma, ahhoz képest, amit láttam.”
Csak találgatni tudjuk, hogy mit láthatott. Valami olyat, amit nem lehet szóval elmondani, tanításként megfogalmazni:
- hogy a mozdulatlan Ősmozgatót valami kimozdította helyzetéből?
- hogy a változást nem ismerő Isten csodálatos változásokon megy át?
- hogy az Isten, akinek nincs szüksége senkire és semmire, elég önmagának, vágyik a mi szeretetünkre?
Nem arra döbben rá Tamás, hogy valahol hibázott volna, hogy nem lenne igaz, amit tanított, de annyira fönséges, magasztos, és csodálatos Isten, hogy az ő színe előtt a legnagyobb teljesítmények is, a legragyogóbb eredmények is jelentékteleneknek tűnnek.
Amikor kezdek öntelt lenni, elhinni, hogy én nem akárki vagyok, hogy az én „bőgésemre” mindenkinek oda kell figyelnie, nyilvánítsam én is bátran szalmának azt, amit eddig tettem, de nem azért, hogy elhallgassak, ismét néma ökör legyek, hanem, hogy mindent Istennek adjak vissza.


2015-01-28


______________________________

A belső szoba


2015-01-27


______________________________

Szent Timóteus és Szent Titusz


2015-01-26


______________________________

Évközi 3. vasárnap


Jézus elkezdi nyilvános működését. Azt hallottuk az evangéliumban, hogy miután Keresztelő Jánossal találkozott, Jézus Galileába ment. Fontos a hely: Jézus nem a szent városban, Jeruzsálemben kezdi nyilvános működését. Nem az önmagukat tisztának tökéletesnek tartó zsidók között; nem a papok közelében, akik kifogástalanul végzik a szertartásaikat és imáikat, hanem Galileában.
A galileaiak nem voltak valami jámbor emberek. Pogányok Galileájának is nevezték a vidéket, és megvetéssel tekintettek rájuk a tiszta zsidók.
Betelt az idő! – mondja Jézus. Ezzel nem az idő múlására akar figyelmeztetni, hanem arra, hogy ez egy vissza nem térő alkalom, a Kairosz. Itt az ideje valami nagyon fontos lépés megtételének.
Közel van az Isten Országa! Az embereket meg akarja hívni az Isten országába, ahol más szabályok szerint élnek, mint eddig éltek. Ember nem ellensége a másiknak, hanem egymásnak jó testvérei. Olyan világ kezdetéről beszél, amelyben nem a csalók, a hazugok, az erőszakosak, a szemtelenek, az önzők lesznek a fontos emberek, hanem a szelídek, a jóságosak, az önfeláldozók, a becsületesek. Az új világban nem a gazdagság, a jólét keresése a cél. Úgy-e mi is szeretnénk egy ilyen új világban élni?
Mikor az emberek változásra vágynak, igazából a lelkük mélyén ennek az új világnak a megvalósulását várják, még ha nem is tudatos bennük, hogy mire vágynak. Mikor véget ért a kommunizmus, reméltük, hogy egy ilyen új világ kezdődik. Amikor egy új párt kerül hatalomra, mikor új államelnököt választanak, az emberekben felébred a remény: hátha elkezdődik az az új világ, amelyre a lelkünk mélyén vágyunk?
Jézus korában is változásra vártak az emberek. Jézus nem a hatalmat akarja átvenni, hanem az emberek lelkében hirdet forradalmat, kormányváltást. Olyan országot hirdet meg, amelyben igaz emberek élnek, akik igaz emberek módjára viselkednek egymással szemben.
Jézus elmondja a feltételeket is. Ha vágyunk erre az új világra, ránk is vonatkoznak ezek a feltételek: megtérni, és hinni az evangéliumban.
1. Megtérni, nem csupán valamilyen magatartás megváltoztatását jelenti, hanem megváltoztatni a gondolkodásmódunkat, az értékrendünket.
Ha valakinek a legfőbb érték a maga jóléte, akkor ennek érdekében megengedi magának, hogy kihasználjon embereket, hogy cserbenhagyjon másokat. Ha valakinek az a legfontosabb, hogy sok pénze legyen, feljogosítva érzi magát arra, hogy csaljon, becsapjon másokat, hazudjon, csak el ne kapják. Az ilyen emberek lehetnek vallásosak is, és Istentől azt várják el, hogy segítse őket a jólétük megőrzésében, a pénzük gyarapításában.
Az Isten országában, amelyet Jézus hirdet a legfontosabb érték a szolgálat, az önmagunk odaajándékozása, a testvéreink igazi javának a keresése.
2. Hinni az evangéliumban. Nem azt jelenti csupán, hogy elhiszem, amit mond az evangélium. Mikor valakinek azt mondom: én hiszek benned – azt jelenti: - rád merem bízni magamat. Hinni az evangéliumban is ezt jelenti: rá bízni magamat Jézusra.
És Jézus kezdi gyűjteni a tanítványokat, akik ezt az új Országot, az Isten Országát hirdetni fogják.
Nem a templomban, vagy nem imádság közben szólítja meg őket Jézus, hanem a mindennapi teendőik végzése közben. Az Isten Országa nem kivonulás jelent ebből a világból. A mindennapi életben akar megnyilvánulni.
Jézus mintegy kihalászta őket az emberek közül, és azt mondta nekik, hogy ezután ők is ugyanezt teszik, embereket halásznak ki. Ez a mi dolgunk is. Segíteni, kihalászni az embereket a régi életmód tengeréből, és bevezetni őket az Isten Országába. A munkájuk, az életkörülményeik ugyanazok maradnak, de mivel az értékrendjük megváltozott, mindent másképp tesznek, mint azelőtt.
Azonnal otthagyták hálóikat és követték Jézust. A Márk evangéliumában több mint 11-szer fordul elő az, hogy valaki azonnal mindent otthagy és követi Jézust. Ez egy tanítás akar lenni, hogy az alkalmas pillanatot a Kairoszt nem szabad elszalasztani, azonnal dönteni, cselekedni kell, amikor Jézus hív.
A hálók jelképezik mind azt, ami köt bennünket a régi életmódhoz, amitől nehéz megszabadulni: a kényelmünk, rossz szokásaink, helytelen ragaszkodásaink.
A másik két tanítvány az apjukat hagyták ott azonnal. Az apa a régi értékeket jelképezi, melyek ellentétbe kerülnek az evangéliummal. Jézus maga is mondja az evangéliumban, hogy aki jobban szereti apját, anyját, mint engem, nem méltó hozzám.
Lehet, hogy ma Jézus bennünket is meg akar szólítani. Mit válaszolunk neki? Majd máskor? Ne szalasszuk el a Kairoszt, az alkalmas időt.

