Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 | 131 |

Napi gondolatok

Egy példakép


Tób 1, 3; 2, 1a-8
Nehéz sosrsa volt a száműzetésben élő zsidó népnek. Rosszul bántak velük, gyakran megöltek közülők egy-egy embert. Félelmükben sokan a zsidók közül meghunyászkodtak, úgy viselkedtek, mintha semmi közük sem lett volna a megöltekhez. A szent író példaként állította Tobit alakját a zsidók elé. Ő bátran felvállalta, hogy honfitársai azok, akiket megöltek, hogy hozzá tartoznak, és eltemette őket, akkor is, ha emiatt a pogányok az életére törtek, és honfitársai kinevették.
Ma is szükségünk van hasonló példára, mert olyan társadalomban élünk, amely nem díjazza a keresztény értékek szerinti életet. Bátorságra van szükségünk, hogy ne alakuljunk a többiekhez, hogy becsületesen végezzük a feladatainkat, akkor is, ha senki nem ellenőriz, ne sajátítsunk el semmit titokban, akkor sem, ha senki meg nem tudja, hogy eltemessük a mások részéről jövő sérelmeinket, és jók legyünk azokkal szemben is, akik nem érdemelnék meg.
Fontosabb számunkra a lelkiismeretünk helyeslése, mint a múló előnyök, és az, hogy ne forduljanak mások ellenünk, vagy ne nevessenek ki magatartásunkért.

2017-06-05


______________________________

Az elöljárókért


Csel 20, 28-38
Nem csak Szent Pált vezeti a Szentlélek, hanem az elöljárókat is, akiket a a közösségek élére rendelt - olvastuk a szentleckében. Pál apostol búcsúzik az efezusi közösségtől, és hagyogat:
vigyázzatok magatokra, és a rátok bízottakra.
Elsősorban önmagukra kell vigyázniuk. Hiába dolgoznak sokat másokért, ha ök maguk nem vigyáznak a maguk lelki életére. Veszélyeknek teszik ki magukat, ha a sok tevékenység miatt nincs idejük az Istenre figyelni.
Az elöljárókat a Szentlélek helyzete a közösség élére. Nem ők igyekeztek mások fölé emlekedni, nem előreléptetés, karrierben elért siker közöttünk az elöljáróság.
Vigyázzanak a nyájra, mert farkasok törnek rá, nem csak kívülről, hanem közülük is egyesek a többiek farkasaivá válnak.
Igyekezzünk ne lenni egymás farkasaivá: ne rágjuk egymást, ne gúnyoljuk ki a háta mögött, és főleg ne legyünk közömbösek egymás iránt. Elöljáróinkért pedig imádkozzunk, hogy emberfeletti feladatukat a Szentlélekre hallgatva teljesíteni tudják.

2017-05-31


______________________________

Csak a János-féle keresztségben


Csel 19, 1-8
Folytatjuk az Apostolok Cselekedeteinek az olvasásását. Most már Pál és Apolló párhuzamosan hirdetik az evangéliumot, Apolló Korintusban, Pál pedig Efezusba ment. Ott már talált olyan személyeket, akik hittek Krisztusban, de nem ismerték a Szentlelket. Csak a bűnbánat keresztségében részesültek. Miután felkészítette őket, megkeresztelkedtek Jézus nevében, és leszállt rájuk a Szentlélek. Ismeretlen nyelven kezdték dicsérni Istent.
Minket ugyan Jézus nevében kereszteltek meg, mégis, könnyen megrekedünk mi is a János-féle keresztségnél, a bűnbánattartásánál: megtanulunk bizonyos vallásos szokásokat, gyónunk, áldozunk, imákat végzünk, zsolozsmázunk, és ezekkel úgy lefoglaljuk magunkat, hogy nem marad hely a Szentlélek működésének az életünkben.
Pünkösdre készülve kérjük a Szentlélek Istent, hogy árassza el a mi életünket, hogy ne a szokások irányítsák életünket, hanem Ő működjön általunk, hogy eddig ismeretlen, de a mai ember számára érthető nyelven tudjuk dicsőíteni Istent, és hirdetni Jézus Krisztust.

2017-05-29


______________________________

Apolló


Csel 18, 23-28
A mai szentleckében Apollóról hallottunk, aki egy nagyon értelme, képzett ember volt, és. bár nagyon jól ismerte a Szentírást, nem tartotta magát az igazság birtokosának. hanem nyitott volt a Jézusról szóló tanítás befogadására. Akvilász és Priszcilla, mint jó keresztszülők, felkészítették Apollót arra, hogy keresztény legyen. Utána, Apolló nagy tudását és képességeit az evangélium szolgálatába állította, olyannyira, hogy az első keresztény közösségek életében majdnem olyan fontos személyiség volt, mint Pál apostol.
Az ő példájából megtanulhatjuk, hogy azokat a képességeket, amelyekkel Isten megáldott minket, nem pazarolhatjuk el fölösleges dolgokra, mert felelősek vagyunk azért, amit kaptunk, és azért, ahogy azt felhasználjuk. Fejleszteni kell állandóan az értelmi képességeinket, a tudásunkat, mert, amint még mondtam, a képzett emberek mozdítják elő leginkább az Egyház ügyét ebben a világban.

