Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 |

Napi gondolatok

Szent Félix


Cantelicei Szent Félix egy egyszerű kapucinus laikustestvér volt. Nem tudott írni, olvasni, semmi rendkívüli dolgot nem valósított meg egész életében. 40 éven át Rómában koldult. Mezítláb, egy zsákkal járta az utcákat és gyűjtötte a testvérek részére az adományokat. Mégis, a temetésén ott volt Rómának a fele, maga V Sixtus pápa is. A pápa azonnal elindította a boldoggá avatását, és ő maga tanúskodott 18 csodáról, melyek Félix testvér életében történtek.
Nem a csodák tették őt népszerűvé, hanem ellenkezőleg, azért történtek a csodák, mert népszerű volt. Az ő csodái csak azok szemében voltak csodák, aki észrevette őket. Például, egy selyemhernyó tenyésztő panaszkodott neki, hogy megpenészedett a selyemhernyó-állománya. Félix fogott egy papírlapot, bevizezte és rátette a hernyókra, és azok helyrejöttek.
Amit Szent Félixtől megtanulhatunk, az emberek iránti szeretete. Mindenkihez volt egy kedves szava, mindenkire odafigyelt, mindenkit meghallgatott, és mindenkiért Istennek hálát adott. Úgy is nevezték, hogy Deogratias-testvér, mert ez volt a szavajárása.
Nem csodatevő erőt kérünk Istentől, hanem képességet arra, hogy ne féltsük magunkat, nyitottak, barátságosak tudjunk lenni mindenkihez, az Úr ajándékát lássuk meg minden embertársunkban, és nap, mint nap hálát adjunk értük Istennek.


2015-05-18


______________________________

Húsvét 7. vasárnapja


A mai evangéliumban tanítványaiért imádkozik Jézus, tehát értünk is. Kéri az Atyát, hogy tartsa meg őket, tartson meg minket a nevében. A Szentírásban a név a személyt jelentette. Akkor mondták, hogy ismernek valakit, ha tudták a nevét, mert a név a tulajdonságait fejezte ki. Istent nem lehetett igazán megismerni, épp ezért, Isten nevét nem szabadott kiejteni. Helyette Adonájnak, Kyriosznak, Úrnak nevezték. Jézus azért jött, hogy megismertesse velünk, milyen igazából az Isten. Így, Jézus Isten nevének a megtestesülése. Isten nevében megtartani a tanítványokat, azt jelenti, hogy Jézussal egységben maradni.
Az a csodálatos, hogy Jézus, aki a mennybe ment, itt van közöttünk, bennünk. Mindenikünkben ott él, és működik, de mindenikünkben a személyiségünknek megfeleő módon. Egymáshoz tartozunk, egymást kiegészítjük, együtt vagyunk teljesek. Próbáljuk felfedezni, hogy mi az, amivel Krisztus általunk gazdagítja a közösségünket. Mindenki tud valamit tenni a közösségért, legalább annyit te is tehetsz, hogy rámosolyogsz a testvéreidre. Ha megteszed, máris úgy érezzük, hogy jó együtt lenni.
Aztán azt mondja Jézus, hogy a tanítványai a világban vannak, de nem a világból valók. Na, nem vagyunk marlakók, akik a földre kirándulni jöttünk. Ugyanúgy polgárai vagyunk országunknak, amelyben élünk, mint mások. Minket is érdekel a társadalom élete, és mi is azon dolgozunk, hogy emberhez méltó körülmények között élhessen minden ember. Hogyan kell tehát érteni azt, hogy nem vagyunk ebből a világból?
Tudni kell, hogy amikor az evangélium világról beszél, azokat az erőket érti világ alatt, amelyek Isten terveivel ellenkeznek: a csalás, az önzés, a hazugság, a lopás, a képmutatás, a bosszú, és ezekhez hasonlók jelentik a világot. Mi ezek között élünk, de ezek nem tartoznak hozzánk. Nem mintha ezek minket is nem piszkolnának be, de tudjuk, hogy nem tartoznak hozzánk. Nem hiába imádkozik értünk az Úr Jézus, hogy az Atya mentsen meg minket a gonosztól.
Nem csak imádkozik az Úr Jézus, hogy ne legyen bajunk a világban, hanem küld minket a világba, vagyis feladatunk, hogy Jézust vigyük oda, ahol a roszz uralkodik. Mint ahogy a sötétség ellen úgy lehet küzdeni, hogy világosságot gyujtunk, Krisztus világossága fogja szétoszlatni a bennünk, és körülöttőnk lévő sötétséget. Ne féljünk hát, ha azt látjuk, hogy sok minden nincs rendben, nincs jól az életünkben, a családunkban, a közösségünkben, hanem hívjuk Krisztus Lelkét segítségül: jöjj Szentlélek Istenünk, add a Mennyből érzenünk fényességed sugarát.

