Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 |

Napi gondolatok

Az örök Dániel


Dán 1, 1-6. 8-20
Az egyházi év utolsó hetében a Dániel könyvéből olvasunk. Az Ószövetség egyik legfiatalabb könyve ez, bár a főszereplőjét a négy nagypróféta közé soroljuk. Míg Izajás, Jeremiás és Ezekiel igazi, történelmi személyiségek, Dániel egy kitalált személy. Egy fajta szuperhős, aki több száz éven át fiatal marad, jelezve a választott nép maradékának Istenhez való hűségét nemzedékről nemzedékre. Ugyanabban a korban keletkezett, mint a Makkabeusok könyve, a Krisztus előtti második században, de az eseményeket visszavetíti négy századdal korábbra, a babiloni fogság idejére. Miért? Míg a Makkabeusok könyve azt mutatja be, hogy milyen hősi módon harcolnak az Istenhez hűséges izraeliták az elnyomókkal szemben, Dániel könyve azt mutatja be, hogy az elnyomás alatt hogyan tudnak hűségesek maradni Istenhez.
Ma arról hallottunk. hogy bár egy idegen kultúra veszi őket körül, Dániel és társai nem engedik magukat beszennyezni ettől a pogány kultúrától. Ellenkezőleg, Isten segítségével tiszteletet váltanak ki a pogányokban maguk iránt és Isten iránt.
Az üzenete számunkra is aktuális: Isten segítségével nekünk is sikerülni fog a jelen kor kihívásai között is, nem csak hűségeseknek lenni Istenhez, hanem tanúságot tenni Róla azok előtt, akik nem ismerik, vagy téves elképzeléseik vannak Istenről. Mi vagyunk a mai kor Dániel prófétái.


2015-11-23


______________________________

Krisztus Király


Krisztus Király ünnepe aránylag új ünnep. 1925-ben X Piusz pápa hozta létre. Nehéz idők jártak. Alig ért véget az első világháború, és készülődött a második. A hatalomért mindenfelé belső harcok dúltak. Minden nagyhatalom világuralomra törekedett. Az ünnep üzenete az volt, hogy a történelem ura Krisztus, és nem a nagyhatalmak. Fennáll azonban a veszélye annak, hogy a világ kritériumai szerint értelmezzük Krisztus királyságát. Néha maga az egyház vezetősége is belevegyült a hatalomért való küzdelmekbe. Gondolhatunk itt az invesztitura-harcokra, vagy arra, hogy a pápák VI Pálig tiarát viseltek, és önmagukat a világ uralkodói felett állóknak tekintették.
Miről is szól Krisztus királysága? Fontos tudni, hogy milyen király alattvalói akarunk lenni, mert ha a vesztesekhez csatlakozunk, időt, energiát, életünket pazaroljuk el. A világi királyságokról, különféle uralkodókról nincs miért sokat beszélni, mert jól ismerjük őket. Néha azonban nem elég világos, hogy milyen Krisztus királysága.
Az evangéliumban Pilátus és Jézus párbeszédét hallottuk. Pilátus kérdésére, hogy Jézus tényleg király-e, Jézus kérdéssel válaszolt: magadtól mondod ezt, vagy mások mondták rólam? Mit is akart Jézus kérdezni? Ha mások mondták Pilátusnak, vagyis a zsidók beszéltek neki az eljövendő Messiás-királyról, akit várnak, akkor egy vallási kérdésről van szó. Ha ellenben magának Pilátusnak jutott eszébe, hogy Jézus király, akkor a római császár tekintélyét veszélyeztető figura lehet Jézus a szemében.
Pilátus válasza világos: nem vagyok én zsidó. Engem nem érdekel a Messiás-király, de a császár hatalmát semmi sem csorbíthatja meg.
Jézus megnyugtatja Pilátust: az én országom nem ettől a világtól való. Félreérthető: azt gondolhatnánk, hogy Jézus kijelenti: ebben a világban e világ hatalmasai uralkodnak, én majd a mennyországban fogok uralkodni. Pedig nem ezt mondja Jézus, hanem azt, hogy nem a világtól kapta a hatalmat, és nem a világ kritériumai szerinti az ő királysága. A világi hatalmasok versengenek egymással, és igyekeznek egymáson uralkodni. Jézus Királysága Istentől van, de igenis ebben a világban valósul meg.
Jézus próbálta megértetni Pilátussal, hogy az ő királysága és a világi királyság között különbség van. Ha világi lenne az ő királysága, akkor szolgái fegyverekkel siettek volna segítségére. A világi uralom erőszakra, hatalomra épít. Egyik hatalmas legyőzi a másikat, de előbb-utóbb őt is legyőzi egy másik.
Jézus azért jött, hogy tanúságot tegyen az igazságról. Milyen igazságról van szó?
Arról, hogy milyen igazából Isten. Nem olyan, mint a pogányok istenei, sem amilyent a zsidók hirdetnek.
És az emberről szóló igazságról. Az igazi emberről. Nem az az igazi ember, aki másokon uralkodik, hanem az, aki képes szeretni, önmagát odaajándékozni.
És az igazi Országról, igazi királyságról. Itt igazi emberek élnek az igazi Istennel közösségben.

