Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 | 131 |

Napi gondolatok

Megesett rajtuk a szíve


2015-12-05


______________________________

Vakok közössége


Mt 9,27-31
A mai evangéliumban van egy-két furcsa dolog. Jézust két vak követte. Egyrészt nagyon zajosan mehetett, ha a vakok mindig tudták, merre jár, másrészt nagyon lassan, hogy ezek képesek voltak botorkálva lépést tartani vele. Egész hazáig kísérték, pedig útközben is megszólíthatták volna, de ők bementek utána a házba. Az egész történetet ugyanúgy el lehetne képzelni egy vakkal is. Miért vannak ketten?
Az evangéliumban a furcsaságok annak jelei, hogy mélyebb mondanivaló van a történetnek, mint egyszerű eseményleírás.
A két vak a keresztények közösségét jelképezi, akik ugyan botorkálva, de egymást támogatva, segítve próbálják követni Jézust. Vakságok komoly akadályt képez számukra. Sok mindent nem értenek, sok minden homályos, zavaros, nem látnak tisztán. Az azonban világos számukra, hogy egymáshoz tartoznak. Együtt tesznek hitvallást Jézus mellett, Mint amikor a keresztség kiszolgáltatásakor, vagy húsvét éjszakáján a keresztségi fogadalmak megújításakor megkérdi a pap: hisztek-e Jézus Krisztusban? És mi közösen válaszoljuk: hiszünk! Ugyanígy válaszolnak együtt ezek a vakok is.
Jézus pedig a hitükre támaszkodva meggyógyítja őket, és ők továbbra is együtt mennek tovább, és együtt hirdetik, hogy mit tett velük Jézus.
Néha mi is ilyen vakok közössége vagyunk. Nem elég megállapítani, hogy sok minden nincs rendjén velünk, közöttünk. Nem elég rámutatni, hogy ki a hibás. Botorkálunk, de egymást támogatva keressük az Urat. Tudjuk, hogy bajainkra csak Jézusnál van megoldás. Együtt valljuk meg belé vetett hitünket, és együtt hirdetjük Őt másoknak is.


2015-12-04


______________________________

Xavéri Szent Ferenc


2015-12-03


______________________________

Gondoskodó szeretet


Mt 15,29-37
Sajnálom a népet – mondja Jézus. Hogy megértsük, mit jelent ez a sajnálat, figyelembe kell vennünk azt, ahogy viselkedik Jézus az emberekkel. Sánták, bénák, vakok, némák, és mindenféle betegségben szenvedők jöttek Jézushoz, és ő meggyógyította őket. Mikor pedig éhesek voltak, enniük adott. Nem az a tehetetlen sajnálat ez, mint amilyennel mi egy-egy betegre nézünk, hanem tevékeny sajnálat, amit törődésnek is nevezhetnénk, vagy gondoskodó szeretetnek. Jó tudni, hogy Isten nem közömbös a bajainkkal szemben. Igenis gondoskodik rólunk, és az ő gondoskodását nem szűkön méri.
Azt is érdemes észrevenni, hogy azokat a megéhezett embereket egymás mellé telepíti le. Nem varázsolt oda mindeniknek a tarisznyájába egy darab kenyeret, meg egy halat, hogy amikor akarja, egye meg, hanem egymás mellé ülnek le, együtt esznek, mint egy nagy család a közös asztalnál.
Ebben az adventben fel akarjuk ismerni, hogy Isten rólunk is gondoskodott, és ezután is gondoskodni fog, és testvéreket adott mellénk. Azt is tudatosítjuk magunkban, hogy Isten rajtunk keresztül akar gondoskodni a többi testvéreinkről is. Mi sem lehetünk közömbösek az ő gondjaik, szenvedéseik iránt. Nem elég sajnálkozni rajtuk, hanem cselekednünk kell. Előbb imában kérjük Istent, világosítson meg, mit tudunk tenni azért, hogy gondjaiktól szabadabbak legyenek, és bennünk igazi, jó testvérekre találjanak.


