Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 |

Napi gondolatok

Angyali üdvözlet


Az angyal látogatása Máriánál, amit ma ünneplünk, olyan, mint amikor a legény szerelmet vall a leánynak. Igen, valójában az Isten szerelmet vallott az embernek. Isten megvallotta, hogy szereti az embert, és, hogy kész érte bármit megtenni.
A Szentháromságos Isten műve ez. Az Atya szeretetből meghozza a döntést, a Fiú szerető engedelmességgel elfogadja a feladatot, és a Szentlélek Mária beleegyezésével megvalósítja azt.
Isten az ember megváltására egy titokzatos utat választott ki. Bizonyára sok más módot választhatott volna, hisz Isten mindenható, de egy csodálatos terve volt Istennek. Az Ő nagyságát nem a hatalmas egek, vagy a csillagok, vagy a világegyetem rendje mutatja meg leginkább, hanem az, hogy képes volt a mi emberi természetünket magára venni. Olyan gyenge lesz, mint mi, anélkül, hogy megszünne Isten lenni.
Isten nem elégszik meg azzal, hogy megváltja az embert, hanem azt akarja, hogy az ember részt vegyen a megváltás művében. És az első munkatársa Istennek Mária, aki igent mond Isten tervére.
Isten ma is folytatni akarja a megváltás művét, és minket is meglátogat. Elmondja, hogy mennyire szeret minket, hogy mennyire fontosak vagyunk számára, hogy bármit megtenne értünk. Aztán arra kér, hogy működjünk vele együtt a magunk, és testvéreink megváltása érdekében. Merjünk mi is igent mondani, még akkor is, ha nem értjük teljesen, hogy mit kell tennünk. Bízunk abban, hogy Isten tudja, és amikor eljön az ideje, nekünk is tudtunkra fogja adni.
Néha felmerülhet bennünk a kétely, hogy Istennek tényleg terve van velünk? Azt könnyebb elhinni, hogy Isten szeret engem, vigyáz rám, néha kényeztet, mint egy anya a gyermekét. Ha azonban Istennek terve van velem, valamit nekem kell tennem, akkor nem vagyok gyermek, hanem felnőtt, Istennek a munkatársa. Ez pedig felelősséggel jár. De egy a dolgom, hogy figyeljek Istenre, és amikor megszólít, amikor kér tőlem valamit, merjek igent mondani. Ő képessé tesz annak megvalósítására, amire felkér, miként Máriát megóvta az áteredő bűntől, hogy alkalmassá váljon Isten befogadására. Figyeljek Istenre reggel, amikor felkelek, amikor feladataim végzésének látok neki, amikor emberekkel találkozom, hogy felismerhessem, mit kér tőlem most, ebben a helyzetben az Úr.


2016-04-04


______________________________

Ne sírj!


2016-03-29


______________________________

Húsvéthétfő


Azt hallottuk, hogy félelemmel és nagy örömmel távoztak az asszonyok a sírtól. Látták az üres sírt, és egy angyal tudtukra adta, hogy Krisztus feltámadt. Az angyal feladatul adta nekik, hogy adják hírül Krisztus feltámadását a tanítványoknak. Most ők lettek az angyalok testvéreik számára.
Féltek és örültek. Örültek, hogy Krisztus él, de féltek, hogy nem tudják megfelelő módon tudtul adni a tanítványoknak az örömhírt. Ma is ugyanezek az érzések kísérnek, valahányszor Krisztus örömhírét kell hirdetnem. Öröm számomra, hogy nekem Krisztus tudtomra adta, hogy feltámadt. Öröm számomra, hogy gyakran találkozom Vele utamon. Lélekben átölelem én is, leborulok előtte, és örülök. De félek is, mert szavaim nem elég meggyőzők. Nem sugárzom eléggé a Jézussal való találkozásom örömét, és néha az a benyomásom, hogy beszédem semmilyen hatással nincs azokra, akik hallgatják. Pedig nem idegeneknek kell beszélnem, hanem Jézus tanítványainak, nektek, akik szintén találkoztatok, és találkoztok a feltámadott Krisztussal.
De tudom, hogy szükségetek van az én tanúságtételemre. Ha nem, Jézus nem küldene hozzátok, hogy beszéljek nektek.
Jól jön tehát Jézus bátorítása: ne féljetek! Jó tudni, hogy nem az én ügyességemen múlik minden. Az Úr képes gyarló, botladozó szavaimnak erőt kölcsönözni, mely elmozdítja a szíveink sírját elzáró követ, hogy az ott nyugvó Úr Krisztus feltámadhasson, és belénk is új életet lehelhessen.

