Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 |

Napi gondolatok

Kisboldogasszony


A mai evangéliumi szakasz egy családfával kezdődik. Azt hihetnénk, hogy ezt el is lehetne hagyni, de valójában a Biblia egyetlen történetet tartalmaz, amely kezdődik isten ígéretével, amelyet az első embereknek tett, majd Ábrahámnak, Dávid királynak és azzal ér véget, hogy Jézus Krisztusban beteljesült ez az ígért. Ezt a folyamatot akarja érzékeltetni ez a családfa.
A családfa névsora hirtelen ritmust vált. Nem úgy folytatódik, hogy Jákob nemzette Józsefet, és József nemzette Jézust, hanem: Jákob nemzette Józsefet, aki a férje volt Máriának, akitől született Jézus. József szerepe, hogy Isten működésének tanúja, és segítője legyen. Ő az, aki nevet ad Jézusnak, és rajta keresztül lesz Jézus Dávid leszármazottja.
Azt hallottuk a szentleckében, hogy az istenszeretőknek minden a javukra válik. Isten tervében fő helyet foglal el azoknak a megváltása, akik hisznek Istenben, akik bíznak benne, és épp ezért szeretni tudják.
Ennek a csodálatos tervnek része a mi születésünk, ami keresztségünk, és a mi hivatásunk. Jó tudni, hogy Isten szeretet-tervében benne vagyunk, úgy, ahogy benne van a boldogságos Szűz Mária is, akinek a születésnapját ünnepeljük. Isten kezdettől azt a feladatot szánta neki, hogy Isten Igéje rajta keresztül emberi testet öltsön, hogy az ő igenje, és Fiának igenje beragyogja azt a sötétséget, melyet az emberek által kimondott sok nem hozott létre.
A mai ünnep arra szólít fel bennünket, hogy a mi szívünket Mária szívével egyesítsük. Ő megértette, hogy az életnek akkor van értelme, ha teljesen rá merjük bízni magukat arra, aki mindig a javunkat akarja, akkor is, ha megengedi a fájdalmat, a szenvedést, a nehézséget, a látszólagos értelmetlenséget. Amikor az ő segítségét kérjük, nem egy istennőhöz fordulunk, hanem egy közénk tartozó embertársunkhoz, de akitől megtanulhatunk együttműködni Istennel.

2015-09-08


______________________________

A kassai vértanúk


A kassai vértanúk ünnepe van ma. Márk, István, és Menyhért, mindhárman papok voltak, ketten jezsuita szerzetesek. 1619-ben Rákóczi György pandúrjai Kassa városát elfoglalták, és lakóit próbálták rávenni a református vallás felvételére. Különösen ennek a három papnak az áttérését szerették volna. Előbb felkínálták nekik, hogy ha áttérnek, nem csak az életüket mentik meg, hanem komoly birtokok tulajdonosai lesznek. Ők azonban ezt elutasították, és várták a kivégzésüket. Együtt elénekelték a Te Deum-ot mielőtt kivégezték volna őket, hálát adva Istennek azért, hogy erőt ad nekik akarata teljesítésére.
Minket egyelőre nem akar senki kényszeríteni arra, hogy megtagadjuk a hitünket, de előfordulhat, hogy bizonyos előnyökért nem a lelkiismeretünk szerint szólunk, cselekszünk. A leggyakoribb ilyen előny a látszólagos békesség: azért, hogy a testvérem ne haragudjon meg rám, nem szólok, nem teszek semmit, mert tudom, hogy neki nem tetszene.
Az is előfordulhat, hogy azokkal szemben, akiktől ajándékokat kapunk, akikkel számunkra előnyös a kapcsolatunk valamilyen szempontból, másképp viselkedünk, mint ahogy helyes lenne, azért, hogy ezeket az előnyöket nehogy elveszítsük.
Sőt, az is előfordulhat, hogy mi keressük valakinek a kegyeit, akivel érdemes jóban lenni, azt mímelve, hogy kedveljük őt.
Ma sem könnyű egyenes, nyílt embernek lenni, és egyes helyzetekben hűséges maradni Krisztus evangéliumához. Túl nagy feladat a mi erőnkhöz, de már most Te Deum-ot énekelhetünk mi is, mert Isten képessé tesz rá mindenikünket, csak merjük kérni ezt tőle, és elfogadni a kapott kegyelmet.