2015-12-02


______________________________

A kicsinyeknek


Lk 10,21-24
Jézus örömmel ad hálát az Atyának, mert bizonyos dolgokat nem a híres embereknek, nem azoknak adott a tudtára, aki úgy, gondolják, hogy mindent tudnak, hanem a kicsinyeknek, az egyszerűeknek. Gondolom, itt nem arról van szó, hogy naivak, hiszékenyek, tudatlanok legyünk, olyanok, akik másoktól függenek mindenben, miként a kisgyermekek. Nem arról van szó tehát, hogy ne tanuljunk meg dolgokat azért, hogy tudatlanok legyünk, vagy, hogy ne igyekezzünk fejlődni, azért, hogy kicsinyek maradhassunk. Az Istennel kapcsolatos dolgokban kell kicsinek maradnunk, ahhoz, hogy Istennel párbeszédet folytathassunk.
Emlékszem, annak idején az iskolában a biológiatanárunk behozott az osztályterembe egy rajzot, mely az emberi test szerveit ábrázolta. Nagyképűen felszólított, hogy mutassuk meg, hol van az ember lelke. Ezzel akart meggyőzni arról, hogy nincs is lélek. Ugyanígy, amikor Gagarin, az első ember, aki űrrakétával elhagyta a föld légterét, kijelentette, hogy nem találkozott Istennel a felhők felett, tehát nincs Isten.
Aki nyitott szívvel él, annak mégis nyilvánvaló, hogy van az embernek halhatatlan lelke, és, hogy van Isten, még ha nem is tudja megmutatni, hogy hol van. Kicsinek lenni, annak az elismerését jelenti, hogy az én értelmem túl egyszerű ahhoz, hogy fel tudja fogni Istent. Az én képességeim túl kezdetlegesek ahhoz, hogy általuk el tudjak jutni Istenhez, de alázatosan elfogadom, hogy Isten az én kicsinységemben eljön hozzám.
Úgy gondolom, az adventi készülődésünknek ez az első lépése: a mi kicsinységünk felismerése, elfogadása, és alázatos várakozás arra, hogy Isten megszólítson engem.

2015-12-01


______________________________

Szent András


2015-11-30


______________________________

Advent első vasárnapja


Hallva a mai evangéliumot felmerül bennünk a kérdés, hogy nem lehetett volna egy jobb evangéliumi szakaszt választani az egyházi év kezdetére? Hallottunk a kozmikus erők összeomlásáról, rettegő népekről, halálról, a világ végéről. Szívesebben vettünk volna valami vidámabb hangvételű szentírási szakaszt, amelyik segít karácsonyra ráhangolódni. De próbáljuk felfedezni ezekben az apokaliptikus képekben is az örömet, amelyet az evangélium hordoz. Jézus Jeruzsálembe érkezett tanítványaival. A tanítványok csodálták a jeruzsálemi templomot, a világ egyik csodájának számított. Az építészet, a faragás, a kézimunka remekműveivel volt tele. Ennek a templomnak az értéke azonban nem csak a benne lévő alkotásokban állt, hanem annak szimbolikus jellegében. Jelképe volt az akkori szilárd társadalmi és vallásos rendszernek. Azt hitték a korabeli emberek, hogy ez a rendszer, és ez a templom örök. Úgy képzelték el, hogy ha ez a templom, ez a rendszer megomlana, akkor eljönne a világ vége. Jézus valóban a világ végéről beszél apokaliptikus nyelven, vagyis feltárja a titkot a dolgok menetének értelmét. Jelek lesznek a napban, a holdban, a csillagokban. Az emberek ezeket változatlannak tartották. Biztos, hogy felkel a nap minden nap, és a hold is ott van az égen. Ott vannak a csillagok is mindig, mindegyik a maga helyén. A zsoltáros is (89-ik zsoltárban) ezt jósolja a királynak: „Nemzetsége örökre megmarad, miként a nap, s mint a hold, amely mindig megmarad, mint hűséges tanú a felhők felett”.
Mit mond tehát Jézus? Hogy ami változatlannak tűnik, miként a nap vagy a hold és a csillagok, meg fog inogni. Ez lesz a világ vége. Igen, egy változatlan világnak a vége. Vége annak a vallásosságnak, amely téves kapcsolatot létesített Istennel, és bosszúálló, sértődékeny Istent hirdetett. Vége az Istentől való rettegő világnak, és egy új világ kezdődik. Mi is várjuk a végét az embertelen törvényekre épülő világnak, az érdekre, a haszonra épülő világnak, ahol egyesek uralkodnak mások felett.
Kétségbe esett rettegés vesz erőt az embereken. Miért rettegnek? Mert egész életüket olyan alapokra építették, amelyek most megomlanak. Ami biztosnak tűnt az bizonytalanná vált. Ami szentnek, sértetlennek tűnt, most értéktelennek számit.
Ehhez hasonló világ vége hangulatot váltott ki sokakban a második vatikáni zsinat, az általa hozott radikális változásokkal. Sokan rémüldözve mondták: mi lesz az egyházzal? Ennek a sok változásnak rossz vége lesz. Vége az egyháznak.
Jézus nem csak a régi világ összeomlásáról beszél, hanem új világ kezdetéről is. Egy igazibb világ jön létre, az Emberfia, az igazi ember világa.
És Jézus elmondja azt is, hogy mi a mi feladatunk, hogyan készüljünk erre.
Egyenesedjetek fel! Az élet nehézségei, az Istentől való rettegés meggörnyesztette az embereket. Egyenesedjetek fel, legyetek szabadok.
Tekintsetek fel! Ne a földi valóságot nézzétek csupán, hanem lássátok meg életetek célját is, értelmét. Szép dolog emelt fővel nézni körül, mert így Isten szemével látunk mindent.
Közel van a megváltásotok. Mi örömmel készülünk ennek az új világnak a befogadására.

