Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 |

Napi gondolatok

Jó illat


Iz 42, 1-7
A mai olvasmányban Izajás az Úr szolgájának a küldetéséről beszél. Azért jön az Úr szolgája, hogy megszabadítsa a népét. Mi tudjuk, hogy a szolga kifejezés a Szentírásban, nem megalázó megnevezés, ellenkezőleg. A szolga volt az úrnak a legközelebbi munkatársa. Ő ismerte leginkább urának tervét és őt bízta meg annak a végrehajtásával. Isten terve az ő népének megszabadítása. Ezért, az Úr szolgája szelíden bánik a gyengékkel. A megroppant nádszálat nem töri el, a pislákoló mécsbelet nem oltja ki. Megnyitja a vakok szemét, kiszabadítja a börtönből a foglyokat, a sötétségből a világosságra vezet.
Az Úr ezt a csodálatos megváltói művet rajtunk keresztül akarja folytatni és beteljesíteni. Ha körülnézünk, azt látjuk, hogy nagyon sok ember élete olyan, mint a megroppant nád, mint a pislákoló mécses. Nagyon sok embernek szüksége van a világosságra. Nagyon sok ember sínylődik a bűn rabságában. Hogy tudnánk mi ezeken segíteni. Lehet, mi is úgy gondoljuk, hogy, ha sok pénzünk lenne, ha megfelelő eszközeink lennének, sokkal több jót tehetnénk, mint most. Az evangéliumbeli Júdás is így gondolkodott. Azt a drága olajt föl lehetett volna használni a szegények megsegítésére.
A legnagyobb jó, amit tehetünk, ha megtelik a mi házunk, a mi közösségünk a Krisztus iránti szeretetünk jó illatával.
Most, a nagyhét elején ezzel a gondolattal szeretnék indulni. Mielőtt tennék valamit Krisztus nevében, vagy Krisztusért, az iránta való szeretetemet próbálom kifejezni, hogy mindaz, amit teszek, vagy mondok, ebből a szeretetből forrásozzék.

2015-03-30


______________________________

Újszövetség


2015-03-26


______________________________

Helyet kér


Kilenc hónappal karácsony előtt megszakítjuk nagyböjti készületünket, hogy Jézus megtestesülésének kezdeti pillanatáról elmélkedjünk. Isten készül közénk jönni, hogy megmutassa nekünk Isten igazi arcát. Hogy Isten elérhető legyen számunkra, emberré lett.
Az ember nehezen képzeli el Istent, és amikor elképzelni, azonosítja a maga félelmeivel, és azt hiszi, hogy Isten egy hatalmas és kegyetlen uralkodó, aki hamar megharagszik, ezért igyekezni kell haragját szertartásokkal, áldozatokkal, imákkal lecsillapítani.
Isten elhatározta, hogy emberré lesz, hogy jobban meg tudjuk érteni, ki ő, milyen ő.
Hol akart belépni a mi világunkba? Rómában, amely a világon uralkodott? Athénban, a kor kulturális központjában? Vagy Jeruzsálemben, a szent városban? Nem. Isten Galileát választotta ki, és ott egy jelentéktelen helységet, Názáretet. Nem volt valami jó híre Názáretnek. Natanael is azt mondta, mikor hírül adták neki, hogy megtalálták a Messiást: jöhet-e valami jó Názáretből? A farizeusok is ezt mondták Nikodémusnak: tanulmányozd az írásokat, és látni fogod, Galileából nem származik próféta.
Ebben az értéktelennek látszó helységben Isten angyala egy szüzet keres meg. Abban az időben azt a nőt, akinek nem volt gyermeke, kevésre értékelték. így is beszél róla az evangélium. Egy szűzhöz, a sok közül. Csak utána mondja a nevét. Már ez által Isten tanít bennünket, hogy őt ne rendkívüli helyeken, ne rendkívüli alkalmakkor keressük, hanem a hétköznapjainkban, a szürke, közönséges életünk különféle helyzeteiben.
Ott, ahol élek, abban, amivel dolgozom, Isten engem is megtalál, és engem is megkérdez, hajlandó vagyok-e helyet adni számára az életemben, hogy ott megtestesüljön. Rajtam keresztül akar Jézus találkozni az emberekkel.

