Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 |

Napi gondolatok

Mária, Isten anyja


Ma a karácsony este hallgatott evangéliumi rész folytatását olvastuk. Ott azt hallottuk, hogy az angyalok Istent dicsőítve távoztak a pásztoroktól: dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség minden embernek, akiket Isten szeret. Elvárhattuk volna, hogy az evangélista az angyalok távozása után ismét a most született gyermekről, Máriáról, Józsefről beszéljen, de ő mintha megfeledkezne róluk, tovább is a pásztorokról beszél. Ezek egymás biztatták, bátorították, és sietve elindultak, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy tényleg igaz, amit mondott nekik az angyal.
Sietve indultak el. Ez Szent Lukácsnak sajátossága. Emlékszünk, hogy Mária is sietve indult el megkeresni Erzsébetet. Zakeus is sietve mászott le a fügefáról, hogy befogadja Jézust a házába. Aki megérti, hogy Isten szereti, az sietve be akarja őt fogadni az életébe.
Igazából mit találtak a pásztorok? Ott találták Józsefet és Máriát, és a gyermeket a jászolban. Semmi rendkívülit. Semmilyen csodás eseményt nem láttak. Mégis felismerték annak a bizonyítékát, hogy az angyal igazat mondott, hogy Isten feltétel nélkül szereti őket. Íme, hogy tudnak a hétköznapi, közönségesnek látszó események, és dolgok Isten szeretetének jelei lenni számunkra is. Mert semmi más indítéka nem volt Istennek arra, hogy kisgyermekként jöjjön közénk, mint hogy megölelhessen minket.
Tőlünk is megkérdi Isten: akarsz velem szeretetközösségben élni? Elfogadod az én szeretetemet?
Vettétek-e észre, hogy a pásztorok nem tettek semmiféle ígéretet. Nem határozták el, hogy mától kezdve megjavulnak. Lehet, hogy mi ezt tettük volna. Helyettük azt kérdeztük volna, az angyaloktól, hogy nekünk mit kell tennünk? Ők csak szemlélték Isten szeretetének megnyilvánulását, és örvendtek neki.
Talán ezt kellene nekünk is tennünk karácsonykor: rácsodálkozni Isten szeretetére és örvendeni neki. Ha ennek a szeretetnek nem tudunk örvendeni, akkor nem értettük meg a karácsony üzenetét. Minden más csak ez után következik: az elhatározás, a megtérés, az új élet. Csak akkor tudjuk teljesíteni Isten kéréseit, ha már bízunk az ő szeretetében.
A pásztorok pedig elmondták, amit megtudtak róla. Mit tudtak meg igazából? Megtudták, hogy Isten nem haragszik rájuk, nem akarja őket megbüntetni.
A pásztorok ezt az örömhírt mindenkinek át akarták adni, és aki hallotta, mindenki csodálkozott. Mária, és József is, mert a pásztorok szavai más Istenről tettek tanúságot, mint akiről a főpapok és az írástudók beszéltek. Máriának és Józsefnek is meg kellett tanulnia, hogy Isten nem csak a jókat, a tisztákat szereti, hanem a bűnösöket is. Hasonlóképpen csodálkozott Mária és József az öreg Simeon szavain, vagy amikor Jézust megtalálták a templomban. Ők is fokozatosan tudták befogadni azt az újdonságot, amit Jézus hozott a világba.
Isten meghív minket is, hogy rácsodálkozzunk az ő szeretetére, és örvendjünk neki.
Mária pedig szívébe véste szavaikat, és gyakran elgondolkodott rajtuk. Sok ember, amikor valamit nem ért, ami nem illik bele az ő gondolatrendszerébe, azt elutasítja. Arról nem vesz tudomást. Mária azonban összegyűjtötte ezeket az eseményeket, melyeket nem értett, és mint egy mozaik kockáiból lassanként kirakta Isten igazi arcát. Nem engedte, hogy korábbi ismeretei, tapasztalatai akadályt jelentsenek Isten megismerésének útjában.
Mi is engedjük meg Istennek, hogy meglepjen. Ne higgyük, hogy már teljesen ismerjük.
És a pásztorok Istent dicsőítve távoztak onnan. Előbb az angyalok zengték Isten dicsőségét, most a pásztorok folytatják itt a földön Isten dicsőítését. Érdemes belépni azok énekkarába, akik megtapasztalták, hogy őket Isten feltétel nélkül szereti, és életükkel, szavukkal dicsőítik Őt.
A Jézus nevet adták neki, úgy, ahogy az angyal meghagyta. Nem egy személytelen Isten akar velünk kapcsolatba lépni. A közénk jövő Istennek neve van. Tudjuk, hogy a keleti ember számára a név tulajdonságot is jelent. Isten azt akarja, hogy Jézusnak tekintsük, megszabadítónak. Bármi történjen is velünk ebben az esztendőben, tartsuk szem előtt, hogy a mi Istenünk mindenképp szeret minket, és megszabadít.