2015-05-17


______________________________

Cortinai Szent Margit


Cortonai Margit fiatalon anya nélkül maradt, és egy nemes ember karjaiba menekült. Évekig együtt éltek. Egy fiuk is született. Aztán az élettársát egy vadászat alkalmával valakik megölték. A kutyája vezette el Margitot a holttesthez. Azon a helyen most egy kis kápolna áll, amelyet a bűnbánat kápolnájának neveznek. Ettől a pillanattól kezdve megváltozott az élete. Fiát a ferencesekre bízta, ő pedig az imádságnak, és a karitatív tevékenységnek szentelte magát. Létrehozott egy reguláris harmadikrendi közösséget, egy kórházat. Misztikus lelkiéletet élt, és ugyanakkor nagyon aktív volt. Jó ferencesként igyekezett békét teremteni az egymással szembenálló nemes családok között. Aztán meghalt, és testét a tiszteletére épített cortonai templomban ma is megcsodálhatjuk.
Az életrajzírók úgy állítják be, hogy ettől a pillanattól kezdve megváltozik Margit élete. XIII Benedek pápa, amikor szentté avatta Margitot, új Mária - Magdolnának nevezte. Én ma szeretnék kilépni ebből a kliséből, hogy egyes szenteket előbb bűnösöknek, aztán megtérésük után tökéleteseknek próbálják beállítani. A megtérések igazából nem változtatják meg az embert, csak annak, ami addig is benne volt, más irányt adnak. Margitot, aki korán anya nélkül maradt, a szeretetvágy hajtotta, és ez ez nem szűnt meg a megtérése után sem. Ám az isteni kegyelem ezt a szeretetvágyat felhasználta arra, hogy Margit most már ne egy embertől várja ezt a szeretetet, hanem Istentől, és különös érzékenységgé alakította át azok iránt, akik hozzá hasonló módon arra, vágynak, hogy valaki rájuk figyeljen, a betegek, a szenvedők iránt.
Mi sem eltüntetni akarjuk a lelki sebeinket, melyek veszélyeztethetik a hivatásunkat, mert könnyen téves útra, vakvágányra vezethetnek, hanem Istent kérjük, hogy alakítsa át ezeket, hogy lelki életünk kincseivé váljanak, és sok embert segítsenek közel kerülni Istenhez.

2015-05-16


______________________________

Jézus bátorít


2015-05-15


______________________________

Jézus előttünk jár


2015-05-14


______________________________

Nem tömegeket, hanem embereket


Csel 17, 15 – 18,1
Pál az Aeropaguszon egy nagyon jól előkészített beszédet mondott. Beszéde példa lehet arra, mikén lehet abból kiindulva beszélni Jézus Krisztusról az embereknek, amiben ők hisznek, ami számukra érték. Az inkultúrációnak mintapéldánya ez a beszéd. Mégis, Pál csődnek érezte ezt a beszédét, mert azt remélte, hogy beszéde megmozgatja ezeket a görögöket, és lelkesen fognak csatlakozni Jézus Krisztushoz. Ők azonban gúnyosan hagyták faképnél Pált: majd máskor is meghallgatunk.
Hol hibázott Pál? Sehol. De akkor miért nem volt eredményes a beszéde? Mert emberé a munka, Istené az áldás. A hit Istentől érkező ajándék. Nekünk nincs olyan módszerünk, amellyel bárkit is meg tudnánk győzni. Meg kell tennünk mindent, hogy jól felkészültek legyünk, de tudva, hogy az eredmény Istentől függ, nem tőlünk.
Nem tömegek kell megtérjenek, hanem emberek. Athénban sem tért meg a tömeg, de keresztény lett két konkrét személy, még a nevüket is elmondja Szent Lukács: Areopagita Dénes, és Damarisz asszony.
Mi sem tömegeket akarunk megmozgatni, hanem személyeket megközelíteni, hogy Krisztus rajtunk keresztül megszólíthassa őket.


