Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 | 131 |

Napi gondolatok

Nagyböjt negyedik vasárnapja


A mai evangéliumban Jézus Nikodémussal beszélget. Nikodémus egy farizeus volt, a nép vezetőinek egyike. Őszinte és nyílt ember volt, akit megdöbbentette Jézus magatartása és meg akarta tudni a valóságot. Ezért éjszaka titokban elment Jézushoz, hogy beszélgessen vele. A mai evangéliumi részben tehát Jézus beszél Nikodémusnak: amint Mózes a pusztában felemelte a rézkígyót, úgy fogják felemelni az emberfiát is.
A számok könyvében olvashatjuk ezt az eseményt. A pusztában a nép a vándorlása alatt olyan vidékre ért, ahol sok kígyó volt. Mózes egy rézkígyót készített, és feltette egy fára. Aki erre a rézkígyóra felnézett, meggyógyult a kígyó marásából.
Mi tudjuk, hogy Jézus, mikor arról beszél, hogy őt majd felemelik, a keresztre feszítésre gondol. És ez nem csak róla szól, mert aki hisz benne, annak örök élete lesz.
Jézus mikor örök életről beszél, nem arra gondol, hogy majd a halálunk után, ha jók leszünk, eljutunk a mennyországba és ott örökké boldogan élünk, hisz az ember élete véges. Megszülettünk, és meg fogunk halni. Egyedül Isten élete örök, és aki hisz Jézusban, az Isten életében vesz részt. Biológiailag ő is meghal, de Istenben örökre él. És ez nem a halála után kezdődik, hanem már most, ebben az életben elkezdődik ez az örök élet. Már ebben az életben bekapcsolódik Isten örök életébe.
Miért függ össze a kereszt az isteni élettel? A keresztről legtöbbször a szenvedés, a halál jut eszünkbe. János evangélista számára Jézus keresztje az Isten életét, az Isten szeretetét jelenti. Hinni Jézusban nem csupán azt jelenti, elhiszem, hogy ő létezett, hanem hinni azt, hogy önmagát odaajándékozó szeretet az igaz felemelkedés. Aki így tud élni, az él igazán. Ez legyőzi a mai kígyók marásait: az önzést, a nagyravágyást, a birtokvágyat, az uralkodásvágyat. Ez az a világosság, amit Jézus hozott a világba, és aki ezt a világosságot elutasítja, önmagát a sötétségre ítéli. Amikor az önzés kísértése kerülget bennünket, mindig tekintsünk fel Krisztusra, aki azért jött, hogy megszabadítson bennünket és részesítsen az igazi, örök életben.

2015-03-15


______________________________

Az Úr elénk siet


Oz 6, 1-6
Éltre támaszt minket az Úr két nap múlva, és feltámaszt a harmadik napon – mondja Ozeás.
Persze, mindjárt a húsvéti három nap jut eszünkbe, de olyan mondanivalója van, amely ránk is vonatkozik.
Mindenikünk szívében ott él ez a remény. Annyi sikertelenség éri az embert ebben az életben. Annyira befejezetlen ez az élet, hogy el kell jönnie a halál után annak az új életnek, amely mindennek értelmet ad.
Megtérésre szólítja fel a népet a próféta, annak tudatában, hogy az Úr eléjük siet. Biztosan eljön, mint a hajnal. Megjön, mint a zápor, mint a tavaszi eső, amely megöntözi a földet. Nem vár, míg népe megjavul, hanem irgalmasan eléje siet. Bár hűtlen és állhatatlan a nép, mégis irgalmazni akar, új életet adni neki.
Az evangéliumban is erről van szó. A bűnös vámos megigazultan tért haza. Igaz ember lett belőle. Új életet kapott Istentől, mert teljesen, minden nyomorúságával együtt az Úr kezébe adta magát.
Az Úr ma minket is keres. Nem ott ül a trónján várva, hogy mikor leszünk hajlandók megtérni, megjavulni. Ami tőlünk függ, amit mi tehetünk, hogy úgy, ahogy vagyunk, mindenféle kertelés, szépítgetés nélkül az Úr kezébe adjuk magunkat, aki örömmel ölel magához. Ne rejtőzzünk el előle látva gyarlóságainkat, hanem engedjük, hogy irgalmas szeretettel átöleljen minket, és alakítson napról napra, új életet adva nekünk.