2016-01-01


______________________________

Nem megyünk innen el


2015-12-31


______________________________

Fánuel leánya


Ma az öreg Annáról hallottunk az evangéliumban. Számomra feltűnő, hogy Szent Lukács mennyi részletet elmond erről az Anna prófétaasszonyról. Látszólag fölösleges információkat közöl: hogy kinek a lánya, mennyi ideig ért a férjével. Az egyetlen dolog, ami minket érdekelhet, hogy beszélt a megváltásra váró embereknek a gyermek Jézusról.
Pedig ezek a jelentéktelennek tűnő részletek hordozzák az üzenet lényegét: Anna nem mondhatja sikeresnek az életét semmilyen szempontból. Nem sokáig örvendett a házas életnek, nincsenek gyermekei, gyakorlatilag takarítónő a templomban. Az életének az adott értelmet, hogy tanúja volt a Messiás érkezésének és erre másoknak is fel tudta hívni a figyelmét.
Néha minket is megkísérthet az érzés, hogy nem vagyunk elég sikeresek. A karrierizmus, a másokhoz való hasonlítgatás mindenkit megkísért életállapotától függetlenül. A mi élettörténetünk is tűnhet közönségesnek, de az mindennek értelmet ad, hogy találkoztunk a Messiással, az Úr Jézus Krisztussal, és akkor éljük leginkább értelmesen, ha cselekedeteinkkel, és szavainkkal rá tudunk mutatni a közöttünk lévő Jézus Krisztusra.

2015-12-30


______________________________

Aprószentek


A mai ünnep azért mégiscsak túlzás. Ünneprontó ünnep. Teljesen tönkreteszi a karácsony hangulatát. Megértem, hogy Szent István szeretetből életét adta Jézusért, de ezek a gyermekek meghaltak anélkül, hogy bármi közük legyen Jézushoz. Nem ők választották, hogy odaadják az életüket, ezért nem is igazán vértanúk, inkább ártatlan áldozatok. Ez az, ami előtt mindig értetlenül állunk. Isten miért engedte meg ezt a kegyetlenséget? Miért nem védte meg ezeknek a gyermekeknek az életét? Ma is újra és újra feltesszük a kérdést, amikor ártatlanok szenvedését látjuk, főleg, ha mi vagyok ezek az ártatlan áldozatok.
Talán azért, mert Isten a Heródeseket is szereti, és mindent meg akar tenni, hogy el ne vesszenek. Nem nyírja ki őket még akkor sem, amikor másoknak rosszat tesznek, mert neki hatalmában áll a rosszat is jóra változtatni.
Heródes Istenben vetélytársat látott, aki el akarja venni tőle a trónt. Hozzá vagyok hasonló, amikor nem Isten tervét akarom követni, hanem azt akarom megvalósítani, vagy minden áron megőrizni, amitől az örömömet, boldogságomat remélem.
Nem azért ajándékoz meg örömmel, hogy aztán megfosszon tőle, és ha kéri, hogy valamiről lemondjak, ami örömet okoz, azért teszi, hogy szabad legyek a még nagyobb öröm befogadására.
Istennek módjában áll igazságot szolgáltatni mindenkinek, aki ártatlanul szenved. Nem értjük, nem tudjuk hogyan, de hisszük. Mikor Isten elé fogunk állni, bármilyen sok igazságtalanság ért, hálásak leszünk neki azért a mérhetetlen nagy jóért, amit számunkra készített.
Na, mégsem romlott el a karácsonyunk, hisz ennek a mérhetetlen nagy jónak első lépése, hogy Isten eljött közénk, hogy magához vezessen minket.
Kérem ma a kegyelmet, hogy Istent minden helyzetben boldogságom forrásának tudjam tekinteni, és bízni tudjak a szeretetében.

