Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 |

Napi gondolatok

Szent Ágota


A Szent Ágota életéről szóló legendák nagyon hasonlítanak a Szent Ágnes életéről szólókhoz. Ágota is nemes családból származik, fiatalon Istennek szenteli az életét, de a római helytartó megkívánja a szép lányt. Magának akarja. Nem nyugszik bele az elutasításba, bordélyházba küldi, hogy ott átneveljék, de nem érnek el eredményt. Következnek a kínzások, és a halál. Bár hasonlítanak a történetek, mindeniknek van valami sajátossága. Ágota esetében a helytartót úgy mutatja be, mint aki nem képes uralkodni magán. Annyira elveszíti a józan eszét a kívánságai miatt, hogy levágta Ágotának a melleit. Ágota ekkor sem kétségbeesetten kiabált, hanem rápirított a helytartóra:
szégyelld magad, mert azt vágod le egy nő testéről, amiből, mint gyermeket, anyád téged is táplált. Éjszaka Szent Péter megjelent Ágotának a börtönben, és meggyógyította. Ennek ellenére másnap tovább kínozták, és megölték.
Amikor egy éve volt a halálának, Cataniaban, a szülővárosában csoda történt. Az Etna tüzétől menekült meg a város Szenet Ágota közbenjárására. A város felé hömpölygő láva elé mentek az emberek, kezükben Szent Ágota sírjáról elhozott fátyollal, segítségét kérve, és az Etna hirtelen lecsendesedett, a láva nem folyt tovább.
Az életéből ezt a mell-levágásos jelenetet ragadom most ki. Az ember teste szent. Isten arra teremtette, hogy életet adjon, életet tápláljon. Bűnös visszaélés egyes részeit levágni, vagyis használati tárgyként kezelni. Visszaélés, amikor nem a személy érdekel, hanem csak bizonyos testrészei.
Kérjük Szent Ágota közbenjárását, hogy meg tudjuk tanulni az önuralmat. Az ő fátyla vessen gátat azon kívánságaink fortyogó lávája elé, melyeket még nem tudunk eléggé kordában tartani, hogy senkit ne használjuk semmilyen téren eszközként a magunk kívánságainak kielégítésére.


2015-02-05


______________________________

Az úr megfenyít...


2015-02-04


______________________________

Lelki sport


Zsid 12, 1-4
A zsidókhoz írt levél szerzője a lelki életet egy sporteseményhez hasonlítja, ahol a versenyzők egy pályán futnak, és a nyerteseket kitüntetik. A pályán való szaladás nehéz. Komoly erőfeszítést kíván, de amikor a versenyző, úgy érzi, hogy már nincs elég ereje, feltekint Krisztusra, aki a hit szerzője és beteljesítője. Ő az, aki létrehozta a pályát, amin szaladni lehet, és ő maga a jutalom. Amikor elcsügged a versenyző, arra gondol, hogy mi mindet megtett Krisztus azért, hogy neki alkalma lehessen ezen a pályán végigfutni, és elnyerni a győztesnek kijáró dicsőséget. Az a jó, hogy ebben a versenyben mindenki győzhet, aki versenyez, tehát érdemes szaladni rajta. Persze, nem lehet végigsétálni a pályán, mindent bele kell adni.
Azt mondja: Minket a tanúknak koszorúja vesz körül, de még nem álltunk helyt a vérünk ontásáig. Kik ezek a tanúk, és milyen vérontásról van szó? Nem csupán a bűn elleni erkölcsi küzdelemről, hanem az üldözések közepette való helytállásról, a vértanúságról.
Amikor Jézust választjuk, legyőzve félelmeinket, kényelmességünket, önzésünket, olyan, mintha vérünket ontanák.
Túlzásnak érezhetjük a lelki életet a versenyfutáshoz hasonlítani, de ha belegondolunk, el kell ismernünk, hogy az életünk mindenképpen versenyfutás. A kérdés csak az, hogy melyik pályán futunk, és mi a cél, amit el szeretnénk érni? Mert sajnos, nem lehet kizárólag csak egy pályán futni. Törekszünk, hogy legyen elég pénzünk. Arra is, hogy mások jó véleménnyel legyenek rólunk. Arra is törekszünk, hogy elkerüljük mindazt, ami szenvedést okoz, ami megláz, ami kellemetlen, de mikor azon vesszük észre magunkat, hogy nem a Jézus által előkészített pályán szaladunk, nem kétségbeesni kell, nem érdemes szidni magunkat, hanem felismerni, hogy a félelmeink, vágyaink, érzéseink végső soron mind Isten felé vezetnek. Egyedül Ő tud nyugat adni lelkünket. Csak Ő tudja szeretetre éhes lelkünket boldoggá tenni. Csak a tőle érkező megbecsülés tud segíteni abban, hogy értékesnek érezzük magunkat.
Ezért, bármerre elcsatangoltunk, ma ismét azt a pályát keressük, melyet ő készített számunkra.