2015-03-14


______________________________

Megtérés


Oz 14, 2-10
Térj meg a te Uradhoz, Istenedhez! – mondja Ozeás próféta. Mit jelent megtérni? Nem azt mondja, hogy térj meg a jócselekedetekhez, az erényes élethez, hanem, Istenedhez. Csodálatos Ozeás. Nem azt ígéri, hogy mi majd megváltozunk, megjavulunk, hanem Istent kéri: vedd le rólunk gonoszságainkat; és az Úr sem azt mondja, hogy megbocsátja a hűtlenségüket, hanem, hogy meggyógyítja hűtlenségüket. A hűtlenség, a gonoszság olyan, mint a betegség. Mi nem vagyunk képesek kigyógyulni belőle. Isten a mi orvosunk. A változást ő fogja végbevinni bennünk. Ami tőlünk függ, hogy megtérjünk hozzá, minden képességünkkel felé forduljunk.
Ugyanezt mondja Jézus a mai evangéliumban. Két parancsról beszél. Az elsőben azt mondja, hogy szeressük Istent minden képességünkkel: értelmünkkel, érzelmeinkkel és akaratunkkal.
A másik hasonló ehhez? Nem hasonló egyáltalán. Azt akarja mondani, hogy összefüggenek. Szeresd testvéredet úgy, mint önmagadat. Abból, hogy szereted Istent, megszületik bennünk a képesség arra, hogy úgy tudjam szeretni a testvéremet is, mint önmagamat.
Megtérni nem csak azt jelenti, hogy ezután igyekszem komolyabban venni az elmélkedéseimet, vagy jobban odafigyelni a zsolozsmára. Ezt is jelentheti, de ennél többet: hogy Isten áll az életem központjában.
És ha ő áll a központban, ha ő a legfontosabb számomra, akkor persze, hogy tetszésére igyekszem lenni. Persze, hogy keresem a véle való gyakori találkozás lehetőségeit, és szívesen segítek, szívesen együtt működök vele az emberek megváltásának csodálatos művében, miközben én is tapasztalom, hogy az Úr engem is gyógyítgat.

