Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 |

Napi gondolatok

Félelmeink


2015-01-14


______________________________

Félelmeink


2015-01-14


______________________________

Az igazi hang


2015-01-13


______________________________

Isten dicsőségének sugárzása


Zsid 1, 1-6
Azt hallottuk a szentleckében, hogy Jézus Isten dicsőségének kisugárzása, és lényének képmása. A tegnapi evangéliumban az Atya saját Fiának nevezte Jézust, ahogy a tegnap mondtam, azért Fia, mert hasonlít hozzá. Ma ugyanezt mondja a szent író.
De Jézus nem csak azért jött, hogy Istent megismertesse velünk, hanem azért is, hogy minket is Isten fiaivá tegyen. Mi is Isten dicsőségének a kisugárzása vagyunk. Álszerénységből mondhatjuk, hogy ez túlzás, mert mi nem vagyunk arra alkalmasak, elég ügyesek, hogy Isten dicsőségét sugározzuk, de épp erről van szó. Nem a magunk dicsőségét kell sugároznunk. Nem a mi ügyességünket, tehetségünket kell fitogtatnunk, hanem azt a fényt sugározzuk tovább, amelyet mi kapunk Istentől. Nem Leó testvér kell, hogy ragyogjon dicsőségben, hanem Isten.
Jó lenne, ha eszembe jutna, amikor mondani akarok valamit, amikor tenni akarok valamit, és meg tudnám fontolni, hogy ez által Isten dicsőségét felragyogtatom, vagy pedig eltakarom.

