Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 |

Napi gondolatok

Megtérés


Oz 14, 2-10
Térj meg a te Uradhoz, Istenedhez! – mondja Ozeás próféta. Mit jelent megtérni? Nem azt mondja, hogy térj meg a jócselekedetekhez, az erényes élethez, hanem, Istenedhez. Csodálatos Ozeás. Nem azt ígéri, hogy mi majd megváltozunk, megjavulunk, hanem Istent kéri: vedd le rólunk gonoszságainkat; és az Úr sem azt mondja, hogy megbocsátja a hűtlenségüket, hanem, hogy meggyógyítja hűtlenségüket. A hűtlenség, a gonoszság olyan, mint a betegség. Mi nem vagyunk képesek kigyógyulni belőle. Isten a mi orvosunk. A változást ő fogja végbevinni bennünk. Ami tőlünk függ, hogy megtérjünk hozzá, minden képességünkkel felé forduljunk.
Ugyanezt mondja Jézus a mai evangéliumban. Két parancsról beszél. Az elsőben azt mondja, hogy szeressük Istent minden képességünkkel: értelmünkkel, érzelmeinkkel és akaratunkkal.
A másik hasonló ehhez? Nem hasonló egyáltalán. Azt akarja mondani, hogy összefüggenek. Szeresd testvéredet úgy, mint önmagadat. Abból, hogy szereted Istent, megszületik bennünk a képesség arra, hogy úgy tudjam szeretni a testvéremet is, mint önmagamat.
Megtérni nem csak azt jelenti, hogy ezután igyekszem komolyabban venni az elmélkedéseimet, vagy jobban odafigyelni a zsolozsmára. Ezt is jelentheti, de ennél többet: hogy Isten áll az életem központjában.
És ha ő áll a központban, ha ő a legfontosabb számomra, akkor persze, hogy tetszésére igyekszem lenni. Persze, hogy keresem a véle való gyakori találkozás lehetőségeit, és szívesen segítek, szívesen együtt működök vele az emberek megváltásának csodálatos művében, miközben én is tapasztalom, hogy az Úr engem is gyógyítgat.

2015-03-13


______________________________

Emlékezés


2015-03-11


______________________________

A megbocsátás


2015-03-10


______________________________

Alámerülés


2015-03-09


______________________________

Új templom a régi helyett


Egy olyan eseményről hallottunk az evangéliumban, amelyre nem számítottunk volna az alapján, amilyennek Jézust ismerjük. Szelíden viselte azt is, ha bántották. Megértő volt a tévedőkkel szemben. Senkit nem büntetett. Most mégis azt hallottuk, hogy erőszakkal kiűzött embereket a templomból, mégpedig olyanokat, akik semmi rosszat nem tettek, a magunk munkáját végezték.
Persze, ma is szívesen vennénk, hogy Jézus ostort fonjon, és rendet teremtsen ott, ahol az emberek hiszékenységéből egyesek meggazdagodnak. Azt se bánnánk, ha ostorral menne be azokba a bankokba, amelyek kihasználják az emberek szorult helyzetét, és kölcsöneikkel egy életre rabszolgáikká teszik őket. Oda is elmehetne, ahol anyagi érdekből háborúkat terveznek meg, nem törődve azzal, hogy hányan fognak meghalni, hányan lesznek földönfutókká.
Világosan kell látnunk, hogy Jézus prófétai gesztust hajt végre. A prófétai tettek meglepőek, szokatlanok. így hívják fel a figyelmet Isten üzenetére.
Mi az üzenete ennek a gesztusnak? Jézus azért jött, hogy megismertesse velünk, milyen igazából Isten, és megtanítson arra, hogyan kell Istenhez viszonyulni. Meg akarja tisztítani az Istennel való kapcsolatunkat az kereskedés, az üzletelés szennyétől.
Bár a kereskedők visszatértek a helyükre, miután Jézus eltávozott onnan, és folytatták üzleteléseiket, a főpapok szemében, akiknek hasznot hajtottak ezek az üzletek, Jézus gesztusa tűrhetetlen volt. Ez volt az utolsó csepp a pohárban. Elhatározták, hogy Jézust feltétlenül el kell tenni láb alól, mert veszélyezteti a templom bevételét.
Jézus ostort font. Ezzel ő is kifejezte a helyzet tarthatatlanságát. Már nincs helye tárgyalásnak, magyarázkodásnak. Malakiás próféta beszél arról, hogy majd eljön az Úr, és megtisztítja a templomot. „Hamarosan belép szentélyébe az Úr… de ki maradhat állva, amikor megjelenik?” Keresztelő János is ilyen hangnemben beszél az eljövendő Messiásról: „a fejsze már a fák gyökerén van. Kivágnak, és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt”.
Jézus kiűzi a kereskedőket, felborogatja a pénzváltók asztalát, de külön megszidja a galambárusokat. Kik szoktak galambokat bemutatni áldozatként? A szegények, akiknek nem volt elég pénzük arra, hogy bárányokat, meg ökröket vásároljanak. Jézus különösképpen haragszik azokra, akik kihasználják a szegények nyomorát, azért, hogy ők meggazdagodjanak. Gondoljunk csak az özvegyasszony két fillérjére. Akik zsebre vágták azt a két fillért is a többi pénzzel együtt, nem törődtek az özvegyasszonnyal. Csak Jézus tudta értékelni a felajánlását.
A tanítványoknak eszükbe jut az írás szava: „emészt a házadért való buzgóság.” Illés próféta mondta ezt, aki látva, hogy a nép eltávolodott az Isten imádásától, dühösen támadt a Baál-papokra és prófétákra, és megöleti őket. Azt hiszik, hogy Jézus vissza akarja állítani a tiszta Isten-imádást, úgy, ahogy azt Mózes törvénye előírja. Nem értették meg, hogy Jézus nem a régit akarja megtisztítani, hanem valami újat hoz, az új templomot.
Bontsátok le ezt a templomot – mondja. A tanítványok később értik meg, hogy Jézus a saját magáról beszél. Ő az a templom, ahol Istennel igazán találkozni lehet. Az a test, amelyet látnak meg fog halni, de a húsvétban létrejön a Krisztus teste, az Egyház.
Ebben az új templomban megszűnnek a régi templomban létező válaszfalak. Oda nem mehettek be a pogányok, a sánták, a vakok. Bennebb újabb válaszfal volt. Onnan nem mehettek bennebb a nők. Még bennebb csak a papok mehettek, és legbelül csak a főpap mehetett, ő is csak egy évben egyszer. Az új templomba mindenkinek van lehetősége bejutni, és itt nem állatokat áldoznak fel. Az egyetlen áldozat, amelyet Isten elvár tőlünk, a szeretetből fakadó jó cselekedet.
Űzzük ki mi is bátran a lelki életünkből mindazt, ami érdekből, és nem szeretetből történik, és ami elválaszt másoktól.