2015-09-07


______________________________

Évközi 23. vasárnap


Emlékszünk, hogy a múlt vasárnap Jézushoz farizeusok jöttek Jeruzsálemből, hogy vitatkozzanak vele arról, hogy a Jézus tanítványai mosatlan kézzel ettek. Jézus megmagyarázta, hogy a tisztátalanság nem kívülről kerül be az emberbe, hanem az ember szívében születik.
Aztán Jézus otthagyta a farizeusok is, meg a tanítványait is, látva, hogy mennyire értetlenkednek, és egyedül elment Tirusz vidékére, majd Dekapolisz vidékére, ahol pogányok laktak. Ezek nem csak kezet nem mostak, hanem teljes egészében tisztátalannak számítottak.
Itt Jézus elé hoztak egy süket embert, aki dadogva beszélt. A hallás és a beszéd összefügg. Ha valaki nem hall, nehezen tud megtanulni, beszélni. A Szentírásban Isten gyakran panaszkodik, hogy az emberek süketek az ő szavára. Izajás próféta a mai első olvasmányban megjövendöli, hogy eljön az idő, amikor ezek a süket fülek megnyílnak, és akkor az emberek helyesen fognak tudni beszélni is Róla.
Ez a süket ember jelképezi a pogányságot, amely a maga bölcsességével keresi a választ az őt foglalkoztató kérdésekre, de mindaddig, amíg Jézussal nem találkozott, nem tudta meghallani Isten szavát, és amiket mondott, mind csupa dadogásnak számítanak. Ilyenek a pogány tudósok, filozófusok írásai, de minden mai tudós munkája is, aki Isten nélkül keresi az igazságot.
Ugyanakkor mi is ehhez az emberhez vagyunk hasonlók, amikor nem tudjuk meghallani Isten szavát, és ezért nem is vagyunk képesek Róla hitelesen, érthetően beszélni.
Feltűnhetett az evangéliumot hallgatva, hogy ez az ember nem maga jött Jézushoz, hanem oda vitték, pedig nem volt se béna, sem vak. Egyedül is oda tudott volna menni, mégis oda vitték. Kik tették ezt? Olyanok, akik már megtapasztalták azt, hogy a Jézussal való találkozás megváltoztatja az ember életét. Ezek az emberek javát akarták ennek a süketnek. Tudták, hogy az ember könnyen belesüpped a problémáiba, és már nem is törekszik kijönni belőlük. Néha könnyebb süketnek lenni, mert akkor nem kell sok fölösleges beszédet meghallgatni. Nem kell annyi emberrel kommunikálni. De ezek a barátai tudták, hogy őt nem szabad ebben a helyzetben hagyni, és ezért oda vitték Jézushoz. Ők kérték meg Jézust, hogy gyógyítsa meg beteg barátjukat, aki jelenleg még arra sem képes, hogy kifejezze, mire volna szüksége. Mi sem nyugodhatunk bele, ha barátaink, azok, akiket szeretünk, nem kérnek segítséget Jézustól, bár szükségük lenne rá. Mindent megpróbálunk tenni, hogy Jézushoz vezessük őket, mert javukat akarjuk.
És Jézus félrevonta a tömegből a süket embert. Külön vitte, ahol csak ketten voltak. Ahhoz, hogy új élet kezdődjön, valamiképp ki kell szakadni az addigi életmódból, az addigi gondolkodásmódból, elszakadni azoktól a befolyásoktól, amelyek visszahúznak. El kell tudni szakadni attól, amit mindenki mond, amit mindenki tesz.
Számunkra is fontos, hogy ne csak vasárnap halljuk az evangélium szavait, mert ha egész héten pogány látnivalókkal szennyezzük a szemeinket, pogány hallanivalókra figyelünk oda, pogány gondolatokat engedünk be az értelmünkbe, nem fogjuk meghallani Jézus szavát, és nem fogunk tudni róla beszélni, és akkor hiábavaló volta véle való találkozás.
Jézus megérinti az ujjával, és nyállal keni be a nyelvét.
Az ujjal való megérintés arra emlékeztet, ahogy megalkotta Isten az első embert. A nyál pedig a korabeli kultúrában sűrített leheletet jelentett. Jézus belé lehelte az isteni erőt.
Effata – mondja Jézus. Nem a fülnek szól ez, hanem a személynek, hogy nyíljon meg Krisztus felé.
És Jézus szavára megnyílt a füle, megoldódott a nyelve, és érthetően kezdett beszélni. Új életmód kezdődik számára. A bezárkózottságból megnyílik a kapcsolatra. Tud figyelni másokra, meg tud hallani másokat és tud párbeszédet folytatni velük. Isten azt akarja, hogy nyitottak legyünk egymás fel.
Levonhatunk néhány következtetést: megszoktuk, hogy mindig mi vagyunk azok, akik beszélünk, mások pedig hallgassanak ránk. Jézus pedig azt akarja, hogy előbb kinyissuk a füleinket, hogy meghallgassunk másokat, s csak azután beszéljünk. Nem az a fontos, hogy nekünk legyen igazunk, hanem az, hogy közösen eljussunk az igazságra. És ez érvényes az evangélium hirdesse esetében is. Ha nem ismerjük az emberek gondjait, azt, ami őket foglalkoztatja, ha nem hallgatjuk meg őket, nem figyelünk oda rájuk, az evangélium, amit hirdetni akarunk nekik érthetetlen beszéd lesz számukra.
A végén, az a kíváncsi tömeg, amely összegyűlt, együtt dicsérte Jézust. Ezt a kegyelmet kérjük mi is, hogy együtt tudjuk dicsérni az Urat mindazért a jóért, amelyet közöttünk, testvéreinkért tett.

