Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 | 131 |

Napi gondolatok

Nincs protekcionizmus


MTörvény 34, 1-12
Isten felvitte Mózest egy magas hegyre, és megmutatta neki azt az országot, melyet a választott népnek szánt, melyet megígért Ábrahámnak, Izsáknak, Jákobnak és Mózesnek is, hogy utódaik fogják azt birtokolni. Mennyire szeretett volna Mózes oda eljutni. De annak ellenére, hogy Isten kedveltje volt, úgy beszélt véle, mint ember a barátjával, és, amint hallottuk, Isten maga temette el, mégsem teljesítette ezt a vágyát. Mert Ábrahámnak, Izsáknak, Jákobnak és Mózesnek is egy ennél jobb országot készít, melyről Jézus azt mondja az evangéliumban, hogy hogy Ábrahám már előre látta, és örült neki. Aki Isten kedvence, ne számítson arra, hogy Isten véle kiváltságosan fog bánni. Sokan azért kérik a szentek közbenjárását, mert azt remélik, hogy mivel Isten őket kedveli, ha ők kérik, Isten jobban meghallgatja a kérésüket, mintha egyenesen Istenhez fordulnának. Istennél a protekcionizmus nem működik. Nem azért, mert Isten nem szeretne minket, hanem azért, mert ennél jobbat készít számunkra. Nem fog megóvni bennünket a kellemetlenségektől, szenvedésektől csalódásoktól, betegségektől, a haláltól sem, de abba az országba, ahol Ő vár reánk, és amelyre a szívünk igazából vágyik, az ő segítségével el fogunk jutni.

2017-08-16


______________________________

Unalmas manna


Szám 11, 4b-15
Én megértem a választott nép magatartását. Annyi időn keresztül csak mannát enni, bármilyen finom is, az ember megúnja. Hallottuk, hogy olyan volt az íze, mint az olajas lepénynek. Nem is egészséges csak szénhidráttal táplálkozni. Az embernek szüksége van fehérjékre is. Persze, hogy visszagondoltak azokra a finom ételekre, amelyeket Egyiptomban fogyasztottak.
Mi a bűnik mégis, amiért Isten megharagudt rájuk? A követelőzés. mikor zúgolódom, azt akarom, hogy a dolgok az én elképzeléseim szerint történjenek. Ha nem úgy történnek, akkor haragszom Istenre, haragszom az emberekre. A kövedtlőzés, a zógolódás bizalmatlanság Istennel szemben. Amikor követelőzünk Istennel szemben, ezzel azt fejezzük ki, hogy szerintünk Isten nem tudja jól, mi válik javunkra, vagy, hogy elfelejtett gondoskodni rólunk, vagy, hogy nem igazságos velünk szemben. Nem adja meg nekünk azt, ami jár.
Mit tehettek volna? Kérhették volna Istentől a húst, azzal a lelkülettel, amellyel Mózes imádkozott. Elmondta, hogy szeretné, ha nem egymaga kellene viselje ennek a népnek a terhét, de nem követelőzött. Remélte, hogy kegyelmet talál Istennél, de arra a lehetőségre is számított, hogy az Úr másként ítéli meg a dolgot.
Jézus is így imádkozott a Getszemáni kertben: nem úgy legyen, ahogy én akarom, hanem, ahogy te.
És mi is így imádkozunk minden nap, amikor a Miatyánkot mondjuk: legyen meg a te akaratod. Abban bízva mondjuk ezeket a szavakat, hogy az Úr nem feledkezik meg rólunk, akkor sem, ha a dolgok nem úgy történnek, ahogy mi szeretnénk.

2017-08-07


______________________________

Jubileum


Lev 25, 1. 8-17
Valóban örvendetes, és nagyon emberséges ünnep volt a jubileum, az 50. esztendő. Ha valaki nem jól bánt a birtokával és leszegényedett, ezért kénytelen volt eladni a földjét, vagy adóssága fejáben valakinek a szolgája lett, ebben az esztendőben új esélyt kapott. Visszakapta a földjét, és visszakapta szabadságát.
Sajnos, nem nagyon tartották be a valóságban ezt a jubileumi napot, de Isten meghirdette számunkra az igazi jubileumot, amikor nem csak helyreállít mindent, amit elrontottunk az életünkben, hanem valami sokkal szebb, sokkal jobb dolgot valósít meg, mint ami volt. Nagy öröm tudni, hogy nem lehet végérvényesen elrontani az életünket. Ez a megváltás.
Ugyanakkor nekünk is feladatunk erre készülni. Egyik fontos tennivalónk, hogy mi is próbálunk kegyet gyakorolni embertársainkkal, akik velünk szemben vétettek. Nem arról van szó, hogy naivan engedjük magunkat becsapni, kihasználni, hanem, hogy nem adjuk fel a reményt a változásra, reménykedve figyeljük és bátorítjuk a pozitív változás jeleit.