2015-01-25


______________________________

Szalézi Szent Ferenc


Szalézi Szent Ferenc

Szalázi Szent Ferenc a katolikus megújhodás nagy teológusa. Misszióba küldték egy olyan városba, ahol a kálvinizmus teljes győzelmet aratott a katolicizmus felett. Bement az egyetlen katolikusnak maradt templomba és elkezdett prédikálni. A város vezetősége megtiltotta a népnek, hogy hallgassák a beszédeit, úgy, hogy nap, mint nap üres templomban prédikált. Nekifogott, és kinyomtatta a beszédeit, és kezdte szétosztani az emberek között, de így is egy év alatt csak néhány embert tudott visszasegíteni a katolikus egyházba. Neki fogott a tereken prédikálni. Négy év után a város nagy része ismét katolikus volt.
Híres lelki írása a Filotea. Ő alapította a Vizitációs nővérek közösségét. Don Bosco Szent János az ő tiszteletére alapította a Szaléziánus szerzetesrendet.
Mi adott neki erőt ahhoz, hogy annyi éven át keményen dolgozzon, anélkül, hogy a munkájának eredménye lett volna?
Az, hogy nem az eredményért dolgozott, hanem Istenért.
Meg volt győződve arról, hogy az egyetlen eszköz, amely az emberek szívét Isten felé tereli az a szeretet. Nem a prédikációi jó stílusa, nem a nyomtatott szöveg volt a legfontosabb, bár ezekre is szüksége volt, - és ma folytathatnánk: nem a találkozók, nem a facebook a legfontosabb, bár minden eszközt meg kell ragadni, és használni, ami rendelkezésünkre áll. Azt mondta: a szeretet erényével kell lerombolni Genf falait. Nem vassal és puskaporral kell azt visszafoglalni, mert ezek a pokol tüzére emlékeztetnek. Ő szeretni tudta ezeket a protestánsokat, mert a szeretet Isten eszköze.
Meg akarjuk tanulni Szalézi Szent Ferenctől, hogy mielőtt bármit tennénk a pasztoráció terén, előbb fontos tudatosítani magunkban, hogy mi szeretjük azokat, akikhez Isten küldött.

