Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 | 131 |

Napi gondolatok

Évközi 22. vasárnap


Jeruzsálemből az írástudók és a farizeusok eljöttek Jézushoz, mert azt hallották, hogy az nagyon sok ember keresi fel Jézust, és szeretnék ezt valamiképpen megakadályozni. Mi háborította fel őket ennyire? Az, hogy Jézus tanítványai mosatlan kézzel ettek, és attól féltek, hogy az emberek eltanulják Jézustól ezt a laza magatartást.
Ne feledjük, hogy Jézus korában a kézmosás, meg az edények öblítése, amiről szó volt az evangéliumban, nem higiéniai célból történt. Abban az időben még nem tudták, hogy léteznek baktériumok, amelyek a mosatlan kézen keresztül jutnak a szervezetbe. Ezek a mosakodások vallásos célból törtétnek. A Szentírás előírta, hogy a papok, mielőtt Istennek áldozatot mutatnak be, mosakodjanak meg, hogy semmi tisztátalant az Úr elé ne vigyenek. Jézus korában azonban ezt az előírást kiterjesztették az egész népre, és nem csak az áldozatbemutatáskor, hanem étkezéskor is kezet kellett mosni, jelezve ezzel, hogy a kenyér szent, Isten ajándéka. A farizeusok szemében a vallásosság ezekben a szertartásokban állt. Minél inkább betartotta valaki az előírásokat, annál vallásosabb volt. Elfeledkeztek arról, hogy az igazi vallásosság a szívből jön, nem a külső cselekedetekből.
Jézus a lényegre összpontosít. Az életre, amit ő hozott, nem pedig ezekre az apróságokra. Jézus szabadságra akar nevelni. Ki a szabad ember? Nem az, aki azt tesz, amit akar, hanem, aki igazi önmaga lehet. Mint ahogy a szőlő akkor szabad, ha szőlőfürtöket teremhet, és ebben semmi nem akadályozza meg, az ember is akkor igazán szabad, ha szerethet, ha ajándékká válhat mások számára.
A mi vallásosságunkat sem azzal kell lemérni, hogy mennyi imát mondunk el, hány szertartáson veszünk részt, hanem, hogy mennyi szeretetet tudtunk testvéreinknek ajándékozni, hány emberrel tudtunk jót tenni.
Jézus ezeket a farizeusokat, akik őt kérdőre vonják, képmutatóknak nevezte. Képmutató azt jelenti, hogy egy más képet mutat, mint aki ő igazából. Istennek nincs szüksége arra, hogy vallásosnak mutassuk magunkat előtte. Ha a szeretet cselekedetei hiányoznak az életünkből, a mi vallásos életünk is képmutatás.
Ekkor Jézus magához hívta az embereket, és figyelmeztette őket, hogy a szívükre figyeljenek, és ne a külső cselekedetekre. És felsorolt 12 bűnt, ami az ember szívében születik. Nem véletlenül sorol fel 12-t. Izrael 12 törzsére utal. Azt akarja mondani, hogy az egész nép részes ezekben a bűnökben. Nem néhány elvetemült gonosztevő bűneiről van szó, hanem minden ember bűnéről. A mienkről is. Látni fogjuk, amint sorra vesszük őket. Nem az a fontos Jézus szemében, hogy minden este, és minden reggel elmondtam-e az imát, vagy megtartottam-e a pénteki böjtöt, hanem, hogy a szívemben van-e szeretet. Mert Jézus mind a testvéreim iránti szeretet terén elkövetet bűnöket sorolt fel.
Az első az erkölcstelenség, ami azt jelenti, hogy a szeretetet mímeli, valamilyen érdekből. Nem csak a nemiség terén lehet valaki erkölcstelen. Mikor érdekből teszem magam, hogy barátja vagyok valakinek, hízelgek neki, eladom magam.
A második a lopás. Annak birtokba vétele, ami nem az enyém. Itt gondolhatunk a teremtett világ javaira is, amelyek mind az Istené, és ha mi úgy bánunk velük, mintha kizárólag a mi tulajdonunk lennének, és nem érdekel, hogy mások hiányt szenvednek, mi is loptunk.
Gyilkosság. Nem csak az élet kioltására gondolhatunk, hanem arra is, amikor valakinek megkeserítjük az életét.
Házasságtörés. Amikor kihasználom a másik szeretetét, visszaélek vele. Hálátlan vagyok a kapott szeretetért.
A kapzsiság. Abban keressük az örömünket, hogy minél több legyen nekünk. Nem az tesz boldoggá, hogy sok mindenünk van, hanem az, ha minél többet ajándékozhatunk.
Rosszindulat. Rosszat gondolni, rosszat felételezni másokról, és ezt elmondani másoknak. Még a legvallásosabbak is sokszor annyira rossz véleménnyel vannak az emberekről, nem szeretik őket.
A rágalom életre szóló sebeket tud okozni az emberek lelkében. Olyan, mint a méreg a közösségeinkben. Olyanok között is gyakori ez, akik buzgó templomba járók, gyakran járulnak szentáldozáshoz.
Csalás. Aki a saját érdekéért olyasmire is képes, amit ő maga helytelennek tart.
Kicsapongás. Mikor az ember nem tud uralkodni magán, sem az italban, sem a szórakozásban, sem a beszédben. Az vezeti tetteiben, amire pillanatnyilag vágyik.
Irigység. Mikor sajnálom, hogy a másiknak valamije van, amit magamnak szeretnék. Aztán, ha valami baj éri örvendek magamban.
Káromlás. Gyűlölettől vezetve szólak, viselkedem testvéremmel.
Kevélység. Mikor mindig mi akarunk a központban lenni, csak ránk hallgassanak, csak minket dicsérjenek, és nem vagyunk figyelemmel másokra.
Léhaság. Az életünket nem igaz értékekre építjük, arra, ami igazán fontos. Például, ha valaki élete céljául azt tűzi ki, hogy szép legyen, bár tudja, hogy ennél nagyobb érték széppé tenni mások életét.
Ezek a szívünkben vannak, belülről szennyeznek bennünket. Vigyázzunk tehát, hogy ne a külső vallásosságunkkal legyünk elfoglalva, amelyek megnyugtatják a lelkiismeretünket: mi rendes katolikusok vagyunk, mert teljesítettük az előírásokat, templomba jöttünk, imádkoztunk, szentáldozás előtt nem ettünk, még a perselybe is tettünk. A lényegre, a szeretetre figyeljünk.

