Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 |

Napi gondolatok

Szentháromság vasárnapja


2015-05-31


______________________________

Kérjük a bölcsességet


Sir 51, 17-27
Egy fontos dolgot tapasztalt meg Sirák fia. Azt, hogy a bölcsességet Isten adja meg annak, aki azt tőle imában kéri. Persze, nem repült be a bölcsesség sült galambként a szájába, hanem törekednie kellett rá nap, mint nap, és akkor talált rá a bölcsességre, amikor tiszta lett a szíve.
A bölcsesség nem azonos az okossággal, képzettséggel, a tudással. Az a bölcs, aki helyesen gondolkodik, és helyesen cselekszik. Ki más taníthatná meg az embert erre, mint maga Isten.
A tiszta szív a Szentírásban az, amely fenntartás nélkül Istenre bízza magát. Ez az a bölcsesség, amelyet az imában nyerhetünk el.
Ennek a tiszta szívnek a hiányát látjuk megnyilvánulni a főpapokban, akik Jézust kérdőre vonják, hogy milyen hatalommal merte kiűzni a kereskedőket a templomból. Mivel nem Isten akaratát keresték, hanem a saját érdekeiket védték, nem volt meg bennük a bölcsesség, hogy felismerjék. Sem a János keresztségében, sem a Jézus cselekedetében nem látták meg Isten üzenetét. Hiába voltak okosak, képzettek, nem tudták felismerni, hogy Isten hatalmazta fel Jánost is és Jézust is.
Sem az örökfogadalom, sem a pappá szentelés nem garancia arra, hogy tiszta a szívünk, hogy tényleg átadtuk magunkat Istennek. Szükséges, hogy nap, mint nap felújítsuk magunkban a szándékot és a törekvést, hogy ma is Isten tervei szerint döntünk és nem a magunk elképzelései szerint, és kérjük a mai napra is a bölcsességet.


2015-05-30


______________________________

A szó


2015-05-28


______________________________

Tágítsuk a horizontot


Sir 36, 1-19
Sirák fia az Urat a mindenség Istenének nevezi, és azt kéri az Úrtól, hogy félve tiszteljék az Urat azok a nemzetek is, amelyet nem ismerik Őt.
Jézus Krisztus tudtunkra adta, hogy az istenfélelem nem istentől való rettegést jelenti, hanem azt a csodálatot, nagyrabecsülést, amit az ember azzal szemben érez, aki számára nagyon fontos. Nem Istentől kell félni, hanem attól félünk, hogy tévedéseinkkel, bűneinkkel elrontjuk a véle való kapcsolatot. Nem Istentől félünk, hanem attól, hogy elveszítjük Istent. A szent író tehát azt kívánja, hogy minden nép szeretet-kapcsolatba kerüljön Istennel.
Rendkívüli egy zsidó szájából azt hallani, hogy nem Izrael Istenéhez imádkozik, hanem a mindenség Istenéhez, és nem a saját népéért imádkozik, hanem azért, hogy minden nemzet félje az Istent.
Ez minket is arra indít, hogy tágítsuk a horizontunkat. Legtöbbször saját gondjaimmal vagyok elfoglalva, hogy mi lesz velem. Aztán gondolataimban, imáimban jelen vannak azok, akiket szeretek, akik hozzám tartoznak, a közösség, amelyben élek, és aztán a rendtartomány is, de néha eszembe jut, hogy csináljanak, amit akarnak, csak engem hagyjanak békén. Kevésbé tartom szeme előtt a rend szükségleteit, az egyház gondjait, a társadalom, az emberiség problémáit. Ha azonban ezekről is elgondolkodom, és ezeket is beviszem az imáimban, az Úr tudtomra adja, hogy mit tehetek a nagyobb közösség érdekében, és hálásabb tudok lenni azokkal szemben, akik háttérbe tudják szorítani a maguk apró érdekeit, és magukra vállalják a magasabb szintű közösségeink gondjait, felelősségét.


2015-05-27


______________________________

Istenkeresés


2015-05-26


______________________________

Paracletos


2015-05-25


______________________________

Kihasznál?


Fesztusz helytartó Pál ügyéről mesél. Felszínesen értelmezi Pál helyzetét: valami vallásos kérdésről van szó, egy Jézus nevű halottról, akiről Pál azt állítja, hogy él. Fesztusz nem nagyon érti, hogy miről van szó, de nem is érdekli. Szívesek a zsidókra bízta volna az ügyet, ők Jeruzsálemben döntsék el, hogy mit akarnak tenni Pállal, de Pál a császárhoz fellebbezett. Mivel római polgár, joga van hozzá.
Elgondolkodtam azon, hogy Pálnak mennyi mindenen át kellett mennie. A saját életét mentette meg azzal, hogy a császárhoz fellebbezett, mert ha Jeruzsálembe ment volna, a zsidók útközben megölték volna. Az Úr számtalanszor megmentette a haláltól Pált, de befejezte a feladatát, akkor Isten engedte, hogy Rómában megöljék. Olyan ez, mintha Isten kihasználta volna Pált. Amíg szükség van a munkájára, addig megmenti, utána, pedig hagyja meghalni.
Nem egészen értjük, de tudjuk, hogy Jézussal is ugyanez történt. Befejezte a feladatát, és utána magára hagyva halt meg.
Ha azonban Isten szemszögéből nézzük az eseményeket, a fizikai halál nem a véget jelenti, hanem egy állapotbeli változást. Olyan, mint amikor a vőlegény, vagy a menyasszony elszakad a családjától, az addigi életétől, és egy új életet kezd, Az elszakadás a halál, a feltámadás az új élet.
Szent Pál is fokozatosan, lépésről lépésre adta át magát Istennek, míg végül teljesen egyesülni tudott vele.
Kérjük a Szentlelket, hogy mi is egyre inkább átadjuk magunkat Istennek, hogy aztán örökre vele élhessünk.

2015-05-22


______________________________

Legyenek egyek


2015-05-21


______________________________

Szent Bernardin


Sziénai Szent Bernardin életéből már több mindent elmeséltem nektek. Most egyetlen, jelentéktelennek tűnő részletre hívnám fel a figyelmeteket.
Szent Bernardin, amikor a beszédeit készítette, leírt, újra átolvasta azokat. Imádkozott, és ismét átgondolta, újra kijavította, amit írt. Valósággal megszenvedte, amíg elkészítette a beszédeit. Nem azért, mintha ő aggályos lett volna, hogy elég jó-e az, amit írt, vagy amit mondani szeretne, hanem, mert tudatában volt nagy felelősségének. Aki Isten szavát hirdeti, az Egyházat képviseli, és nem mondhat akármit. Mint igazi ferences, a Regula 9. fejezetét szem előtt tartva csak megfontolt, és átimádkozott beszédeket akart elmondani.
Ezt akarjuk mi is megtanulni Sziénai Szent Bernardintól. Egyrészt feladatunknak ismerjük el Isten szavának hirdetését, másrészt nem akarunk egy szót sem úgy kiejteni, Isten nevében, hogy az ne legyen az imáinak a gyümölcse.


2015-05-20


______________________________

Személyes kapcsolat


2015-05-19


______________________________