Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 |

Napi gondolatok

Jessze sarja


2015-12-19


______________________________

Kétely


Lk 7, 19-23
János a börtönben ül, csalódottan. Nem érti, mi történt. Kemény szavakkal szólította fel az embereket, hogy készüljenek, mert érkezik a Messiás: a fejsze már a fák gyökerénél van. Ha megérkezik a Messiás, kíméletlenül elítéli azokat, akik nem tartanak bűnbánatot, és nem tisztulnak meg bűneiktől.
Megérkezett Jézus, megbocsát a bűnösöknek, nem kell tőle félni, nem hatalmas, nincs serege, szelíd és jóságos. A bűnösök tovább élik a világukat, míg ő János, börtönbe vetve szenved. Valami nem jól működik. Felébredt benne a kétely: talán nem is Jézus a Messiás.
Elküldi hát két tanítványát, hogy megbizonyosodjék. Jézus ezeknek a tanítványoknak segít felismerni a megváltás jeleit.
Vannak olyan helyzetek az életünkben, amikor elbizonytalanodunk. Tényleg Isten gondunkat viseli? Hisz látjuk, hogy sok minden nem úgy történik, ahogy szeretnénk, ahogy jónak látnánk.
Jézus minket is erre akar megtanítani. Ne önmagunk, a mi bajaink körül forogjunk. Merjük félretenni a magunk elképzeléseit, terveit és a mellé a jó mellé állni szívvel, lélekkel, amit Isten a testvéreink javára elkezdett a mi életünkben.


2015-12-16


______________________________

Advent harmadik vasárnapja


Ma az öröm vasárnapja van. Az örömről szólnak az olvasmányok is, bár az evangéliumban az első olvasásra nem annyira nyílván való. Emlékszünk, a múlt vasárnap, Keresztelő szent János a megtérést a bűnbánatot hirdette, és elég kemény szavakat használt. Viperafajzatokról beszélt, akik menekülnek a harag elől. Ne gondoljuk, hogy minket fenyegetett. A gonosz erőkre gondolt, azokat nevezte viperáknak, mert azok megmérgezik az emberek életét, és próbálják eltántorítani az igazi életútjától. Nem megijedünk, tehát János szavaitól, hanem örülünk, hogy ezek a gonosz erők most menekülni kényszerülnek a közelgő tűztől. János a mai evangéliumban is beszél a tűzről. Ezzel a tűzzel keresztel a közelgő Messiás, és ez a tűz égeti el a pelyvát, a szemetet. Isten nem a gyermekeire haragszik, hanem azokra az erőkre, amelyek nekünk, gyermekeinek, ártani próbálnak, és rossz útra akarnak terelni. Krisztus azért jött, hogy megszabadítson mindattól, ami rossz a környezetünkben, és a lelkünkben. A bennünk rejtőző vipera fél Isten közeledésétől, de mi örömmel várjuk.
János felszólít minket a megtérésre. Azt gondoljuk, hogy megtérni azt jelenti, hogy abba hagyjuk a vétkezést. Igen, ezt is jelenti, de ennél többet jelent, ennél többről van szó. Megtérés azt jelenti, hogy megfordulunk és az ellenkező irányba indulunk, mint amerre eddig haladtunk. Ha eddig azt kerestük, hogy felemelkedjünk mások fölé, hogy híresek, elismertek legyünk, másokon uralkodjunk, most igyekszünk testvéreink javát szolgálni, konkrét tettekkel. Persze nem kötelez rá senki. Maradhat minden a régi, ünneplünk egyet Karácsonykor és marad minden, úgy ahogy volt.
Három csoport járul János elé és mind ugyan azt a kérdést teszik fel neki: Mit kell tennünk? Mi is ezt kérdezzük ma tőle. A tömegnek azt mondja, akinek két ruhája van, adjon egyet annak, akinek nincs. Ez az első lépés. Ne tartsuk magunkat uraknak, akiknek joguk van javakat halmozni, gyűjteni. Minden Istentől van és összes gyermekeinek szánja mindazt, amit nekünk adott, nem csak egyeseknek, akik jobban hozzáférnek. Nem alamizsnaosztásról van szó, hanem igazságosabb társadalmi életért való munkálkodásról, ahol megelégszünk azzal, amire szükségünk van, a többit annak adjuk oda, akinek hiányzik, amire szüksége van. Hogy te tehetségesebb, ügyesebb vagy, nem jogosít fel arra, hogy bővelkedj, míg kevesebb képességgel rendelkező testvéred hiányt szenved.
A második csoport a vámosok csoportja. Nekik azt mondja, ne kérjetek többet, mint amennyi kijár, vagyis a korrupciónak ne adjanak helyet. Kemény harc ez ma is. Nagyon kell, vigyázzunk, hogy még a látszatát is kerüljük annak, hogy igazságtalanul pénzhez, jövedelemhez jutunk. Hiába beszélünk Jézusról, Isten országáról az emberek elveszítik a bizalmukat, ha azt látják, hogy az ő adományaikból meggazdagodunk, kényelmesen élünk, míg ők keményen dolgoznak a mindennapi kenyérért.
A harmadik csoport a katonáké. Ne éljenek vissza fegyvereikkel, az erejükkel. Azokról van szó, akik hatalmat gyakorolnak mások fölött, mások felettesei. Könnyen visszaélhetnek a helyzetükkel a maguk javára, és kihasználhatják mások gyengeségét, szorult helyzetét.
Lám, nekünk is választ ad János, már tudjuk, mit kell tennünk. Ne féljünk befogadni az Úr Jézust az életünkbe, engedjük, hogy elégesse a pelyvát, azt, ami szemét az életünkben, hogy örömben élhessünk és várjuk az Ő eljövetelét.

