Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 | 131 |

Napi gondolatok

Küldelek


2015-07-10


______________________________

14. évközi vasárnap


Jézus azt mondta, hogy elég volna egy piciny hit, ahhoz, hogy csodálatos dolgok megtételére képesek legyünk. Ha bíznánk egy kissé az ő szavában, virágozna körünkben a béke, a kölcsönös szeretet, a párbeszéd, a kiengesztelődés, szebb lenne az élet. Mi azonban inkább a magunk meggyőződéseiben bízunk.
Az evangéliumban arról hallottunk, hogy Jézus ellátogatott Názáretbe, ahol nevelkedett.
Mióta Jézus Názáretből elment és Kafarnaumban telepedett le, különféle hírek érkeztek róla: hogy valami új tanítással lépett fel, hogy csodákat művelt, és, hogy a vallási vezetők ellene fordultak. A családtagjai emiatt el is mentek volt Názáretből, Máriával együtt, hogy vigyék haza, mert az hallották, hogy megbolondult. Akkor Jézus nem ment velük. Azt mondta, hogy azok alkotják az ő új családját, akik befogadják tanítását. Most ő döntött úgy, hogy elmegy Názáretbe. Nem csak azért ment, hogy találkozzon édesanyjával, a rokonokkal, hanem, hogy őket is meghívja ebbe az új családjába. Ezért vitte magával a tanítványait is.
Nem is volt semmi baj addig, amíg Jézus a zsinagógában nem kezdett el beszélni. Nem tudjuk, mit mondhatott, de szavain elszörnyülködtek. Bizonyára azt mondta, amit máskor is szokott: hogy Isten nem csak a zsidókat szereti, hanem meghív az országába minden népet, hogy Isten nem ítéli el a bűnösöket, hanem meg akarja menteni őket, hogy szeressük ellenségeinket, és bocsássunk meg egymásnak.
Nem azon gondolkodtak el, hogy igaza van-e vagy sem Jézusnak, hanem ürügyet kerestek arra, hogy Jézus szavait elutasíthassák. Nem azt mondják, hogy milyen sok jót tett Jézus, mennyi emberen segített, hanem azt kérdik, hogy honnan van a csodatevő ereje.
Ma is ugyanaz a kérdés: az evangélium, ha komolyan vesszük, milyen gyümölcsöket terem? Ismerünk sok embert, akik az evangélium erejével sok jót tesznek, tehát jól tesszük, ha mi is befogadjuk az evangéliumot.
Nem használhatom kifogásnak azt, hogy úgy vélem, ismerem annak a hibáit, aki az evangéliumot hirdeti. A helyes kérdést tegyem fel, amikor az evangélium szavait hallom: igaza van-e az evangéliumnak? Ha megteszem, amit kér, igazibb lesz-e az életem? Nem a papok, püspökök magatartása a kérdés. Sajnálatos, ha nem egyezik az életük azzal, amit hirdetnek, de nekem Krisztus üzenetével kell szembesítenem magam, senki mással.
A Názáretbeliek Jézusról azt mondják, hogy ő egy közönséges ács. Jézus korában a legtöbben földművelésből éltek. Aki nagyon leszegényedett, elveszítette a földjét, és nekifogott valamilyen kézműves mesterségnek. Ilyen volt Jézus családja is. „Egy ilyen ember nekünk ne beszéljen!”- mondták.
Mária fia, és itt vannak közöttünk a testvérei. Azt akarták mondani, hogy akik legközelebb állnak hozzá, azok sem hisznek benne. Ma is mondhatjuk: miért hinnénk, ha azok, akik közel állnak Istenhez, a papok, a szerzetesek, ők sem úgy viselkednek, mint akik hisznek? Nekem nem velük kellene szembenéznem, hanem Krisztus evangéliumával.
Ha kifogásokat keresünk, hogy ne kelljen az evangéliumot beengedni az életünkbe, Jézus nem tudja bennünk, köztünk megvalósítani azokat a csodás dolgokat, amelyeket szeretne. Ezért nincs még béke, szeretet, egyetértés közöttünk.
Jézus elcsodálkozott hitetlenségükön. Az ő ajánlata, az élet, amelyet meg akar tanítani nekünk, annyira szép, annyira nemes, és olyan sok örömmel jár, hogy joggal csodálkozik, hogy lehet azt elutasítani.
Ma rajtunk a sok, hogy válaszoljunk Jézus hívására.