2015-12-28


______________________________

Karácsony


Szent Lukács evangéliumának második fejezete a világ legnagyobb emberének említésével kezdődik. Augusztus császár mindeninek parancsol, és hatalma alatt áll mindenki. Meg akarta számoltatni, hogy hány alattvalója van, hogy megtudja, mennyi adó bevételére számíthat, és mennyi katona biztosítja az ő uralmát. A császár után egy szintén jelentős, de rangban sokkal alacsonyabb személyt, említ, Kirinuszt, Szíria helytartóját. Utána már Józsefet említi, egy egyszerű munkást, majd, aki még kevésbé fontos, a felesége Mária, és végül a legértéktelenebb, egy gyermek. Ez a világ szemében ez emberek értékrendje. Ám ez a gyermek, aki ma született, ezt az értékrendet fogja felborítani, feje tetejére állítani.
A hagyomány úgy tartja, hogy a kis Jézus egy barlangban született, pedig ez nincs benne az evangéliumban. Szent Jusztin, a 2. században volt az első, aki így képzelte el Jézus születését, és ezt átvette az apokrif Szent Jakab evangélium, majd Origenész, és Szent Jeromos, aki maga is a Betlehemi barlangokban lakott. Szent lukács azonban ilyesmiről nem beszél. Ő csak azt mondja, hogy Mária Betlehemben világra hozta elsőszülött fiát. Miért nevezi elsőszülöttnek, hisz Máriának nem született több gyermeke? Azért, mert abban az időben az volt az előírás, hogy az elsőszülött fiút istennek kellett szentelni, vagyis rajta keresztül valósította meg Isten az ő tervét. Lukács ezt akarta aláhúzni, hogy ez még inkább igaz Jézus esetében.
Ma is fontos tudatosítani minden szülőnek, hogy a gyermekük nem az övék, hanem az Istené. Isten rájuk bízta, de be kell teljesítenie Istennek rá vonatkozó tervét. A gyermeknek nem a szülei álmait, vágyait kell valóra váltania, hanem az Istenét.
Azt hallottuk az evangéliumban, hogy Mária pólyába takarta, és jászolba fektette az kisdedet.
A pólya a bölcsesség könyvére utal, ahol Salamonnak, a legbölcsebb ember a maga születéséről mesél. Salamon azt bizonygatja, hogy ő is épp olyan, mint a többi ember. Ő is sírva jött a világra, és pólyába takarták, mint bármelyik gyermeket. Lukács is azt akarja mondani, hogy Jézus mindenben olyan lett, mint mi, mint bármelyik ember: megszületett, és meg fog halni. Ha nem halt volna meg a kereszten, öregségben, vagy betegségben halt volna meg. Isten szeretetének nagy jele ez: annyira együtt akart lenni velünk, hogy teljesen hozzánk hasonlóvá lett, és mindenben vállalta a sorsunkat.
A jászol Izajásra utal. A próféta felpanaszolja, hogy Izrael nem ismeri meg Urát, Istenét, míg az ökör és a szamár, amely a jászolból eszik, felismeri a gazdáját. Isten táplálékává lesz annak, aki befogadja. Belőle táplálkozva növekszik bennünk Isten bölcsessége.
Mit üzen nekünk ez a kisded?
- Ha olyan Istent keresel, aki hatalmas, és téged is hatalmassá tesz, az nem én vagyok. Én naggyá teszlek, ha akarod, de nem az emberek szemében. A nagyság, amit én felkínálok, az utolsó hely választásával kezdődik.
- Ne várj tőlem csodákat, melyek megoldják a problémáidat, de ha az én bölcsességem benned él, te magad sok csodára leszel képes testvéreid javára.
- Ha azt várod el tőlem, hogy megbüntessem a gonoszokat, bosszút álljak a bűnösökön, csalódni fogsz. Én ilyet nem teszek. Én csak szeretek. De ha megtanulsz szeretni, átalakítod az emberek szívét.
Aztán megérkeztek a pásztorok, a társadalom utolsói. A pásztorokról nagyon rossz volt a korabeli emberek véleménye. Tisztátalanoknak tartották őket. Loptak, gyilkoltak, félvad emberek voltak. Nem mehettek be a templomba, a tanúskodásukat nem tartották érvényesnek, mert megbízhatatlanok voltak. Mit tudtak ők az eljövendő Messiásról? Azt hallották, hogy a Messiás, mikor eljön, megbünteti a bűnösöket, és közöttük ők lesznek az elsők. Nem csoda, hogy megrémültek, amikor az angyal megjelent előttük, és fény vette körül őket. Azt hitték itt a végük. Ehelyett Isten szeretete ölelte át őket. Ez a nagy örömhír: nem kell félnünk Istentől, mert szeretettel ölel magához, akkor is, ha úgy gondoljuk, hogy nem érdemeljük meg.
Nem hadsereg tiszteleg a kisded Jézus jászla mellett, hanem angyalok serege, és ezt éneklik: dicsőség a magasságban Istennek, és békesség az embereknek, akiket szeret. Nem a jóakaratú embereknek! Ez hibás fordítás, és elront mindent. Nem csak a jóakaratú embereknek akar békét, jólétet hozni, hanem minden embernek, különösen a legutolsóknak, mint amilyenek ezek a pásztorok.
Igazi karácsonyt kívánok, azt, hogy el merjük hinni, be tudjuk fogadni Isten szeretetét.

