Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 |

Napi gondolatok

Évközi 14. vasárnap


A 72 tanítvány szétküldéséről hallottunk az evangéliumban. Feladatuk az volt, hogy előkészítsék az embereket Jézus érkezésére. Azután küldte szét őket, miután tisztázta velük, hogy mire számítson az, aki követni akarja Jézust. Erről hallottunk a múlt vasárnap.
Hetvenkettőt küldött szét, ez jelképezi a pogány nemzeteket. A teremtés könyve szerint 72 pogány nép van. Azt jelenti, hogy minden néphez küldi az Úr a tanítványait és minket is.
Kettesével küldi, nem egyéni kezdeményezés az evangélium hirdetése, hanem a keresztény közösség munkája. Hogy ketten vannak ez a szavahihetőséget is jelenti, mert az Ószövetség azt kéri, hogy két tanú tanúskodjon valamiről ahhoz, hogy azt el lehessen hinni. Az is megvalósul tanítványaiban, amit Jézus mond, hogy ahol ketten vagy hárman az Ő nevében összegyűlnek ott van velük.
Mit kell hirdetniük? Az aratnivaló sok, de a munkás kevés, nem vetniük kell, hanem aratni, azért, hogy a learatott búzából kenyér legyen. Jézus azt várja el tanítványaitól, hogy kenyérré váljanak testvéreik számára, miként Jézus élete táplálék lett számunkra. Azért küldi Jézus, hogy egyre többen legyenek, azok akik készek testvéreik számára kenyérré lenni.
Kérjétek az aratás urát, küldjön munkásokat aratásába. Ezek a munkások nem papok, hanem minden megkeresztelt ember. Az ima összhangba hoz Istennel, és felismerjük a magunk hivatását. Ima nélkül nem lehet az evangéliumot hirdetni.
Úgy küldi tanítványait mint bárányokat a farkasok közé. A farkas a régi világ jelképe, amely erőszakkal akar magának igazat szerezni. A bárány pedig mindenét oda adja, miként Jézus is tette, s erre akar minket is meghívni.
Ne vigyünk se erszényt, se tarisznyát, se botot, se pénzt. Ne gyűjtsünk, amire nincs szükségünk az nem a miénk, azt adjuk tovább. Ne abban bízzunk, amink van, csak Isten szavának az erejében.
Ne köszöntgessünk senkit, ez csak azt jelenti, hogy sürgős az üzenet továbbadása. Nem illetlenségre akar Jézus tanítani minket.
Ha beléptek egy házba, így köszöntsétek az ott levőket: „békesség e háznak”. Sajnos, a mi igehirdetésünkből az emberek azt jegyezték meg, hogy tilos a válás, kötelező a szentmisére járás, és így tovább… parancsok, tilalmak halmaza született és a lényeg elmarad. Pedig a lényeg az lenne, hogy Isten meg akar hívni, arra, hogy örüljünk, boldogok legyünk. Ezt jelenti a béke, a salom.
Ne menjetek házról, házra, vagyis ne keressük, a jobb, kényelmesebb körülményeket, azt egyétek amit elétek tesznek, tiszteletben tartjuk az emberek kultúráját, szokásaikat. Csak úgy tudjuk nekik hirdetni az evangéliumot, ha elfogadjuk őket.
Persze, elutasításokban is részük lesz a tanítványoknak. „A port is rázzátok le a lábatokról” mondja Jézus. A zsidók mikor pogány földről hazatértek Izrael földjére mindig lerázták a lábukról a pogány port. A világgal való találkozásban a pogány élet pora ránk is rakodik. Mikor ismét az Úrral vagyunk, ezeket igyekszünk lerázni magunkról. Isten erejével megyünk, eltapossuk a gonosz erőket, és Isten lesz életünk legnagyobb öröme.

