Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 | 131 |

Napi gondolatok

Mondjuk ki!


Csel 13, 13-25
Pál és Barnabás eljutottak a pizidiai Antiókiába, és ott bementek szombaton a zsinagógába. A zsidóknál nem csak a rabbi beszélhetett a zsinagógában az összejöveteleik alkalmával többieknek, hanem minden nagykorú férfi. Pálékat is megkérdezték, hogy nem szeretnének-e szólni. Pál el is kezdett beszélni. Nálunk a szentmisén nincs erre lehetőség, a liturgikus szabályok ezt nem teszik lehetővé, de a közösségépítés szempontjából annál inkább szükséges, hogy a lelki kincseinkről tudjunk egymással közösen is beszélni. Isten mindenikünkön keresztül üzen a közösségünknek, ha van türelmünk, és alázatosságunk, hogy odafigyeljünk arra, amit testvérünk mond.
Miről is beszélt Szent Pál? Röviden vázolta az üdvösség történetét, egészen Jézus eljöveteléig. Jó kimondani néha azt, ami a másikban zavar, vagy a közösség életében nincs rendben, de még inkább szükség lenne elmondani, ha felismerjük Isten működését testvérünkben, a közösségünkben. Nagyobb örömben tudunk élni, ha egymást emlékeztetjük arra, hogy az Úr közöttünk van.


2015-04-30


______________________________

Húsvét 4. vasárnapja


A jó pásztor alakja mindig kedves volt a keresztények számára. Szeretjük Jézust a mi jó pásztorunknak tekinteni.
Én vagyok a jó pásztor – mutatkozik be Jézus. Én vagyok, ez a Szentírásban Isten neve. Jézusban Isten mutatkozik be, mert eddig tévesen ismertük. Azt hittük, hogy Isten az, aki parancsolgat, aki elítél, aki elvárja, hogy szolgáljanak neki. Olvastam egy felmérésről. Az embereket arról kérdezték, hogy hisznek-e Istenben. Csupán 5% mondta magát hitetlennek, de csak 22% hitt Isten jóságában. A többiek félnek Istentől. Veszedelmes ilyen istenben hinni, mert ezek az emberek félelmetessé tudják tenni a mások életét is, saját félelmeik hatására.
Ma tehát Isten úgy mutatkozik be, mint aki szép, vonzó, akit könnyű szeretni. Öröm számunkra, hogy ilyen Istenünk van.
A jó pásztor életét adja a juhaiért. Nem csupán arról van szó, hogy meghal értük, hanem hogy érettük él. Jobban, mint ahogy egy édesanya a gyermekéért él. Számíthatsz rá, bármilyen helyzetben, nem hagy magadra, nem fordít hátat neked, bármilyen rossza tettél, akkor is szeret, akkor is fontos vagy neki.
Ellentéte a jó pásztornak a béres, aki csupán érdekből tesz mindent. Nem érdekli egyéb, csak a munkája után járó fizetése. Lehetünk mi is ilyen béresek, ha az Istennel való kapcsolatunk csupán a mi érdekünket szolgálja. Csak azért igyekszünk teljesíteni Isten elvárásait, hogy jutalomban részesüljünk, hogy kiérdemeljük a mennyországot.
A béres a farkas láttára elmenekül, menti önmagát, nem védi meg a juhokat. Minden időknek megvannak a maga farkasai. Néha észrevétlenül osonnak a nyáj közé. Ma ilyen farkas lehet a többség véleménye. Megváltoztak az idők, ma már mindenki ezt teszi, miért ne tennénk mi is? Olyan eszményképeket állítanak elénk, akik nem élnek hiteles életet, de úgy mutatkoznak előttünk, mintha boldogok lennének. Ha Jézussal együtt vagyunk, ő megvéd minket ezektől a farkasoktól.
Nem csak kívülről támadnak ránk a farkasok, hanem belülről is. Büszkeségünk megakadályoz abban, hogy tévedéseinket, gyengeségeinket elismerjük, hogy segítséget kérjünk. Félénkségünk megakadályoz abban, hogy azt a szépet megvalósítsuk életünkben, amelyre képesek lennénk.
Egymásnak is farkasai vagyunk, amikor nem értékeljük azt a jót, szépet, amit a testvérünk tett, hanem a hibáit kezdjük az elismerés helyett emlegetni.
Jézus, a mi pásztorunk meg szeretne óvni mindettől minket, mert törődik velünk, mert fontosak vagyunk neki. Azt szeretné, hogy kiteljesedjen az életünk, hogy boldogak legyünk.
A jó pásztor másik jellemzője, hogy ismeri juhait. Ismerni nem csupán néhány adat ismeretét jelenti, hanem kölcsönös megismerést, mely a sok párbeszédben, együtt töltött idő közben alakul ki. Jobban ismer bennünket, mint mi önmagunkat, és képes azt nyújtani nekünk, ami leginkább a javunkat szolgálja.
Jézus, a jó pásztor egyénileg mindenikünkkel törődik, de egy nyájba akar gyűjteni, ahol jó testvérekként tudunk együtt élni. Ebben a munkában segítőtársakat választ, akik az ő nevében, jó pásztorokként gondoskodjanak testvéreinkről. Ők is életüket adják a rábízottakért, megóvják őket a farkasoktól, és összegyűjtsék őket Jézus nyájába. Ezért, ma különösképpen imádkozunk papi és szerzetesi hivatásokért, és azokért, akik erre a hívásra igent mondtak, hogy Jézusnak jó bojtárai tudjanak lenni.

