Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 | 131 |

Napi gondolatok

Közösbe tesszük


Csel 16, 11-15
A mai szentleckében szerepel egy Lídia nevezetű asszony. Nem volt közönséges valaki. Nem azt mondja róla a szentlecke, hogy egy bíborárus felesége. Úgy látszik, hogy ő maga vezette az üzletet. Ugyancsak ő döntötte el, hogy befogadja házába Pált és társait. Az ő háza lett Európában az első keresztény templom.
Az előző napokban megfigyelhettük, hogy Pál és társai mennyire a Szentlélek irányítására cselekedtek. Oda mentek, ahová Isten lelke vezérelte őket. Most egy új helyzet adódott: Isten nem őket irányította, hanem ezt a Lídiát, hogy házát Isten rendelkezésére bocsássa. Páléknak csak el kellett fogadniuk azt a segítséget, amit Isten Lídián keresztül nyújtott nekik az Úr, az új keresztény közösség létrehozatala érdekében.
Isten bennünket is alázatosságra tanít e szentlecke által. Ne gondoljuk, hogy minden kezdeményezés tőlünk kell, hogy kiinduljon, csak nekünk lehetnek ötleteink. Vegyük észre, hogy Isten a körülöttünk lévő embereken keresztül is működik, és azt akarja, hogy mindenikünk a maga részét hozzáadva, együtt építsük Isten Országát.


2015-05-11


______________________________

Húsvét 6. vasárnapja


A múlt vasárnapi evangéliumban Jézus a szőlővesszőkről beszélt, amelyek az életadó nedvet belőle kapják, és a termés, amit ezek a szőlővesszők hoznak, nem más, mint a szeretet. Nem is marad meg más ebből az életből az örök életre semmi más. Az elért eredmények, diplomák, dicséretek, vagy a felhalmozott vagyon nem jön velünk. Egyedül a szeretet kísér el bennünket az örök életre.
Nem azért akarjuk a szeretet gyümölcsét teremni, hogy ezért Istentől jutalmat kapjunk, vagy, hogy valamit kiérdemeljünk. Ez önzés lenne a részünkről, ami ellentmond a szeretetnek.
Isten azért szeret, mert ő maga a szeretet, hozzátartozik a természetéhez. Mi pedig ugyanezt a természetet kaptuk Jézustól. Ez a megváltás.
Maradjatok meg az én szeretetemben – mondja Jézus. Ha megtartjátok a parancsaimat, megmaradtok a szeretetemben. Ezek a parancsok nem kívülről jövő rendelkezések, amelyeket be kell tartani. Jézus máshol azt mondja, hogy bennünk lakik. Jézus parancsának a teljesítése odafigyelés arra a belső hangra, amely minket a szeretetre indít, Ha ezt tesszük, akkor vagyunk igazi önmagunk. Amikor gonoszkodunk, amikor fájdalmat akarunk okozni valakinek, próbálunk nem törődni másokkal, érezzük, hogy azok nem mi vagyunk. Mi nem ilyenek vagyunk.
Az én örömöm legyen bennetek és az örömötök teljes legyen – mondja tovább Jézus. A szeretet örömmel jár. Örülünk, ha szerethetünk, és ha szeretnek. Isten a végtelenre teremtett bennünket, és bármennyire örülünk valaminek, vagy valakinek ezen a világon, mindig ott bujkál bennünk az elégedetlenség érzése is. Mindig egy nagyobb szeretetre vágyunk, mint amit itt kaphatunk. Ez a végtelen utáni vágy hajt bennünket akkor is, ha nem vesszük észre. Azt hisszük, hogy a földi dolgok boldoggá tudnak tenni, főleg, ha sok van belőlük, pedig ezek nem képesek igazi boldogságot nyújtani. Talán ezért van, hogy akiknek nagy vagyonuk van, nem tudnak örvendeni annak, amijük van, hanem még többet próbálnak beszerezni, remélve, hogy akkor talán boldogok lesznek. Ha alkalmuk van, csalnak is, csak még több pénzük legyen. Nem is veszik észre, hogy igazából nem erre vágynak, hanem a végtelen szeretetre.
Jézus azt is megmondja, hogy mi az ö parancsa. A parancsát ö maga valósítja meg az életünkben. Lehetővé teszi, hogy szeressük egymást. Nem akárhogy, hanem úgy, ahogy ő szeret minket. Képesek vagyunk az önfeláldozó szeretetre.
És Jézus barátainak nevez minket. Azokat nevezzük barátainknak, akikre számíthatunk, akikkel összhangban vagyunk, akik megértenek minket, és akiket mi is megértünk. Ha valakitől ajándékot kapunk, néha azon gondolkodunk, hogyan tudjuk ezt neki visszafordítani, hogy ne maradjunk adósok. A barátainkkal nem így vagyunk. Nem félünk adósai lenni a barátainknak, mert az ajándékkal nem akar lekötelezni a barátom, csak ápolni a kapcsolatunkat. Ilyen barátságot akar velünk is Jézus. Ajándékozzuk meg hát ő barátságunkkal.

