Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 | 128 | 129 | 130 | 131 |

Napi gondolatok

Vedd fel a kereszted!


Mt 16, 24-28
Ha valaki követni akar engem - mondja Jézus. Milyen udvarias, tiszteletteljes szavak! Jézus nem akar senkit kötelezni arra, hogy kövesse.
De mit is jelent Jézust követni? Ő megy elől az óton, és a többiek utána? Ezt megteheték az apostolok, míg Jézus közöttük élt, de mi hogyan követhetjük? Világos, hogy Jézust követni akkor is, és ma is azt jelenti, hogy hozzá hasonlóvá válni, úgy viselkedni, mint ő.
Jézus felvette a keresztjét, így nekünk is fel kell vennünk azt, ha őt követjük.
A kereszt nem a szenvedést jelenti. Isten nem akarja, hogy mi keresztények a szenvedők társasága legyünk. A szenvedések, a bajok tőlünk, gyenge, mulandó természetünktől származnak, nem Istentől.
Felvenni a keresztet azt jelenti, hogy szeretni, akkor is, ha ez lemondást, áldozatot, vagy akár halált hordoz magában: annyira szeretni, hogy életünket is odaadni azért, akit szeretünk. Ezt tette Jézus, ezt jelzi a kereszt, és erre hív meg minket is Jézus, ha követni akarjuk őt. Senki nem jut be a Menyországba, amíg meg nem tanul így szeretni.
Túl nehéznem érezzük? Nem is lehetséges ez ember számára. Mi is tudunk szeretni, főleg azokat, akik minket szeretnek, érettük áldozatokra is készek vagyunk, de olyant is szeretni, akinem szeret minket, aki rosszat akar nekünk, lehetetlen. Mégis sokan képesek voltak rá, és mi is képesek leszünk mert Isten képessé tesz, de csak ha mi is törekszünk. Ha megpróbáljuk, akkor csodálkozunk rá, hogy sikerül. Érdemes már ma tanulgatni hordozni ezt a keresztet.

2016-08-05


______________________________

Péter és sátán


Mt 16, 13-23
Hosszú időn át követték Jézust a tanítvényai. Most Jézus elékezettnek látta az időt arra, hogy szembenézzenek a körülöttük, és bennük felemrülő kérdésekkel. Ki is tulajdonképpen Jézus? Mi lesz azokkal, akik követik őt?
Péter válasza tanusítja, hogy nem volt hiába a Jézussal való együttlétük. Jézus nem olyan Messiás, mint amilyent az emberek vártak, Péter mégis felismeri benne Isten fiát. Nem voltak képesek erre a képzett írástudók, a buzgó farizeusok, az Isten dolgaiban jártas papok, míg egy tudatlan halász igen. Nem azért, mert rendkivüli képesságekkel bírt, hanem, mert a Jézussal való együttlét átalakította. Most már nem Simon, hanem Péter beszél.
A Jézussal való együttlét minket is átalakított. Felismerjük Jézust olyan helyzetekben, is, ahol másoknak eszükbe sem jut. Felismerjük Jézus működését testvéreinkben, sokszor olyanokban is, akik ők maguk sem ismerik fel az általuk cselekvő Urat.
Péter azonban még nem minden téren alakult át. Nem tudja elfogadni Isten tervét, neki mások az elképezelései arról, hogy mi lenne jobb, célravezetőbb Jézus számára, és számukra is. Itt is magunkra ismerhetünk. Tudnánk mi is egy-két tanácsot adni Istennek. Ha azonban végól Péter is képes volt odasimulni Isten teréhez, nekem is sikerülni fog, csak igyekeznem kell minél többet Jézussal lennem.

2016-08-04


______________________________

Nem méltó


Mt 15, 25-28
A kánaánai asszonynak beteg volt a kislánya. Azt hallotta, hogy van egy zsidó rabbi, aki sok beteget meggyógyít. Őt nem érdekli a zsidók vallása, csupán az, hogy most szüksége a segítségre. Kiabálva követelőzött, hogy Jézus azonnal hallgassa meg a kérését. Jézus azonban nem méltatta figyelemre, nem is válaszolt neki. Még az apostolok kérésére sem volt hajlandó szóba állni vele, mondván, hogy nem illik elvenni az eledelt a gyermekektől, és a kutyáknak adni. Ha nekem mondott volna ilyet, azonnal hátat fordítottam volna neki és sértődötten távóztam volna onnan. Nagyon durva kutyának nevezni valakit, azért, mert nem zsidó.
Ez az asszony azonban igazat adott Jézusnak. Most már nem követelőzött, hanem beismerte, hogy nem érdemelné meg a segítséget. A római százados szava is megérintette Jézust, amikor kijelentette, hogy nem méltő arra, hogy betérjen a házába, mert ez az igaz hitnek a jele, amikor úgy állunk Isten elé, mint aki semmit nem érdemel, mégis remél, mégis bízik.
Olyanok vagyunk, mint a kánaáni asszony, ha csak akkor érdekel Jézus, amikor szükségünk van a segítségére, azon túl nem érdekel a véle való kapcsolat. Pogányok, idegenek vagyunk számára, arra sem vagyunk méltók, hogy szóbálljon velünk. Mégis kérjük, hogy gyógyítson meg minket is, legfőképp a hitetlenségünkből.