2015-01-12


______________________________

Sajátos hivatás


2015-01-10


______________________________

Közösbe tett kenyér


2015-01-08


______________________________

Újszerűen


2015-01-07


______________________________

Vízkereszt


Urunk epifániáját, megjelenését ünnepeljük, más szóval az istenségének a kinyilvánítását. Már a pogány görögök ezt a kifejezést használták. Amikor Isten csodás módon megmutatta erejét, epifániáról beszéltek. A keleti keresztények epifániakor Jézus Krisztus megkeresztelkedését ünneplik, mert ott mutatkozott meg először Krisztus, mint Isten Fia az emberek előtt. Mi is megemlékezünk erről, azért szenteltünk a szentmise kezdetén vizet. Mégis, úgy gondoljuk, hogy Jézus istensége már a születése pillanatában megmutatkozott.
Jézus születésekor két csoportot különböztethetünk meg az evangélium alapján. Az egyik ezeknek a napkeleti bölcseknek a csoportja, akiknek az élete megváltozik a Jézussal való találkozás során, és vélük ellentétben ott van a másik csoport, a hatalmasok, a politikai és vallási vezetők, akik nem akarnak semmilyen változást, sem társadalmi téren, sem a vallás terén, ezért elzárkóznak Isten megnyilatkozása, epifániája elől.
A keresztények mindig nagy rokonszenvvel viszonyultak az evangéliumban szereplő napkeleti bölcsek iránt. A végén megértjük, azt, hogy miért.
Kezdettől szerettek volna többet megtudni róluk: honnan jöttek, hányan voltak, hogy hívták őket, mivel utaztak, mit csináltak, miután visszatértek hazájukba, hol vannak eltemetve. így született róluk szóló számos történet. Rájuk fogták, hogy királyok voltak, és nem véletlenül, mert Izajás, meg a zsoltárok arról beszélnek, hogy királyok fognak jönni, és ajándékaikkal hódolni a Messiás előtt. Azt is rájuk fogták, hogy hárman voltak. Ez abból ered, hogy háromféle ajándékot hoztak, aranyat, tömjént, és mirhát… A tudósok a csillagot is próbálták azonosítani valami korabeli égi jelenséggel, és legtöbben a Halley üstökösre gondoltak, amely minden 77 évben egyszer visszatér. Csak, hogy ez az üstökös Jézus születése előtt már 6-7 évvel már elhúzott. A Számok könyvében olvastuk nem rég Bálám történetét. Ő is egy mágus volt, akit Bálák király felbérelt arra, hogy megátkozza Izraelt. Ő azonban jóslatot mondott a választott népről. Egy csillag jövetelét jövendölte meg. Világos, hogy a csillag, amelyről Bálám beszél, valójában egy személy, amely uralkodni fog a népek fölött.
A mágusok csoportja tehát jelképezi mindazokat, akik örvendenek Jézus királysága eljövetelének, és az ő országának akarnak tagjai lenni. Az Újszövetség gyakran azonosítja Jézust a csillaggal, a fénnyel. Zakariás a Benediktuszban azt mondja, hogy Ő a felkelő napunk, aki hozzánk jött a magasságból. Az öreg Simeon is azt mondja, hogy fényessége lesz az egész világnak. A pásztorokat is fény vette körül, amikor az angyal megjelent nekik.
Mi jellemzi ezeket a mágusokat? Először is, hogy felemelik tekintetüket a fény felé. Mi sem csupán a körülöttünk levő dolgokat vesszük figyelembe, hanem feltekintünk a fényre, mely megvilágítja életünket.
Másik tulajdonságuk, hogy hallgatnak a belső hangra, amely cselekvésre indítja őket. Nem elégszenek meg azzal, hogy éljenek egyik napról a másikra, hanem keresik az értelmét az életüknek, mernek elindulni.
Útjuk közben beleütköznek a másik csoport képviselőibe, élőkön Heródes királyba. Olyan emberek ezek, akik elkábultak a hatalomtól, a birtoklástól, a másoktól kapott dicséretektől. Heródes a saját családja tagjai közül is többeket megöletett azért, hogy nehogy valaki elvehesse tőle a trónt. Nem csoda, hogy megrémült annak hallatán, hogy megszületett a Messiás király.
És Heródessel együtt megrémült egész Jeruzsálem. Jeruzsálem jelképezi itt azt a politikai és vallási intézményt, amely akkor uralkodott, és amely annyira kimozdíthatatlan, hogy oda az Úr csillagának fénye nem tud behatolni. A mágusok is, amikor Heródes palotájához értek, eltűnt a szemük elől a csillag, csak amikor eltávoztak Jeruzsálemből, akkor kezdték ismét látni.
Heródes összehívta a főpapokat, írástudókat, hogy megtudja, hol kell megszületnie a Messiásnak. És ezek tudják. Kezükben a szentírással elszalasztják a lehetőséget az új életre. Amikor az ember tudja az igazságot, de nem akarja az életét hozzá igazítani, akkor hazugságban él. Íme, Heródes is hazudik a mágusoknak, hogy ő el akar menni, és hódolni a Messiás előtt.
A háromféle ajándék, amelyet a mágusok vittek különféle értelmezést kaptak. Aranyat a királynak szoktak adni az alattvalói, mintegy elismerve fölöttük való uralmát. Tömjént a papok szoktak felajánlani Istennek. Aki Krisztushoz tartozik, mind részesül Krisztus egyetemes papságában. A mirha a menyasszonynak volt az illatszere. Az énekek énekében többször is találkozik vele. Az Istennel való szeretetszövetség jele.
Most ezeket az ajándékokat pogányok ajánlják fel, jelezve, hogy most már nem csak a zsidó nép az Úr jegyese, hanem minden nép. Mi vagyunk az új Izrael. A nevünkben fejezték ki ezt a mágusok. Íme, ezért lettek ennyire kedvesek a keresztények szemében ezek a mágusok.

2015-01-06


______________________________

Vádol a szívünk?


1Jn 3, 11-21
A szentleckében János a kedvenc témájáról, a szeretetről beszél. Azt mondja, hogy a szívünk vádol minket, emiatt nem tudunk teljes bizalommal lenni Isten iránt. Épp ezért, meg akar tanítani arra, hogyan tudjuk megnyugtatni a szívünket. Először is tudatosítjuk, hogy Isten nagyobb a mi szívünknél. Tudjuk, hogy a szív itt nem érzelmeket jelent, hanem a személyiségünk központját. Nevezhetjük lelkiismeretnek is. Isten nagyobb a mi szívünknél, vagyis jobban szeret minket, mint amennyire mi önmagunkat szeretni tudjuk. Mi azonban a szívünket csak úgy tudjuk megnyugtatni, ha nem csak szóval, hanem tettekkel szeretünk, ha nem csak mondjuk Istennek, hogy szeretjük őt, hanem cselekedeteinkkel, magatartásunkkal, döntéseinkkel meg is mutatjuk szeretetünket. Így, ha a múltban tévedtünk is, a szívünk nem fog tovább vádolni minket, és bizalommal merünk Istenhez fordulni.
Ezen a változáson ment át Natanael is, a mai evangéliumban. Kezdetben elutasította Jézust: jöhet-e valami jó Názáretből? – mondta. Meg volt győződve, hogy nem lehet Jézus a Messiás, mert nem olyan volt, amilyennek az ismeretei alapján lennie kellene a Messiásnak. Nem ragadt le mégsem az elméleteknél, hanem vette a fáradtságot, hogy személyesen meggyőződjön az igazságról. Cselekvésre szánta el magát, és merte megváltoztatni elképzeléseit.
Ahhoz, hogy növekedjen a Jézus iránti szeretet bennünk, nekünk is erre van szükségünk. Ne sajnáljuk a fáradtságot arra, hogy keressük a Véle való találkozást. Utána már nem azon fogunk szomorkodni, hogy mennyi mindenben tévedtünk, hanem annak örülünk, hogy konkrét döntéseinkkel, tetteinkkel meg tudtuk mutatni, hogy szeretjük őt.