2016-07-03


______________________________

Szemébe nézni


2016-07-01


______________________________

Évközi 13. vasárnap


Az evangéliumokban Jézus, Galileában kezdte meg nyilvános működését, majd Jeruzsálembe ment fel, és ott tevékenykedett haláláig. Lukács evangéliumában a Galileából Jeruzsálembe vezető út eseményeit tíz fejezeten át olvashatjuk. Ennek első része a mai evangéliumi szakasz.
Jézus maga előtt küldi tanítványait, hogy felkészítsék az embereket akikhez megy, az Ő fogadására. Ma is ez a feladatunk nekünk Jézus tanítványainak, nem a magunk ügyességét kell fítotktatnunk az emberek előtt, nem minket kell csodáljanak, dicsérjenek, szeressenek, hanem abban segítjük őket, hogy Jézust be tudják fogadni.
A tanítványok bemennek Szamaria egyik városába. Szent Lukács evangéliumában, a szamaritánusok általában pozitív szerepet töltenek be. Itt mégis elutasítják Jézust mert Jeruzsálembe tartott. Ez azért történt mert a tanítványok tévesen mutatták be Jézust. Azt hitték, hogy Jézus azért megy Jeruzsálembe, mert a zsidó vallást akarja megerősíteni és mindenki másra rá kényszeríteni. Abból is látszik, hogy mennyire téves elképzelésük van Jézusról, hogy Isten büntetését akarják lehívni a szamaritánusokra. Azt hitték, hogy Jézus mindenkit le kell, hogy győzzön és ellenségeit megbüntesse, Jézus azonban senkit nem kényszerit. Tanítványai életükkel vonzanak másokat Jézushoz, nem erőszakkal, fanatizmussal. Az apostolok cselekedeteiből megtudjuk, hogy később, mikor Fülöp apostol a szamariaiak közé ment Jézust hirdetni, azok örömmel fogadták az evangéliumot.
Ezután, három személlyel találkozunk, a mai evangéliumi szakaszban, akik Jézust akarják követni. Az elsőt arra figyelmezteti Jézus, hogy ne számítson egy kényelmes életre, ha őt követi. Ha Jézust elutasították, neki is bőven lesz része hasonló élményekben.
A másodikat arra figyelmezteti, hogy a régi életmóddal, szokásokkal tudjon szakítani. Ma is sokan így felelnek Jézus hívására: később majd komolyabban veszem a hitemet, majd ha idősebb leszek, majd ha nyugdíjas leszek több időm lesz templomba járni. Jézus azt kéri, hogy most változtassam meg az életmódomat, ne halogassam.
A harmadikat arra figyelmezteti, hogy ne a régi dolgokat sírja vissza. A zsidók is visszakívánkoztak a pusztai vándorlás alatt az egyiptomi húsos fazekakhoz. Mi is visszavágyódhatunk az elhagyott bűnös szokásainkhoz, de előre kell néznünk Jézust követve, és arra vágyakozni ami ránk vár az Ő országában.

2016-06-26


______________________________

Keresztelő Szent János születése


2016-06-24


______________________________

Keresztelő Szent János születése


2016-06-24


______________________________

Uram, Uram!


2016-06-23


______________________________

Gyümölcseikről ...


