Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 | 131 |

Napi gondolatok

Egyezkedés Istennel


Róm 9, 1-5
Szent Pál a mai szentleckében szomorúságának ad hangot azért, hogy vérbeli testvérei, rokonai, Izrael fiai nem fogadják el Krisztust. Felsorolja mindazt, amit a javukra írhat: hogy őket Isten kiválasztotta, velük szövetséget kötött, törvényt adott nekik, imádták Istent és közülük származik Krisztus.
Szent Pál szívből szereti őket, annyira, hogy kész lenne lemondani a maga üdvösségéről azért, hogy ők a megváltásban részesülhessenek. Aki igazán szeret, az kész önmagát háttérbe szorítani azért, hogy a másiknak jó legyen. Néha lehet hallani beteg gyermeke mellett így imádkozni az édesanyát: inkább én haljak meg, csak hogy ő élhessen.
És bár ennyire szerette Szent Pál a nemzetét, Isten mégis a pogányok közé küldte, hogy ott hirdesse Jézus Krisztust.
Istennel nem lehet ilyen egyességet kötni, hogy inkább én kárhozzak el, de üdvözüljenek azok, akiket szeretek, de olyant lehet, amilyent az Úr Jézus kötött az Atyával: én életemet adom értük, te pedig ne fáradj bele újra, és újra megbocsátani nekik, és felkínálni számukra az életet.
Az Úr minket is kiragadott a családunk, rokonságunk, barátaink köréből, és számunkra idegen emberek közé küld. Nekünk is fáj, ha egyik másik azok közül, akiket szeretünk, távol él Istentől. Mi ismerjük őket, tudjuk, hogy sok jóság, sok emberség van bennük, és nem lenne teljes a mi boldogságunk, ha ők nem juthatnának el Isten színe elé.
Nem tehetünk mást, mint annál nagyobb odaadással Isten rendelkezésére bocsátani önmagunkat, aki ígéri, hogy nagyobb szeretettel fordul feléjük, mint amilyenre mi képesek lennénk, irgalmas lesz hozzájuk, és mindent megtesz azért, hogy magához édesgesse őket is.


2015-10-30


______________________________

Mi szakíthat el ...


2015-10-29


______________________________

Szeretetből kiválasztva


2015-10-28


______________________________

Az Isten Országa hétköznap


2015-10-27


______________________________

Krisztussal szenvedünk


Róm 8, 12-17
Amint Szent Pál apostol a Rómaiakhoz írt levélben kihangsúlyozza, az ember az értelme segítségével képes felismerni Isten létét. Így jöttek létre a különféle vallások. Az emberek azt is felismerték, hogy Isten hatalmas, mindenható, és féltek a haragjától. Igyekezetek úgy szolgálni az isteneknek, hogy ne haragítsák magukra őket. Jézus Krisztus eljött közénk, hogy megmutassa, milyen igazából Isten. Tudtunkra adta, hogy Isten a mi Atyánk, és mi a gyermekei vagyunk. Hogy ő nem akar minket büntetni. Nem kell tehát tőle félnünk. Azt mondja Szent Pál, hogy nem a szolgaság lelkét kaptuk, hogy félelemben éljünk, hanem a fogadott fiúság lelkét, és Istent Abbának, apukánknak szólíthatjuk.
Mi következik mindebből? Azt tehetjük, amihez kedvünk szottyan, mert Isten úgy sem büntet minket? Megtehetnénk, de nem tesszük, mert életünk Krisztushoz kapcsolódott. Szent Pál azt mondja, hogy Krisztussal mi is megdicsőülünk, de előbb vele együtt szenvedünk is. Nem arról van itt szó, hogy betegek vagyunk, fáj itt, vagy ott, és azt felajánljuk Istennek. Isten nem gyűjti a szenvedéseinket.
Az világos, hogy Krisztus velünk együtt szenvedett, felvállalta az emberi léttel járó szenvedéseket, a halált is. De hogyan szenvedünk együtt mi vele? Eszerint Jézus most is szenved. Miért? Mert mi még nem vagyunk vele. Hiányzunk neki, mert szeret minket. Vele együtt szenvedni azt jelenti, hogy nekünk is fáj, hogy nem szeretjük eléggé Istent. Fáj nekünk is, amikor testvérünket eltávolodni látjuk tőle.
Ezt jelenti, hogy nem a szolgaság lelkét kaptuk. Nem holmi parancsok, előírások teljesítésében áll a mi kereszténységünk, de nem is féktelen szabadosságban, hanem Krisztussal, a mi testvérünkkel együtt keressük nap, mint nap a mennyei Atya akaratát.