2015-01-05


______________________________

Karácsony utáni 2. vasárnap


Karácsony fényei kezdtek elhalványulni. Most, hogy az ünneplés alább hagyott, a liturgiánk segíteni akar abban, hogy mélyebben átelmélkedjük karácsony titkát.
A szent János evangéliumának a prológusát olvastuk újra el.
A világosság a világba jött, de a világ nem ismerte fel őt. Titokzatos szavak. Csupa filozófia. A lényeget azonban mindnyájan megértjük. Két személy, akik szeretik egymást, de nagyon hosszú ideig nem találkoztak, mikor ismét együtt vannak. bizonyos jelekből lassanként felismerik a szeretett személyt. A világ, amelyet Isten megteremtett, és amelyet ennyire szeret, most őt nem ismeri fel. Nagyon fontos, hogy képesek vagyunk-e felismerni Jézus Krisztusban a közénk jött Istent, mert Isten számunkra nem csak valaki, akit szeretünk, és ő is szeret bennünket, hanem szükségünk van Istenre. Isten nélkül sosem tud a mi életünk teljes lenni. Az Isten nélküli életnek nincs értelme. Mint ahogy egy sas életének az ad értelmet, hogy felszállhat a magasba, és nem az, hogy egy szűk ketrecben üldögéljen várva az ennivalót, mi is csak akkor tudunk szabadon élni, szárnyalni, ha Istennel éljük az életünket. Ha nem, olyan az életünk, mint a rab madáré, akit etetnek, hogy ne pusztuljon el, de senkinek sincs semmi célja vele.
Akik azonban befogadják – folytatja az evangélista, - Isten gyermekei lesznek. Ez a vágy ott van bennünk, mert Isten belénk teremtette. Nem elég nekünk ez a földi élet. Nem elég az, amire lehetőségeink vannak ebben az életben. Mi a végtelenre vágyunk.
János arra is felhívja a figyelmünket, hogy a mi igazi származásunk nem a testi származás. Nem a vér, a test a mi eredetünk, hanem maga Isten. Istentől jövünk, és ezért vágyunk Istenre, és Isten is vágyik ránk. Ez karácsony csodálatos üzenete.
Hogy Mennyire vágyik ránk Isten, ezt mutatja karácsony. Testté lett, és közöttünk lakott. Magára vette az emberi mulandó testet. Tehát, ha Jézust nem feszítették volna keresztre, ő akkor is meghalt volna, ha egyéb miatt nem, öregségben, mert az emberi élet minden összetevőjét vállalta, csak velünk lehessen.
Az eredeti szövegben nem csak az van, hogy közöttünk lakozott, hanem, hogy közénk verte fel a sátrát. A pusztában vándorló nép sátrakban lakott, időnként felszedte a sátrát és tovább ment, Isten is sátorban lakott közülük, és mindenhova elkísérte népét. Ugyanígy Isten elkísér bennünket is, a mi életünk változandóságai közepette mindig ott ver sátrat, ahol mi vagyunk. Jó, ha nem feledkezünk el arról, hogy úton vagyunk, hogy semmi sem végleges ebben az életben, hogy bármennyi szép és jó dologban van részünk, mindentől, és mindenkitől el kell egyszer válnunk, de nem azért, hogy mindent elveszítsünk, hanem, hogy ami igazi érték, azt örökre megkapjuk.
Íme, erre tanít bennünket a karácsony ünnepe.

2015-01-04


______________________________