2017-05-27


______________________________

Emberséges ember lenni


Csel 18, 9-18
A mai szentleckében Pált Koritusban találjuk. A városban élő zsidók ellene fordultak. Úgy akarták eltenni láb alól, mint annak idején Jézust: a római hatóságok elé viszik, és azt kérik, hogy ítéljék el.
Gallio volt a helytartó. Erről a Gallioról tudjuk, hogy Seneca testvére volt, és Seneca úgy beszél róla, mint egy szelíd, bölcs, és kedves emberről. Nem hitt Krisztusban, de igazságos ember volt. Nem várta meg, hogy panaszaikat feltárják, hanem a zsidók szemére veti a képmutatásukat. Ők a rómaiakat ellenségüknek tartották, és gyűlölték, de nem riadtak vissza attól, hogy a római törvényeket használják fel arra, hogy a számukra kellemetlen embereket tegyék el láb alól.
Mi is gyakran találkozunk olyan emberekkel, akik nem tartják magukat vallásosnak, nem dicsekszenek azzal, hogy ők mennyire hisznek, mégis becsületesek, szavahihetők, segítőkészek, önzetlenek tudnak lenni. Ugyanakkor találkozunk olyan emberekkel is, akik imádságosoknak, elkötelezett keresztényeknek tartják magukat, de megbízhatatlanok, a jámborság mögött rosszindulat, gyűlölet lappang.
Látva Gallio példáját, önmagam számára is fontosnak tartom emberséges ember lenni mindenkivel szemben, hogy az én vallásosságom ne képmutatás, a hitélet karikatúrája legyen.

2017-05-26


______________________________

Szent Ferenc Bazilika


Jel 21, 1-5a
A szentleckét a jelenések könyvéből olvastuk. Ez Krisztus végső eljöveteléről, végső győzelméről szól. Ezzel majd egy új világ veszi kezdetét. Új Jeruzsálemről hallottunk, amely olyan emberekből áll, akik teljesen részesültek a megváltásban, teljes egységben vannak Istennel.
Szent Ferenc Taoval akart megjelölni mindenkit, mert Isten angyala ezzel jelöli meg mindazokat, akik eljutnak az üdvösségre. Nekünk is ez a feladatunk. Nem elégedhetünk meg azzal, hogy az emberek pillanatnyi gondjaikon segítünk. El akarjuk segíteni őket a Krisztussal való teljes egységre. Templomaink, melyek között első helyen áll az Assisi-beli Szent Ferenc bazilika, ahová Szent Ferencet temették, kiváltságos helyei az üdvösségre való felkészülésnek: a közöttünk lévő Krisztus köré gyűlve megtanuljuk egymás javát akarni, elővételezve azt a közös örömet, amely a mennyei Jeruzsálemben vár reánk.

2017-05-24


______________________________

N rémüldözz!


Csel 16, 22-34
Pál és Szilás a börtönben ültek, és egy börtönőr vigyázott rájuk. Ez emlékeztet bennünket arra, hogy a sírban fekvő Jézust őrizetére is őröket rendeltek. Jézus feltámadásakor ezek az őrök rémülten rohantak el, és itt is, amikor kinyílott a börtön ajtaja, az őr annyira megrémült, hogy öngyilkos akart lenni. Miért rémültek meg az őrök mindkét esetben? Elsősorban azért, mert őket fogják hibáztatni, és számukra a másoknak való megfelelés, és a munkájuk látható eredményessége mindennél fontosabb volt, még az életüknél is.
Ezzel szemben Pál és Szilás szabad emberek voltak. A börtönben sem azon síránkoztak, hogy mennyire elbántak velük, mennyire megalázták őket. Nem azon aggódtak, hogy mi lesz velük, hanem Istent dicsőítették. És amikor lehullottak a bilincseik és kinyílott az börtön ajtaja, nem kezdtek menekülni, hanem arra figyeltek, hogy mi az Isten terve mindezzel, és megragadták az alkalmat, hogy a börtönőrnek és családjának hirdessék az evangéliumot. Ezt a szabadságot szeretnénk mi is megtanulni, hogy ne függjünk, ne rettegjünk az emberek véleményétől, ne a látható eredmények alapján értékeljük önmagunkat, hanem engedjük, hogy az Úr vezérelje életünket, és arra tudjunk figyelni, hogy az egyes helyzetekben mit szeretne Isten általunk megvalósítani.

