Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 |

Napi gondolatok

A barátság


2015-05-08


______________________________

Egységben


2015-05-07


______________________________

Egységben maradni


Csel 15, 1-6
Amint hallhattuk, az első keresztények között is előfordultak a nézeteltérések. Nem is olyan egyszerű eldönteni, hogy kinek volt igaza. Mindkét vélemény lehet helyes, és mindenik jót akar. Antiókiában az volt a kérdés, hogy ha egy pogány származású valaki keresztény akart lenni, előbb zsidóvá kell-e lennie, vagy egyenesen keresztény lehet.
Mi ma egyszerűen azt mondanánk, hogy persze, egyenesen keresztény lehet, nincs szükség arra, hogy körülmetéljék, és betartsa a mózesi törvényt, de mi sem tudjuk kikerülni a zsidóságot. Nem tudunk Istenről beszélni, anélkül, hogy ismernénk a zsidó vallás előírásait, Mózes törvényeit, a prófétákat. Mindezek nélkül nehéz Jézus Krisztust megismerni.
Nos, a kérdést nem demokratikus úton döntötték el: nem szavaztak, hogy legyen, hanem azt mondták, hogy Pál és Barnabás menjenek el Jeruzsálembe, kérdezzék meg Pétert, és az egyház vezetőit, hogy mi a teendő. Fontos volt számukra az egység. Fontosabb, mint a maguk igaza. Mondhatta volna Pál, hogy ő ezt így látja jónak, a Jeruzsálembeliek pedig csinálják, ahogy jónak látják. Ha nem teszik nekik a döntés, akkor ők csinálják külön, mi pedig külön.
Vannak helyzetek, amelyekben én dönthetek, mert a döntésem az én életemet érinti, de nem dönthetek magam, ha az én döntésem érinti a testvéreimmel való egységet.
Ugyanígy, a mi közösségünk is dönthet bizonyos dolgokban, amelyek minket érintenek, de nem dönthetünk olyasmiben, ami a provinciánk egységét érinti.
Ugyanígy az provinciánk sem dönthet olyan dolgokban, amelyek az egyház egységét gyengítenék.
A testvéri szeretet fontosabb, mint az, hogy nekem legyen igazam, de csak akkor tudom elengedni a magam igazát, ha hiszek abban, hogy a kormány az Úr kezében van, és a mi nézeteltéréseink ellenére nem fogunk téves útra jutni.

2015-05-06


______________________________

Egyensúly


2015-05-05


______________________________

Ne nekünk...


Csel 14, 21-26
Váratlan helyzetváltozások sorozatáról hallhattunk a mai szentleckében. Egyik pillanatban üldözik, Pált és Barnabást, a másik pillanatban Istennek nézik őket. Menekülés közben eljutnak Lisztrába, és a pogányok között hirdetni kezdték Jézus Krisztust. Egy adott pillanatban egy béna emberre rákiáltott Pál: állj a lábadra! A béna azonnal felállt, meggyógyult. Ezt látva, az emberek isteneknek nézték őket, és arra készültek, hogy áldozatokat mutassanak be nekik.
Pál azonban igyekezett felvilágosítani őket, hogy ők nem istenek, hanem olyan emberek, mint bárki más, és, hogy nem a maguk erejéből gyógyították meg ezt a béna embert, hanem Isten tette ezt általuk, és elkezdtek beszélni nekik Istenről.
Isten rajtunk keresztül is sok apró csodát művel, és az emberek elcsodálkoznak, mint ahogy ezek a lisztra-beliek tették. Tisztelettel, csodálattal vesznek körül minket, és olyan áldozatokat is képesek meghozni értünk, amelyek nem járnak ki nekünk.
Tanuljuk meg mi is Szent Páltól, hogy azonnal hárítsuk el magunktól a nem nekünk járó tiszteletet, dicséretet, magasztalást, és irányítsuk a figyelmüket Isten felé, akitől minden jó származik.