2015-07-05


______________________________

Isten mindenkié


2015-07-01


______________________________

Sóbálvány


Ter 19, 15-29
Az Úr elhatározta, hogy elpusztítja Szodomát, a várost, amely bűnfészekké változott. Lótnak és családjának esélyt kínált fel a menekülésre Ábrahám kérésére, de csak egyetlen esélyt. Aki útközben visszanéz, sóbálvánnyá változik. Hasonlatot keresve egy olyan szekér jutott eszembe, amelyiknek az egyik kereke jobbra, a másik kereke balra indul el ugyanabban a pillanatban. A tengelye eltörik, és a szekér egy elmozdíthatatlan tömeggé változik. Ezt az elmozdíthatatlanságot jelképezi a sóbálvány. A só nehéz. Nem olyan, mint a kő, amely szintén nehéz, de azzal építeni lehet. Ahol só van, ott a fű sem nő, ott nincs élet.
Isten bennünket is meghívott, célt adott nekünk, és ez számunkra az üdvösség útja.
Néha azonban minket is megkísérthet a gondolat, hogy hátha könnyebb, szebb, érdekesebb lenne egy másik életforma. És ha egyszerre két irányba akarunk menni, kitörik a szekerünk kereke, és nem haladunk semerre. Hiányzik az életünkből a lendület. Elveszítjük a célt. Már nincs igazi élet bennünk, és, ha az Úr velünk is olyan szigorúan bánna, mint Lót feleségével, valószínűleg már rég sóbálványok lennénk.
Jézus a mai evangéliumban azt mondja nekünk, hogy ne féljünk, mert Isten nem csak egyetlen esélyt kínál fel nekünk. Újra, és újra hív, és felkínálja számunkra az üdvösség útját. Ne féljünk, ha viharba kerültünk. Ne azon siránkozzunk, hogy nincs elég lendület bennünk, hogy nem haladunk semerre, hanem forduljunk az Úrhoz és újból minden képességünkkel Őt válasszuk. Ő, aki Ura a szélnek és a tengernek, legyen Ura a mi életünknek is. Ő új életet lehel belénk.


2015-06-30


______________________________

Szent László király


2015-06-27


______________________________

Jelen lenni


2015-06-26


______________________________

Bizalom


2015-06-25


______________________________

Keresztelő Szent János születése


2015-06-24


______________________________

Bébességszerzők


2015-06-23


______________________________

Takarodj!


Vonulj ki a földedről arra a földre, amelyet mutatok neked. Az eredeti szöveg keményebb igét használ: takarodj!
Az emberi élet fejlődésének minden szakaszát ez jellemzi, kezdve attól a pillanattól, amikor a baba kiszakad az anyaméhből, és nem tudja, hogy mi vár rá az életben. Fejlődése során újra és újra el kell szakadnia valamitől, valakiktől ahhoz, hogy új szakasz kezdődhessen az életében.
Isten sem arra hív bennünket, hogy megkeressük a magunk biztonságos helyét, ott fészket rakjunk, és jól érezzük magunkat öregkorunkig, hanem mindig új lépésekre ösztönöz minket. Az új lépés fájdalmas lehet, mert otthagyunk dolgokat, amiket megszoktunk, személyeket, akiket megszerettünk, de az Úr új távlatokat nyit számunkra.
Nem vagyunk mentesek a kételyektől, a félelmektől. Az egyetlen, amiben biztosak lehetünk, hogy az Úr nem hagy elveszni.
Az önzésem azt mondja, hogy nekem legyen jó, az Úr szava pedig arra indít, hogy ajándék legyek testvéreim számára.


2015-06-22


______________________________