2015-04-26


______________________________

Szent Márk


2015-04-25


______________________________

Ebben a helyzetben is


Csel 8, 1-8
Az apostolok cselekedetei, mint ahogy általában az Újszövetség könyvei, nem csupán az eseményeket akarják közölni, hanem teológiai mondanivalójuk van: Jézus Krisztus tovább működik egyháza tagjain keresztül. Láthattuk, hogy Szent István diakónus esete mennyire hasonló Jézus történetéhez. A magatartása is hasonló Jézus magatartásához. Megbocsát azoknak, akik megölik. Fülöp is ugyanazokat a jeleket műveli, mint Jézus.
Vélük ellentétben mutatja be Saul történetét, hogy annál nyilvánvalóbb legyen a változás, amit a Jézussal való találkozás végbevisz az életében.
A mai résznek is van sajátos mondanivalója: az üldözések az egyház javára válnak. Saul ártani akart a keresztényeknek, de arra ösztönözte őket, hogy szétszóródjanak, és mindenütt hirdessék az evangéliumot.
Személy szerint bizonyára nem esett jól nekik, hogy menekülniük kell, de utólag örültek, mikor látták, hogy elterjedt az evangélium.
Az első missziós területük Szamaria földje volt. Ezek a lenézett, megvetett emberek voltak az elsők, akik befogadták a kereszténységet.
Épp a tegnap esete beszélgettünk arról, hogy könnyű a kellemes helyzetekben felismerni Istennek a segítségét, de nincs olyan kellemetlen, szenvedésekkel teli helyzet, amelyben nem építhetjük az Isten Országát. Betegségben, börtönben, idegenek között, mindenütt tanúságot tehetek a feltámadt Krisztusról. Kis Szent Teréz is ezt mondta a maga jámbor stílusában, hogy szeretne a pokolba kerülni, hogy ott is legyen valaki, aki szereti Istent.
Ne azt kérdezzem tehát nehéz helyzetemben, hogy Isten miért engedte meg ezt a szenvedést, hanem azt, hogy ebben a helyzetben kik előtt tehetek tanúságot a hitemről?

2015-04-22


______________________________

Változás


Csel 6, 8-15
Szent István első vértanú történetében, mintha Jézus története ismétlődne. A vádak is ugyanazok: a törvény, és a templom ellen beszél. A hamis tanúk állítása szerint István kijelentette, hogy majd ha eljön a názáreti Jézus, lerombolja a templomot, és megváltoztatja a szokásokat. Jézus is ezt mondta: bontsátok le ezt a templomot, és én harmadnapra felépítem azt. A szokásokról is hasonlóképp beszélt: a régik ezt mondtak… én pedig azt mondom…
De ha István is ezeket mondta, akkor miért nevezi ezeket a tanúkat Lukács hamis tanúknak?
Mert, amit mondanak igaz, de nem az igazság. Jézus nem fog templomot rombolni, sem új szokásokat elrendelni. A változás azok lelkében zajlik, akik hisznek benne. Ők lesznek Isten új temploma, és az új szokásuk a szeretet.
A vádlói azonban nem akarják megtudni az igazságot. Bár Istvánt olyannak látják, mint egy angyalt, mégis az életére törnek.
Milyen is egy angyal? Jóságos, szelíd, ártatlan? Nem hiszem, hogy erre gondoltak. Az angyal a Szentírásban Isten küldöttje, Isten üzenetének a hordozója. A főtanács tagjai látják tehát, hogy István olyan, mint egy angyal, vagyis Isten nevében beszél, mint ahogy Jézusról is tudták, hogy ő a Messiás, mégis halálra ítélték mindkettőt, azért, hogy ne változzon semmi.
Jézus az én életemben is változást akar. Hamis tanú, aki csak a külső változásokat emeli ki, lemondásokról, megkövetelt fegyelemről, a sok imádságról beszél, amikor szerzetesi életről, vagy keresztény életről van szó. Nem akarja megérteni, hogy nem ez a lényeg. Ezek külső dolgok. A lényeg a szívben történik.
Hiszek Jézusban, és engedem, hogy romboljon, és építsen, alakítson, irányítsa az életemet.
Az evangéliumban is azt hallottuk, hogy az Istennek tetsző élet az, ha hiszek abban, akit küldött. Isten Jézust küldte közénk, benne hiszünk, de nap, mint nap érkeznek Isten küldöttei, az angyalok is, a mi testvéreink, Isten üzenetével.