2015-03-08


______________________________

Az Atya jelenléte


2015-03-07


______________________________

Szégyen


Dán 9, 4-10
Dániel imádkozik, az Urral beszélget. Uram, mindig tiéd az igazság, és miénk a szégyen. Az olvasmányból világosan kiderül, hogy mit ért Dániel a szégyen alatt: beismerni, hogy ő és a választott nép vétkeztek. Ezért szégyellik magukat. Ez az egészséges szégyen, amire nagy szükségünk lenne. Ezt a hiányt fejezzük ki, amikor azt mondjuk pletykálás közben a másikról, hogy nem szégyelli magát, hogy ezt tette, vagy azt mondta. Csodálkozva nézem a hírekben ennek a szégyenérzetnek a hiányát. Sorra tartóztatják le a politikusokat, de mindenik ártatlannak mondja magát. Még egyet sem hallottam, hogy beismerte volna: igen, szégyellem magam, hogy ezt tettem. Szégyellem magam, hogy olyan pénzt fogadtam el, amiért nem dolgoztam meg.
Ma nem divat a szégyen, mert az emberekkel elhitették, hogy a szégyen egy beteges jelenség. És tényleg van beteges szégyen, amikor szégyelljük magukat azért, amilyenek vagyunk. Olyan dolgokért szégyenkezünk, amelyek nem tőlünk függenek. Ez beteges.
De az egészséges szégyen, más szóval tévedéseink beismerése nagy kincs.
Szégyellem magam az emberek előtt, nem azért, mert az elvárásaiknak nem sikerült megfelelnem, hanem, ha nem teljesítettem a kötelességeimet, feladataimat, ha becsaptam őket, ha visszaéltem a jóságukkal. Ilyenkor a szégyen segít abban, hogy beismerjem, és bocsánatot kérjek.
A szégyen segít önmagam megismerésében is. Látva hibáimat, eleséseimet, nem képzelem magam félistennek. Alázatosság nélkül nem lehet igaz ember lenni. Aki hibátlannak akar feltűnni, az képmutató.
És a szégyen segít beismerni a bűneimet s elfogadni az Istentől érkező megváltást. Csak az kárhozik el, aki a maga erejéből akar üdvözülni.


