Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 | 131 |

Napi gondolatok

Szent Koléta


Szent Koléta, a klarissza élet megreformálója Franciaországban. Előbb begina volt, ferences reguláris harmadik rendi apáca, majd klarissza. Úgy érezte, hogy nem élik a klarisszák azt a szegénységet, amelyet Szent Klára szeretett volna, épp ezért elment XIII Benedek avignoni ellenpápához, és engedélyt kért tőle a klarissza monostorok megreformálására.
17 új klarissza monostort alapított. Sőt, az ő hatására jöttek létre a kolettánus ferencesek is.
Életéből egy csoda maradt ránk: egyik családban holtan született meg a várva várt gyermek. Az apa elvitte a holt gyereket a plébánoshoz, hogy keresztelje meg, de az elutasította. Az apa azonban nem nyugodott bele, elvitte a holt testet a klarisszákhoz, Szent Kolétához. Ő a gyereket betakarta azzal a fátyollal, amelyet XIII Benedek pápától kapott. Mondta, hogy vigye vissza a gyermeket a plébánoshoz. Mire odaért, a gyermek életre kelt, sírni kezdett, és a pap megkeresztelte.
Ez a XIII Benedek pápa a nagy nyugati egyházszakadás utolsó ellenpápája. A konstanzi zsinat 1417-ben új pápát választott. Benedek azonban nem ismerte el a zsinatot, és haláláig pápának tartotta magát. Íme, egy ilyen pápától kapta Koléta a fátylat, amiről a csoda szól, és az új klarissza szerzetesi ruhát is. Az ő engedélyével indult neki Koléta a ferences élet megújításának. Istent nem köti az egyházjog. Még egy ellenpápán keresztül is érkezhet Isten ajándéka. Jó ebből magunknak levonni a tanulságot. Vigyázzunk, hogy az előítéleteink miatt nehogy elutasítsuk az Istentől érkező kegyelmet. Lehet a szemünkben a másik ember bűnös, hitvány, megbízhatatlan, olyan, akitől semmi jót nem várhatunk, mégis, Isten rajta keresztül is tud nekünk kegyelmet küldeni. A hittel fogadott isteni ajándék új életet tud adni, meg tudja újítani a mi közösségeink életét, még akkor is, ha vannak, akik már halálhírét keltik.

2015-02-07


______________________________

A japán vértanúk


Ma a japán vértanúk ünnepe van. A 16. században indult a keresztény misszió japán földjén. Rövid idő alatt nagy sikereket értek el, egyre többen lettek keresztények. Kezdetben a hatóságok jó szemmel nézték a misszionáriusukat, aztán attól tartottak, hogy a kereszténység megosztja a japán népet. Főként, mivel látták, hogy a különféle rendekhez tartozó misszionáriusok egymással versengtek, ellenségesen viselkedtek, irigykedtek.
Kitiltották tehát az országból a jezsuita misszionáriusokat.
Péter, akit mi ferencesek ünneplünk, mikor erről tudomást vett, elhatározta, hogy ő megy oda, hogy folytassa a jezsuiták által elkezdett munkát. Lepraházakat, kórházakat létesítettek a ferencesek.
A hatóságok halált mondtak ki mind a misszionáriusokra, mind azokra a japánokra, akik keresztényeknek vallották magukat. Így 6 ferences szerzetest, 17 japán Ferences Világi Rendit, 3 jezsuitát, közöttük Miki Pált keresztre feszítettek. Miki Pál volt az első japán szerzetes.
A krónikások elmondják, hogy egymást lelkesítve, bátorítva, és a hóhéraikért imádkozva haltak meg mindnyájan, jezsuiták, ferencesek és világiak egyaránt. Megszűnt közöttük mindenféle versengés, irigykedés. A vértanúságban igazi testvérekké váltak.
Számtalan esetet ismerünk a múltból, és a jelenből is, amikor emberek egymást a vallásuk miatt gyűlölik, egymást megölik. Talán velünk is megesik, hogy irigykedve, ellenséges érzésekkel tekintünk más rendek tagjaira. Még inkább előfordul ez más vallásúakkal való kapcsolatunkban. Ez pedig a kereszténységünk hitelességét rombolja le. A Kérjük a kegyelmet minden Istennek szentelt személy részére, hogy Istennek való önátadásunk igazibb lehessen, tudva, hogy ezzel egymásnak is igazibb testvérei leszünk.