2015-10-26


______________________________

Évközi 30. vasárnap


Jézus tanítványaival Jerikó városába érkezett. Amint mondtuk, Jézus a Márk evangéliumában úton van Galielából Jeruzsálem felé. Már közel van a célhoz, hisz Jerikó 27 km-re van Jeruzsálemtől. Nem csak Jézus igyekezett Jeruzsálem felé, hanem sokan mások is, mert húsvéti idő volt, és ilyenkor sok zsidó zarándokolt a szent városba. Ilyenkor a koldusok is kiültek az út szélére, mert a sok zarándoktól bőven kaptak alamizsnát. A húsvéti időben ugyanis a zarándoklók kötelesességüknek érezték segíteni a szegényeken.
Jézust két csoport követi. Az egyik a tanítványok csoportja, a másik a tömeg. Mi a különbség közöttük? A tanítvány az, aki az életét összekapcsolja Jézussal, a tömeg pedig azokból áll, akik valami előnyt remélnek Jézustól, azért követik őt, és csak addig vannak vele, ameddig megéri nekik.
Bár egy valós esemény leírását hallottuk az evangéliumban, a vak Bartimeus meggyógyítását, ez az esemény ugyanakkor a tanítványok felkészítése arra, amit rövidesen látni fognak a testi szemeikkel: Jézus életének csúfos végét, azt, hogy Jézust elfogják, megölik. Ezt mindenki látja. Hogy e mögött meglássák a szeretet győzelmét, szükségük van arra, hogy Isten megnyissa a lelkük szemeit. Csak aki megkapja Istentől ezt a látást, az képes a dicsőséges embert meglátni abban, aki az életét oda ajándékozta.
Bartimeus azt jelenti, hogy a Timeus fia. Nem az ő nevét tudjuk meg, hanem az apja nevét. Azt jelenti, hogy a tiszteletre méltónak a fia. Ő az, aki az emberek részéről, megbecsülést, tiszteletet vár. Erre vágyik, hogy az emberek értékeljék.
Bartimeus ott ül az út szélén, nem tesz semmit, nem törekszik semmire, csak él egyik napról a másikra. Így pedig nem tud boldog lenni, mert az embernek szüksége van arra, hogy az életét rátegye valami szép, nemes célra. Ha ez nincs, hiába van meg mindene. Bartimeus is szeretne kitörni ebből a helyzetéből. A lelke nyugtalanságát nem tudja elhallgatni. Jézust néven szólítja: „Jézus Dávid fia könyörülj rajtam!” Ez mutatja, hogy ő Jézusban a jövendő győzedelmes uralkodót keresi. Nem csak a teste vak, hanem a lelke is.
A körülötte lévő tömeg el akarja hallgattatni. Ilyen a tömeg, nem engedi, hogy valaki közülük kiváljon. De Jézus meghallja a kiáltását és azt mondja: hívjátok ide. Érdekes, hogy nem Jézus megy oda. Jézus hívása másokon keresztül érkezik hozzá. Kik azok, akiken keresztül érkezik a meghívás? Ezek Jézusi igazi tanítványai, akik figyelnek embertársaik szükségleteire, és nem önmagukhoz vezetik őket, hanem Jézushoz.
És Bartimeus ledobja a köntösét és Jézushoz szalad. Jelzi, hogy új életmód kezdődik számára. Az első keresztény közösségben, amikor egy felnőtt megkeresztelkedett ő is levetette a köntösét jelezve, hogy elhagyja a régi embert szokásaival együtt. Ezt jelképezi itt is Bartimeus gesztusa. Jézus megkérdi tőle: mit akarsz? Addig nem tudja senki befogadni Jézus fényét, amíg nem döbben rá arra, hogy szüksége van rá. Addig mindenféle egyebet vár el Istentől, és addig a tömeghez tartozik, nem igazi tanítványa Jézusnak. Tőlünk is megkérdi Jézus: mit vársz el tőlem? Hogy jól menjen a sorod, hogy megoldjam a problémáidat? Vagy, hogy igazibb önátadóbb életet élhess?
Hogy lássak, - válaszolja Bartimeus. A hited megmentett téged. Nem azt mondja, hogy: én megmentettelek téged. Jézus adja a fényt, de a mi hitünk tudja ezt a fényt befogadni.
Ennek az embernek az élete nem vált könnyebbé azzal, hogy meggyógyult. Újra kell szerveznie az életét annak a fényében, amit most már lát. Akire rá ragyog Krisztus fénye és az befogadja, az nem élhet úgy, mint addig, nem üldögélhet tétlenül, nem élhet céltalanul egyik napról a másikra. Bartimeus sem ült többé az út szélén, hanem elindult az úton Jézus nyomában. Ha vakok vagyunk, kérjük Jézust, hogy látni tudjunk. Ha pedig már látunk, akkor induljunk el mi is Jézus követésére.

2015-10-25


______________________________

Még meddig?


2015-10-24


______________________________

Templomszentelés évfordulója


2015-10-22


______________________________

Bűnös tagok


2015-10-21


______________________________

Készenlét


2015-10-20


______________________________