2015-05-04


______________________________

Húsvét 5. vasárnapja


Szent János evangéliumában nincsenek példabeszédek, de Jézus használ a mindennapi életből kiragadott képeket, amelyek segítségével önmagát próbálja meghatározni. Így mos is, önmagát szőlőtőnek nevezi.
A zsidó nép is önmagát az Úr szőlőjének szokta nevezni. A próféták is gyakran hasonlították Izraelt a szőlőhöz, de néha szemére vetették, hogy nem hoz termést.
Jézus önmagáról azt mondja, hogy ő az igazi szőlőtő, amelyből új szőlő fog kisarjadni, ebből lesz az igazi szőlő, Isten igazi népe.
Jézus újra, és újra elmondja, hogy mennyire fontos, hogy gyümölcsöt teremjen ez a szőlő. Nem elég, hogy Jézushoz tartozunk, hogy megkereszteltek, hogy szerepelünk a plébánia nyilvántartásában. Még az sem elég, hogy szerzetesi fogadalmat tettünk. Ha nem termünk gyümölcsöt, fölöslegesen élünk.
A szőlőműves, az Atya két tevékenységet hajt végre a szőlősben: lemetszi azokat a hajtásokat, melyek nem teremnek, és megtisztítja azokat, melyek teremnek, hogy még többet teremjenek. Mi az üzenete ennek? Fenyegetésnek tűnhet: azokat, akik langyosak, akik vétkeznek, lemetszi és tűzbe dobja? Ez az értelmezés ellentmond a Jézus által hozott megváltás üzenetének. Isten szereti, felkarolja a gyengéket, az esetteket, nem megbünteti őket. Nem arról van szó, hogy az Atya egyeseket elítél, levág, és másokat meghagy, attól függően, hogy milyen eredményeket tudnak felmutatni. Mi vagyunk a szőlővesszők, melyeket megtisztít. Lemetsz rólunk olyan hajtásokat, melyek nem hoznak termést, és amelyek termést hoznak, azokat megtisztítja. Bizony vannak olyan cselekedeteink, amelyek nem hoznak termés. Vannak olyan szokásaink, melyeket le kell metszeni, el kell dobni, és vannak olyan vágyaink, melyeket meg kell tisztítani az önzéstől, a gyűlölettől, a bosszútól, hogy ne téves irányba vigyenek el minket. Az Atya ezen dolgozik, akkor is, ha ez néha számunkra fájdalmas.
Maradjatok bennem! A szeretetben való együtt-maradásról van szó. Ha valakit szeretünk, gyakran eszünkbe jut. Minden körülmények között ő forog a fejünkben. Minden őrá emlékeztet. Ilyen kapcsolatban akar lenni Jézus velünk. Bármi történik velünk, mindig ő jut eszünkbe, és állandó párbeszédben vagyunk vele.

2015-05-03


______________________________

Szent Atanáz


2015-05-02


______________________________

Beteljesedett, amit róla írtak


Csel 13, 26-33
Szent Pál a pizidiai Antiókiában mondott beszédének a folytatását olvastuk. Visszatérő motívuma, hogy minden úgy történt, ahogy azt előre megírták róla. A történelem menetét Isten irányítja. Senki, és semmi nem tudja megakadályozni tervének megvalósítását. Még azok is együtt működtek Istennel terve megvalósításában, akik elutasították, halálra adták Jézust. Az ember tehát akarata ellenére is együtt működik Istennel. Vigasztaló ezt tudni. Ha Isten valamit jónak lát számomra, azt az emberek úgy sem tudják meggátolni.
Szent Pál azonban itt azokról beszél, akik találkoztak a feltámadt Krisztussal, és tanúságot tesznek róla. Isten minden időben kiválaszt egyeseket, akiknek kinyilatkoztatja a húsvéti örömhírt, hogy ők tanúságot tegyenek róla az emberek előtt.
Mi is ezek közé tartozunk. Nem azért hívott minket a szerzetesi életre, hogy elrejtőzve egy kolostorba, éljük a magunk szent életét, hanem, hogy az emberek rajtunk lássák, tapasztalják a megváltás hatását az ember életére.
Két apró lépésre van szükség ahhoz, hogy ez valóság lehessen a mi életünkben.
1. Az Istentől jövő szeretet befogadása. Meglepődve olvastam, hogy a zsoltárokban sehol nincs szó arról, hogy mi szeretjük Istent, hanem csak arról, hogy ő szeret minket. Mint ahogy a kis csibék keresik a meleget, úgy keressük mi az Istentől felénk sugárzó szeretetet. Minden helyzetben lehet tudatosítani, hogy Isten most is szeretettel néz rám.
2. Elgördíteni az akadályokat. Ki-ki tudja, mi az, amin most dolgoznia kell, hogy az Istentől jövő szeretet nála nyitott lélekre találhasson.
Ne feledjük, hogy sokaknak szükségük van a mi tanúságtételünkre.

2015-05-01


______________________________

Mondjuk ki!


Csel 13, 13-25
Pál és Barnabás eljutottak a pizidiai Antiókiába, és ott bementek szombaton a zsinagógába. A zsidóknál nem csak a rabbi beszélhetett a zsinagógában az összejöveteleik alkalmával többieknek, hanem minden nagykorú férfi. Pálékat is megkérdezték, hogy nem szeretnének-e szólni. Pál el is kezdett beszélni. Nálunk a szentmisén nincs erre lehetőség, a liturgikus szabályok ezt nem teszik lehetővé, de a közösségépítés szempontjából annál inkább szükséges, hogy a lelki kincseinkről tudjunk egymással közösen is beszélni. Isten mindenikünkön keresztül üzen a közösségünknek, ha van türelmünk, és alázatosságunk, hogy odafigyeljünk arra, amit testvérünk mond.
Miről is beszélt Szent Pál? Röviden vázolta az üdvösség történetét, egészen Jézus eljöveteléig. Jó kimondani néha azt, ami a másikban zavar, vagy a közösség életében nincs rendben, de még inkább szükség lenne elmondani, ha felismerjük Isten működését testvérünkben, a közösségünkben. Nagyobb örömben tudunk élni, ha egymást emlékeztetjük arra, hogy az Úr közöttünk van.