2015-08-30


______________________________

Keresztelő Szent János vértanúsága


Bár Keresztelő Szent Jánost ünnepeljük, az evangéliumban mégis a legtöbbet Heródes szerepel. De hát így van ez: több szerep jut a hazugságnak, mint az igazságnak. Mert Keresztelő Jánost az igazság emberének, Heródest pedig a hazugság emberének lehetne nevezni. Keresztelő János nem tett egyebet, mint teljesítette a feladatát. Isten azzal bízta meg, hogy az embereket felkészítse az Igazság érkezésére, és felkészítse őket arra, hogy kivetkőzzenek hazugságaikból.
Heródes ellenben hazugságra építette az életét. Úgy élt Heródiással, mintha a felesége lett volna, pedig az másnak volta a felesége. A lánynak megígérte a királysága felét, pedig tudta, hogy nem adná oda. Bár nem szerette volna megöletni Jánost, azért, hogy kedvében járjon talpnyalóinak, azt tette, amit ők elvártak tőlem és nem azt, amit ő helyesnek gondolt.
A mai napon azt a kegyelmet kérjük Istentől, hogy a mi életünk az igazságra épüljön, és ne a látszatra. Ne annak a rejtegetése legyen a fő tevékenységünk, ami nincs rendben az életünkben.
Azt is kérni szeretnénk, hogy azt a feladatot, amit Istentől kaptunk, annyira fontosnak tudjuk tartani, hogy érette képesek legyünk lemondani a kényelmünkről, legyőzni a félelmeinket, és ha kell az életünket is odaadni.


2015-08-29


______________________________

Szent Ágoston


Életét olvasva két dolog ragadott meg.
Az egyik a megtérése. Bár úgy tudjuk róla, hogy a megtérése pillanat műve volt, hallva az utcán a gyerekek mondókáját: vedd és olvasd, ő ezt a Bibliára alkalmazta, és attól a pillanattól kezdve új életet kezdett.
A valóságban több megtérésen is átment. Megtérése Cicero műveinek az olvasásával kezdődött. Ezekből megértette, hogy az élet értelme nem az élvezetek keresése. Ennek ellenére együtt élt egy nővel sok éven át. Aztán Milánóban, Szent Ambrus beszédei voltak nagy hatással rá. Ekkor lett katekumen, de még ekkor is egy új ágyassal költözött össze. A Biblia első olvasásától 13 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ez hatással legyen az életvitelére.
Másik dolog, ami megragadott, hogy Szent Ágostontól 93 önálló mű maradt ránk, közöttük értékes filozófiai, teológiai írások. Ő volt a kereszténység egyik legbefolyásosabb filozófusa, a középkori teológiai megalapítója. Írásai bizonyítják a katolikus tanok igaz voltát a manikeusokkal szemben. Ír a Szentháromságról, gyönyörű bibliai magyarázatai vannak, mégis a legismertebb írása a Vallomások, mert ott egyrészt megismerjük az ember – Ágostont, másrészt azt, hogy Isten kegyelme hogyan vezette őt.
Minden idők kereszténye magára ismerhet benne. Mi is sok okos dolgot mondhatunk, írhatunk, sok szép dolgot megvalósíthatunk, de ami igazán eljut az emberek szívéhez, a mi tanúságtételünk arról, hogy a gyarlóságainkból, bűneinkből Isten képes felemelni minket.