2016-03-28


______________________________

Húsvét napja


Meghalt az Úr! Mária Magdolna számára a sír maradt az utolsó kapaszkodó pont. Már csak ez a zárt sír valós Jézusból, a többi csak emlék. Meglepetésére azonban, mikor a sírhoz ment, annak bejáratát nyitva találta. Ebből a tényből kiindulva, a maga módján értelmezte a helyzetet: valakik ellopták Jézus testét.
Mikor a két apostol is a sírhoz ért, ők is ugyanazt a nyitott, üres sírt találták. A szeretett tanítvány azonban egészen másképp reagált, mint Mária Magdolna. Azt mondja az evangélium: látta és hitt. A hagyomány a szeretett tanítványt Szent János apostollal szokta azonosítani, de ma már tudjuk, hogy Szent János az enagéliumában azért ír a szeretett tanítványról, hogy minden keresztény magára ismerhessen benne.
Mi vagyunk azok, akiket Jézus különös módon szeret. Ezt számtalanszor megtapasztaltuk. Mi vagyunk teház azok, akik a rendelkezésünkre álló jelekből fel tudjuk ismerni, hogy Jézus feltámadt, és hinni tudunk benne.
Ennek a hitnek konkrét hatása van a mi életünkre.
Külsőleg semmi rendkívüli nem történt azzal, hogy Krisztus feltámadt. Továbbra is vannak, akiket szeretünk, és vannak, akiktől félünk. Miként Mária Magdolna azt látta, hogy rossz emberek megölték azt, akit szeretett, és rossz emberek ellopták a testét, mi is, ha csak emberi szemmel nézzük a dolgokat, eseményeket, félünk azoktól, akik felborogathatják megszokott életünket, veszélyt jelentenek számunkra, vagy azok számára, akiket szeretünk. Ha azonban a feltámadás fényénél tekintünk az eseményekre, látjuk és hiszünk. Felismerjük a feltámadás jeleit, és bennünk is új élet kezdődik. Ez megváltoztat mindent.
Megváltozik a viszonyunk a halálhoz, és mindenhez, aki az életünket veszélyezteti. Ha a Jézus sírja üres, ez azt jelenti, hogy nem a halálé az utolsó szó. Nem végleges állapot a halál, és mi nem a halálra készünk, hanem örökké élni.
Megváltozik a viszonyunk az élethez. Nem kihasználni akarjuk az élet-nyújtotta lehetőségeket arra, hogy minél több élvezetben legyen részünk. hisz ezeknél sokkal nagyobb, és igazibb öröm vár ránk.
Megváltoztatja a viszonyunkat az emberekhez, azokhoz, akiket szeretünk. Nem csak egy időre fogjuk szeretni őket, hanem örökre.
Megváltoztatja a a feladatainkhoz való viszonyunkat is. Nem csak a fizetésért, a jövedelemért dolgozunk, hanem munkánkkal Isten örök országát építjük.
Íme, a feltámadás nem egy múltbeli esemény, hanem egy folyamat, melynek mi is részesei vagyunk. Általunk Krisztus megsokszorozza és terjeszti feltámadásának jeleit a világban.

2016-03-27


______________________________

Jó Júdások


Ma ismét Júdásról hallottunk. Az ő esete figyelmeztető számunkra. Ott bujkál mindeikünkben a lázadás Istennel szemben, senki sincs biztosítva ez ellen, még az apostolok sem. Éveken át Jézussal voltak, hallgatták a tanítását, látták a csodáit, és mégis...
Mi sem vagyunk bebiztosítva. Bár sok mindent tanultunk Jézusról, sok lelki élmény fűz hozzá, elköteleztük magunkat mellette, néha mégsem értjük meg őt, csalódunk benne, lázadunk ellene. És ez végleg eltávolíthat Jézustól, ha nem hiszünk abban, hogy szeret minket, ha ragaszkodunk a büszkeségünkhöz.
Jézus Júdást az árulása után is barátjának nevezte. Minket is barátainak nevez, akkor is, ha tévedünk, akkor is, ha vétünk ellene. Kérjük a kegyelmet, hogy el tudjuk fogadni az ő barátságát, az ő bocsánatát, és mi is bocsássunk meg neki, amiért nem olyan, mint amilyennek szeretnénk őt.


