Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 | 131 |

Napi gondolatok

Szent Ignác


Loyolai Szent Ignác életútja sok mindenben hasonlít Szent Ferenc életéhez, kezdve attól, hogy mindketten híresek akartak lenni, de aztán a betegség szembesítette őket a gyengeségeikkel. A csendes elvonulás időszaka a lelküket átalakította. Krisztus lett a legfontosabb számukra.
Persze, Krisztust szolgálva is felszínre kerül a nagyravágyás. Lehet híres az ember a lelkipásztorkodás terén is, a teológiai ismeretek terén, sőt, a szent életre való törekvés terén is lehet valami nagyot alkotni.
Isten azonban kivetkőztette őket ebből is, és készekké váltak közösségeiket az egyház vezetőire bízni, akkor is, ha azok bűnösök, felkészületlenek voltak.
Azért van Szent Ferenc és Szent Ignác életszakaszai között sok hasonlóság, mert Isten kegyelme ezeken a szakaszokon végigvisz mindenkit, aki valóban Isten országát keresi. Minket is.
Nekünk is meg kell tanulnunk lemondani nagyravágyó álmainkról, és engedni, hogy a kegyelem átalakítsa a szívünket, hogy már ne mi legyünk a fontosak, hanem a bennünk lakó Krisztus. Ez a Krisztus meg akarja újítani a világot, de magasan szárnyaló eszméinket, nemes vágyainkat az egyházra bízzuk. Együtt akarunk működni a Szentatyával, püspökeinkkel, papjainkkal, és azokkal az emberekkel, akikkel együtt alkotjuk a plébániai, vagy szerzetesi közösségünket, akkor is, ha ismerjük a gyengeségeiket.
Engedjük meg Jézusnak, hogy jobban tudja, mi válik egyháza javára, mert az válik a mi javunkra is.


2015-07-31


______________________________

Várjunk és figyeljünk


Kiv 40, 16-21. 34-38
Két dolog ragadott meg az első olvasmányt hallva.
Az egyik, hogy Mózes részletekbe menően mindenben teljesítette mindazt, amit az Úr kért tőle. Elkészítette a szövetség sátorát, a szövetség ládáját, elhelyezte benne a tíz parancsolat kőtábláit, elhelyezte a bevitte a sátorban, feltette a függönyt. Bár minden elkészült, mégis üres volt mindaddig, míg az Úr dicsősége be nem töltötte. Szükség volt a Mózes munkájára, erőfeszítésére, de nem az hozta az Urat közéjük. Az Úr eljött, amikor jónak látta, és betöltötte a szentélyt annyira, hogy oda már Mózes sem mehetett be, pedig addig ő dolgozott rajta.
Ilyen a mi lelki életünk is. Erőfeszítésbe kerül helyet készíteni az Úrnak, megtalálni a sokféle tennivalóink között az időt az ima számára, a lelki programunk számára, de tudjuk, hogy nem a mi erőfeszítésünktől függ, hogy az Úr mikor akar meglátogatni minket, mikor foglalja el lelkünk trónusát, amelyen addig mi magunk ültünk. Nem lehet kiérdemelni Isten jelenlétét. Mindent Istentől ingyenes ajándékként kapunk.
A másik dolog, amely megragadott, az, ahogy az Úr a népet vezette. Amikor az Isten dicsőségét jelentő felhő, vagy tűzoszlop elindult, akkor a nép is elindult, mikor pedig egy helyben maradt, ők sem mentek tovább.
Milyen jó lenne, ha minket is így vezetne az Úr. Egy-egy helyzetben tudtunkra adná, hogy merjünk indulni, merjünk lépni, vagy ne. De ha belegondolok, rájövök, hogy valójában megvan. Az Úr a lelkiismeretünkön keresztül tudtunkra adja, hogy mit szeretne. Nem dönt helyettünk, de érezzük, hogy Isten mit szeretne, mit tegyünk.
Persze, nem mindig könnyű felismerni ezt a hangot, mert, amikor kellett, néha elmulasztottunk rá hallgatni. A választott nép fiai közül is, ha valaki nem indult el, amikor a felhőoszlop elindult, akkor eltávolodott tőle, és már nem látta annyira világosan, hogy merre megy. Ugyanez történt, ha valaki olyankor indult útra, amikor Isten nem akart elindulni.
Velünk is ez történik, valahányszor gyávaságból, vagy kényelemből nem hallgatunk az Úrra.
Várjunk az Úrra, figyeljünk szavára, hogy el tudjon vezetni önmagához.