2015-01-24


______________________________

Kiválasztás


2015-01-23


______________________________

Szent Ágnes


Szent Ágnes életéről igazából semmit nem tudunk. A róla szóló első feljegyzés csak halála után 50 évvel keletkezett.
A keresztényüldözések megszűnése után sokan úgy érezték, hogy ellazult a keresztények élete. Kényelmesen és felszínesen élnek. Épp ezért példaképeket kerestek, akik bátrak voltak, és készek odaadni az életüket Krisztusért. Az ő vágyaikból egész gazdag irodalom keletkezett, mely fantáziadúsan írta le a vértanúk legendáit. Ilyen szemmel olvassuk a Szent Ágnes életéről szóló elbeszéléseket is.
Volt egy római prefektus, aki a fiának feleségül akarta Ágnest, de Ágnes nemet mondott, mert már Krisztusnak ígérte magát. Ez a prefektust feldühítette, halálra ítélte keresztény mivolta miatt Ágnest. Mivel azonban a római törvény szerint szüzet nem szabadott kivégezni, meztelenre vetkőztette és egy bordélyházba akarta vinni, hogy ott elvegyék a szüzességét. Persze, Isten megvédte Ágnest: a haja hirtelen megnőtt és eltakarta az egész testét, és aki hozzá próbált nyúlni, az mind megvakult. Tűzbe akarták dobni, de a lángok meg sem perzselték a testét. Végül a prefektus karddal levágta a fejét.
A testét a római Szent Ágnes templomban őrzik, a fejét pedig egy másik római templomban.
Mit tanulhatunk mi ebből? Miként lehet számunkra példakép Szent Ágnes?
Magunkban mi is felfedezzük a vágyat a teljes, megalkuvások nélküli önátadásra. Arra vágyunk, hogy mi is komolyan vegyük a kereszténységünket. Magunkban felfedezzük Szent Ágnes bátorságát, Krisztusért való lelkesedését, azt a keresztényt, aki ezekről nem csak álmodozik, hanem cselekszi is.
Amikor ma döntenem kell, hogy elvégzem-e az imát, amelyet közösen nem végeztünk el, vagy elhagyom, hogy tanulok, feladatomat végzem, vagy valami egyébbel elütöm az időt, eszembe jut Szent Ágnes bátorsága és erőssége, és, hogy itt az alkalom, hogy én is bátornak, és erősnek bizonyuljak.