2015-04-20


______________________________

Személyes kapcsolat


2015-04-19


______________________________

Igeszolgálat


2015-04-18


______________________________

Szent Pál


Azt láttuk, hogy az ószövetségben szereplő hivatástörténetek hasonlítanak az újszövetségiekhez. Mindkettőben van egy meghatározó esemény. Az ószövetségben az egyiptomi fogságból való kiszabadítás ez a fontos esemény. Ez meghatározza a nép további sorsát és az Istennel való kapcsolatát. Az újszövetség ezt a szerepet a húsvéti esemény tölti be.
A kettő között azonban lényeges különbség van. Míg az ószövetségben a nép törvényt kap, amihez igazodnia kell, az újszövetségben a Krisztus révén Isten fiai lettünk. Az erkölcsi magatartásunk nem a törvény betartásának a következménye, hanem a keresztségben kapott kegyelemnek a külső megnyilvánulása. Isten már nem kívülről ad szabályokat, törvényeket, hanem a lelkünkben működik.
Itt gondolhatunk például a Szent Pál megtérésének történetére, amit maga Szent Pál négyszer is elmesél, jelezve, hogy ez fontos esemény, nem csak az ő életében, hanem mindenikünk életében is. Mint ahogy őt a Damaszkuszi úton megragadta, úgy minket is.
Szent Pál attól a pillanattól kezdve a rá jellemző buzgósággal törekszik, szalad a jutalomért, de a jutalom nem jólét, vagy ígéret földje, mint az ószövetségben, hanem maga az Úr Krisztus. Szenet Pál attól a pillanattól kezdve nem tud Krisztus nélkül élni. Már nem a törvény teljesítésétől, hanem egyedül Krisztustól várja az üdvösséget. Minden gondolatának és cselekedetének Krisztus a mozgatója.
Úgy gondolom, nem kell ezeket sokat alkalmazni a magunk életére. Isten nem arra hívott, hogy valamilyen feladatot teljesítsünk, hanem, hogy megtapasztaljuk a megváltás erejét a magunk életében, és erről tanúságot tegyünk.


2015-04-17


______________________________

A lelkesedés


2015-04-16


______________________________

Hivatás az Újszövetségben


A hivatás az Újszövetségben.
Miként Ábrahám esetében láttuk, a tanítványok meghívása is azonnali parancsteljesítés-stílusban történik. Az apostolok szó nélkül mindent elhagynak, és követik az Urat. Nem a meghívott személy a fontos, hanem az Úr. A szőlőmunkásokról szóló példabeszéd is azt mutatja, hogy nem a munkás a fontos, hanem az Úr, aki nem a teljesítmény alapján, nem a munkások kritériumai alapján fizet a nap végén.
A Krisztus követése nagyon radikális kell, hogy legyen. Ezt mutatják a példabeszédek. A lakomára meghívottaknak is azonnal válaszolniuk kellett volna a meghívása.
Jézus, amikor tanítványait kettesével szétküldi prédikálni, ugyanazt a hatalmat kapják meg, amellyel Jézus rendelkezik. Valójában a tanítványok tevékenysége Jézus működésének a kiterjesztése.
Azt is látjuk, hogy mielőtt bárkit feladattal bízna meg Jézus, előbb meghívja, hogy vele legyen. Gondoljunk csak az első tanítványokra, akik Keresztelő János útmutatására indultak el követni Jézust. Azt mondja az evangélium, hogy aznap nála maradtak.
Jó tudatosítani, hogy a mi hivatásuk főszereplője sem mi vagyunk, hanem az Úr Jézus, aki általunk akar működni. Az ő nevében, és az ő erejével dolgozunk.
Az Úr nem elégszik meg azzal, hogy valami nyújtunk mi is magunkból. Radikális önátadást kér tőlünk, olyannyira, hogy sosem leszünk képesek azt ebben az életben teljesíteni. Ezért mindig bennünk bujkál egy fajta elégedetlenség, annak a tudata, hogy még nem adtuk át egészen magunkat, és, hogy Isten segítségével ennél többre képesek vagyunk.
Mégsem élünk állandó elégedetlenkedésben, önvádaskodásban, mert a hivatásunkban a legszebb az, hogy az Úrral lehetünk.


2015-04-15


______________________________