2017-05-23


______________________________

Az első templom


Csel 16, 11-15
Húsvéti időben hosszan olvassuk az Apostolok Cselekedeteit. Szt. Lukács részletesen elmeséli az első keresztény közösség életének eseményeit. Szó van benne Péterről, Pálról, Barnabásról, de más személyekkel is megismerkedünk, akik kiemelkednek a többiek közül. Ilyen Lidia is. Ő egy különleges asszony. Egy olyan társadalomban, amelyet férfiak uraltak, őt önálló asszonyként ismerjük meg, ő a családjának a feje, és egy kis vállalkozást is vezet, szöveteket árul. A diaszpórában élő honfitársaival együtt találkoztak szombatonként, de nem volt zsinagógájuk, hanem a folyó mellett összegyűltek imádkozni. Pál beszéde hatására egész háza népével együtt megkeresztelkedett. Ekkor Lídia felajánlotta a maga házát, hogy azok, akik Tiatira városából keresztények lettek, ott találkozzanak. Lidia háza lett az első európai keresztény templom.
Ha Krisztus evangéliuma a szívünkbe hatol, mi is megnyílunk testvéreink felé. Nem nekünk kell embereket megtérítenünk. Azt Jézus Krisztus evangéliumának az ereje teszi, de az nekünk is feladatunk, hogy testvéreinkként, hozzátartozóinkként viszonyuljunk azokhoz, akikkel együtt alkotunk egy közösséget.

2017-05-22


______________________________

Jézus neve és Szent Bernardin


Csel 4, 8-12
Ma, sienai Szent Bernardin ünnepén, mivel, hogy ő nagy buzgalommal terjesztette Jézus neve tiszteletét, ezért választották a mai ünnepre ezt a szentleckét, melyben Péter, a béna meggyógyítása után kijelenti, hogy nincs más név az ég alatt, amelyben üdvözülhetnénk, csak Jézus Krisztus neve.
Sienai Szent Bernardin, amikor Jézus neve tiszteletét terjesztette, számára nem egy monogram, vagy egy ájtatosság volt a lényeg, hanem ezek emlékeztetnek arra, amiről a mai szentlecke beszél: Jézus neve nélkül nincs üdvösség.
Valakinek a nevét viselni hozzátartozást jelent. Aki Jézus nevét viseli, az Jézushoz tartozik. És aki hozzátartozik, azt Jézus üdvözíti.
Az üdvösség nem a halál után bekövetkező esemény, hanem már elkezdődött. Ez egy gyógyulás, felszabadulás, mint ahogy ez a béna ember, amikor meggyógyult, nem valami pluszt kapott, hanem teljes lett. A betegség addig meggátolta abban, hogy kiteljesedjék. Az üdvösség azt jelenti, hogy igazi önmagunk leszünk, és ez más most folyamatban van.
Jó tudatosítani, hogy mi az, ami miatt félszegnek, nyomoréknak érezzük magunkat, ami miatt nem teljes a mi életünk, és ezekkel Jézushoz menjünk, mert egyedül ő tud bennünket meggyógyítani, felszabadítani.
És amikor Jézust akarjuk hirdetni másoknak, akkor van hitele a mi szavunknak, ha látják az emberek a mi életünkön azt a gyógyulást, amelyet a Jézushoz való tartozásunk megvalósított bennünk.

2017-05-20


______________________________

Mi és a Szentlélek


Csel 15, 22-31
Miután Jeruzsálemben döntést hoztak az első apostoli zsinaton, Barnabással és Pállal együtt Júdás és Szilás is jött Antiochiába, hogy a zsinat döntését ők közöljék az ottani testvérekkel. Nekik kellett felolvasniuk azt az írást, amely a zsinaton született. Szép és megnyugtató e levél tartalma.
Mi és a Szentlélek úgy láttuk jónak. Összhang van Isten akarata és az ő dontésük között. Bár azelőtt viták voltak, most mindenki felismeri Isten akaratát ebben a döntésben és megszűnnek az ellentétek. Isten akaratát ma is csak közösen tudjuk felismerni. Könnyen becsapja magát az, aki azt hiszi, hogy Isten csak hozzá szól.
Nem akarunk több terhet rakni rátok, mint amennyi szükséges - mondja tovább a levél. Úgy látszik, hogy bizonyos mennyiségű teher szükséges. Jézus is azt mondja: az én terhem könnyű. Már az terhet jelent, hogy ne magunkat imádjuk, hanem Istent, hogy ne kihasználjuk és tönkretegyük testvéreinket, a teremetett világot, hanem szeressük. Ezek az alapkövetelmények, amelyekről a tegnep is szó volt. De ilyenek vagyunk mi, emberek, hogy újabb és újabb szabályokat találunk ki, és rakunk egymás vállára. Szent Ferenc, amikor arra kérték, hogy írjon regulát, tiltakozott, mondván, hogy a Szentlélek minden testvért vezeti, de aztán neki is be kellett látnia, hogy szükség van szabályokra. De vigyázzunk, hogy ne a szabályok határozzák meg az életünket, hanem engedjük, hogy a Szentlélek megtanítson arra, hogy mit jelent ma, ami körülményeink között szeretni Istent és testvéreinket.

2017-05-19


______________________________