2016-06-22


______________________________

Gonzága Szent Alajos


2016-06-21


______________________________

Évközi 12. vasárnap


A mai evangéliumban Jézust imádság közben találjuk. Szent Lukács evangélista, hét alkalommal is úgy mutatja be Jézust, mint aki imádkozik. Jézusnak szüksége volt a csendben, magányban végzett imára, mert mindig teljes összhangban akart maradni az Atya akaratával. Minket is arra tanít Jézus, hogy az ima által szoros kapcsolatban legyünk Istennel, ez legyen életünk irányítója, hogy Isten igazi gyermekei lehessünk. És a Jézus imája végén megjelennek az apostolok. Fölteszi nekik a kérdést „mit mondanak az emberek, hogy én ki vagyok?” Furcsának tűnhet a kérdés. Jézus az ima alatt azon gondolkodott, hogy az emberek vajon őt értékelik-e, szeretik-e? Természetesen nem erről van szó. A célja az volt ezzel a kérdéssel, hogy a tanítványokat nevelje. Meg akarta értetni velük, hogy ki ő igazából. Jézus tudja, hogy milyen Messiásra várnak, ezek a tanítványai, és szeretné, ha el tudnák fogadni az igazi Messiást. A tanítványok nem rég jártak az emberek között, és az embereknek Jézusról beszéltek, innen tudják, hogy az emberek kinek tartják Jézust.
Milyen válaszokat adnak: Illés, Keresztelő János, valamelyik próféta. Izrael történetének kiemelkedő alakjait látják felelevenedni Jézusban, tehát Jézust nagyra értékelik az emberek. Mégis siralmas az eredmény, mert az emberek nem értették meg, hogy kicsoda Jézus. Az emberek látták, hogy hasonlít Jézus Illéshez, abban, hogy a vallást meg akarja tisztítani, hogy visszatérjenek az igaz Istenhez. Illéshez hasonlít Keresztelő János is. Maga Gábor főangyal is azt mondta Zakariásnak mikor tudtul adta neki, hogy fia fog születni, hogy Illés szellemében fogják nevelni.
Talán ma is érdemes feltenni a kérdést, hogy az emberek milyennek látják Jézust? Mit várnak el tőle? A legtöbb ember Jézusban a problémái megoldását látja, akitől segítséget lehet kérni a nehéz helyzetekben.
És akkor Jézus a tanítványoknak szegezi a kérdést „ti mit mondotok, ki vagyok?" És Péter azonnal megadja a helyes választ. Te vagy a Messiás. Jézus mégsem örvend a helyes válasznak, hanem szigorú lesz velük szembe. Ez a szigorú beszéd, azt mondják a szakemberek, ugyanaz az ige, amit akkor használ Jézus, amikor az ördögre rá kiállt. Péter fejében az a Messiás kép él, amelyik uralkodik az egész világon, és ők is majd vele együtt fognak uralkodni. Amikor azt mondja, hogy te vagy a Messiás, ő erre gondol, és Jézus ezt az ördögöt akarja kiűzni Péterből és a tanítványokból, amelyik Őt annak idején a pusztában is megkísértette, hogy hatalmi Messiás legyen. Ezért nem szabad semmit mondaniuk az embereknek erről.
És elkezdi őket tanítani. Az Emberfiának szenvednie kell, megölik. Ki ez az Emberfia? Maga a kifejezés nagyon sokszor előfordul az evangéliumban, Jézus mindig önmagára vonatkoztatja, ő az Emberfia. Ezzel azt mondja ki, hogy ő az igazi ember, és ellentétbe fog kerülni mindazzal és mindenkivel, aki nem akarja engedni, hogy az ember igazi ember legyen. Ezek a világi és vallási vezetők, a világ hatalma. A világban élő hatalmak összefognak, hogy megakadályozzák az igazi ember megszületését.
De harmadnap az Emberfia fel fog támadni, övé lesz az igazi győzelem. Íme Jézus ajánlata: aki Őt követni akarja annak ezen az úton kell járnia. Senkit nem kötelez, nem kényszerit, csak felajánlja, hogyha valaki akarja követheti Őt, hogyha valaki igazi ember akar lenni, ezen a úton valósíthatja ezt meg.
Ma is ez Jézusnak az ajánlata, aki követni akarja, tagadja meg magát. Vagyis, ne önmagát keresse, hanem váljék a szeretetben önzetlen ajándékká testvérei számára. Jézust követni, tehát nem azt jelenti, hogy az ember a szenvedéseket keresi, minél többet szenvedünk, annál jobban követjük Jézust, hanem, hogy legyőzzük az önzést önmagunkban, mert amíg önzők vagyunk, nem vagyunk igazi emberek.
Vegye fel a keresztjét minden nap. A keresztet nagyon sokszor félre magyaráztuk. Sokszor lehet ilyent hallani, hogy ez az én keresztem, amikor valaki a szenvedéseiről beszél, vagy, hogy Isten ezt a keresztet adta nekem. Nem igaz, Isten nem ad senkinek keresztet, ezek a szenvedések, a csalódások, a betegségek az emberi létünk hozzátartozói, nem Isten küldi nekünk ezeket.
Abban a korban azt feszítették keresztre, aki szembe szegült a fennálló rendszerrel. Jézust is azért feszítették keresztre, mert egy másik világot hirdetett meg, ahol igazság van, ahol az emberek szeretik egymást, és nem uralkodni és kizsákmányolni akarják egymást.
Felvenni, tehát a keresztet ma is azt jelenti, hogy merünk egy olyan világ elvei szerint élni, amelyek nem azonosak a világban fentálló szabályokkal. A világ a vagyongyűjtést, a birtoklást tartja fontosnak, Jézus a közösbe tételt. A világ a másokon való uralkodást, Jézus a másokért vállalt szolgálatot hirdeti. Felvenni a keresztet tehát, ezt jelenti Isten országát, az új országot építeni. Akkor is, ha ez életünket veszélyezteti, vagy akár el is veszíthetjük érette. Ez tényleg nehéz. Tényleg nehéz a kereszt, de aki Jézusért el meri veszíteni az életét, az megnyeri az igazi életet.

2016-06-19


______________________________

A lényeg nincs veszélyben


Mt 6, 24-34
Bizonyára voltunk mi is betegek, vagy valaki azok közül, akit szeretünk. Mindent megteszünk a gyógyulásért. Rohangálunk az egyik orvostól a másikhoz, és a félelem, az aggódás könnyen elfeledteti Jézus szavait: ki tudja aggodalmaskodásával meghosszabbítani az életét?
Amikor az életünk, vagy szeretteink élete forog kockán lázadás, elutasítás, félelem, fájdalom gyötör, de a testi, lelki szenvedés fölött győz a hit, a ráhagyatkozás, a bizalom. Bízunk, mert hisszük, hogy Isten kezében van az életünk. Ő ismer minket, tudja, hogy szeretünk élni, meghallja sírásunkat. Ettől, még nem szűnik meg a szenvedésünk, nem tűnik el a félelem a lelkünkből, de bízunk abban, hogy Ő gondunkat viseli. Semmi igazi baj nem érhet, még ha meghalunk is, mert Tőle a szenvedés, betegség, halál sem tud elszakítani. Mindaz, amit szeretünk ebben az életben, csak halvány tükörképe annak, amiben Nála lesz részünk.
Törődünk az egészségünkkel, mert az Istentől kapott feladatunkat teljesíteni akarjuk, de Istenen kívül semmihez nem ragaszkodunk kétségbeesetten, mert benne mindent százszorosan kapunk vissza.

2016-06-18


______________________________