Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 | 131 |

Napi gondolatok

Az ugandai vértanúk


Az ugandai vértanúk egy csoport keresztényt jelentenek, akiket a 19. század végén két év lefolyása alatt öletett meg a király. A vértanúságuk története annyira bonyolult, és annyira szerteágazó, hogy nem tartottam szükségesnek megjegyezni. Van abban összeesküvés, bosszúállás, hamis vádak, kegyetlenkedés, sok halál.
A kereszténységet francia misszionáriusok vitték Ugandába, és ott nagyon hamar terjedni kezdett. A király udvarában is sok keresztény volt. A misszionáriusoknak vissza kellett térniük Európába, de a helybeli keresztények buzgón folytatták a missziót. Aztán valakinek sikerült a királyt meggyőznie arról, hogy a keresztények veszedelmesek, és irtani kell őket. A király halomra ölette azokat, akik kereszténynek vallották magukat.
Borzasztó veszedelmes, mikor egy buta, és gyenge jellemű ember kezébe olyan hatalom kerül, hogy emberek élete felett rendelkezhet.
Ami azonban az egészben csodálatos, hogy ezek a keresztények, bár ők is primitívek voltak, csak annyit ismertek a keresztény tanításból, amennyit a misszionáriusoktól megtanultak, mégis, kevés tudással, de nagy buzgósággal adták át a hitet testvéreiknek és azok igazi keresztényekké, váltak, akik hitükért bátran az életüket is odaadták.
Íme, nem elég a tudást átadni az embereknek ahhoz, hogy jó keresztények legyenek.
A szívünk meggyőződése, az Isten iránti szeretet kisugárzása, és embertársunk iránti szeretetünk jelei az eszközök, amelyeken keresztül Isten a hitet testvéreink lelkébe tudja önteni.
Élet csak életből születhet, és ez így van a hitélettel is.


2015-06-03


______________________________

Készséges az igaz ember szíve


2015-06-02


______________________________

Szent Jusztínusz


Szent Jusztínusz pogány családból született Szamaria vidékén. Filozófiát tanult, és szenvedélyes filozófus lett, kereste az igazságot. Épp ez segítette oda, hogy rátaláljon a kereszténységre. Ő maga mondja: sokféle tant megismertem, de egyik mellett sem köteleződtem el, csak a kereszténység mellett.
Jusztinusz a saját mestersége révén jutott el Krisztushoz. Hozzá hasonló módon, mindenki, aki az igazságot keresi, azon a munkán keresztül, amelyet végez, megtalálhatja, és szolgálhatja Krisztust. Aki gyerekekkel foglalkozik, aki öregekről gondoskodik, aki tanít, aki betegeket gyógyít, aki tervez, és aki épít, mindenki tekintheti magát Krisztus szolgájának, Krisztus munkatársának.
De akkor mi marad nekünk, szerzeteseknek, hisz mi eleve Krisztusra tettük rá az életünket? Persze, mi tudjuk a legjobban, hogy mennyire könnyen lehet még a szerzetesi élet is Krisztus nélkül végzett mesterség.
Szent Jusztínusz, miután keresztény lett, Rómában apologetikai iskolát alapított. Ott vitatkozott, küzdött az igazságért. Ez a küzdelem lett a mindennapi kenyere egészen a vértanúhaláláig.
Bár elköteleztük magunkat Krisztus mellett, nekünk is küzdenünk kell nap, mint nap azért, hogy Krisztus igazsága győzzön szavainkban, tetteinkben, magatartásunkban.


2015-06-01


______________________________

Szentháromság vasárnapja


2015-05-31


______________________________

Kérjük a bölcsességet


Sir 51, 17-27
Egy fontos dolgot tapasztalt meg Sirák fia. Azt, hogy a bölcsességet Isten adja meg annak, aki azt tőle imában kéri. Persze, nem repült be a bölcsesség sült galambként a szájába, hanem törekednie kellett rá nap, mint nap, és akkor talált rá a bölcsességre, amikor tiszta lett a szíve.
A bölcsesség nem azonos az okossággal, képzettséggel, a tudással. Az a bölcs, aki helyesen gondolkodik, és helyesen cselekszik. Ki más taníthatná meg az embert erre, mint maga Isten.
A tiszta szív a Szentírásban az, amely fenntartás nélkül Istenre bízza magát. Ez az a bölcsesség, amelyet az imában nyerhetünk el.
Ennek a tiszta szívnek a hiányát látjuk megnyilvánulni a főpapokban, akik Jézust kérdőre vonják, hogy milyen hatalommal merte kiűzni a kereskedőket a templomból. Mivel nem Isten akaratát keresték, hanem a saját érdekeiket védték, nem volt meg bennük a bölcsesség, hogy felismerjék. Sem a János keresztségében, sem a Jézus cselekedetében nem látták meg Isten üzenetét. Hiába voltak okosak, képzettek, nem tudták felismerni, hogy Isten hatalmazta fel Jánost is és Jézust is.
Sem az örökfogadalom, sem a pappá szentelés nem garancia arra, hogy tiszta a szívünk, hogy tényleg átadtuk magunkat Istennek. Szükséges, hogy nap, mint nap felújítsuk magunkban a szándékot és a törekvést, hogy ma is Isten tervei szerint döntünk és nem a magunk elképzelései szerint, és kérjük a mai napra is a bölcsességet.