2015-02-03


______________________________

A fény


2015-02-02


______________________________

Évközi 4. vasárnap


2015-02-01


______________________________

Bosco Szent János


Bosco Szent János. Nehéz gyermekkora volt. Talán ez tette érzékennyé a szegény gyerekek sorsa iránt.
Kilencévesen egy érdekes álma volt. Sok gyermeket látott egy nagy téren. Játszadoztak, énekeltek, táncoltak, de egyesek káromkodtak. Ő közéjük rohant, és próbálta elhallgattatni őket, birkózva, verekedve velük, de nem ért el eredményt, sőt, kegyetlenül felpofozták ezek a káromkodós gyerekek. Ekkor megjelent neki Jézus, és azt mondta: barátkozz velük! Ne ököllel, veréssel, hanem szelíd szeretettel győzd meg őket a jóról.
Később sokszor elmesélte ezt az álmát. Úgy érezte, hogy ez adta meg neki az életre szóló programot és a módszert.
Mikor eljutott a szemináriumba, az egyik barátja súlyos beteg lett és meghalt. János bánkódott barátja miatt, hogy ilyen szerencsétlenül járt. Álmában azonban megjelent neki a barátja, és boldogan mondta: János! Én üdvözültem! Ettől a pillanattól János számára ez volt a fő cél: az üdvösségre segíteni az embereket.
Pappá szentelése után lezüllött gyerekeket szedett össze. A célja nem az volt, hogy híres embereket neveljen belőlük, akik gazdagon, kényelmesen élnek majd, hanem, hogy megszeressék Istent. A módszere pedig a barátság, a szelíd szeretet. Miután társai kerültek, megalapította a Szaléziak Társaságát, amely ma is folytatja lélekmentő munkáját.
Mi is magunkénak valljuk Bosco Szent János célkitűzését. A magunk számára is, és azok számára is, akiket segíteni akarunk a cél az üdvösség, a megváltásban való részesülés.
A módszert is eltanulhatjuk, a szelíd szeretetet, de ezt mi ferences módon alkalmazzuk: előbb magunk között vagyunk barátságosak, és szelíd szeretettel segítjük egymást a jóra.


2015-01-31


______________________________

Szent Jácinta


Nagyon gazdag és befolyásos család tagja volt Klárika, mert ez volt a világi neve. Beleszeretett egy fiatalemberbe, szeretett volna feleségül menni hozza, de inkább a húgát adták hozzá. Klárika ezt nem nyelte le. Lehetetlenné tette a családban az életet szeszélyei durvasága miatt. Apja látva, hogy nem bír vele, a klarisszák kolostorába küldte. Ott vette fel a Jácinta nevet, de nem lett klarissza, hanem a reguláris harmadik rendi nővér lett. A nővérek között folytatta szeszélyes életét. Nem lakott cellában, mint a többi nővér, hanem két nagy termet berendeztetett magának lakosztályként, a lehető legnagyobb kényelemben élt ki kellett őt szolgálni.
Aztán egyszer egy súlyos betegség nyomán lelki válságba került. Kétségbeesetten, kiabálva kérte Istent, hogy adjon értelmet az életének. Isten meghallgatta. Ettől a pillanattól kezdve igazi bűnbánó életet élt. Kis cellába költözött, rendkívüli önmegtagadásokat gyakorolt.
Azt gondoljátok, hogy ettől a pillanattól kezdve megszelídült, csendben, visszahúzódva éldegélt? Egy cseppet sem. Azokat az energiákat, melyeket azelőtt arra fordított, hogy megkeserítse mások életét, most arra fordította, hogy mások segítségére legyen.
A klauzúrából irányítva komoly karitatív hálózatot hozott létre, és mozgatott. A világiakból létrehozott közösség, a zsákosok, a viterbói szegényeket segítette. Megtalálta a benne rejlő erő helyes útját, és egyben élete értelmét. Az én életemnek is az ad értelmet, ha megismerem a magam természetét, a bennem rejlő energiákat. Ott találom meg őket, ott kell keresnem, ahol a legtöbb bajom van önmagammal, ahol a legtöbb gondot okozok másoknak. Ezeknek az energiáknak kell teret adnom, hogy jó irányba vigyenek, hogy ne romboljak általuk, hanem építsek.


2015-01-30


______________________________

A lámpás


2015-01-29


______________________________

Aquinoi Szent Tamás


A nagy Aquinoi Szent Tamást ünnepeljük, az angyali doktort, a katolikus teológia egyik legfőbb oszlopát. Ő kapcsolta össze a filozófiát a teológiával.
Nagy Szent Albert tanítványa volt, aki idejekorán felismerte Tamásban a rendkívüli tehetséget. Mivel Tamás hallgatag volt, a társai néma ökörnek csúfolták. Szent Albert azt mondta: „majd meglátjátok, mikor ez a néma ökör megszólal, a föld határáig hallatszik el a bőgése.”
Párizsban tanított, majd Rómában. Rómában egy alkalommal, Szentmise közben látomása volt. Attól a pillanattól kezdve többé nem írt, nem diktált. Mikor megkérdezték tőle, hogy mi ennek az oka, azt mondta: „amit eddig írtam, az csupa szalma, ahhoz képest, amit láttam.”
Csak találgatni tudjuk, hogy mit láthatott. Valami olyat, amit nem lehet szóval elmondani, tanításként megfogalmazni:
- hogy a mozdulatlan Ősmozgatót valami kimozdította helyzetéből?
- hogy a változást nem ismerő Isten csodálatos változásokon megy át?
- hogy az Isten, akinek nincs szüksége senkire és semmire, elég önmagának, vágyik a mi szeretetünkre?
Nem arra döbben rá Tamás, hogy valahol hibázott volna, hogy nem lenne igaz, amit tanított, de annyira fönséges, magasztos, és csodálatos Isten, hogy az ő színe előtt a legnagyobb teljesítmények is, a legragyogóbb eredmények is jelentékteleneknek tűnnek.
Amikor kezdek öntelt lenni, elhinni, hogy én nem akárki vagyok, hogy az én „bőgésemre” mindenkinek oda kell figyelnie, nyilvánítsam én is bátran szalmának azt, amit eddig tettem, de nem azért, hogy elhallgassak, ismét néma ökör legyek, hanem, hogy mindent Istennek adjak vissza.


2015-01-28


______________________________

A belső szoba


2015-01-27


______________________________