2015-11-29


______________________________

Márkiai Szent Jakab


Márkiai Jakab a 15. században élt ferences szerzetes. Előbb jogász volt, aztán ferences lett. A Porcinkulánál öltöztették be, a Carcerinél végezte a noviciátust és Sienai Szent Bernardin volt a novíciusmestere. Mivel jól felkészült szónok volt, a Bogumilok, Husziták megtérítésére küldték Kelet- Európába. Több helyen kolostorokat alapított Európa szerte. Kapisztrán Szent Jánossal együtt nevezte ki a pápa őket a Fraticellik ügyének a kivizsgálására. Ő alapította a Mons Pietatist, olyan pénzügyi szervezetet, amely kamatmentesen adott kölcsön a rászorulóknak. Zsigmond császárt támogatta a törökök elleni hadjárat megszervezésében. Templomokat, kolostorokat épített. 11 város részére ő írta meg működési szabályzatot, és emellett 18 könyvet írt.
Hogy lehet egy embernek ennyi energiája? Hogy tudott ennyi mindent megvalósítani? Vajon nem vitte túlzásba a tevékenységet? Nem esett az un. aktivizmus hibájába, amelyet manapság gyakran hangoztatunk?
Na de, mi is az aktivizmus? Az aktivizmusban szenvedő ember állandóan rohan, mindig foglalt, sok a füst, de kevés a meleg. Nem látszanak a sok sürgés-forgásnak a várható eredményei. A sokféle elfoglaltság nagyrész ürügy arra, hogy ne kelljen csendben ülnie, szembenézni lelkiismeretével, testvéreivel.
Aki ellenben fenntartás nélkül átadja magát Istennek, anélkül, hogy kímélné önmagát, azt Isten olyan csodálatos munkára indítja és segíti, amely meghaladja az emberi képességeit. Munkájával sokaknak a javát szolgálja.
Nem mi találjuk ki tehát magunknak a tevékenységeket, hanem hallgassunk a lelkünkben beszélő Úr hangjára, és Máriai Jakabhoz hasonló módon a mi életünk is bő termést hoz.


2015-11-28


______________________________

Fasani Szent Ferenc Antal


Fasani Szent Antal a 17. század végén, a 18. század elején élt olasz konventuális szerzetes. Buzgó apostol, különösen a szegényekre volt gondja. Volt novíciusmester, házfőnök, miniszter provinciális, és hosszú ideig plébános.
Amit az életrajzából kiemelnék, a vízhez kapcsolódik. A szegények részére koldult, mikor az egyik gazdag ember azt ígérte neki, hogy nagyobb adománnyal fogja segíteni a szegényeket, ha esni fog az eső. Antal megígérte az esőt. Hazasietett, és a templomban imádkozott egész éjszaka. Reggel re bőséges eső esett.
Az egyik apácakolostorban, ahol a szegényeknek enni szoktak adni, a nővérek elküldték a szegényeket, mert a szárazság miatt nem volt a kútjukban elegendő víz, hogy ennyi ember részére főzni tudjanak. Antal imádkozott, majd szólt a nővérnek, hogy menjen a kúthoz, és hozzon vizet. A nővér csodálkozva látta, hogy a kút színültig van vízzel. Több hasonló esetet mesélnek, ahol a száraz kutakat Isten megtöltötte vízzel, az ő imája következtében.
Nem ajánlani szeretnék hasonló eljárásmódokat, de követendő példának látom az Istenbe vetett bizalmát. Bízott abban, hogy Isten megadja annak, akiért imádkozik, azt, amire igazán szüksége van. A bőséges eső, a tele kutak Isten kegyelmének bőségét jelentik. Isten mindig bőven árasztja kegyelmét, de nem mindig vesszük észre. Sokan azon panaszkodnak, hogy Isten nem gondoskodik róluk, szenvednek a szomjúság, a szárazság miatt. A szeretettel végzett ima képes megnyitni annak a szívét, akiért imádkozunk, hogy képes legyen befogadni Isten kegyelmét, és meglássa a kegyelem bőséges forrását, kútját.
Ezt a másokért való imádkozást szeretném megtanulni Fasani Szent Antaltól, és nagyon komolyan venni azt, amikor valakinek imát ígérek, tudva, hogy senkivel nem tudok nagyobb jót tenni, mint amikor érte imádkozom.


2015-11-27


______________________________

Szent Lénárd


2015-11-26


______________________________