2015-05-30


______________________________

A szó


2015-05-28


______________________________

Tágítsuk a horizontot


Sir 36, 1-19
Sirák fia az Urat a mindenség Istenének nevezi, és azt kéri az Úrtól, hogy félve tiszteljék az Urat azok a nemzetek is, amelyet nem ismerik Őt.
Jézus Krisztus tudtunkra adta, hogy az istenfélelem nem istentől való rettegést jelenti, hanem azt a csodálatot, nagyrabecsülést, amit az ember azzal szemben érez, aki számára nagyon fontos. Nem Istentől kell félni, hanem attól félünk, hogy tévedéseinkkel, bűneinkkel elrontjuk a véle való kapcsolatot. Nem Istentől félünk, hanem attól, hogy elveszítjük Istent. A szent író tehát azt kívánja, hogy minden nép szeretet-kapcsolatba kerüljön Istennel.
Rendkívüli egy zsidó szájából azt hallani, hogy nem Izrael Istenéhez imádkozik, hanem a mindenség Istenéhez, és nem a saját népéért imádkozik, hanem azért, hogy minden nemzet félje az Istent.
Ez minket is arra indít, hogy tágítsuk a horizontunkat. Legtöbbször saját gondjaimmal vagyok elfoglalva, hogy mi lesz velem. Aztán gondolataimban, imáimban jelen vannak azok, akiket szeretek, akik hozzám tartoznak, a közösség, amelyben élek, és aztán a rendtartomány is, de néha eszembe jut, hogy csináljanak, amit akarnak, csak engem hagyjanak békén. Kevésbé tartom szeme előtt a rend szükségleteit, az egyház gondjait, a társadalom, az emberiség problémáit. Ha azonban ezekről is elgondolkodom, és ezeket is beviszem az imáimban, az Úr tudtomra adja, hogy mit tehetek a nagyobb közösség érdekében, és hálásabb tudok lenni azokkal szemben, akik háttérbe tudják szorítani a maguk apró érdekeit, és magukra vállalják a magasabb szintű közösségeink gondjait, felelősségét.


2015-05-27


______________________________

Istenkeresés


2015-05-26


______________________________

Paracletos


2015-05-25


______________________________

Kihasznál?


Fesztusz helytartó Pál ügyéről mesél. Felszínesen értelmezi Pál helyzetét: valami vallásos kérdésről van szó, egy Jézus nevű halottról, akiről Pál azt állítja, hogy él. Fesztusz nem nagyon érti, hogy miről van szó, de nem is érdekli. Szívesek a zsidókra bízta volna az ügyet, ők Jeruzsálemben döntsék el, hogy mit akarnak tenni Pállal, de Pál a császárhoz fellebbezett. Mivel római polgár, joga van hozzá.
Elgondolkodtam azon, hogy Pálnak mennyi mindenen át kellett mennie. A saját életét mentette meg azzal, hogy a császárhoz fellebbezett, mert ha Jeruzsálembe ment volna, a zsidók útközben megölték volna. Az Úr számtalanszor megmentette a haláltól Pált, de befejezte a feladatát, akkor Isten engedte, hogy Rómában megöljék. Olyan ez, mintha Isten kihasználta volna Pált. Amíg szükség van a munkájára, addig megmenti, utána, pedig hagyja meghalni.
Nem egészen értjük, de tudjuk, hogy Jézussal is ugyanez történt. Befejezte a feladatát, és utána magára hagyva halt meg.
Ha azonban Isten szemszögéből nézzük az eseményeket, a fizikai halál nem a véget jelenti, hanem egy állapotbeli változást. Olyan, mint amikor a vőlegény, vagy a menyasszony elszakad a családjától, az addigi életétől, és egy új életet kezd, Az elszakadás a halál, a feltámadás az új élet.
Szent Pál is fokozatosan, lépésről lépésre adta át magát Istennek, míg végül teljesen egyesülni tudott vele.
Kérjük a Szentlelket, hogy mi is egyre inkább átadjuk magunkat Istennek, hogy aztán örökre vele élhessünk.

2015-05-22


______________________________