2015-12-13


______________________________

Illés


2015-12-12


______________________________

Mi a válaszod?


2015-12-10


______________________________

Tanuljunk Tőle


2015-12-09


______________________________

Szent Ambrus


Szent Ambrus püspök a negyedik században élt. Ő az első nyugati egyházatya és ő volt az, aki a keleti egyházatyák írásait, gondolatait áthozta a latin kultúrába.
Milano város kormányzója volt. Mikor a város ariánus püspöke meghalt, Ambrus ott volt a püspökválasztásra összegyűlt emberek között, hogy felvigyázzon a rendre. A tömegből egy gyermek elkiáltotta magát: Ambrus legyen a püspök. A tömeg egyhangúan ismételte meg a gyermek szavait. A császári udvar, és az ariánusok is támogatták, hogy Ambrus legyen Milano püspöke, mindenik remélve, hogy Ambrus az ő emberük lesz.
Ambrus akkor még csak katekumen volt. Végül elfogadta a megválasztást, megkeresztelkedett, pappá, és utána püspökké szentelték.
Nagy hatású szónok lett. Beszédei hatására tért meg Szent Ágoston is.
Csalódást okozott az ariánusoknak, mert kemény harcba kezdett ellenük. Igyekezett kiszorítani őket mindenünnen. A császár szívesen pártolta volna az ariánusokat, de Ambrus a népet fellázította az ariánusok ellen.
Többször szembeszállt a császárral is. Felszólította magát a császárt, hogy tartson bűnbánatot, és nyilvánosan vezekeljen, mert felelős sok ember meggyilkolásáért.
Ambrust sokan támogatták, akik később megbánták, mert Ambrus nem adta el a bőrét senkinek, egyedül Krisztus, és az Egyház ügye volt fontos számára. Nem félt elveszíteni a népszerűségét, nem félt senkinek a haragjától, bosszújától.
Ezt a belső szabadságot szeretném megtanulni Ambrustól, hogy ne az emberek véleményétől, esetleges neheztelésétől függjenek a döntéseim, a magatartásom, hanem attól, amit az Úr a lelkiismeretemen keresztül mond nekem.


2015-12-07


______________________________

Megesett rajtuk a szíve


2015-12-05


______________________________

Vakok közössége


Mt 9,27-31
A mai evangéliumban van egy-két furcsa dolog. Jézust két vak követte. Egyrészt nagyon zajosan mehetett, ha a vakok mindig tudták, merre jár, másrészt nagyon lassan, hogy ezek képesek voltak botorkálva lépést tartani vele. Egész hazáig kísérték, pedig útközben is megszólíthatták volna, de ők bementek utána a házba. Az egész történetet ugyanúgy el lehetne képzelni egy vakkal is. Miért vannak ketten?
Az evangéliumban a furcsaságok annak jelei, hogy mélyebb mondanivaló van a történetnek, mint egyszerű eseményleírás.
A két vak a keresztények közösségét jelképezi, akik ugyan botorkálva, de egymást támogatva, segítve próbálják követni Jézust. Vakságok komoly akadályt képez számukra. Sok mindent nem értenek, sok minden homályos, zavaros, nem látnak tisztán. Az azonban világos számukra, hogy egymáshoz tartoznak. Együtt tesznek hitvallást Jézus mellett, Mint amikor a keresztség kiszolgáltatásakor, vagy húsvét éjszakáján a keresztségi fogadalmak megújításakor megkérdi a pap: hisztek-e Jézus Krisztusban? És mi közösen válaszoljuk: hiszünk! Ugyanígy válaszolnak együtt ezek a vakok is.
Jézus pedig a hitükre támaszkodva meggyógyítja őket, és ők továbbra is együtt mennek tovább, és együtt hirdetik, hogy mit tett velük Jézus.
Néha mi is ilyen vakok közössége vagyunk. Nem elég megállapítani, hogy sok minden nincs rendjén velünk, közöttünk. Nem elég rámutatni, hogy ki a hibás. Botorkálunk, de egymást támogatva keressük az Urat. Tudjuk, hogy bajainkra csak Jézusnál van megoldás. Együtt valljuk meg belé vetett hitünket, és együtt hirdetjük Őt másoknak is.


2015-12-04


______________________________

Xavéri Szent Ferenc


2015-12-03


______________________________