2015-07-30


______________________________

Szent Márta


Szent Márta ünnepére két evangéliumi rész közül választhatunk. Az egyik a Lázár életre keltését meséli el, ahol Márta megvallja a hitét abban, hogy Jézus Krisztus a Messiás, az Isten Fia, a másik pedig az, amelyet felolvastam. Ez utóbbi nem éppen Márta életszentségét bizonyítja. Szegényt megszidja Jézus, hogy sok mindenre van gondja, de a lényeget szem elől téveszti. Lám, Mária, a húga a jobbik részt választotta.
Az egyház mégsem Máriát állítja ma példaként elénk, sem a testvérüket, Lázárt, hanem Mártát, mert Mártában önmagunkra ismerhetünk.
Elképzelhetjük az evangélium alapján, ahogy Márta a konyhában sürög-forog, de közben mérgelődik a szíve mélyén: én dolgozom, hogy mindennel ellássam Jézust, a húgom pedig csak mosolyog Jézusnak. Azt várta volna el, hogy Jézus nagyra értékelje, megdicsérje a szorgoskodásáért, hálás legyen neki, amiért szolgál neki, de e helyett szidást kapott.
Én is mennyire fontosnak tartom, hogy értékeljék, dicsérjék azt, amit teszek, e miatt kedveljenek, szeressenek, és nem is veszem észre, hogy abban, amit teszek, azzal, amivel szorgoskodom, mennyire önmagamat keresem.
Mindezt magamban felismertem, de nem elszomorodom, nem veszítem el a reményt. Tudom, hogy még messze vagyok attól a Leó testvértől, amilyennek Jézus szeretne engem, de ha Mártából Isten kegyelme ki tudta hozni a Szent Mártát, én is el fogok jutni, az Úr Jézus segítségével oda, hogy ne önmagamat keressem, hanem az Urat válasszam.


2015-07-29


______________________________

Negyven nap


Az a benyomásom, a mai olvasmányt hallgatva, mintha Isten és Mózes között kétféle kapcsolat létezne. Az egyik, ami a szövetség sátoránál történik, ahol Isten úgy beszél Mózessel, mint az ember a barátjával szokott. A másik pedig a Hóreb hegyen, ahol Mózes 40 napig készül arra, hogy Istentől megkapja a tíz szót, a tíz parancsolatot.
Ez a kettős szint a mi lelki életünknek is sajátossága. Egyrészt Istent közel érezzük magunkhoz, olyan, mint a barátunk, aki meghallgat, aki megért minket, aki vigasztal, aki bátorít. Másrészt, ahhoz, hogy azonosulni tudjak Isten tervével, szükségem van egy felkészülési időszakra, lelki kiüresedésre, a 40 napra.
A választott nép 40 évig készült, hogy bemehessen az Ígéret földjére. Jézus negyvennapos böjttel készült, hogy megkezdhesse nyilvános működését, hogy megértse, milyen messiásnak kell lennie. Szent Pál, Szent Ferenc szintén vállalták a negyvennapos böjtöt, hogy megértsék Isten akaratát.
Mi is, mielőtt a ferences rendben fogadalmat tettünk volna, a noviciátus alatt egy évig csendes elvonultságban készültünk. Ezek a felkészülési időszakok nagyon fontosak, ahhoz, hogy ne örömünket leljük az Istennel való kapcsolatban, hanem Isten rajtunk keresztül tudja közvetíteni az ő kegyelmét. Ezért szentmise előtt próbálunk elcsendesedni, közösségi imára, elmélkedésre előre ráhangolódni, a munkára, tanulásra imával készülünk, hogy amit mondunk, amit teszünk Isten szavának és Isten szeretetének a közvetése legyen.