2015-01-21


______________________________

Akadályok


2015-01-20


______________________________

Évközi 2. vasárnap


A mai evangéliumon keresztül tanúi vagyunk annak, hogyan kezd kialakulni Jézus körül tanítványainak csapata, akik végigkísérik Jézust földi élete útján.
Szent János evangéliumában Keresztelő Szent János az első, aki Jézusban felismeri a Messiást, és rámutat: íme, az Isten Báránya! Érdemes felfigyelni egy apró részletre: az evangélium azt mondja, hogy János helyben állt, Jézus pedig ment. János helyben áll, mert befejezte a küldetését, Jézus pedig most kezdi.
Miért épp báránynak nevezi Jézust? A Messiásról beszélhetett volna úgy, mint királyról, vagy mint pásztorról, vagy ítélkező bíróról, aki számon kéri az embereket, hogy mennyire tartották meg a Tórát, hisz nem sokkal ez előtt János is úgy beszélt a jövendő Messiásról, mint aki jön, és ítélete tart, külön választja a búzát a pelyvától, és a pelyvát olthatatlan tűzben elégeti. Itt azonban János bárányról beszél. Ez a bárány emlékeztet bennünket a húsvét éjszakáján feláldozott bárányra, melynek a vére megvédte a zsidók házát a pusztítás angyalától, és amelynek a húsával táplálkoztak mielőtt útra indultak a pusztában.
Hasonlóképpen Izajás próféta is beszél a bárányról, amely elnémul hóhérai előtt.
Egy harmadik szentírási rész, amely a bárányról eszünkbe juthat, az amikor Ábrahám fel akarta áldozni Izsákot és Izsák helyett a kost áldozta fel. Az Úr gondoskodott az áldozati állatról.
Jézus nem úgy jött a világba, mint az erős, aki elgyőzi a rosszakat, hanem, mint aki odaadja az életét. Ezzel veszi kezdetét egy új világ, amelyben nem az erőszak győz.
A két tanítvány hallván, hogy Jézus a Messiás, elindulnak a követésére. Jézus felteszi nekik a kérdést: mit kerestek? Ez a kérdés mindenkinek szól, aki Jézust követni akarja. Jó tisztázni, hogy mit keresünk, mit várunk el Jézustól igazában? Van, aki azért keresi Jézust, hogy az ő kedvéért tegyen csodát. Van, aki azt szeretné kérni Jézustól, hogy neki őt különleges bánásmódban részesítse, őt jobban segítse, mint másokat.
Lehet, hogy az életben mindenünk megvan, amire szükségünk van, de jó felismerni azt a lelkünkben lévő nyugtalanságot, amely nem elégszik meg azzal, amit ez az élet tud nyújtani nekünk. Jó ha engedjük szóhoz jutni ezt a lelkünkben lévő nyugtalanságot, hogy felismerjük: tényleg arra van szükségünk, amit most keresünk, amiért törjük magunkat?
A tanítványok azt kérdik: Mester, hol laksz? Nem a címét akarják megtudni, hisz Jézusnak nincs lakása. Azt akarják kérdezni, hogy hol vagy te otthon? Mi a te életednek a kiindulópontja? Mi is szoktuk használni a kifejezést, ha valakinek a gondolkodásmódja egészen elüt a mienktől: hol élsz te? Ha valakit szeretünk, a szívünk nála van otthon. tehát a kérdésben az van benne, hogy számodra mi a fontos, mi az, amit legjobban szeretsz?
Jöjjetek, és nézzétek meg. Jöjjetek és lássátok. Nem elég Keresztelő Jánosnak a tanúságtétele. Nekünk sem elég, hogy valaki beszél Jézusról. Találkoznunk kell Vele. Meg kell tapasztalnunk, mit jelenet, Vele együtt lenni.
És elmentek, megnézték, hol lakik, és aznap nála maradtak. Nem tudjuk, hogy mit láttak, mit tapasztaltak meg, de arra mindenikünk emlékezik, hogy ő mit tapasztalt meg, amikor Jézussal találkozott.
Délután 4-kor történt mindez … Jelentéktelen megjegyzésnek tűnik. Mindegy, hány óra volt. A zsidó időszámítás szerint délután 5-kor ért véget a nap, és akkor kezdődött az új nap. Azt akarja mondani, hogy a Jézussal való találkozással véget ért életüknek egy szakasza, és új kezdődött. Az istennel való találkozás visszavonhatatlanul megváltoztatja az életünket. Új korszak kezdetét jelenti az életünkben.
András elmegy, és hívja a testvérét, Simont, hogy ő is találkozzon Jézussal. Az Istennel való találkozás olyan élmény, melyet az ember nem akar magának megőrizni, hanem azt szeretné, hogy mások is részesüljenek benne.
Így létrejött Jézus követőinek kis csoportja. Jézus nem is tér vissza Názáretbe, hanem ott marad Kafarnaumban, Péter, és András házában. Ők adnak lakást neki.
A szentmisében a pap minden alkalommal, úgy, mint Keresztelő János, rámutat az Oltáriszentségben jelenlévő Úr Krisztusra: íme, az Isten báránya! Ez újra és újra felszólítás számunkra, arra, hogy kövessük Krisztust, az ő tanítványai legyünk, egyesítsük az életünket Vele, és hozzá hasonlóan mi is Isten bárányai legyünk.

2015-01-18


______________________________

Jézus türelme


2015-01-17


______________________________