2015-11-22


______________________________

Együtt ünnepelni


1Mak 4,36-37. 52-59
A Makkabeus Júdásnak és testvéreinek, miután az ellenséget legyőzték, az első dolguk az volt, hogy helyreállítsák az oltárt, és Istennek áldozatokat mutassanak be. Szervezhettek volna egy nyolc napig tartó mulatozást, örömünnepet, ahol dicséreteket zengjenek a hős harcosoknak. Nekik azonban ennél fontosabb volt, hogy Istennel ünnepeljenek. Az oltár az Istennel való kapcsolatukat jelentette számukra, ezért volt fontos mihamarabb visszaállítani, és felszentelni. Ezen az oltáron mutattak be hálaáldozatokat Isten jótetteiért, és engesztelőáldozatokat a bűneikért. Győzelmüket nem a maguk erejének, és ügyességének tulajdonították, hanem Isten segítségének, ezért nem akartak Isten nélkül ünnepelni.
Az Istennel való ünneplést mi is meg akarjuk tanulni. Sokkal hamarabb eszünkbe jut Isten, amikor nehézséggel küzdünk, amikor szenvedünk, amikor félünk, mint amikor örvendünk, mikor ünneplünk. Hamarabb eszünkbe jut bocsánatot kérni Istennek a bűneinkért, mint hálát adni azért, hogy sikerült legyőzni a kísértést. Hamarabb fakad panasz az ajkunkon a miatt, ami zavar a testvérünkben, mint hálaadás azért a jóért, amit testvérünkön keresztül kapunk.
Aki ajándékot ad nekünk, reméli, hogy örömet okoz vele, és szeretne részt venni az örömünkben. Isten is velünk szeretne ünnepelni, és örvendeni mindazért, amivel megajándékozott minket.


2015-11-20


______________________________

Szent Erzsébet


2015-11-19


______________________________

Bálványimádás veszélye


A Makkabeusok könyvét kezdtük el olvasni, amely a Kr. előtti 2. században a Szeleukida uralkodó, Antiókusz Epifánesz idején történt eseményekről számol be. Ez az uralkodó magának az Epifánesz nevet adta, ezzel azt akarta mondani, hogy benne Isten jelent meg a világban. Ezt jelenti az epifánia. Epifánesz a fejébe vette, hogy egységesíti az egész birodalmát olyan formában, hogy mindenütt kötelezővé tette a görögök vallását és szokásait. Ennek az intézkedésnek a nagy veszélye a zsidókra nézve az identitásuk elveszítése és a bálványimádás volt. Átvették a görög szokásokat, ruházatban, ünneplésben, szórakozásban, és a bálványokat. Egyesek azonban közülük hűségesek maradtak, akkor is, ha az életükkel kellett ezért fizetniük.
Íme, nem új ötlet a globalizáció. Ma is egy ilyen jelenség tanúi vagyunk. Már nem lehet megkülönböztetni a ruházat, vagy szokások alapján a különféle európai népek fiait. Most már ugyanúgy szórakoznak a fiatalok az egyik országban, mint a másikban.
Ez a globalizáció magával ragad minket, keresztényeket is. A mi életünkbe is beszüremletek a világ szokásai, eszméi. Ezek akkor jelentenek veszélyt számunkra, ha bálványainkká válnak, vagyis elfoglalják az életünkben Isten helyét, és miattuk nincs időnk, energiánk imádkozni, testvéreinkre figyelni.
Ha ennek jeleit felismerjük a magunk életében, semmilyen áldozatot ne sajnáljunk azért, hogy hűségesek maradhassunk a mi Istenünkhöz.