2015-07-28


______________________________

Az aranyborjú


Kiv 32, 15-24. 30-34
Egy szomorú történetet hallottunk az első olvasmányban. Mózes 40 napig volt a Sinai hegyen az Úrral. Az Úr átadta ott neki a Tíz Szót tartalmazó kőtáblákat, melyeket mi tíz parancsolatnak szoktunk nevezni.
Mózes, mikor visszatért a táborba, a népet ünneplés közben találta. Egy aranyborjút táncoltak körül, és magasztaltak.
Szánalmas, ahogy Áron mentegetőzik: én nem akartam, de a nép követelte tőlem. Összegyűjtöttem hát az aranyat tőlük, bedobtam a tűzbe, és ez jött ki belőle. Ki hiszi el neki? Senki sem hibás. Csak így történt. Senki nem tehet róla.
Mit is jelképez ez az aranyborjú, amelynek a nép hálát ad, amiért kihozta őket Egyiptomból?
Pásztorkodás volt a fő foglalkozásuk, és ez az aranyborjú a munkájuk iránti szeretetüket fejezi ki. Megfeledkeztek arról, hogy Isten segítségével jöttek ki Egyiptomból, és már úgy emlékeztek, hogy a maguk erőfeszítésének, a maguk munkájának köszönhetik, hogy itt vannak.
Porrá zúzták, elégették az aranyborjút, de ma is, mikor az emberek megfeledkeznek Istenről, előkerül az aranyborjú. A munkájuk, a tevékenységük, a karrierük kerül a fő helyre, és már nincs idejük, nincs energiájuk Istenre. Senki nem hibás érte, csak így alakult az életük. Csupa jó szándék van mindenkiben, és mégis, észrevétlenül Istentől eltávolodtak.
Azt gondolnánk, hogy számunkra az aranyborjú nem jelent veszélyt, mert hát mi Istennel foglalkozunk nap, mint nap, nem tudunk megfeledkezni róla, de lehet úgy is dolgozni Isten szolgálatában, hogy nincs időnk Istenre figyelni.
Isten szava ma figyelmeztet mindnyájunkat, hogy bármit teszünk, és bármilyen fontos az, amit teszünk, az Úr érkezésére várunk.