2015-08-28


______________________________

A hit füle


1 Tessz 2, 9-13
A szentleckében Szent Pál hálát ad Istennek, amiért a tesszaloniki hívek az ő szavait nem úgy fogadták, mint emberi tanítást, hanem, mint Isten szavát. Szent Pál valóban mindent megtett azért, hogy az evangéliumot minél hitelesebben közvetítse, de isteni kegyelem az, hogy a hívek az ő szavai mögött felismerték Isten szavát.
Miként a hit szeme szükséges ahhoz, hogy a kenyér és a bor színe alatt felismerjük az Úr Jézus Krisztust, úgy a hit fülére van szükség, hogy a közönségesnek tűnő emberi szavak mögött képesek legyünk meghallani Isten szavát.
Ezt a kegyelmet kérjük ma, hogy amikor Isten szavát hirdetik nekünk, ne csak annak a szavait halljuk, aki beszél, hanem a gyarló ember botladozó szavai mögött ismerjük fel Isten hozzánk intézett szavát, és arra hallgassunk.


2015-08-26


______________________________

Szent Lajos király


Nem mindig az a szent, aki sikeres.
Nem mintha Szent IX Lajos király nem lett volna sikeres ember. 14 gyermeke született, jó házasságban élt, Franciaország az ő uralkodása idején békét élvezett. Az európai uralkodók annyira tisztelték igazságossága miatt, hogy a magunk közötti vitákban őt kérték fel bírának, hogy elkerüljék a háborúkat. Őt nevezik a középkor legnagyobb lovagjának.
Mint uralkodó, mint politikus azonban nem jutott sokra. Inkább anyja uralkodott helyette. Két keresztes hadjáratot szervezett, az elsőben az arabok fogságába került, nagy váltságdíj fejében engedték szabadon, a másodikban vérhast kapott és meghalt.
Már életében szentek tartották. Szegényen élt, elutasította a fényűzést, türelmes és alázatos volt.
Épp a királykodás nem ment neki. Akkoriban egy király sem mondhatta: nem vagyok alkalmas a királyságra és lemondok. Ami azonban igazán lényeges, abban sikeres volt.
És erre mindenkinek lehetősége van, függetlenül a körülményeitől. A lényegesben mindenki lehet sikeres. Velünk is előfordulhat, hogy olyan feladat szakad a nyakunkba, amelyben nem tudunk sikereket elérni, de ez nem akadályoz meg, ha elég alázatosak vagyunk, abban, hogy Istennek tetsző életet éljünk.

2015-08-25


______________________________

Te rendezd el!


2015-08-18


______________________________

Szent Beatrix


Szent Beatrix de Silva az isteni sugallathoz hűséges szent.
Portugál származású, a királyi családdal rokonságban volt. Már gyermekkorától kezdve különösképpen tisztelte a Szeplőtelenül Fogantatott Szűzanyát. Ez a tisztelet vezette oda, hogy idős korában megalapítsa a Koncepcionista női szerzetesrendet.
Fiatal korában a királyi udvarhölgyek között élt, de mivel a királynő ellenségesen viselkedett véle, elmenekült onnan Toledóba. Útközben megjelent neki Szent Ferenc és Páduai Szent Antal, és tudtára adták, hogy új szerzetesrend alapítója lesz. Ő semmit nem tett ennek érdekében. Megérkezett Toledóba, ott a cirterci apácák fogadták be maguk közé, és ott élt közöttük 40 évig fogadalmak nélkül. Ennyi év után kapott újabb biztatást a Szűzanyától, hogy alapítsa meg az új rendet. Házat is kapott, ahol 12 társnőjével elkezdhették a szerzetesi életüket. Szent Klára reguláját követik, klauzúrában élnek, mint a többi klarissza.
Amit meg szeretnék tanulni tőle, az Istentől jövő indításokhoz, vágyakhoz való hűség, ragaszkodás. Jó felidézni azokat a bennünk szunnyadó nemes vágyakat, melyeket talán évekkel ezelőtt a szívünkben édesgettünk, de aztán telt az idő, és belepte a por. Bízunk abban, hogy Isten, aki a vágyat elültette a lelkünkben, lehetőséget is teremt annak megvalósítására, csak legyünk készen rá, hogy amikor szól az Úr, merjünk lépni.