2015-09-06


______________________________

A béke


Érdemes lenne elmélkedve újraolvasni az első olvasmányt, annyira tömör, és mély mondanivalót hordoz.
Azt hallottuk, hogy Jézus Krisztusban teremtett Isten mindent, minden láthatót és láthatatlant, a legparányibb teremténytől a galaxisokig, az angyalokat és az embereket. Fel sem tudjuk fogni, hogy Isten a világ mindenható Ura, a názáreti Jézusban közénk jött. Emberré lett, mint mi. Vállalta a mi nyomorúságainkat, még a halálunkat is.
Miért jött közénk? Hogy kibékítsen mindent a földön, és a mennyben. Igen, Isten egy békés világot teremtett, melyben harmónia volt, egyetértésben éltek Istennel és egymással az ő teremtményei. A bűn azonban ezt tönkretette. Azóta folyik az életért való harc, azóta ellensége az ember a természetnek, a másik embernek, és Istennek.
Jézus Krisztus elhozta közénk a békét. Kérjük a megváltás kegyelmét azokra a kapcsolatainkra, amelyekből hiányzik a béke, egymás elfogadása, és kérjük a kegyelmet, hogy lehessünk mi is békességszerző emberek.


2015-09-04


______________________________

A bárkába


2015-09-03


______________________________

Hála a testvérekért


2015-09-02


______________________________

A remény hírnökei


A szentleckében Szent Pál a halottak sorsáról szeretné tájékoztatni a híveket. Azt hiszem, ez olyan kérdés, amelyet nem csak Szent Pálnak tettek fel annak idején, hanem minden embert foglalkoztat. Mindenikünket félelemmel tölt el a halál. Szent Pál emlékezteti testvéreit arra, hogy Jézus Krisztus is meghalt, de a halála nem a véget jelentette, mert feltámadt. Ahhoz, hogy remélni tudjunk, emlékezni kell.
Már az ószövetségi embernek az adott reményt, hogy visszaemlékezett arra, hogy Isten kiszabadította népét az egyiptomi fogságból, segítette átkelni a Vörös tengeren, és elvezette az ígéret földjére. Ugyanazt teszi ma is népével. Bármilyen veszély fenyegeti, Isten kiszabadítja, és gondját viseli. Ez volt a reménye alapja.
Ugyanígy, ami reményünk alapja, hogy Jézus Krisztus, aki meghalt, átvezet minket is a halálon. Vele együtt feltámadunk, és részesülünk Isten életében. Nem történhet semmi olyan rettenetes dolog az életünkben, ami megfoszthatna ettől minket.
A mi feladatunk is az, mint az apostolé, hogy reményt öntsünk az emberek szívébe. Ma nagyon sok ember nem emlékszik, hogy hova tartozik, honnan származik, csak bolyong a világban, nem tudja, mit keres, mert nem remél semmiben.
Kihívás és feladat számunkra, engedni, hogy ezek az emberek megtapasztalják rajtunk keresztül Isten szeretetét, hogy legyen, amire emlékezzenek, és új remény sarjadjon a szívükben.