2015-07-27


______________________________

Évközi 17. vasárnap


A kenyérszaporítás csodájának szoktuk nevezni azt a csodát, amelyről a mai evangéliumban hallottunk, de az evangélium nem beszél kenyérszaporításról, csak annak szétosztásáról, amivel rendelkeztek. A csoda az volt benne, hogy az a kevés mindeninek jutott, amennyire szüksége volt.
Szívesen beszélünk kenyérszaporításról, mert erre csak Jézus képes, tehát nekünk nem marad semmi tennivalónk. Sok ember éhezik a világon. Istenre bízzuk, hogy oldja meg a problémát, szaporítsa meg a kenyeret, hogy jusson nekik is.
Jézus azonban nem megszaporította a kenyeret, hanem megmutatta, mit kell tennünk, hogy minden embernek jusson elégséges kenyér. Ez egy igazi csoda lenne, amelyet Jézus rajtunk keresztül akar megvalósítani.
Az egész elbeszélésnek teológiai mondanivalója van, nem pedig egy valós történet elmesélése. Vannak olyan részletek, amelyet a valóságban nem is történhettek meg. Lehetetlen lett volna, hogy 5000 ember bárkába szálljon és kövesse Jézust. Honnan lett volna annyi bárka. Meg az is furcsa, hogy honnan vették elő a tanítványok a 12 kosarat, amelybe a maradékot összeszedték? Vitték magukkal az üres kosarakat, ahelyett, hogy kenyeret hoztak volna bennük?
Jelképes elbeszéléssel van dolguk, amelynek mondanivalója az, hogy Jézus Isten népét az új Ígéretföldje felé, az Isten országa felé vezeti, megszabadítja őket a rabságból, miként
Szent János ezt az eseményt húsvéttal kapcsolja össze. Mondja i, hogy közel volt a zsidók húsvétja, amikor arra emlékeznek, amikor Isten Mózes által kivezette őket Egyiptomból. Itt Jézus átkel a galileai tavon, amit tengernek nevez, mint ahogy Mózes átkelt népével a Vörös Tengeren. Isten mannát adott az éhező népnek a pusztában, itt Jézus kenyeret ad nekik.
Az emberek éhesek. Sok mindenre szükségük lenne ahhoz, hogy Istenhez méltó életet élhessenek. Sajnos, az emberiség kis része birtokolja a világon lévő javak nagy részét. Nem hiszem, hogy ez a helyzet megegyezik Isten tervével. Nem hiszem, hogy Isten ilyen világot szeretne gyermekei részére. Jézus ki akar vezetni ebből a világból, ahol az önzés fáraója uralkodik, és el akar vezetni az ő Országába.
Jézus végignéz az éhes tömegen és megkérdi: honnan vegyünk annyi kenyeret, hogy mindenkinek elég legyen?
Két ajánlat érkezik. Az egyik Fülöp részéről. Kiszámolja, hogy mekkora szponzorizálásra lenne szükség, hogy ennek a sok embernek lehessen kenyeret vásárolni. Nagyon jó Caritas - elnök lett volna Fülöp. A javaslata azonban nem hoz igazi megoldást. Az üzlet, a piac nem tudja igazán megoldani az emberek problémáit. Olyan társadalom, amely a jövedelemre, az üzletre, a bankokra épít, nem tud megoldást nyújtani a ma embere problémáira. Az üzletelés alapja az, hogy valami az enyém, és ahhoz neked nincs jogod. Még ha kerül is adakozó, az alamizsna nem igazi segítség. A szegény továbbra is szegény marad, és a gazdag csak morzsákat ad neki.
A másik javaslat egy kisfiú részéről érkezik, aki felkínálja az 5 árpakenyerét és a két halát. Ez is érdekes részlet. 5000 ember közül csak ennél a gyereknél van ennivaló? A gyerek is szimbólum. Azt jelképezi, aki, bár tudja, hogy ő kicsi és jelentéktelen, de amije van, azt átadja Jézusnak. Ez az evangélium logikája, a közösbe tétel. Az Isten Országában nem tekintjük magunkat tulajdonosoknak, hanem csak a javak kezelőinek, melyeket Isten ránk bízott. Elég legyőzni az önzésünket, a birtokolni akarásunkat, és Jézus kezébe helyezni mindazt, amit Istentől kaptunk, és létre jön az új Ország, ahol szeretet és béke van, és mindenkinek megvan az, amire szüksége van. S ez nem majd a túlvilágon, hanem már itt, közöttünk.
Az emberek, miután jóllaktak, királyukká akarták kiáltani Jézust. Ilyen király kell nekünk, aki megoldja a problémáinkat! Nem értették meg Jézust. A kenyérszaporítót látták benne.
Jó tisztázni, hogy mi milyen Jézust keresünk, mit várunk el tőle? Hogy megoldja a problémáinkat, vagy mi adjuk át magunkat, mindenünket neki, hogy általunk segíthessen testvéreinken?