2015-03-13


______________________________

Emlékezés


2015-03-11


______________________________

A megbocsátás


2015-03-10


______________________________

Alámerülés


2015-03-09


______________________________

Új templom a régi helyett


Egy olyan eseményről hallottunk az evangéliumban, amelyre nem számítottunk volna az alapján, amilyennek Jézust ismerjük. Szelíden viselte azt is, ha bántották. Megértő volt a tévedőkkel szemben. Senkit nem büntetett. Most mégis azt hallottuk, hogy erőszakkal kiűzött embereket a templomból, mégpedig olyanokat, akik semmi rosszat nem tettek, a magunk munkáját végezték.
Persze, ma is szívesen vennénk, hogy Jézus ostort fonjon, és rendet teremtsen ott, ahol az emberek hiszékenységéből egyesek meggazdagodnak. Azt se bánnánk, ha ostorral menne be azokba a bankokba, amelyek kihasználják az emberek szorult helyzetét, és kölcsöneikkel egy életre rabszolgáikká teszik őket. Oda is elmehetne, ahol anyagi érdekből háborúkat terveznek meg, nem törődve azzal, hogy hányan fognak meghalni, hányan lesznek földönfutókká.
Világosan kell látnunk, hogy Jézus prófétai gesztust hajt végre. A prófétai tettek meglepőek, szokatlanok. így hívják fel a figyelmet Isten üzenetére.
Mi az üzenete ennek a gesztusnak? Jézus azért jött, hogy megismertesse velünk, milyen igazából Isten, és megtanítson arra, hogyan kell Istenhez viszonyulni. Meg akarja tisztítani az Istennel való kapcsolatunkat az kereskedés, az üzletelés szennyétől.
Bár a kereskedők visszatértek a helyükre, miután Jézus eltávozott onnan, és folytatták üzleteléseiket, a főpapok szemében, akiknek hasznot hajtottak ezek az üzletek, Jézus gesztusa tűrhetetlen volt. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Elhatározták, hogy Jézust feltétlenül el kell tenni láb alól, mert veszélyezteti a templom bevételét.
Jézus ostort font. Ezzel ő is kifejezte a helyzet tarthatatlanságát. Már nincs helye tárgyalásnak, magyarázkodásnak. Malakiás próféta beszél arról, hogy majd eljön az Úr, és megtisztítja a templomot. „Hamarosan belép szentélyébe az Úr… de ki maradhat állva, amikor megjelenik?” Keresztelő János is ilyen hangnemben beszél az eljövendő Messiásról: „a fejsze már a fák gyökerén van. Kivágnak, és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt”.
Jézus kiűzi a kereskedőket, felborogatja a pénzváltók asztalát, de külön megszidja a galambárusokat. Kik szoktak galambokat bemutatni áldozatként? A szegények, akiknek nem volt elég pénzük arra, hogy bárányokat, meg ökröket vásároljanak. Jézus különösképpen haragszik azokra, akik kihasználják a szegények nyomorát, azért, hogy ők meggazdagodjanak. Gondoljunk csak az özvegyasszony két fillérjére. Akik zsebre vágták azt a két fillért is a többi pénzzel együtt, nem törődtek az özvegyasszonnyal. Csak Jézus tudta értékelni a felajánlását.
A tanítványoknak eszükbe jut az írás szava: „emészt a házadért való buzgóság.” Illés próféta mondta ezt, aki látva, hogy a nép eltávolodott az Isten imádásától, dühösen támadt a Baál-papokra és prófétákra, és megöleti őket. Azt hiszik, hogy Jézus vissza akarja állítani a tiszta Isten-imádást, úgy, ahogy azt Mózes törvénye előírja. Nem értették meg, hogy Jézus nem a régit akarja megtisztítani, hanem valami újat hoz, az új templomot.
Bontsátok le ezt a templomot – mondja. A tanítványok később értik meg, hogy Jézus a saját magáról beszél. Ő az a templom, ahol Istennel igazán találkozni lehet. Az a test, amelyet látnak meg fog halni, de a húsvétban létrejön a Krisztus teste, az Egyház.
Ebben az új templomban megszűnnek a régi templomban létező válaszfalak. Oda nem mehettek be a pogányok, a sánták, a vakok. Bennebb újabb válaszfal volt. Onnan nem mehettek bennebb a nők. Még bennebb csak a papok mehettek, és legbelül csak a főpap mehetett, ő is csak egy évben egyszer. Az új templomba mindenkinek van lehetősége bejutni, és itt nem állatokat áldoznak fel. Az egyetlen áldozat, amelyet Isten elvár tőlünk, a szeretetből fakadó jó cselekedet.
Űzzük ki mi is bátran a lelki életünkből mindazt, ami érdekből, és nem szeretetből történik, és ami elválaszt másoktól.