2015-08-17


______________________________

Nagyboldogasszony


Ma is megünnepeljük azt, hogy a Boldogságos Szűz Máriát testestől-lelkestől Isten az ő közösségébe fogadta. Ma dicshimnuszokat zeng a keresztények sokasága égi édesanyánknak, az egészen szép Máriának. Arról sem akarunk azonban megfeledkezni, még ezen a szép ünnepen sem, hogy legfőképp azért ünnepeljük Máriát, mert ő Jézusnak az anyja, és Jézus életének különféle pillanataiban ott állt mellette.
Mária teljesen átadta magát Istennek, ezzel lehetővé tette, hogy általa a világra szülessen Isten Fia és Ember fia legyen belőle. Mária az ifjúságát arra szentelte, hogy táplálja, védje, felnevelje Jézust, és elkísérte őt a rossz elleni küzdelmében a megváltás művében egészen a sírig. Miként Mária mindvégig Jézus mellett állt, Földi életének befejezésénél Fia állt mellette. Illet, hogy Isten is részesítse Máriát az ő életében. Ezt ünnepeljük a mai napon.
Mint ahogy Jézus testét nem tudta magában tartani a sír, Mária teste sem maradt sokáig a sírban. A róla szóló elbeszélések szerint, amikor felnyitották a sírját, nem volt benne a teste, de rózsaillatot érzett mindenki, aki körülállta az üres sírt.
Mária a második ember, aki elérte a teljes boldogságot, és már vég nélkül együtt lehet Fiával és Istenével.
Persze, Mária attól még továbbra is ember maradt, hogy Isten anyjává lett. Őt sem az érdemei emelték Istenhez. Ő nem felszállt a mennybe, hanem Isten irgalmason magához emelte.
Nem azért ünnepeljük Máriát, mert ő kiváltságos volt, hanem azért, mi is oda készülünk, ahova ő már megérkezett.
Nem csak Máriát ünnepeljük, hanem a mi reményünket is. A mi testünk is kiszabadul a sírból.
Mária mennybemenetele Szent Pál apostol szavaira emlékeztet minket: ha Krisztussal feltámadtatok, az odafenn valókat keressétek, ahol Krisztus ül az Atya jobbján. A célunk is eljutni oda, ahova Mária eljutott, mert ott van a mi igazi hazánk, és Isten azért teremtett minket, hogy ott éljünk boldogságban örökre.

2015-08-15


______________________________

A jó jóra indít


2015-08-14


______________________________

Boldog XI Ince pápa


Boldog XI Ince pápa a hit és az egyház szabadságáért küzdő bajnok.
Világosan látta, hogy milyen nagy veszélyt jelent a török invázió a kereszténység számára, éppen azért igyekezett meggyőzni a korabeli uralkodókat, hogy lépjenek szövetségre a törökökkel szemben. Végül létrejött ez a szövetség Magyarország, Lengyelország, Ausztria, Velence és Olaszország között, és sikerült közös erővel szétverni a Bécset ostromló török hadsereget, és aztán felszabadítani Magyarországot a török uralom alól.
Az egyház belső szabadságáért is küzdenie kellett az uralkodók önkényével szemben. Különösen XIV Lajos francia királlyal voltak konfliktusai, aki a francia egyházat el akarta szakítani Rómától, ő akart kinevezni püspököket, szabályokat bevezetni az egyház életébe. A pápa újra és újra felszólította a királyt, hogy vonja vissza a rendelkezéseit. A király erre csak a pápa halála után volt hajlandó.
Kényelmesebb lett volna Ince pápának, ha eltézi a királynak az önkényeskedéseit, mert akkor nem érte volna annyi támadás a király részéről, sőt, terveiben támogatta volna a pápát. Így azonban mindenben igyekezett keresztbe tenni neki.
Meg szeretném tanulni Ince pápától ezt a bátor kiállást a szabadság mellett. Nem érdemes olyan kompromisszumokba belemenni, amelyek ellenkeznek a lelkiismeretünkkel és az értékeinkkel. Lehet, hogy ha meghunyászkodunk, nem bántanak, békén hagynak, de a lelkem többé nem szabad.

2015-08-13


______________________________