2015-08-31


______________________________

Évközi 22. vasárnap


Jeruzsálemből az írástudók és a farizeusok eljöttek Jézushoz, mert azt hallották, hogy az nagyon sok ember keresi fel Jézust, és szeretnék ezt valamiképpen megakadályozni. Mi háborította fel őket ennyire? Az, hogy Jézus tanítványai mosatlan kézzel ettek, és attól féltek, hogy az emberek eltanulják Jézustól ezt a laza magatartást.
Ne feledjük, hogy Jézus korában a kézmosás, meg az edények öblítése, amiről szó volt az evangéliumban, nem higiéniai célból történt. Abban az időben még nem tudták, hogy léteznek baktériumok, amelyek a mosatlan kézen keresztül jutnak a szervezetbe. Ezek a mosakodások vallásos célból törtétnek. A Szentírás előírta, hogy a papok, mielőtt Istennek áldozatot mutatnak be, mosakodjanak meg, hogy semmi tisztátalant az Úr elé ne vigyenek. Jézus korában azonban ezt az előírást kiterjesztették az egész népre, és nem csak az áldozatbemutatáskor, hanem étkezéskor is kezet kellett mosni, jelezve ezzel, hogy a kenyér szent, Isten ajándéka. A farizeusok szemében a vallásosság ezekben a szertartásokban állt. Minél inkább betartotta valaki az előírásokat, annál vallásosabb volt. Elfeledkeztek arról, hogy az igazi vallásosság a szívből jön, nem a külső cselekedetekből.
Jézus a lényegre összpontosít. Az életre, amit ő hozott, nem pedig ezekre az apróságokra. Jézus szabadságra akar nevelni. Ki a szabad ember? Nem az, aki azt tesz, amit akar, hanem, aki igazi önmaga lehet. Mint ahogy a szőlő akkor szabad, ha szőlőfürtöket teremhet, és ebben semmi nem akadályozza meg, az ember is akkor igazán szabad, ha szerethet, ha ajándékká válhat mások számára.
A mi vallásosságunkat sem azzal kell lemérni, hogy mennyi imát mondunk el, hány szertartáson veszünk részt, hanem, hogy mennyi szeretetet tudtunk testvéreinknek ajándékozni, hány emberrel tudtunk jót tenni.
Jézus ezeket a farizeusokat, akik őt kérdőre vonják, képmutatóknak nevezte. Képmutató azt jelenti, hogy egy más képet mutat, mint aki ő igazából. Istennek nincs szüksége arra, hogy vallásosnak mutassuk magunkat előtte. Ha a szeretet cselekedetei hiányoznak az életünkből, a mi vallásos életünk is képmutatás.
Ekkor Jézus magához hívta az embereket, és figyelmeztette őket, hogy a szívükre figyeljenek, és ne a külső cselekedetekre. És felsorolt 12 bűnt, ami az ember szívében születik. Nem véletlenül sorol fel 12-t. Izrael 12 törzsére utal. Azt akarja mondani, hogy az egész nép részes ezekben a bűnökben. Nem néhány elvetemült gonosztevő bűneiről van szó, hanem minden ember bűnéről. A mienkről is. Látni fogjuk, amint sorra vesszük őket. Nem az a fontos Jézus szemében, hogy minden este, és minden reggel elmondtam-e az imát, vagy megtartottam-e a pénteki böjtöt, hanem, hogy a szívemben van-e szeretet. Mert Jézus mind a testvéreim iránti szeretet terén elkövetet bűnöket sorolt fel.
Az első az erkölcstelenség, ami azt jelenti, hogy a szeretetet mímeli, valamilyen érdekből. Nem csak a nemiség terén lehet valaki erkölcstelen. Mikor érdekből teszem magam, hogy barátja vagyok valakinek, hízelgek neki, eladom magam.
A második a lopás. Annak birtokba vétele, ami nem az enyém. Itt gondolhatunk a teremtett világ javaira is, amelyek mind az Istené, és ha mi úgy bánunk velük, mintha kizárólag a mi tulajdonunk lennének, és nem érdekel, hogy mások hiányt szenvednek, mi is loptunk.
Gyilkosság. Nem csak az élet kioltására gondolhatunk, hanem arra is, amikor valakinek megkeserítjük az életét.
Házasságtörés. Amikor kihasználom a másik szeretetét, visszaélek vele. Hálátlan vagyok a kapott szeretetért.
A kapzsiság. Abban keressük az örömünket, hogy minél több legyen nekünk. Nem az tesz boldoggá, hogy sok mindenünk van, hanem az, ha minél többet ajándékozhatunk.
Rosszindulat. Rosszat gondolni, rosszat felételezni másokról, és ezt elmondani másoknak. Még a legvallásosabbak is sokszor annyira rossz véleménnyel vannak az emberekről, nem szeretik őket.
A rágalom életre szóló sebeket tud okozni az emberek lelkében. Olyan, mint a méreg a közösségeinkben. Olyanok között is gyakori ez, akik buzgó templomba járók, gyakran járulnak szentáldozáshoz.
Csalás. Aki a saját érdekéért olyasmire is képes, amit ő maga helytelennek tart.
Kicsapongás. Mikor az ember nem tud uralkodni magán, sem az italban, sem a szórakozásban, sem a beszédben. Az vezeti tetteiben, amire pillanatnyilag vágyik.
Irigység. Mikor sajnálom, hogy a másiknak valamije van, amit magamnak szeretnék. Aztán, ha valami baj éri örvendek magamban.
Káromlás. Gyűlölettől vezetve szólak, viselkedem testvéremmel.
Kevélység. Mikor mindig mi akarunk a központban lenni, csak ránk hallgassanak, csak minket dicsérjenek, és nem vagyunk figyelemmel másokra.
Léhaság. Az életünket nem igaz értékekre építjük, arra, ami igazán fontos. Például, ha valaki élete céljául azt tűzi ki, hogy szép legyen, bár tudja, hogy ennél nagyobb érték széppé tenni mások életét.
Ezek a szívünkben vannak, belülről szennyeznek bennünket. Vigyázzunk tehát, hogy ne a külső vallásosságunkkal legyünk elfoglalva, amelyek megnyugtatják a lelkiismeretünket: mi rendes katolikusok vagyunk, mert teljesítettük az előírásokat, templomba jöttünk, imádkoztunk, szentáldozás előtt nem ettünk, még a perselybe is tettünk. A lényegre, a szeretetre figyeljünk.