2015-03-08


______________________________

Az Atya jelenléte


2015-03-07


______________________________

Szégyen


Dán 9, 4-10
Dániel imádkozik, az Urral beszélget. Uram, mindig tiéd az igazság, és miénk a szégyen. Az olvasmányból világosan kiderül, hogy mit ért Dániel a szégyen alatt: beismerni, hogy ő és a választott nép vétkeztek. Ezért szégyellik magukat. Ez az egészséges szégyen, amire nagy szükségünk lenne. Ezt a hiányt fejezzük ki, amikor azt mondjuk pletykálás közben a másikról, hogy nem szégyelli magát, hogy ezt tette, vagy azt mondta. Csodálkozva nézem a hírekben ennek a szégyenérzetnek a hiányát. Sorra tartóztatják le a politikusokat, de mindenik ártatlannak mondja magát. Még egyet sem hallottam, hogy beismerte volna: igen, szégyellem magam, hogy ezt tettem. Szégyellem magam, hogy olyan pénzt fogadtam el, amiért nem dolgoztam meg.
Ma nem divat a szégyen, mert az emberekkel elhitették, hogy a szégyen egy beteges jelenség. És tényleg van beteges szégyen, amikor szégyelljük magukat azért, amilyenek vagyunk. Olyan dolgokért szégyenkezünk, amelyek nem tőlünk függenek. Ez beteges.
De az egészséges szégyen, más szóval tévedéseink beismerése nagy kincs.
Szégyellem magam az emberek előtt, nem azért, mert az elvárásaiknak nem sikerült megfelelnem, hanem, ha nem teljesítettem a kötelességeimet, feladataimat, ha becsaptam őket, ha visszaéltem a jóságukkal. Ilyenkor a szégyen segít abban, hogy beismerjem, és bocsánatot kérjek.
A szégyen segít önmagam megismerésében is. Látva hibáimat, eleséseimet, nem képzelem magam félistennek. Alázatosság nélkül nem lehet igaz ember lenni. Aki hibátlannak akar feltűnni, az képmutató.
És a szégyen segít beismerni a bűneimet s elfogadni az Istentől érkező megváltást. Csak az kárhozik el, aki a maga erejéből akar üdvözülni.


2015-03-02


______________________________

Nagyböjt második vasárnapja


A színeváltozás történetét hallottuk. A hagyomány a Tábor hegyét jelöli meg az esemény színhelyeként, az evangélium azonban nem jelöli meg a helyet. Tudjuk, hogy a Szentírásban a hegy többet jelent kint egy földrajzi alakzatot. A hegy az Istennel való találkozás helye. Ha tiszta sík helyen találkozik is valaki Istennel, a Szentírás hegyről fog beszélni, mert fel kell emelkedni az Isten gondolataihoz, az Isten terveihez ahhoz, hogy valaki találkozni tudjon vele.
Hat nappal a színeváltozás előtt Jézus a közeli szenvedéséről, haláláról, és feltámadásáról beszélt tanítványainak. Ők másképp képelték el az események Menetét. Dicsőséges, győzedelmes, sikeres Messiást akartak. Istennek azonban más tervei voltak. Szükség volt tehát arra, hogy gondolkodásukban változás történjen. A változás tehát nem Jézusban ment végbe, hanem az apostolok lelkében. Szükségük is volt erre a belső változásra, hogy a keresztre feszített Jézusban ne a vesztest, a legyőzöttet lássák, hanem annak a sikerét, ragyogását szemlélhessék, aki megváltotta a világot.
Ezen a hegyen minden megváltozik. Mi is tapasztaltuk, hogy amikor Istennel vagyunk, másképp gondolkodunk, más fényben látjuk az eseményeket, más szempontok szerint tartunk valamit jónak, sikernek, szépnek. Szükségünk van ezekre a pillanatokra, hogy mi is átalakuljunk. Míg ez a változás bennünk nem megy végbe, nem tudunk Jézus igazi tanítványai lenni. Nem tudunk testvéreink szolgálatára lenni. Nem tudunk érettük a magunk érdekeiről lemondani. Ha a világ szemével nézünk, nem látjuk ennek értelmét, szépségét, jóságát.
Jézus minket is hív, hogy menjünk fel vele a hegyre, hogy az ő fényének sugárzása alakítsa át világias gondolkodásunkat, érzéseinket, tetteinket, hogy inkább hasonlítsunk Jézushoz, mint a világhoz.

2015-03-01


______________________________