2015-05-13


______________________________

Lehetetlen helyzet


2015-05-12


______________________________

Közösbe tesszük


Csel 16, 11-15
A mai szentleckében szerepel egy Lídia nevezetű asszony. Nem volt közönséges valaki. Nem azt mondja róla a szentlecke, hogy egy bíborárus felesége. Úgy látszik, hogy ő maga vezette az üzletet. Ugyancsak ő döntötte el, hogy befogadja házába Pált és társait. Az ő háza lett Európában az első keresztény templom.
Az előző napokban megfigyelhettük, hogy Pál és társai mennyire a Szentlélek irányítására cselekedtek. Oda mentek, ahová Isten lelke vezérelte őket. Most egy új helyzet adódott: Isten nem őket irányította, hanem ezt a Lídiát, hogy házát Isten rendelkezésére bocsássa. Páléknak csak el kellett fogadniuk azt a segítséget, amit Isten Lídián keresztül nyújtott nekik az Úr, az új keresztény közösség létrehozatala érdekében.
Isten bennünket is alázatosságra tanít e szentlecke által. Ne gondoljuk, hogy minden kezdeményezés tőlünk kell, hogy kiinduljon, csak nekünk lehetnek ötleteink. Vegyük észre, hogy Isten a körülöttünk lévő embereken keresztül is működik, és azt akarja, hogy mindenikünk a maga részét hozzáadva, együtt építsük Isten Országát.


2015-05-11


______________________________

Húsvét 6. vasárnapja


A múlt vasárnapi evangéliumban Jézus a szőlővesszőkről beszélt, amelyek az életadó nedvet belőle kapják, és a termés, amit ezek a szőlővesszők hoznak, nem más, mint a szeretet. Nem is marad meg más ebből az életből az örök életre semmi más. Az elért eredmények, diplomák, dicséretek, vagy a felhalmozott vagyon nem jön velünk. Egyedül a szeretet kísér el bennünket az örök életre.
Nem azért akarjuk a szeretet gyümölcsét teremni, hogy ezért Istentől jutalmat kapjunk, vagy, hogy valamit kiérdemeljünk. Ez önzés lenne a részünkről, ami ellentmond a szeretetnek.
Isten azért szeret, mert ő maga a szeretet, hozzátartozik a természetéhez. Mi pedig ugyanezt a természetet kaptuk Jézustól. Ez a megváltás.
Maradjatok meg az én szeretetemben – mondja Jézus. Ha megtartjátok a parancsaimat, megmaradtok a szeretetemben. Ezek a parancsok nem kívülről jövő rendelkezések, amelyeket be kell tartani. Jézus máshol azt mondja, hogy bennünk lakik. Jézus parancsának a teljesítése odafigyelés arra a belső hangra, amely minket a szeretetre indít, Ha ezt tesszük, akkor vagyunk igazi önmagunk. Amikor gonoszkodunk, amikor fájdalmat akarunk okozni valakinek, próbálunk nem törődni másokkal, érezzük, hogy azok nem mi vagyunk. Mi nem ilyenek vagyunk.
Az én örömöm legyen bennetek és az örömötök teljes legyen – mondja tovább Jézus. A szeretet örömmel jár. Örülünk, ha szerethetünk, és ha szeretnek. Isten a végtelenre teremtett bennünket, és bármennyire örülünk valaminek, vagy valakinek ezen a világon, mindig ott bujkál bennünk az elégedetlenség érzése is. Mindig egy nagyobb szeretetre vágyunk, mint amit itt kaphatunk. Ez a végtelen utáni vágy hajt bennünket akkor is, ha nem vesszük észre. Azt hisszük, hogy a földi dolgok boldoggá tudnak tenni, főleg, ha sok van belőlük, pedig ezek nem képesek igazi boldogságot nyújtani. Talán ezért van, hogy akiknek nagy vagyonuk van, nem tudnak örvendeni annak, amijük van, hanem még többet próbálnak beszerezni, remélve, hogy akkor talán boldogok lesznek. Ha alkalmuk van, csalnak is, csak még több pénzük legyen. Nem is veszik észre, hogy igazából nem erre vágynak, hanem a végtelen szeretetre.
Jézus azt is megmondja, hogy mi az ö parancsa. A parancsát ö maga valósítja meg az életünkben. Lehetővé teszi, hogy szeressük egymást. Nem akárhogy, hanem úgy, ahogy ő szeret minket. Képesek vagyunk az önfeláldozó szeretetre.
És Jézus barátainak nevez minket. Azokat nevezzük barátainknak, akikre számíthatunk, akikkel összhangban vagyunk, akik megértenek minket, és akiket mi is megértünk. Ha valakitől ajándékot kapunk, néha azon gondolkodunk, hogyan tudjuk ezt neki visszafordítani, hogy ne maradjunk adósok. A barátainkkal nem így vagyunk. Nem félünk adósai lenni a barátainknak, mert az ajándékkal nem akar lekötelezni a barátom, csak ápolni a kapcsolatunkat. Ilyen barátságot akar velünk is Jézus. Ajándékozzuk meg hát ő barátságunkkal.

2015-05-10


______________________________

A barátság


2015-05-08


______________________________