2015-05-10


______________________________

A barátság


2015-05-08


______________________________

Egységben


2015-05-07


______________________________

Egységben maradni


Csel 15, 1-6
Amint hallhattuk, az első keresztények között is előfordultak a nézeteltérések. Nem is olyan egyszerű eldönteni, hogy kinek volt igaza. Mindkét vélemény lehet helyes, és mindenik jót akar. Antiókiában az volt a kérdés, hogy ha egy pogány származású valaki keresztény akart lenni, előbb zsidóvá kell-e lennie, vagy egyenesen keresztény lehet.
Mi ma egyszerűen azt mondanánk, hogy persze, egyenesen keresztény lehet, nincs szükség arra, hogy körülmetéljék, és betartsa a mózesi törvényt, de mi sem tudjuk kikerülni a zsidóságot. Nem tudunk Istenről beszélni, anélkül, hogy ismernénk a zsidó vallás előírásait, Mózes törvényeit, a prófétákat. Mindezek nélkül nehéz Jézus Krisztust megismerni.
Nos, a kérdést nem demokratikus úton döntötték el: nem szavaztak, hogy legyen, hanem azt mondták, hogy Pál és Barnabás menjenek el Jeruzsálembe, kérdezzék meg Pétert, és az egyház vezetőit, hogy mi a teendő. Fontos volt számukra az egység. Fontosabb, mint a maguk igaza. Mondhatta volna Pál, hogy ő ezt így látja jónak, a Jeruzsálembeliek pedig csinálják, ahogy jónak látják. Ha nem teszik nekik a döntés, akkor ők csinálják külön, mi pedig külön.
Vannak helyzetek, amelyekben én dönthetek, mert a döntésem az én életemet érinti, de nem dönthetek magam, ha az én döntésem érinti a testvéreimmel való egységet.
Ugyanígy, a mi közösségünk is dönthet bizonyos dolgokban, amelyek minket érintenek, de nem dönthetünk olyasmiben, ami a provinciánk egységét érinti.
Ugyanígy az provinciánk sem dönthet olyan dolgokban, amelyek az egyház egységét gyengítenék.
A testvéri szeretet fontosabb, mint az, hogy nekem legyen igazam, de csak akkor tudom elengedni a magam igazát, ha hiszek abban, hogy a kormány az Úr kezében van, és a mi nézeteltéréseink ellenére nem fogunk téves útra jutni.

2015-05-06


______________________________

Egyensúly


2015-05-05


______________________________

Ne nekünk...


Csel 14, 21-26
Váratlan helyzetváltozások sorozatáról hallhattunk a mai szentleckében. Egyik pillanatban üldözik, Pált és Barnabást, a másik pillanatban Istennek nézik őket. Menekülés közben eljutnak Lisztrába, és a pogányok között hirdetni kezdték Jézus Krisztust. Egy adott pillanatban egy béna emberre rákiáltott Pál: állj a lábadra! A béna azonnal felállt, meggyógyult. Ezt látva, az emberek isteneknek nézték őket, és arra készültek, hogy áldozatokat mutassanak be nekik.
Pál azonban igyekezett felvilágosítani őket, hogy ők nem istenek, hanem olyan emberek, mint bárki más, és, hogy nem a maguk erejéből gyógyították meg ezt a béna embert, hanem Isten tette ezt általuk, és elkezdtek beszélni nekik Istenről.
Isten rajtunk keresztül is sok apró csodát művel, és az emberek elcsodálkoznak, mint ahogy ezek a lisztra-beliek tették. Tisztelettel, csodálattal vesznek körül minket, és olyan áldozatokat is képesek meghozni értünk, amelyek nem járnak ki nekünk.
Tanuljuk meg mi is Szent Páltól, hogy azonnal hárítsuk el magunktól a nem nekünk járó tiszteletet, dicséretet, magasztalást, és irányítsuk a figyelmüket Isten felé, akitől minden jó származik.


