Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 | 131 |

Napi gondolatok

Előbb az élet, azután a szó


2016-02-04


______________________________

Tudják, de nem akarják


Ma a Márk evangéliumából olvastuk fel azt a részt, amelyet vasárnap a Lukács evangéliumából hallottunk. Jézus életének új szakaszát jelenti ez az esemény, amikor nyíltan az emberek tudtára adja, hogy ő a Messiás, akire vártak, és azért jött, hogy szabaddá tegye őket. Ők azonban, ahelyett, hogy örülnének a hírnek, feldühödnek, sőt életére törnek, mert veszélyesnek tartják.
Miért? Nem hiszik, el neki, hogy ő a Messiás? Ha így lett volna, csak nevettek volna rajta, amikor kijelentette, hogy most általa beteljesedik mindaz, amit Izajás próféta megjövendölt. Ők azonban azt kérdik, hogy honnan ered a bölcsesség, amellyel beszél, honnan a csodatevő hatalom?
Honnan? Világos számukra, hogy Istentől, hisz ők ismerik a szüleit, testvéreit, tudják, hogy milyen neveltetésben részesült. Tudják, hogy nem tanította ezeket neki senki. Tudják, hogy Jézus igazat mond, de nem értenek egyet Istennel, aki épp Jézust választotta ki. Nem akarják, hogy Jézus legyen a szabadítójuk.
Ismét a káptalanra gondolok, de nem csupán:
Előfordul, hogy nem tetszik az a közösség, amelyben élnem kell, a feladat, amivel megbíznak. Lehet, hogy bizonyos döntések kellemetlenül érintenek. Lehet, hogy egyes testvérek észrevételei rosszul esnek, de ha őszinte vagyok magamhoz, tudom, hogy ezek mind Istentől jönnek, még akkor is, ha olyan gyarló embereket keresztül, mint az én testvéreim.
Nem akarok beállni a lázadók, tiltakozók táborába, mert hiszem, hogy Jézus az én életem megváltója.


2016-02-03


______________________________

Mustármag


2016-01-29


______________________________

Szent Tamás


2016-01-28


______________________________

Jó földbe hull a mag


2016-01-27


______________________________

Fr. Hugó


2016-01-26


______________________________

Magán kívül volt


2016-01-23


______________________________

Vele lenni és Vele menni


2016-01-22


______________________________

Irígység


2016-01-21


______________________________

Nyújtsd ki a kezedet!


Mk 3, 1-6
A mai evangéliumban farizeusokról hallottunk, akik Jézust figyelik. Nem kételkednek abban, hogy Jézusnak van hatalma meggyógyítani a betegeket, de ez nem hatja meg őket. Nem tudnak örülni, hogy ennek a bénakezű embernek alkalma nyílik a gyógyulásra, hanem Jézust azon akarják rajtakapni, hogy nem tartja be a törvényt, és szombaton gyógyít. Figyelmük központjában a törvény áll, olyannyira, hogy aki a törvényt megszegi, annak meg kell halnia. Pedig Isten a törvényt azért adta, hogy segítse az embert, mert Isten számára az ember a fontos, nem a törvény. Ezt jelzi Jézus, amikor ezt a bénakezű embert a középre állítja.
A mi életünkben is sok szabály, törvény van, és ezek szükségesek a közösségünk működéséhez, a liturgiánk egyöntetűségéhez, de egy törvény, vagy szabály sem lehet annyira fontos, hogy gyűlöljem, ellenségnek tartsam a testvéremet, aki a törvényt, vagy szabályt nem tartotta be.
És Jézus azt mondja ennek az embernek, hogy nyújtsa ki a kezét. A keze meggyógyult, hogy kinyújthassa, és elfogadhassa az ajándékot, amit Jézus akar adni neki. Nem a gyógyulás az ajándék, hanem maga Krisztus. Önmagát ajándékozza oda.
Nekünk is ugyanazt az ajándékot szeretné átadni, de előbb meg kell gyógyítani a mi kezünk, a mi szívünk bénaságát, mely görcsösen bezárul. Fel akarja ébreszteni a bennünk szunnyadó vágyat az ő szeretete iránt. E nélkül a vágy nélkül a mi lelki életünk olyan, mint a sérült szárnyú madár, amely nem tud szárnyalni, csak önmaga körül forog. Fontos az Isten iránti vágyunknak az ápolása, és amikor valakinek segíteni szeretnénk a lelki életben, mielőtt szabályokra tanítanánk, segítsük kinyújtani a kezét, felismerni, hogy vágyik az Isten szeretetére.

2016-01-20


______________________________