2015-04-30


______________________________

Húsvét 4. vasárnapja


A jó pásztor alakja mindig kedves volt a keresztények számára. Szeretjük Jézust a mi jó pásztorunknak tekinteni.
Én vagyok a jó pásztor – mutatkozik be Jézus. Én vagyok, ez a Szentírásban Isten neve. Jézusban Isten mutatkozik be, mert eddig tévesen ismertük. Azt hittük, hogy Isten az, aki parancsolgat, aki elítél, aki elvárja, hogy szolgáljanak neki. Olvastam egy felmérésről. Az embereket arról kérdezték, hogy hisznek-e Istenben. Csupán 5% mondta magát hitetlennek, de csak 22% hitt Isten jóságában. A többiek félnek Istentől. Veszedelmes ilyen istenben hinni, mert ezek az emberek félelmetessé tudják tenni a mások életét is, saját félelmeik hatására.
Ma tehát Isten úgy mutatkozik be, mint aki szép, vonzó, akit könnyű szeretni. Öröm számunkra, hogy ilyen Istenünk van.
A jó pásztor életét adja a juhaiért. Nem csupán arról van szó, hogy meghal értük, hanem hogy érettük él. Jobban, mint ahogy egy édesanya a gyermekéért él. Számíthatsz rá, bármilyen helyzetben, nem hagy magadra, nem fordít hátat neked, bármilyen rossza tettél, akkor is szeret, akkor is fontos vagy neki.
Ellentéte a jó pásztornak a béres, aki csupán érdekből tesz mindent. Nem érdekli egyéb, csak a munkája után járó fizetése. Lehetünk mi is ilyen béresek, ha az Istennel való kapcsolatunk csupán a mi érdekünket szolgálja. Csak azért igyekszünk teljesíteni Isten elvárásait, hogy jutalomban részesüljünk, hogy kiérdemeljük a mennyországot.
A béres a farkas láttára elmenekül, menti önmagát, nem védi meg a juhokat. Minden időknek megvannak a maga farkasai. Néha észrevétlenül osonnak a nyáj közé. Ma ilyen farkas lehet a többség véleménye. Megváltoztak az idők, ma már mindenki ezt teszi, miért ne tennénk mi is? Olyan eszményképeket állítanak elénk, akik nem élnek hiteles életet, de úgy mutatkoznak előttünk, mintha boldogok lennének. Ha Jézussal együtt vagyunk, ő megvéd minket ezektől a farkasoktól.
Nem csak kívülről támadnak ránk a farkasok, hanem belülről is. Büszkeségünk megakadályoz abban, hogy tévedéseinket, gyengeségeinket elismerjük, hogy segítséget kérjünk. Félénkségünk megakadályoz abban, hogy azt a szépet megvalósítsuk életünkben, amelyre képesek lennénk.
Egymásnak is farkasai vagyunk, amikor nem értékeljük azt a jót, szépet, amit a testvérünk tett, hanem a hibáit kezdjük az elismerés helyett emlegetni.
Jézus, a mi pásztorunk meg szeretne óvni mindettől minket, mert törődik velünk, mert fontosak vagyunk neki. Azt szeretné, hogy kiteljesedjen az életünk, hogy boldogak legyünk.
A jó pásztor másik jellemzője, hogy ismeri juhait. Ismerni nem csupán néhány adat ismeretét jelenti, hanem kölcsönös megismerést, mely a sok párbeszédben, együtt töltött idő közben alakul ki. Jobban ismer bennünket, mint mi önmagunkat, és képes azt nyújtani nekünk, ami leginkább a javunkat szolgálja.
Jézus, a jó pásztor egyénileg mindenikünkkel törődik, de egy nyájba akar gyűjteni, ahol jó testvérekként tudunk együtt élni. Ebben a munkában segítőtársakat választ, akik az ő nevében, jó pásztorokként gondoskodjanak testvéreinkről. Ők is életüket adják a rábízottakért, megóvják őket a farkasoktól, és összegyűjtsék őket Jézus nyájába. Ezért, ma különösképpen imádkozunk papi és szerzetesi hivatásokért, és azokért, akik erre a hívásra igent mondtak, hogy Jézusnak jó bojtárai tudjanak lenni.

2015-04-26


______________________________