2015-02-06


______________________________

Szent Ágota


A Szent Ágota életéről szóló legendák nagyon hasonlítanak a Szent Ágnes életéről szólókhoz. Ágota is nemes családból származik, fiatalon Istennek szenteli az életét, de a római helytartó megkívánja a szép lányt. Magának akarja. Nem nyugszik bele az elutasításba, bordélyházba küldi, hogy ott átneveljék, de nem érnek el eredményt. Következnek a kínzások, és a halál. Bár hasonlítanak a történetek, mindeniknek van valami sajátossága. Ágota esetében a helytartót úgy mutatja be, mint aki nem képes uralkodni magán. Annyira elveszíti a józan eszét a kívánságai miatt, hogy levágta Ágotának a melleit. Ágota ekkor sem kétségbeesetten kiabált, hanem rápirított a helytartóra:
szégyelld magad, mert azt vágod le egy nő testéről, amiből, mint gyermeket, anyád téged is táplált. Éjszaka Szent Péter megjelent Ágotának a börtönben, és meggyógyította. Ennek ellenére másnap tovább kínozták, és megölték.
Amikor egy éve volt a halálának, Cataniaban, a szülővárosában csoda történt. Az Etna tüzétől menekült meg a város Szenet Ágota közbenjárására. A város felé hömpölygő láva elé mentek az emberek, kezükben Szent Ágota sírjáról elhozott fátyollal, segítségét kérve, és az Etna hirtelen lecsendesedett, a láva nem folyt tovább.
Az életéből ezt a mell-levágásos jelenetet ragadom most ki. Az ember teste szent. Isten arra teremtette, hogy életet adjon, életet tápláljon. Bűnös visszaélés egyes részeit levágni, vagyis használati tárgyként kezelni. Visszaélés, amikor nem a személy érdekel, hanem csak bizonyos testrészei.
Kérjük Szent Ágota közbenjárását, hogy meg tudjuk tanulni az önuralmat. Az ő fátyla vessen gátat azon kívánságaink fortyogó lávája elé, melyeket még nem tudunk eléggé kordában tartani, hogy senkit ne használjuk semmilyen téren eszközként a magunk kívánságainak kielégítésére.


2015-02-05


______________________________

Az úr megfenyít...


2015-02-04


______________________________

Lelki sport


Zsid 12, 1-4
A zsidókhoz írt levél szerzője a lelki életet egy sporteseményhez hasonlítja, ahol a versenyzők egy pályán futnak, és a nyerteseket kitüntetik. A pályán való szaladás nehéz. Komoly erőfeszítést kíván, de amikor a versenyző, úgy érzi, hogy már nincs elég ereje, feltekint Krisztusra, aki a hit szerzője és beteljesítője. Ő az, aki létrehozta a pályát, amin szaladni lehet, és ő maga a jutalom. Amikor elcsügged a versenyző, arra gondol, hogy mi mindet megtett Krisztus azért, hogy neki alkalma lehessen ezen a pályán végigfutni, és elnyerni a győztesnek kijáró dicsőséget. Az a jó, hogy ebben a versenyben mindenki győzhet, aki versenyez, tehát érdemes szaladni rajta. Persze, nem lehet végigsétálni a pályán, mindent bele kell adni.
Azt mondja: Minket a tanúknak koszorúja vesz körül, de még nem álltunk helyt a vérünk ontásáig. Kik ezek a tanúk, és milyen vérontásról van szó? Nem csupán a bűn elleni erkölcsi küzdelemről, hanem az üldözések közepette való helytállásról, a vértanúságról.
Amikor Jézust választjuk, legyőzve félelmeinket, kényelmességünket, önzésünket, olyan, mintha vérünket ontanák.
Túlzásnak érezhetjük a lelki életet a versenyfutáshoz hasonlítani, de ha belegondolunk, el kell ismernünk, hogy az életünk mindenképpen versenyfutás. A kérdés csak az, hogy melyik pályán futunk, és mi a cél, amit el szeretnénk érni? Mert sajnos, nem lehet kizárólag csak egy pályán futni. Törekszünk, hogy legyen elég pénzünk. Arra is, hogy mások jó véleménnyel legyenek rólunk. Arra is törekszünk, hogy elkerüljük mindazt, ami szenvedést okoz, ami megláz, ami kellemetlen, de mikor azon vesszük észre magunkat, hogy nem a Jézus által előkészített pályán szaladunk, nem kétségbeesni kell, nem érdemes szidni magunkat, hanem felismerni, hogy a félelmeink, vágyaink, érzéseink végső soron mind Isten felé vezetnek. Egyedül Ő tud nyugat adni lelkünket. Csak Ő tudja szeretetre éhes lelkünket boldoggá tenni. Csak a tőle érkező megbecsülés tud segíteni abban, hogy értékesnek érezzük magunkat.
Ezért, bármerre elcsatangoltunk, ma ismét azt a pályát keressük, melyet ő készített számunkra.