2015-03-25


______________________________

Zúgolódás


2015-03-24


______________________________

Maradunk?


Jn 8, 1-11
Egy jól felépített csapdát állítottak Jézusnak. Egy házasságtörésen ért asszonyt vittek elé. A főtanács halálra ítélte, de a római törvény a halálítélet jogát magának tartotta fenn. Jézus az elnyomók pártjára áll, vagy elfogadja a főtanács ítéletet? És Jézus írni kezdett a földre. Nem a homokba, hanem a kőre, hisz a templom udvarában tartózkodott, és az kővel volt kirakva. Isten a törvényt kőbe véste a Sinai hegyén, de az emberek ezt meghamisították a maguk ízlése szerint.
Ez az asszony megcsalta a férjét, de ez a nép megcsalta az ő Istenét, eltorzítva Isten szándékát.
Mivel hamisították meg a törvényt? Azzal, hogy az Istennel való kapcsolatot szabályokká alacsonyították, melyek alapján el lehet ítélni embereket. Az olvasmányban halottuk, hogy ezen szabályok értelmében ártatlanul akarták Zsuzsannát halálra ítélni olyan bűnért, melyet ők szerettek volna elkövetni.
Az evangéliumban azzal vannak elfoglalva, hogy egy vétkező asszonyt elítéljenek, de a közöttük lévő Istent elutasítják. Jézus újra akarja írni a törvényt, új alapokra akarja helyezni a mi életünket, ahol a központban Isten, és csakis Isten van. Ha ő a legfontosabb, akkor maradunk, akkor is, ha bűnösök vagyunk, de ha nem ő a legfontosabb, jobb, ha mi is elsomfordálunk.


2015-03-23


______________________________

Elítélés és megbocsátás


2015-03-21


______________________________

Nagyböjt negyedik vasárnapja


A mai evangéliumban Jézus Nikodémussal beszélget. Nikodémus egy farizeus volt, a nép vezetőinek egyike. Őszinte és nyílt ember volt, akit megdöbbentette Jézus magatartása és meg akarta tudni a valóságot. Ezért éjszaka titokban elment Jézushoz, hogy beszélgessen vele. A mai evangéliumi részben tehát Jézus beszél Nikodémusnak: amint Mózes a pusztában felemelte a rézkígyót, úgy fogják felemelni az emberfiát is.
A számok könyvében olvashatjuk ezt az eseményt. A pusztában a nép a vándorlása alatt olyan vidékre ért, ahol sok kígyó volt. Mózes egy rézkígyót készített, és feltette egy fára. Aki erre a rézkígyóra felnézett, meggyógyult a kígyó marásából.
Mi tudjuk, hogy Jézus, mikor arról beszél, hogy őt majd felemelik, a keresztre feszítésre gondol. És ez nem csak róla szól, mert aki hisz benne, annak örök élete lesz.
Jézus mikor örök életről beszél, nem arra gondol, hogy majd a halálunk után, ha jók leszünk, eljutunk a mennyországba és ott örökké boldogan élünk, hisz az ember élete véges. Megszülettünk, és meg fogunk halni. Egyedül Isten élete örök, és aki hisz Jézusban, az Isten életében vesz részt. Biológiailag ő is meghal, de Istenben örökre él. És ez nem a halála után kezdődik, hanem már most, ebben az életben elkezdődik ez az örök élet. Már ebben az életben bekapcsolódik Isten örök életébe.
Miért függ össze a kereszt az isteni élettel? A keresztről legtöbbször a szenvedés, a halál jut eszünkbe. János evangélista számára Jézus keresztje az Isten életét, az Isten szeretetét jelenti. Hinni Jézusban nem csupán azt jelenti, elhiszem, hogy ő létezett, hanem hinni azt, hogy önmagát odaajándékozó szeretet az igaz felemelkedés. Aki így tud élni, az él igazán. Ez legyőzi a mai kígyók marásait: az önzést, a nagyravágyást, a birtokvágyat, az uralkodásvágyat. Ez az a világosság, amit Jézus hozott a világba, és aki ezt a világosságot elutasítja, önmagát a sötétségre ítéli. Amikor az önzés kísértése kerülget bennünket, mindig tekintsünk fel Krisztusra, aki azért jött, hogy megszabadítson bennünket és részesítsen az igazi, örök életben.