2015-07-26


______________________________

Szent Jakab


A mai evangélium nem csak Szent Jakabról szól, hanem a testvéréről, Jánosról is. Ők ketten, édesanyjukkal szövetkezve úgy gondolták, hogy eléggé rokonszenvesek Jézus szemében ahhoz, hogy az eljövendő Isten Országában a legkiválóbb helyeket maguknak kérjék ki.
Megdöbbentő, hogy Jézus nem szidja meg őket nagyravágyásuk miatt. Jézus nem háborodik fel kérésükön, de megmondja nekik, hogy nem tudják, mit kérnek. Még messze vannak attól, hogy megértsék az Isten Országában működő szabályokat. Az egyik jobb felől, a másik bal felől szeretett volna Jézus mellett lenni. Az jut eszembe, amikor Jézus a végítéletről beszélve azt mondja, hogy a pásztor különválasztja a juhokat a kosoktól, a juhokat a jobbjára, a kosokat pedig a baljára állítja.
Nem tudják, mit kérnek, de azt tudják, hogy a legelőkelőbb helyeket szeretnék maguknak. Készek vagytok arra, hogy kiigyátok azt a kelyhet, melyet nekem ki kell innom? Ők ismét, anélkül, hogy tudnák, miről van szó, kijelentik, hogy készek. És Jézus nem mondja: dehogy vagytok készek – mert tudja, hogy amikor elérkezik az a pillanat, készek lesznek, nem a maguk ügyességéből kifolyólag, hanem, mert megkapják hozzá a kegyelmet.
Jézus nem haragszik ránk, amiért elismertek, híresek, sikeresek szeretnénk lenni, mert tudja, hogy az ő kegyelme napról napra, lépésről lépésre átalakít minket, hogy készek legyünk kiinni vele az önátadás kelyhét.
Szent Jakab tiszteletének sajátos helye a Compostellaban lévő zarándokhely. A zarándoklat, amely odáig elvezet, jelzi ezt az átalakulást, amelyet Isten kegyelme képes végbevinni a lelkünkben, azért, hogy Krisztushoz egyre inkább hasonlók legyünk, és vele egyesüljünk önmagunk odaajándékozásában.


2015-07-25


______________________________

Szent Kinga


Szent Kinga IV Béla magyar király lánya, Boleszláv, lengyel király felesége, akivel József-házasságban éltek. Férje halála után klarissza kolostorba vonult, amelyet annak idején a férjével együtt alapítottak, és ott élte le az életét.
Hogy a lelkiségét megértsük, felhasználjuk a nevéhez fűződő legendás történeteket. Ezek mesés formában közvetítenek mély igazságokat. Az egyik ilyen legenda azt mondja, hogy amikor egy alkalommal Lengyelországban, apácatársaival a tatárok elől menekült, Kinga hátradobta a hajában lévő szalagot, és az, folyóvá változott, amelyen a tatárok nehezen tudtak átkelni. Mikor látta, hogy sikerült a tatároknak átkelniük a folyón, a fésűjét dobta hátra, és az olyan sűrű erdővé változott, hogy azon nem tudták átverekedni magukat a tatárok.
Egy másik legenda azt mondja, hogy amikor Máramarosban meglátogatta a sóbányát, apjától, azt kérte, hogy ennek a sóbányának a sóját ajándékozza neki, mert a lengyeleknek nincs sóbányájuk. Az apja bele is egyezett. Erre Kinga a sóbánya mély aknájába beledobta a jegygyűrűjét. A közös ezekben a történetekben, hogy Kinga mindig eldob valamit, ami hozzá tartozik.
Ahhoz, hogy Isten az én életemben működni tudjon, szabaddá kell válnom attól, amim van, amihez ragaszkodom, hogy helyet készítsek annak, amit Isten akar belém önteni. Így értelmezem a férjével élt József-házasságukat is. Eleve azért kellett házasságot kötniük, hogy a magyar nép és a lengyel nép egymást támogassa a tatár veszedelemmel szemben. Ők hajlandók voltak a házas életük örömeit is eldobni, azért, hogy Isten még jobban segíteni tudja általuk népüket.
Lehet, hogy Isten általunk is több jót tudna tenni, ha kevesebb dologhoz ragaszkodnánk, és több helyet biztosítanánk számára az életünkben.