2015-11-16


______________________________

Évközi 33. vasárnap


A mai evangéliumot Márk 13-ik fejezetéből olvastuk, ami elüt az evangélium többi részétől. Maga Márk is belátja, hogy elég bonyolultra sikerült ez a fejezet, úgy, hogy a 14-ik versben, betűzött egy ilyen megjegyzést: „aki olvassa, próbálja megérteni, amit mondok”. Szent Márk az evangéliumát, Krisztus után 68-ban írta, amikor a Néró-féle üldözés véget ért, de ezt a 13-ik fejezetet később tűzte be, látva, hogy a keresztényüldözés mennyire megrendítette a keresztényeket. A kérdezgették, hogy merre fele tartunk, mi lesz velünk? Hol van az Isten országa, amiben reméltünk?
Mi is felteszünk hasonló kérdéseket – Miért van annyi igazságtalanság, erőszak? – Miért kell az ártatlanoknak szenvedniük? – Merre tart ez a világ? Szent Márk próbálja az evangéliumában, ebben a 13-ik fejezetben feltárni az értelmét mindannak, ami történik. Ezt jelenti az apokalipszis. Néha amikor apokalipszisről hallunk, rettenetes, félelmetes eseményekre gondolunk. Pedig maga a szó azt jelenti, hogy feltárni a rejtélyt. Márk tehát Jeruzsálem elpusztítása után tűzte be ezt a 13-ik fejezetet az evangéliumába, megmagyarázva a keresztényeknek az események értelmét, és reményt öntve beléjük: ne féljenek, mert a rettenetes események nem fogják tönkre tenni őket. Nem a véget jelentik, hanem egy új világnak a születési gyötrelmei ezek.
A nap, a csillagok a hold lehullnak. Már Izajás beszélt erről. Márk szinte szó szerint idézi Izajást. A pogány népek ezeket az égi testeket istenként tisztelték, és az uralkodók magukat ezek fiainak tartották, és alattvalóitól megkövetelték, hogy imádják őket. Ugyanakkor embertelenül bántak alattvalóikkal. Márk megjövendöli, hogy az ő uralmuk véget fog érni „és akkor eljön az Emberfia hatalommal és dicsőséggel”. Ezt úgy szoktuk értelmezni, hogy Jézus a saját második eljövetelét jövendöli meg. Az emberfia elnevezés csupán azt jelenti, hogy igazi ember. A sok embertelen uralkodó lebukása után, az igazi ember fog uralkodni. Emberséges, emberhez méltó élet következik. Mikor az a benyomásunk, hogy a világ hátat fordított a kereszténységnek, kereszténység utáni kultúráról beszélnek, és hogy egyre embertelenebb lesz az élet, mindenki ott lop ahol csak éri, és az embereknek már elegük van a hazugságokra épülő társadalmi életből, a képmutató világi és egyházi vezetőkből, ez nem a világ végét jelenti, hanem új kezdetet, emberibb életet, igazibb kereszténységet.
A fügefa példája is mutatja, hogy új élet kezdődik. A körülöttünk zajló eseményekben is fel akarjuk ismerni az új élet, Isten országa jeleit. És már most örülünk neki.

2015-11-15


______________________________

A jeruzsálemi vértanúk


A jeruzsálemi vértanúk négyen voltak. Egy horvát, két olasz, és egy francia. Tavelic Miklós, az első horvát, akit szentté avattak. Mind a négyen a Szentföldi Kusztódia tagjai voltak. Különféle országokból Krisztus hozta össze őket egy közösségbe. Nyolc éven át hirdették az evangéliumot a nagy iszlám tengerben, de fáradozásuknak nem látszott semmi eredménye. Ők ebbe nem nyugodtak bele. Szentírási, teológiai, és történelmi érvekkel bizonygatták Jeruzsálem terein a kereszténység igazát az iszlámmal szemben. Végül a Kádi, vagyis a mohamedán bírája elé járultak, és számos hallgatóság előtt előadták érveiket. A Kádi felszólította őket, hogy azonnal vonják vissza, amit az iszlámról állítottak. Ők ezt határozottan elutasították. Három nap kínzás következett, majd megölték őket. A Szentföldi Kusztós csak két hónnappal a haláluk után merte leírni, hogy mi történt ezekkel a testvéreinkkel.
Magatartásukból számomra felemelő példa az egységre való törekvésük.
Különböző kultúrájú és nyelvű emberek között egység jött létre, mert mindenikűk Krisztussal kereste az egységet.
Együtt mentek a Kádihoz, egy emberként utasították el a Kádi parancsát, hogy vonják vissza tanításukat, ha élni akarnak. Egységben maradtak a kínzások között is.
Tehetetlen düh vett erőt a mohamedánokon. A gonoszt dühíti a keresztények közötti egység. Féktelen haraggal rontottak a négy ferencesre. Miután lefejezték őket, darabokra vágták, máglyán elégették, és a hamujukat is szétszórták, csak hogy ne legyenek együtt. Ők azonban úgy is együtt maradtak, és győztek.
Számunkra is nagy érték az egység. Azt nem keresztény lelkiség vezérli, aki széthúzást szít. Ebben van a mi erőnk: egységben lenni Krisztussal, összhangban lenni igazi önmagunkkal, még akkor is, ha csábítanak a megalkuvások, egységben lenni testvéreinkkel, akkor is, ha különfélék vagyunk. Ha egységben maradunk, győzni fogunk.