2015-12-24


______________________________

Ero Cras


2015-12-24


______________________________

János legyen a neve


János legyen a neve. A János név azt jelenti, hogy Isten irgalmaz. Ez a gyermek, kit Isten megígért, megváltoztatta az idős házaspárnak az életét, és Isten irgalmasságának a hirdetői lettek. Mindketten Jánosnak akarták nevezni a gyermeket, és ezen mindenki csodálkozott.
Isten irgalmassága ma is csodálkozást vált ki az emberekben. Zakariásnak akarták nevezni, ami azt jelenti, hogy Isten emlékezik. Emlékezik ígéretére, de emlékezik a hibáinkra, bűneinkre is. Az mindig meglepő, hogy Isten irgalmas. Isten az ő szeretetével mindig meglepetéseket szerez, és csodálkozást vált ki.
Mint ahogy János jelzi, hogy közel már a Messiás, ma is az irgalmasság jelzi az Úr Jézus közelségét. Ha mi egymás számára Zakariások vagyunk, akik nem tudnak felejteni, akik mindig emlékeznek a sérelmekre, megbántásokra, a hibákra, akkor még nincs közel a Messiás.
Készülődésünk utolsó perceiben János legyen a nevünk. Ajándékozzuk meg egymást irgalmassággal.


2015-12-23


______________________________

Szegletkő


2015-12-22


______________________________

A szomorúságon túli öröm


2015-12-21


______________________________

Advent negyedik vasárnapja


Látszólag számunkra jelentéktelen eseményről olvastunk a mai evangéliumban. Mária udvariasságból meglátogatja rokonát, Erzsébetet. Úgy szoktuk értelmezni ezt a jelenetet, hogy Mária, mikor megtudta, hogy Erzsébet gyermeket vár azonnal hozzá sietet, hogy segítségére lehessen. Ain-Karinben, ahol a hagyomány szerint Zakariás és Erzsébet felesége lakott biztosan volt elég tapasztalt és segítőkész asszony, akikre számíthatott Erzsébet, nem szorult rá egy 14 éves lány segítségére. Abból is látszik, hogy nem azért ment oda Mária, hogy segítsen Erzsébetnek, hogy három hónap után visszatért Názáretbe. Épp amikor megszületett a kisbaba akkor hagyta ott Erzsébetet. Pedig, bizonyára ezután lett volna szüksége segítségre. Mélyebb üzenete van a történetnek. Ezt próbáljuk felfedezni.
Ne feledjük, hogy szent Lukács az első keresztény közösségnek írja az evangéliumát, akik befogadták az evangéliumot, az örömhírt. Nekik ad utasítást ezzel a kis történettel.
Mária sietve útra kelt, amint az angyaltól megtudta, hogy érkezik a Messiás. Siet, hogy ezt az örömhírt megossza Erzsébettel, akinek szintén szerepe van Isten tervében, és ő is várja a Messiás eljövetelét. Ezt kell tenniük a keresztényeknek is. Igyekezzenek ezt az örömhírt átadni mindazoknak, akik erre nyitottak, akik erre vágynak. Nekünk is ma ez a feladatunk. Ha
Krisztus evangéliuma lelkünkben élni, növekedni kezdett mi is igyekszünk ennek örömét testvéreinknek is átadni.