2015-07-24


______________________________

Szent Brigitta


A mai olvasmányokat azért választották ki Szent Brigitta ünnepére, hogy érzékeltessék velünk azt a nagyon bensőséges, misztikus kapcsolatot, amely Szent Brigittát Istenhez kapcsolta: élek, de már nem én élek, hanem Krisztus él énbennem – hallottuk a szentleckében; maradjatok bennem és akkor én is bennetek maradok – hallottuk az evangéliumban.
Valóban, Szent Brigitta egy igazi misztikus volt, de ne úgy képzeljük el, mint aki a mindennapi élettől elvonulva egy cellában, extázisban töltötte a napjait.
Fiatalon férjhez adták, nyolc gyermeket szült, Ferences Világi rendi volt, csak miután a gyerekei nagyok lettek és a férje meghalt, a svéd királyi udvarba költözött isteni indításra, hogy a királyt figyelmeztesse gyávaságára, téves lépéseire.
Szintén Isten szavára Rómába költözött. Itt alapított egy szemlélődő szerzetesközösséget.
Sokat dolgozott az európai uralkodók közötti megbékélésen. Rávette V. Orbán pápát, hogy Avignonból Rómába költözzön. A pápa azonban, látva a római siralmas körülményeket, megijedt, és visszament Avignonba, ott is halt meg.
Azt a hálátlan feladatot kapta Istentől, hogy főpapoknak, szerzeteseknek sorra a szemükre vesse a hibáikat. Nem csoda, hogy sok ellensége volt. Elerjesztették róla, hogy boszorkány, és meg is rakták számára a máglyát. Alig sikerült elmenekülnie.
Amilyen népszerűtlen volt sokak szemében igazmondása miatt, annyira népszerű szent lett halála után. Nem hiába nevezték ki őt is Európa társvédőszentjéül.
Számunkra tanulság, hogy a Krisztussal való egyesülés, egységben maradás életünk legfőbb célja. Ez azonban akkor igazi, ha küldetés is születik belőle. Ezt akkor is vállaljuk, ha nem mindenki tapsol nekünk. Nem a népszerűséget keressük, hanem Istennel próbálunk együttműködni az ő csodálatos tervének a megvalósításában.


2015-07-23


______________________________

Mária Magdolna


A mai olvasmányok csodálatosan egybecsengenek. Az Énekek Éneke szerelmese keresi kedvesét. Bejárja a várost, a tereket, érdeklődik, hogy valaki nem látta-e, és végül megtalálja azt, akit szeret.
Az evangéliumban Mária Magdolna a halott Jézust keresi, akit szeretett, de nagy örömére az élő Krisztussal találkozik, akinek szeretetteljes hangja segít neki abban, hogy felismerje őt.
A két történet között azonban van egy különbség. Az Énekek Éneke története a boldog találkozással véget ér. Minden gond véget ér, mikor találkozik azzal, akit szeret, és aki szereti. De nem így az evangéliumban. Mária Magdolna alig ocsúdik fel az örömből, hogy megtalálta szeretett Jézusát, máris feladatot kap: beszélni másoknak erről a találkozásról, erről a bensőséges eseményről. Nem elméleteket kell tanítania a feltámadásról, hanem elmesélnie azt, hogy ő találkozott azzal, akit szeret.
Két dolgot szeretnék megtanulni Mária Magdolnától a mai napon. Az egyik, hogy az Istennel való kapcsolatom lényege a találkozás keresése. Nem azért imádkozom, mert feladatom, mert megígértem, mert benne van a programban, mert ha nem, bűntudatom van, hanem, mert vágyom az Úrral való találkozásra. Minden egyéb tevékenységemnek a célja az, hogy elősegítse ezt a találkozást. Ezért tanulok, ezért imádkozom, őt keresem a testvéreimben, vele egyesülők a nehézségekben.
A második pedig, hogy az embereknek nem csak ismereteket akarok közölni, hanem elsősorban azt, amit én megtapasztaltam, mert erre a szeretetteljes találkozásra vágyik minden embernek a lelke.


2015-07-22


______________________________