2016-03-23


______________________________

Engedjük, hogy megbocsásson nekünk


2016-03-22


______________________________

Elő-utolsó vacsora


Jn 12, 1-11
Ez a jelenet, amelyről az evangéliumban hallottunk, olyan, mint egy fajta utolsó vacsora, melyet Jézus a barátai körében tölt el. Búcsúzik tőlük. Amit Mária tett, olyan, mint egy prófétai jel. Ő, aki mindig figyelve hallgatta Jézust, most ráérzett az esemény fontosságára. Lassan, ünnepélyesem végzi, mint egy szertartást: vette az olajat, megkente vele Jézus lábát, aztán a hajával megtörölte. Az olajjal együtt önmagát ajánlotta fel teljesen Jézusnak. És a kenet illata betöltötte a házat. Nem szégyellte mások előtt is megvallani, mennyire fontos számára Jézus.
Nagyon drága kenet volt. Júdás ki is számolta, hogy 300 dénárért el lehetett volna adni. Ez több, mint egy földművesnek egy egész évi bére. Amit Mária tett, annak azonban nagyobb ennél az értéke, mert előre jelezte azt, amit Jézus nem sokkal később tenni fog: ő is megmossa tanítványai lábát, a mi lábunkat is, jelezve, hogy mennyire fontosak vagyunk számára, és mennyire szeret. Élete drága kenetét pazarolta ránk, és jó illatával betöltötte a világot.
Minket is ennek megtételére akar felkészíteni az Úr.


2016-03-21


______________________________

Virágvasárnap


Ezzel a vasárnappal kezdetét veszi a nagyhét. A mai liturgiának két rendkívülisége van, az egyik , Jézusnak Jeruzsálembe való ünnepélyes bevonulásáról emlékezik meg, a másik pedig Jézus szenvedéséről, haláláról.
Az első olvasmányban Izajásnak a szenvedő szolgáról szóló harmadik énekét hallottuk. A próféta két szimbolumot használ, az egyik a nyelv, a másik a fül. A nyelvvel hirdeti Isten üzenetét, és a fül, amellyel folyamatosan az Úrra figyel, akkor is, ha mindenféle bántalmazás éri. Verték, leköpdösték, de ő ilyen körülmények között is rá tudta bízni magát Istenre.
A szenvedő szolga jellemvonásai, melyekről a próféta beszél, felismerhetők Jézusban. Ő nem mint dicsőséges király vonult be Jeruzsálembe, hanem mint a béke prófétája, abiben beteljesedtek Izajás szavai. Ezt mondta volt Jézus a názáreti zsinagógában is: ma beteljesedett mindaz, amiről az imént hallottatok. Ő az, aki Isten irgalmas jóságát közvetíti mindenki felé, még az ellenségei felé is. Inkább eltűri, hogy igazságtalanul bántsák, semhogy rosszat tegyen nekik.
Erről hallottunk a második olvasmányban, a filippiekhez írt levélben is: Isten emberré lett, hogy engedelmeskedjen az Atyának, egészen a halálig. Ez a fordítottja Ádám útjának, aki ember létére Istenné akart válni, és engedetlen lett.
Krisztus engedelmesége cseng ki az evangéliumból, Jézus szenvedéstörténetéből is. Jézus így imádkozik: Atyám, ne az én akaratom legyen, hanem a tied.
A kereszten mutatkozik meg Isten irgalmassága Jézus imájában, aki így szól az Atyához: bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek. Értünk is imádkozik akik fel sem tudjuk fogni, milyen rettenetes a bűn, mert Istent öljük meg, aki ránk bízta magát, és ő nem szabadítja ki magát a kezünkből, nem száll le a keresztről, azért hogy minket keresztre feszítettségével szabaddá tegyen, meghal, azért hogy mi örökké élhessünk.

2016-03-20


______________________________

Szent József


Lk 2, 41-51a
Szent József ünnepén az atyai feladatról szeretnék szólni. Úgy gondolom, hogy ez nem csak az apáknak, nem is csak a papoknak szól, hanem mindnyájunknak, akik felelősek vagyunk másokért.
A krízishelyzetek, a konfliktusok szokták feltárni, hogy milyen is igazából a viszony az emberek között. Ahogy szoktuk mondani, akkor mutatja ki az ember a foga fehérjét, vagy akkor derül ki, hogy milyen barát, vagy mennyire szeret.
A mai evangéliumban egy ilyen konfliktus-helyzetről hallottunk Jézus és a szülei között.
Szent József, mint gondos apa, aggódva kereste az elveszett fiát. Feladatának érezte vigyázni rá, hogy ne érje semmi baj. Ezért szerette volna mindig maga mellett tudni őt.
Ugyanakkor neki is meg kellett tanulnia engedni, hogy gyermeke megtalálja a maga útját, és elszakadjon tőle.
Ezt a két dolgot mi is meg akarjuk tanulni Szent Józseftől: egyrészt, hogy felelősnek érezzük magunkat azokért az emberekért, akik valamilyen formában hozzánk tartoznak, akiket szeretünk, és akikkel szeretnénk minél több időt együtt lenni, de ugyanakkor segíteni őket, hogy megtalálják a maguk útját az életben, és Isten felé. Ne önmagunkhoz láncoljuk őket, hanem Istenhez vezessük, mert nekik is az Atya dolgaiban kell lenniük, mert még inkább Istenhez tartoznak, mint hozzánk.


2016-03-19


______________________________

Megújulás


2016-03-18


______________________________