2017-08-05


______________________________

Pihenés és áldozat


Lev 23, 1. 4-11. 15-16. 27. 34b-37
A mai olvasmány felsorolja a választott nép liturgikus ünnepeit, és utasításokat ad arra vonatkozóan, hogy ezeket hogyan kell megünnepelni. Ami közös, hogy minden ünnepen munkaszünet van előírva, és áldozatbemutatás.
Az Istennek szentelt napnak, időszaknak ma is velejárója ez a két elem.
Ahhoz, hogy Istendicséretünk, hálaadásunk ne csak külsőség legyen, üres szertartás, fontos, hogy eléggé pihentek legyünk, hogy tudjunk odafigyelni, tudjunk összpontosítani. Kevés értéke van annak az imának, amit csak azért végzünk el, hogy el legyen végezve, de a fáradtság miatt, alatta csak bóbiskolunk. Persze, a pihenésnek sokféle formája van, nem csak az alvás. Szoktunk aktív pihenésről is beszélni, amikor valami olyan tevékenységet folytatunk, amely segít kikapcsolódni. Az Istennek szentelt ünneplésnek része lehet tehát a szórakozás is. Akkor nincs rendjén a szórakozás, amikor az időnket, amelyet Istennek akartuk szentelni szórakozással töltjük el. Képmutatás, ha vasárnap például, nem teszünk mosnivalót a gépbe, de nem szánunk több időt az imára, mint hétköznapokon.
Az áldozathozatalnak sokféle formája létezik. Istennek szenteljük az időnket. Amikor véle vagyunk, próbálunk semmi egyébbel nem foglalkozni, még ha ez lemondást jelent is. Ilyenkor jut eszünkbe sok fontos és érdekes tennivaló, de mi nem szakítjuk félbe az imát. Mint amikor egy nagyon kedves barátunk látogat meg, csak rá figyelünk, félre téve a sok tennivalónkat, sürgös ügyeinket.
Íme, ezt jelenti az Urat ünnepelni.

2017-08-04


______________________________

Távolról és közelről


Kiv 33, 7-11; 34, 5b-9. 28
Érdekes megfigyelni a mai olvasmányban a különbséget aközött, ahogy a nép és ahogy Mózes viszonyul Istenhez. A szövetség sátra a táboron kívül volt, az emberek, mikor látták, hogy a sátorra ráereszkedett a felhő, Isten jelenlétének jele, mindenki távolról leborult a földre. Mózes ellenben odament, bement a sátorba, és ott Isten úgy beszélt vele - hallottuk az olvasmányban, - miként az ember a barátjáűval szokott, szemtől szembe, bizalmason, szeretettel.
Aztán Mózes ismét felment a hegyre, és ott tartózkodott negyven napig. Ez alatt az idő alatt nem evett és nem ivott. A tíz parancsolat leírásához nem lett volna szuükség ennyi időre, de a negyven nap teljes időt jelent. Hogy nem evett és nem ivott, jelképezi azt az állapotot, amely ránk vár, amikor Istennel leszünk. Megszünnek a szükségleteink, és Isten beteljesíti minden vágyunkat. Ez emlékeztet arra, amit a három apostol megélt a Tábor hegyén. Péter lelkesen kiáltotta: Uram, jó nekünk itt lennünk! Azt szerette volna, hogy ez az élmény soha ne szünjön meg. Mózes is boldog napokat élt meg Isten jelenlétében, de mikor onnan visszatért, magával csak a parancsolatokat hozta.
Sokan a kereszténységben is távolról csak a parancsokat, tilalmakat látják, de mögötte ott van az a megtapasztalás, hogy Isten úgy beszélt hozzánk, mint az ember a barátjához. Megízleltük, mily jó, mily édes Istennel lenni, és erre vágyakozunk, efelé igyekszünk. A parancsok és lemondások ebben csak segítséget akarnak nyújtani nekünk.