2015-08-30


______________________________

Keresztelő Szent János vértanúsága


Bár Keresztelő Szent Jánost ünnepeljük, az evangéliumban mégis a legtöbbet Heródes szerepel. De hát így van ez: több szerep jut a hazugságnak, mint az igazságnak. Mert Keresztelő Jánost az igazság emberének, Heródest pedig a hazugság emberének lehetne nevezni. Keresztelő János nem tett egyebet, mint teljesítette a feladatát. Isten azzal bízta meg, hogy az embereket felkészítse az Igazság érkezésére, és felkészítse őket arra, hogy kivetkőzzenek hazugságaikból.
Heródes ellenben hazugságra építette az életét. Úgy élt Heródiással, mintha a felesége lett volna, pedig az másnak volta a felesége. A lánynak megígérte a királysága felét, pedig tudta, hogy nem adná oda. Bár nem szerette volna megöletni Jánost, azért, hogy kedvében járjon talpnyalóinak, azt tette, amit ők elvártak tőlem és nem azt, amit ő helyesnek gondolt.
A mai napon azt a kegyelmet kérjük Istentől, hogy a mi életünk az igazságra épüljön, és ne a látszatra. Ne annak a rejtegetése legyen a fő tevékenységünk, ami nincs rendben az életünkben.
Azt is kérni szeretnénk, hogy azt a feladatot, amit Istentől kaptunk, annyira fontosnak tudjuk tartani, hogy érette képesek legyünk lemondani a kényelmünkről, legyőzni a félelmeinket, és ha kell az életünket is odaadni.


2015-08-29


______________________________

Szent Ágoston


Életét olvasva két dolog ragadott meg.
Az egyik a megtérése. Bár úgy tudjuk róla, hogy a megtérése pillanat műve volt, hallva az utcán a gyerekek mondókáját: vedd és olvasd, ő ezt a Bibliára alkalmazta, és attól a pillanattól kezdve új életet kezdett.
A valóságban több megtérésen is átment. Megtérése Cicero műveinek az olvasásával kezdődött. Ezekből megértette, hogy az élet értelme nem az élvezetek keresése. Ennek ellenére együtt élt egy nővel sok éven át. Aztán Milánóban, Szent Ambrus beszédei voltak nagy hatással rá. Ekkor lett katekumen, de még ekkor is egy új ágyassal költözött össze. A Biblia első olvasásától 13 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ez hatással legyen az életvitelére.
Másik dolog, ami megragadott, hogy Szent Ágostontól 93 önálló mű maradt ránk, közöttük értékes filozófiai, teológiai írások. Ő volt a kereszténység egyik legbefolyásosabb filozófusa, a középkori teológiai megalapítója. Írásai bizonyítják a katolikus tanok igaz voltát a manikeusokkal szemben. Ír a Szentháromságról, gyönyörű bibliai magyarázatai vannak, mégis a legismertebb írása a Vallomások, mert ott egyrészt megismerjük az ember – Ágostont, másrészt azt, hogy Isten kegyelme hogyan vezette őt.
Minden idők kereszténye magára ismerhet benne. Mi is sok okos dolgot mondhatunk, írhatunk, sok szép dolgot megvalósíthatunk, de ami igazán eljut az emberek szívéhez, a mi tanúságtételünk arról, hogy a gyarlóságainkból, bűneinkből Isten képes felemelni minket.


2015-08-28


______________________________