Mária útra kelésének még van egy magyarázata. Az Ószövetségben Dávid Király a szövetség ládáját fel akarta vinni Jeruzsálembe. Nem érezte magát eléggé felkészültnek, eléggé tisztának arra, hogy a szövetség ládájs közelében lakjon, ezért egy időre Obed Edom házában helyezte el azt. Isten pedig bőségesen megáldotta Obed-Edom házát. Mária is, amint Isten Fia hordozójává vált, az Újszövetség ládájává lett, útra kelt, a hegyek közé, Júda egyik városába ment. Máriában, Jézus már útra kelt Jeruzsálem felé, mert a Szentírás Jeruzsálemet nevezi hegynek, ahová mindenki felzarándokol, és Zakariás házában pihent meg egy időre, és Isten Zakariás házát bőségesen megáldja.
Zakariás neve azt jelenti, hogy Isten emlékezik. Jelképezi Isten népéből mindazokat, akik bíznak abban, hogy Isten nem feledkezik meg ígéretéről. Ezeknek kell hírül adni Isten igéjének a beteljesedését.
Furcsa, hogy bár Mária Zakariás házába érkezett nem a házigazdát, Zakariást köszöntötte, hanem Erzsébetet. Zakariás azokat is jelképezi, akik bár várták a Messiást, nehezen hiszik, hogy megérkezett. Nem mindenkinek könnyű a maga életébe befogadni az evangélium újdonságát.
Erzsébet méhében felujjongott a magzat. Ismét Dávid királyra emlékeztet, aki a szövetség ládája előtt táncolt. Jó tudatosítani, hogy Krisztus békét, örömet nyújt. Nem jól hirdetjük az evangéliumot, ha nem okoz örömet annak, aki befogadja. Még rettenetesebb, ha félelmet kelt benne. Jézus érkezésének jele az ünnep, az öröm. Sajnos sokan elhitték, hogy nekünk, keresztényeknek nehezebb, mint azoknak, akik nem hisznek, mert nekünk sok mindent tilt a vallásunk, megfoszt sok örömtől. Jézus nem foszt meg semmitől és nem tilt el semmitől. Ellenkezőleg, nagyobb, igazibb örömet kínál, amiért szívesen félre tesszük a világ által felkínált apró múló örömöket.
„Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse.” Az Ószövetségben két helyen találkozunk ezzel a köszöntéssel. A Bírák könyvében Jáelt köszöntik így:
„áldott vagy az asszonyok között” (Bir.5,24) és Juditot (Jud 13,18). Mindketten megszabadították Izraelt az ellenség kezéből. Mária is ezt tette: elhozta méhe gyümölcse a megváltást.
„Hogy lehet, hogy Uramnak anyja jön el hozzám?” Ez ismét a szövetség ládájával kapcsolatos, idézet az Ószövetségből. Dávid király mondta: „hogy jöhet az Úr az én házamba?” Dávid király azzal tudta egyesíteni Izrael 12 törzsét, hogy a szövetség ládája nála volt. Nekünk is ez a feladatunk, ha Krisztust hordozzuk, hogy szolgáljuk a békét, a kiengesztelődést.
„Boldog aki hitt annak beteljesedésében, amit az Úr ígért”. –ez az első boldogság Lukács evangéliumában. Nem csak Mária boldog, hanem mindenki, aki hisz, aki bízik Isten szavában, mert az Úr hűséges.
Ennek az örömnek a befogadására készülünk. Ámen.

2015-12-20


______________________________