2017-08-01


______________________________

A csaló és a hűséges


Ter 27, 1-5. 15-29
A Pátriárkák történetéből ismét egy nem túlságosan épületes történetet olvastunk. Jákob, az édesanyjának, Rebekának a segítségével, kihasználja apjának, az öreg Izsáknak a vakságát, és becsapják, azért, hogy az elsőszülöttnek járó áldást ne a nagyobb fiu, Ézsau kapja meg, hanem Jákob. Ebből a csaló Jákobból lett Izrael 12 törzsének, a választott népnek az atyja.
Senki nem dicsérte Jákobnak ezt a tettét, sőt haragudtak rá, olyannyira, hogy el kellett menekülnie a családjából, de ennek ellenére Isten nem fordított hátat neki, és továbbra is rajta keresztül akarta beteljesíteni az Ábrahámnak tett ígéreteit.
Két dolog szembeötlő ebben a történetben: az egyik, hogy az az ember természete szerint csaló, hűtlen, képmutató, míg Isten hűséges. Bár bebizonyosodik, hogy az ember nem méltó Isten bizalmára, Isten mégis újból és újból bizalmat ajándékoz neki. és a tévedésit, bűnit is jóra fordítja. A rossz rossz marad, de Isten irgalma a bűn rothadékából is virágot tud sarjasztani.
Ilyen szemmel próbálom a magam élkettörténetét is szemlélni. Számtalanszor bebizonyítottam, hogy méltatlan vagyok Isten bizalmára, Isten mégis, újra, és újra megajándékoz az ő bizalmával, és feladatot ad nekem.
Nekem is hasonlóképpen kell viselkednem testvérfeimmel szemben, azokkal is, akikben csalódtam. Senkiről ne mondjam azt, hogy az én szememben nincs esélye. Úgy, ahogy Isten velem szemben irgalmas, tudjak én is irgalmas lenni testvéreimhez.

2017-07-08


______________________________

Küldetés és közösség


Ter 23, 1-4. 19; 24, 1-8. 62-67
Sára meghalt, Ábrahám megöregedett, és azt szerette volna, hogy fia, Izsák megnősüljön, hogy hogy az ő utódaink keresztül váljanak valóra Isten ígéretei. Egyrészt fontosnak tartja Ábrahám, hogy Izsák vissza ne térjen arra a földre, ahonnan annak idején ő kivonult, mert Istennek Kánaán földjén vannak tervei leendő népével, másrészt azt akarja, hogy ne a kánaániak leányai közül vegyen feleséget magának, hanem a rokonsága köréből, mert a pogány asszonnyal együtt a pogány szokások és bálványok is beszüremlenek a családba. Ezért küldi el a szolgáját Úr városába.
Isten minket is ki akar mozdítani abból a fészkünkből, amelyben biztonságban érezzük magunkat, és az emberek közé akar küldeni, olyan emberek közé, akiknek más az értékrendszerük, mások a szokásaik, mint a mienk, mégis közöttük van terve Istennek velünk. Nem könnyű ezekhez az emberekhez közeledni. Néha lehet kellemetlen, vagy akár veszélyes is, mégis, nem egyezik meg Isten akaratával az, hogy magunkat kímélve biztonságban és kényelmesen éldegéljünk egyik napról a másikra. Másrészt pedig nem vegyülhetünk össze azokkal, akikhez küld az Úr. Nem vehetjük át az ő életmódjukat, bálványaikat. Ezért tudatosan építenünk kell a közösségünket, hogy itt találjunk vigaszra, bátorításra, és hűségesek tudjunk maradni az Úrhoz feladataink, küldetésünk végzése közben.

2017-07-07


______________________________

Rá bízzuk


Ter 22, 1-19
Ábrahámot Isten felszólította, hogy hagyja el a saját hazáját, házát, szakítson a múlttal, és egy új kalandba bocsátkozzon. Megváltozott a neve is, jelezve, hogy új emberré vált. De aztán váratlan, és nagyon fájdalmas dolgokat kért tőle Isten. Előbb Izmaelt kellett eltávolítania, az első fiát, és utána, hogy feláldozza a második fiát, Izsákot. Ebben áll Ábrahám nagysága, hogy képes volt elhagyni a múltját, és Isten kezébe helyezni a jövőjét, mindenét. Nem csak arról kellett lemondania, hogy birtokoljon személyeket, vagy dolgokat, hanem le kellett mondania arról, hogy saját jövőjét, életét megtervezze. Az élete teljesen Isten kezében van.
Mi is sok esetben a multból merítünk bátorságot, és abban remélünk, hogy szép jövő vár ránk. Szabad, és kell is örvendeni a múlt eredményeinek, és okos dolog tervezni a jövőnket, de egyedül Isten a mi múltunk és a mi jövőnk. A legbölcsebb dolog, amit tehetünk, hogy rábízzuk magunkat.