2015-03-15


______________________________

Az Úr elénk siet


Oz 6, 1-6
Éltre támaszt minket az Úr két nap múlva, és feltámaszt a harmadik napon – mondja Ozeás.
Persze, mindjárt a húsvéti három nap jut eszünkbe, de olyan mondanivalója van, amely ránk is vonatkozik.
Mindenikünk szívében ott él ez a remény. Annyi sikertelenség éri az embert ebben az életben. Annyira befejezetlen ez az élet, hogy el kell jönnie a halál után annak az új életnek, amely mindennek értelmet ad.
Megtérésre szólítja fel a népet a próféta, annak tudatában, hogy az Úr eléjük siet. Biztosan eljön, mint a hajnal. Megjön, mint a zápor, mint a tavaszi eső, amely megöntözi a földet. Nem vár, míg népe megjavul, hanem irgalmasan eléje siet. Bár hűtlen és állhatatlan a nép, mégis irgalmazni akar, új életet adni neki.
Az evangéliumban is erről van szó. A bűnös vámos megigazultan tért haza. Igaz ember lett belőle. Új életet kapott Istentől, mert teljesen, minden nyomorúságával együtt az Úr kezébe adta magát.
Az Úr ma minket is keres. Nem ott ül a trónján várva, hogy mikor leszünk hajlandók megtérni, megjavulni. Ami tőlünk függ, amit mi tehetünk, hogy úgy, ahogy vagyunk, mindenféle kertelés, szépítgetés nélkül az Úr kezébe adjuk magunkat, aki örömmel ölel magához. Ne rejtőzzünk el előle látva gyarlóságainkat, hanem engedjük, hogy irgalmas szeretettel átöleljen minket, és alakítson napról napra, új életet adva nekünk.


2015-03-14


______________________________

Megtérés


Oz 14, 2-10
Térj meg a te Uradhoz, Istenedhez! – mondja Ozeás próféta. Mit jelent megtérni? Nem azt mondja, hogy térj meg a jócselekedetekhez, az erényes élethez, hanem, Istenedhez. Csodálatos Ozeás. Nem azt ígéri, hogy mi majd megváltozunk, megjavulunk, hanem Istent kéri: vedd le rólunk gonoszságainkat; és az Úr sem azt mondja, hogy megbocsátja a hűtlenségüket, hanem, hogy meggyógyítja hűtlenségüket. A hűtlenség, a gonoszság olyan, mint a betegség. Mi nem vagyunk képesek kigyógyulni belőle. Isten a mi orvosunk. A változást ő fogja végbevinni bennünk. Ami tőlünk függ, hogy megtérjünk hozzá, minden képességünkkel felé forduljunk.
Ugyanezt mondja Jézus a mai evangéliumban. Két parancsról beszél. Az elsőben azt mondja, hogy szeressük Istent minden képességünkkel: értelmünkkel, érzelmeinkkel és akaratunkkal.
A másik hasonló ehhez? Nem hasonló egyáltalán. Azt akarja mondani, hogy összefüggenek. Szeresd testvéredet úgy, mint önmagadat. Abból, hogy szereted Istent, megszületik bennünk a képesség arra, hogy úgy tudjam szeretni a testvéremet is, mint önmagamat.
Megtérni nem csak azt jelenti, hogy ezután igyekszem komolyabban venni az elmélkedéseimet, vagy jobban odafigyelni a zsolozsmára. Ezt is jelentheti, de ennél többet: hogy Isten áll az életem központjában.
És ha ő áll a központban, ha ő a legfontosabb számomra, akkor persze, hogy tetszésére igyekszem lenni. Persze, hogy keresem a véle való gyakori találkozás lehetőségeit, és szívesen segítek, szívesen együtt működök vele az emberek megváltásának csodálatos művében, miközben én is tapasztalom, hogy az Úr engem is gyógyítgat.

2015-03-13


______________________________

Emlékezés


2015-03-11


______________________________