2015-02-03


______________________________

A fény


2015-02-02


______________________________

Évközi 4. vasárnap


2015-02-01


______________________________

Bosco Szent János


Bosco Szent János. Nehéz gyermekkora volt. Talán ez tette érzékennyé a szegény gyerekek sorsa iránt.
Kilencévesen egy érdekes álma volt. Sok gyermeket látott egy nagy téren. Játszadoztak, énekeltek, táncoltak, de egyesek káromkodtak. Ő közéjük rohant, és próbálta elhallgattatni őket, birkózva, verekedve velük, de nem ért el eredményt, sőt, kegyetlenül felpofozták ezek a káromkodós gyerekek. Ekkor megjelent neki Jézus, és azt mondta: barátkozz velük! Ne ököllel, veréssel, hanem szelíd szeretettel győzd meg őket a jóról.
Később sokszor elmesélte ezt az álmát. Úgy érezte, hogy ez adta meg neki az életre szóló programot és a módszert.
Mikor eljutott a szemináriumba, az egyik barátja súlyos beteg lett és meghalt. János bánkódott barátja miatt, hogy ilyen szerencsétlenül járt. Álmában azonban megjelent neki a barátja, és boldogan mondta: János! Én üdvözültem! Ettől a pillanattól János számára ez volt a fő cél: az üdvösségre segíteni az embereket.
Pappá szentelése után lezüllött gyerekeket szedett össze. A célja nem az volt, hogy híres embereket neveljen belőlük, akik gazdagon, kényelmesen élnek majd, hanem, hogy megszeressék Istent. A módszere pedig a barátság, a szelíd szeretet. Miután társai kerültek, megalapította a Szaléziak Társaságát, amely ma is folytatja lélekmentő munkáját.
Mi is magunkénak valljuk Bosco Szent János célkitűzését. A magunk számára is, és azok számára is, akiket segíteni akarunk a cél az üdvösség, a megváltásban való részesülés.
A módszert is eltanulhatjuk, a szelíd szeretetet, de ezt mi ferences módon alkalmazzuk: előbb magunk között vagyunk barátságosak, és szelíd szeretettel segítjük egymást a jóra.


2015-01-31


______________________________

Szent Jácinta


Nagyon gazdag és befolyásos család tagja volt Klárika, mert ez volt a világi neve. Beleszeretett egy fiatalemberbe, szeretett volna feleségül menni hozza, de inkább a húgát adták hozzá. Klárika ezt nem nyelte le. Lehetetlenné tette a családban az életet szeszélyei durvasága miatt. Apja látva, hogy nem bír vele, a klarisszák kolostorába küldte. Ott vette fel a Jácinta nevet, de nem lett klarissza, hanem a reguláris harmadik rendi nővér lett. A nővérek között folytatta szeszélyes életét. Nem lakott cellában, mint a többi nővér, hanem két nagy termet berendeztetett magának lakosztályként, a lehető legnagyobb kényelemben élt ki kellett őt szolgálni.
Aztán egyszer egy súlyos betegség nyomán lelki válságba került. Kétségbeesetten, kiabálva kérte Istent, hogy adjon értelmet az életének. Isten meghallgatta. Ettől a pillanattól kezdve igazi bűnbánó életet élt. Kis cellába költözött, rendkívüli önmegtagadásokat gyakorolt.
Azt gondoljátok, hogy ettől a pillanattól kezdve megszelídült, csendben, visszahúzódva éldegélt? Egy cseppet sem. Azokat az energiákat, melyeket azelőtt arra fordított, hogy megkeserítse mások életét, most arra fordította, hogy mások segítségére legyen.
A klauzúrából irányítva komoly karitatív hálózatot hozott létre, és mozgatott. A világiakból létrehozott közösség, a zsákosok, a viterbói szegényeket segítette. Megtalálta a benne rejlő erő helyes útját, és egyben élete értelmét. Az én életemnek is az ad értelmet, ha megismerem a magam természetét, a bennem rejlő energiákat. Ott találom meg őket, ott kell keresnem, ahol a legtöbb bajom van önmagammal, ahol a legtöbb gondot okozok másoknak. Ezeknek az energiáknak kell teret adnom, hogy jó irányba vigyenek, hogy ne romboljak általuk, hanem építsek.


2015-01-30


______________________________

A lámpás


2015-01-29


______________________________