2015-03-02


______________________________

Nagyböjt második vasárnapja


A színeváltozás történetét hallottuk. A hagyomány a Tábor hegyét jelöli meg az esemény színhelyeként, az evangélium azonban nem jelöli meg a helyet. Tudjuk, hogy a Szentírásban a hegy többet jelent kint egy földrajzi alakzatot. A hegy az Istennel való találkozás helye. Ha tiszta sík helyen találkozik is valaki Istennel, a Szentírás hegyről fog beszélni, mert fel kell emelkedni az Isten gondolataihoz, az Isten terveihez ahhoz, hogy valaki találkozni tudjon vele.
Hat nappal a színeváltozás előtt Jézus a közeli szenvedéséről, haláláról, és feltámadásáról beszélt tanítványainak. Ők másképp képelték el az események Menetét. Dicsőséges, győzedelmes, sikeres Messiást akartak. Istennek azonban más tervei voltak. Szükség volt tehát arra, hogy gondolkodásukban változás történjen. A változás tehát nem Jézusban ment végbe, hanem az apostolok lelkében. Szükségük is volt erre a belső változásra, hogy a keresztre feszített Jézusban ne a vesztest, a legyőzöttet lássák, hanem annak a sikerét, ragyogását szemlélhessék, aki megváltotta a világot.
Ezen a hegyen minden megváltozik. Mi is tapasztaltuk, hogy amikor Istennel vagyunk, másképp gondolkodunk, más fényben látjuk az eseményeket, más szempontok szerint tartunk valamit jónak, sikernek, szépnek. Szükségünk van ezekre a pillanatokra, hogy mi is átalakuljunk. Míg ez a változás bennünk nem megy végbe, nem tudunk Jézus igazi tanítványai lenni. Nem tudunk testvéreink szolgálatára lenni. Nem tudunk érettük a magunk érdekeiről lemondani. Ha a világ szemével nézünk, nem látjuk ennek értelmét, szépségét, jóságát.
Jézus minket is hív, hogy menjünk fel vele a hegyre, hogy az ő fényének sugárzása alakítsa át világias gondolkodásunkat, érzéseinket, tetteinket, hogy inkább hasonlítsunk Jézushoz, mint a világhoz.

2015-03-01


______________________________

Istenhez hasonlítunk


Az első olvasmányban Isten a népével beszél, és azt kéri tőle, hogy tartsa meg szívből – lélekből a parancsait. Ígéri, hogy ha megteszi, a legdicsőségesebb néppé teszi őket. Mi is lehet egy nép számára nagyobb teljesítmény, mint hogy ő legyen a legdicsőségesebb?
Jézus is parancsokról beszél, de az ő parancsai ember számára lehetetlennek tűnnek. Csak hogy Jézus, amit kér, ő maga végbe is viszi bennünk. Másképp nem is lehetne szeretni ellenségeinket. Ha hajlandók vagyunk vele együttműködni, azt ígéri, hogy Istenhez leszünk hasonlók. Ez az igazi dicsőség, amely ránk vár! Ha csak kissé is sikerül javát keresni annak, aki bántott, aki rosszat tett nekünk, máris kezdünk Istenhez hasonlítani.

2015-02-28


______________________________

Nekünk drukkol


Ez 18, 21-28
Ezekiel próféta úgy beszél, mintha az ő szavai által Isten szólna. Így nem csak halljuk Istent, hanem az érzelemvilága is bepillantást nyerünk. Azt mondja: „talán örömöm telik a bűnös halálában? Inkább azt akarom, hogy letérjen útjáról és éljen.
Értitek? Istent úgy képeljük el, mint aki ítélkezik az emberek tettei felett, de itt azt hallottuk, hogy Isten nem ítél el senkit, hanem a gonosz saját magát ítéli el. Elkövetett gonoszsága okozza vesztét. Isten nem pártatlanul figyeli az eseményeket, hanem az ember oldalán ál, az embernek drukkol. Isten azt szeretné, hogy meg tudjunk térni és éljünk és képesnek is lát bennünket erre. Jobban bízik bennünk, mint mi önmagunkban.
Azt ne várjuk el tőle, hogy jóváhagyja azt, ami nincs rendben, nem nyugszik bele abba, hogy mi csak ennyire vagyunk képesek, csak ennyi sikerült, hanem, ha kérjük, elfogadjuk a segítségét, örömmel segít.
És ha én megtapasztaltam, hogy Isten számára nincs lehetetlen, hogy engem is képes szabaddá tenni a láncaimtól, én is tanulgatni kezdem az ő szemével nézni a testvéreimet. Nem a bírájuk vagyok, hanem meglátom bennünk azt az embert, akivé lenniük kellene. Az ő oldalukon állok a küzdelmeikben. Amikor azt mondom a testvéremnek: javadat akarom – szavaim által Isten szól hozzá.


2015-02-27


______________________________