2017-07-06


______________________________

Igazságtalan


Ter 21, 5. 8-20
Az a csodálatos az Ószövetség történeteiben, hogy nem igyekeznek eltakarni szereplőik emberi oldalát. Nem hibátlan szenteket állítanak elénk, hanem gyarló embereket, mint amilyenek mi vagyunk, akiken keresztül mégis, Isten tud működni.
A nagy Ábrahám nem mer ellentmondani a feleségének, aki féltékenységből elzavartatja a háztól a szolgálót, akit ő maga adott Ábrahámnak, hogy gyermeke legyen tőle. Most, hogy saját gyermeke született, nem kell a szolgáló fia. S mi több, úgy tűnik, Isten is arra bátorítja Ábrahámot, hogy elkövesse Hágárral és Izamellel szemben ezt az igazságtalanságot, kitegye őket a pusztában a halálveszélynek. Isten nem mondja, hogy helyes az, amit Sára kér, de megengedi, hogy megtörténjen Hágárnak és Izmaelnek az elűzése, mert neki velük is terve van, amit az emberi rosszindulat nem képes keresztülhúzni.
A minket ért igazságtalanságok láttán megjelenik a kísértés, hogy kétségbeesünk, hogy elveszítsük a reményt, hogy elzárkózzunk, mint ahogy Hágár félrébb ült, hogy ne lássa fia gyötrődését, vagy pedig, ha lehetőségünk van, hogy bosszút álljuk az elszenvedett sérelmekért.
Istennek terve van velünk is. Hozzá meneküljünk tehát bánatunkkal, és ő megnyitja a szemünket. Megmutatja, honnan merítsünk reményt, erőt a küzdelemhez, hogy az a szép terv, amelyet Isten rólunk kigondolt, megvalósulhasson.

2017-07-05


______________________________

Ne tétovázz, ne nézz vissza, ne állj meg!


Ter 19, 15-29
Szodoma városa egy bűnfészekké vált, és Isten elhatározta, hogy elpusztítja. De ott lakott Lót, Ábrahám unakaöccse. Ábrahám közbenjárására, Isten meg akarta menteni őt és a családját. Lótnak tudtára adta, hogy azonnal el kell hagynia a várost, ő azonban tétovázott. Az angyalok kézen fogták, és úgy vezették ki a városból, és lelkére kötötték, hogy ne nézzen vissza, és ne álljon meg. Csak így tudja megmenteni az életét.
Ma is ezt mondja nekünk az Úr: ne tétovázz, ne nézz vissza, és ne állj meg.
A tétovázás a cselekvésnek az elhalasztása. Nem mondunk nyiltan nemet Istennek, de egyik napról a másikra halogatjuk azt a jót, amit ő kér tőlünk a magunk életének a megmentése érdekében. Lassan ebből a jóból csak egy halvány vágy marad.
Ne nézz vissza. Akkor nézünk hátra, amikor nyitva hagyjuk a szívünk kapuját olyan dolgok számára, melyek elvonják a vigyelmünket, az energiánkat az egyetlen szükségestől. Arra megy rá az erőnk, hogy azt után sóvárgunk, amit Krisztusért elhagytunk. Egyik szemünk Istenre tekint, a másik a világra, mintha kancsik lennénk. Így nem tudunk magunkban egységet teremteni.
Megállni: az utazás végét jelenti, mikor már nem haladunk semerre, csak egy helyben topogunk. Nem álmodozunk valami szebbról, jobbról. Sóbálvánnyá változunk, mint Lótnak a felesége.
Nem akarunk tétovázni. Azt választjuk, hogy Krisztus legyen a legfőbb örömünk. Nem akarunk sajnálkozva tekinteni azokra a dolgokra, amelyeket már odaadtunk az Úrnak, és nem akarunk megállni, megelégedni azzal, ahová eljutottunk, mert tudom, hogy csak akkor élet, ha nap mint nap fejlődök, és ha tétovázás nélkül megteszem azt a lépést, amelyre biztat az Úr.

2017-07-04


______________________________