2015-05-04


______________________________

Húsvét 5. vasárnapja


Szent János evangéliumában nincsenek példabeszédek, de Jézus használ a mindennapi életből kiragadott képeket, amelyek segítségével önmagát próbálja meghatározni. Így mos is, önmagát szőlőtőnek nevezi.
A zsidó nép is önmagát az Úr szőlőjének szokta nevezni. A próféták is gyakran hasonlították Izraelt a szőlőhöz, de néha szemére vetették, hogy nem hoz termést.
Jézus önmagáról azt mondja, hogy ő az igazi szőlőtő, amelyből új szőlő fog kisarjadni, ebből lesz az igazi szőlő, Isten igazi népe.
Jézus újra, és újra elmondja, hogy mennyire fontos, hogy gyümölcsöt teremjen ez a szőlő. Nem elég, hogy Jézushoz tartozunk, hogy megkereszteltek, hogy szerepelünk a plébánia nyilvántartásában. Még az sem elég, hogy szerzetesi fogadalmat tettünk. Ha nem termünk gyümölcsöt, fölöslegesen élünk.
A szőlőműves, az Atya két tevékenységet hajt végre a szőlősben: lemetszi azokat a hajtásokat, melyek nem teremnek, és megtisztítja azokat, melyek teremnek, hogy még többet teremjenek. Mi az üzenete ennek? Fenyegetésnek tűnhet: azokat, akik langyosak, akik vétkeznek, lemetszi és tűzbe dobja? Ez az értelmezés ellentmond a Jézus által hozott megváltás üzenetének. Isten szereti, felkarolja a gyengéket, az esetteket, nem megbünteti őket. Nem arról van szó, hogy az Atya egyeseket elítél, levág, és másokat meghagy, attól függően, hogy milyen eredményeket tudnak felmutatni. Mi vagyunk a szőlővesszők, melyeket megtisztít. Lemetsz rólunk olyan hajtásokat, melyek nem hoznak termést, és amelyek termést hoznak, azokat megtisztítja. Bizony vannak olyan cselekedeteink, amelyek nem hoznak termés. Vannak olyan szokásaink, melyeket le kell metszeni, el kell dobni, és vannak olyan vágyaink, melyeket meg kell tisztítani az önzéstől, a gyűlölettől, a bosszútól, hogy ne téves irányba vigyenek el minket. Az Atya ezen dolgozik, akkor is, ha ez néha számunkra fájdalmas.
Maradjatok bennem! A szeretetben való együtt-maradásról van szó. Ha valakit szeretünk, gyakran eszünkbe jut. Minden körülmények között ő forog a fejünkben. Minden őrá emlékeztet. Ilyen kapcsolatban akar lenni Jézus velünk. Bármi történik velünk, mindig ő jut eszünkbe, és állandó párbeszédben vagyunk vele.

2015-05-03


______________________________

Szent Atanáz


2015-05-02


______________________________

Beteljesedett, amit róla írtak


Csel 13, 26-33
Szent Pál a pizidiai Antiókiában mondott beszédének a folytatását olvastuk. Visszatérő motívuma, hogy minden úgy történt, ahogy azt előre megírták róla. A történelem menetét Isten irányítja. Senki, és semmi nem tudja megakadályozni tervének megvalósítását. Még azok is együtt működtek Istennel terve megvalósításában, akik elutasították, halálra adták Jézust. Az ember tehát akarata ellenére is együtt működik Istennel. Vigasztaló ezt tudni. Ha Isten valamit jónak lát számomra, azt az emberek úgy sem tudják meggátolni.
Szent Pál azonban itt azokról beszél, akik találkoztak a feltámadt Krisztussal, és tanúságot tesznek róla. Isten minden időben kiválaszt egyeseket, akiknek kinyilatkoztatja a húsvéti örömhírt, hogy ők tanúságot tegyenek róla az emberek előtt.
Mi is ezek közé tartozunk. Nem azért hívott minket a szerzetesi életre, hogy elrejtőzve egy kolostorba, éljük a magunk szent életét, hanem, hogy az emberek rajtunk lássák, tapasztalják a megváltás hatását az ember életére.
Két apró lépésre van szükség ahhoz, hogy ez valóság lehessen a mi életünkben.
1. Az Istentől jövő szeretet befogadása. Meglepődve olvastam, hogy a zsoltárokban sehol nincs szó arról, hogy mi szeretjük Istent, hanem csak arról, hogy ő szeret minket. Mint ahogy a kis csibék keresik a meleget, úgy keressük mi az Istentől felénk sugárzó szeretetet. Minden helyzetben lehet tudatosítani, hogy Isten most is szeretettel néz rám.
2. Elgördíteni az akadályokat. Ki-ki tudja, mi az, amin most dolgoznia kell, hogy az Istentől jövő szeretet nála nyitott lélekre találhasson.
Ne feledjük, hogy sokaknak szükségük van a mi tanúságtételünkre.

2015-05-01


______________________________