2015-11-14


______________________________

Szent Didák


Szent Didák 1400-ban született Spanyol földön. Már fiatal korában vágyat érzett a remete életre, de aztán Obszerváns ferences lett. A közösségben egyszerű munkákat végzett, de a testvérek hamar felismerték a benne rejlő képességeket, és misszióba küldték a kanári szigetekre. Ő lett a misszió vezetője, és kiváló eredménnyel dolgozott. Sok bennszülött lett keresztény.
A misszióból hazatért, majd Rómába zarándokolt Sziénai Szent Bernardin szentté avatási ünnepére. Ekkor Rómában pestis járvány ütötte fel a fejét. A ferencesek az Aracoeli kolostorukat kórházzá alakították át, és Didák lett ennek a kórháznak a vezetője.
Mikor innen ismét hazatért szülőföldjére, lehetősége nyílt arra, hogy csendes imádságban élhessen egészen haláláig.
Amint mondtam, a remeteség iránti vágy mindig erős volt benne, mégis, amikor úgy érezte, hogy Isten más feladatot szán neki, azt is készségesen vállalta. Nem menekült el sem a felelősségtől, sem a veszélyes munkától, de nem hagyta kihalni lelkéből a vágyat a remeteség iránt. Isten végül lehetőséget adott rá, hogy ez a vágya is valóra váljon.
Úgy gondolom, mindenikünk lelkébe ültetett el Isten vágyat arra vonatkozóan, hogy hogyan szeretnénk leginkább Istennek, és embertársainknak szolgálni. Nem esünk kétségbe akkor sem, ha más feladattal bíznak meg bennünket, tudva, hogy ha Istentől ered ez a bennünk levő vágy, akkor Isten lehetőséget fog adni arra, hogy az meg is valósuljon. Csak mi ne dobjuk sutba vágyainkat.


2015-11-13


______________________________

Szent Jozafát


Szent Jozafát a 16 sz. végén, a 17. század elején élt a mai Ukrajna területén. Ortodox rutén szülők gyermeke volt. Akkoriban feléledt a rutén ortodox egyházban a vágy a megújulásra, ás sokan egyesültek a katolikus egyházzal, megtartva a keleti rítusukat. János is, mert ezt a nevet kapta a keresztségben, katolikus lett, majd szerzetes, ekkor kapta a Jozafát nevet. Aztán kinevezték érseknek, bár ő tiltakozott ez ellen, mert nem tartotta magát alkalmasnak erre. Nagy buzgósággal vezette az egyházmegyéjét. Az ortodoxok közül nagyon sokan egyesültek az ő hatására a katolikus egyházzal. Az ortodox egyház vezetősége komoly lejárató kampányt indított ellene, és az sikerrel is járt. Sokan elhitték a rágalmakat, és ellene fordultak, végül saját házában meggyilkolták.
Abban a korban mind a katolikus, mind az ortodox egyház minden eszközt felhasználtak az egymás elleni küzdelemben. Ma már másképp látjuk az ortodoxokkal való viszonyt. Vigyázunk arra, hogy ne kaszáljunk be az ő területükre, hisz az ökumenizmus jegyében testvéregyháznak tekintjük őket.
Változtak az eszmék, de megmarad minden időkben, ami igazi érték Szent Jozafát életében, a szabadsága még önmagától is. Félénk természete volt, mégis ki mert állni az ellene felbujtatott tömeg elé, bár tudta, hogy meg akarják ölni.
És Isten is engedte, hogy igaztalan vádak alapján megöljék az ő szolgáját.
Az eszmék ma is változnak, de az önátadás szabadságára ma is szükség van.
Előbb – utóbb mindenikünket érnek igazságtalanságok idegenek részéről, de a testvéreink részéről is. Isten megengedi, mert a lényeg nem vesz el, tehát mi sem féltjük magunkat.


2015-11-12


______________________________

Szent Márton


2015-11-11


______________________________