Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 | 131 |

Napi gondolatok

12. évközi vasárnap


2015-06-21


______________________________

Megpóbáltatás


2015-06-19


______________________________

Krisztushoz vezetni


2015-06-18


______________________________

Hegyi beszéd


2015-06-17


______________________________

Ellenségszeretet


2015-06-16


______________________________

Boldog Jolán


2015-06-15


______________________________

Jézus szíve


2015-06-12


______________________________

A kapcsolat


2015-06-11


______________________________

Az Atya szeretete


2015-06-05


______________________________

Úrnapja


Az eucharisztia alapításának történetét hallottuk. Szent Márk a zsidó húsvéti ünnepkörbe helyezi el az eseményt, a kovásztalan kenyerek ünnepén. A zsidók húsvétkor az egyiptomi rabságból való kiszabadulásukra emlékeztek, és ugyanakkor várták a teljes felszabadulásukat, melyet a Messiás fog elhozni.
A kovásztalan kenyér az új esztendő kezdetét jelentette számukra. Ilyenkor egy hétig kovásztalan kenyeret ettek, jelezve, hogy valami új kezdődött el. A kovász a rabbik magyarázata szerint az ember lelkében rejtőző rossz hajlamokat jelenti: gőg, durvaság keményszívűség, hazugság, és ezekhez hasonlók. Ezért, ezen az ünnepem minden kovászosat összeszedtek a házból és elégettek, közben a család táncolt a tűz körül.
Szent Pál is a korintusiakhoz írt levélben felszólítja az olvasóit, hogy tisztítsák meg közösségeiket a régi kovásztól. A szentmise kezdetén mi is ezt tesszük a lelkiismeretvizsgálat során megkeressük, és kidobjuk lelkünkből a régi kovászt.
Jézus elküldte két tanítványát, hogy előkészítsék az utolsó vacsora termét. A jel, amit figyelniük kell, egy vizeskorsót vivő férfi. Őt követve fognak eljutni a házhoz, ahol a lakomát megszervezhetik. Azt gondolhatnánk, hogy ez egy olyan jel, amelyet nehéz felismerni, hisz, ha ott van a kút, sokan járnak oda korsókkal vízért. Abban az időben azonban a vízhordás az asszonyok feladata volt és ritka volt, hogy egy férfi hordja korsóban a vizet. Aki vállalja az mások alázatos szolgálatát, az tud a helyes irányba vezetni.
Jézus azt is elmondja, hogy milyen lesz a terem, amelyet rendelkezésükre fog bocsátani ez az ember.
Emeleti terem: jelzi, a szentmise ünnepléséhez felül kell emelkednünk a világ kritériumain, logikáján. Ha azokhoz az értékekhez ragaszkodunk, amelyeket a világ hirdet, a mi ünneplésünk nem lesz igazi. Ha az én jólétem a fontos, hogy én élvezhessem az életet, hogy meglegyen minden, amit kívánok, még mindig a földszinten vagyok.
Másik jellemzője ennek a termenek, hogy tágas. Van bőven hely benne mindenki számára. Emberi kritériumok alapján: nyelv, kultúra, bőrszín és így tovább, nem zárhatunk ki senkit. Van hely azok számára is, akik nem olyanok, mint mi.
A vacsora alatt Jézus kezébe vette a kenyeret és a bort.
A kenyér jelzi mindazt, amire az embernek szüksége van, hogy élhessen. A bor az élet örömeit jelzi. Hisz öröm nélkül sem lehet élni. Szükségünk van táplálékra, de szükségünk van szeretetre, elfogadásra is. Éhezünk a tudásra, az igaságra, a megbocsátásra. Ezek nélkül nem tudunk teljes életet élni, és ezeket jelképezi a kenyér és a bor.
Kezébe vette a kenyeret, áldást mondott. Nem a kenyeret áldotta meg, hanem Istent, aki adta a kenyeret. Mindent Istentől kapunk, minden az ő ajándéka, és az ő tervei szerint kell használnunk.
A kenyér és a bor a föld termése, melyre az égből hull az eső, süt a nap. Az ég és a föld közösen hozzák létre a búzát és a szőlőt, de ez még nem kenyér és bor. Az ember munkája. fáradozása is benne van a kenyérben és a borban.
Megtöri a kenyeret. Nem azért kaptuk Isten ajándékait, hogy magunknak megtartsuk, hanem, hogy elosszuk a testvéreinkkel. Közösen kaptuk. Nem ellopkodjuk egymás elől, hanem testvérekként osztozunk.
Ez az én testem – mondja Jézus. Nem a fizikai testet érti ez alatt. Csupán azt jelentette, hogy: ez én vagyok. Nem a kenyérből lesz Jézus, hanem Jézus lesz kenyérré, mindennapi táplálékunkká. Jézus azért jött, hogy tápláljon minket, hogy megadja nekünk mindazt, amire szükségünk van ahhoz, hogy élhessünk, hogy az életünk teljes legyen.
Vegyétek, és egyétek. Nem azt mondja, hogy térdeljetek le, csengessetek és füstöljetek, hanem: vegyétek és egyétek. Nem ő etet meg minket kiskanállal, mint a kisgyermekeket, hanem nekünk kell elvenni, és enni. Mikor elveszem, tudatosan vállalom, hogy Jézus élete az én életem is lesz, hogy egyesítem az életemet Jézus életével, hogy én legyek a kenyér és bor testvéreim számára.
Aztán ugyanabból a kehelyből isznak. A vér a szövetségkötésre emlékeztet. Közös vér, közös életet jelent. A zsidóknál egy kehelyből inni azt jelentette, hogy egymáshoz tartoznak. Mint ahogy azok, akik szeretik egymást, gyakran kifejezik egymás iránti szeretetüket, mi is a szentmisében a szentáldozásban napról napra, vagy hétről hétre kifejezzük, hogy egymáshoz tartozunk.

2015-06-04


______________________________