2016-08-03


______________________________

Csoda


Mt 14, 13-21
Ezek az okos apostolok, figyelmeztetik Jézust, hogy tulságosan belemerült a tanításba, és nem tudja hagyni abba, pedig az emberek már fáradtak, éhesek. Úgy gondolják, hogy szívesebben mennének enni és pihenni, mint, hogy tovább halggassák Jézust.
Nem elég, hogy Jézus ezt nem vette észre, még azt kéri a tanítványaitól, hogy ők adjanak enni ennek a rengeteg embernek. Erre szoktuk mondani, hogy nem él két lábbal a földön. Nem képes felmérni a helyzetet, a fellegekben jár. Elképzelem, ahogy mosolyogva tudtára adják Jézusnak, hogy csak öt kenyerük, és két haluk van. Erre Jézus nem azt mondja: bocs, azt hittem hoztatok legalább ezer kenyeret, hanem azt kéri, hogy amijük van, azt osszák szét. Istennek semmire nem volt szüksége ahhoz, hogy ezt a világot megalkossa. Istennek most sincs szüksége semmire, hogy enni adjon 5000 embernek. Nem az a csoda, hogy ennyi embernek jutott az öt kenyérből és a két halból, hanem, hogy a tanítványok odaadták, amijük volt.
Ebben a csodában akar minket is részesíteni Jézus. Ha Jézus szavára, és Jézus szeretetével szívünkben oda merjük adni azoknak, akiknek szükségük van, amink van, az megsokasodik, és bőven jut mindenkinek.

2016-08-01


______________________________

Évközi 18. vasárnap


Bizonyára mindegyikünknek van tapasztalata arra vonatkozóan, hogy mennyi konfliktus szokott keletkezni, mikor az örökösök osztóznak az örökségen. azt hiszik, hogy az örökséget osztották el, de sok esetben, közöttük született megoszlás. Akik addig szeretetben voltak egymással, mostantól, haragszanak egymásra. Jézus korában is így történt. Ha nem tudtak megegyezni, egy- egy rabbihoz folyamodtak az emberek, hogy tegyen igazságot közöttük. Ezért fordult Jézushoz is valaki a mai evangéliumi szakaszba.
Én Jézus helyében mit válaszoltam volna? Talán utána néztem volna, hogy mit mondanak a törvények, és kértem volna, hogy annak megfelelően járjanak el. Ez lehet, hogy megoldaná, pillanatnyilag a konfliktust, de nem orvosolná a bajok igazi forrását, ami miatt az ilyen esetek előfordulnak. Jézus pedig épp ezt szeretné meggyógyítani.
A világ javai Istentől vannak, Isten tulajdona minden, és nem emberi törvények szerint kell azokat elosztani. Nem osztozni kell hanem közösbe tenni az Istentől kapott adományokat. Jézus rámutat a bajok forrására: a kapzsiság, a birtokolni akarás. Ez valójában a haláltól való félelemből születik. Biztosítani akarjuk magunknak, hogy mindenünk meg lesz, nem kell nélkülöznünk hosszú évekig. Az ember számára a birtoklás vált a legfontosabb értékké. Erre épül az Európai Unió, ez az ami által uralkodni próbál a nyugati ember az egész világon, és ez ellen lázad a muzulmán. Azt hiszi, hogy keresztény az, aki a világ javait birtokolja, jólétben él, míg más országokat szegénységben tart. Innen ered a véres terrorizmus, ami rettegésben tart. Sok minden változna, ha nem rendezkednénk ennyire be ebben az életben. Tudatosítanánk, hogy csak használjuk a világ javait, de nem a mieink, hanem Istené és mi úton vagyunk az igazi hazánk felé. Nem attól lesz sikeres az életünk, hogy mennyi mindent sikerült összegyűjtenünk, még ha legtöbb ember így gondolja is.
Rokonszenves a példabeszédbeli ember. Szorgalmas, ügyesen, okosan szervezi meg a munkáját, és jó eredményeket ér el. Hányan vannak, akik csak várják másoktól a segítséget, de ők lusták, kényelmesek, nem tesznek semmit, hogy nekik is emberhez méltó körülményeik legyenek. Ahhoz képes a mi emberünk egy becsületes munkás. Nem csalt, nem zsákmányolt ki senkit, becsületesen kifizette az adót, valószínűleg még imádkozott is, eljárt szombatonként a zsinagógába, és meg volt győződve arról, hogy Isten megáldotta a munkáját. Ha ma élne, bizonyára elhívná Károly testvért, hogy szentelje meg a házát.
A nagy vagyon azonban, ahelyett, hogy boldogságot hozott volna számára gondot okozott. A sok búzát tárolni kell, vigyázni kell rá. Ugyan úgy aggódik, töri a fejét, hogy mit tegyen, mint a szegény, aki azon aggódik, hogy mit egyen, vagy mibe öltözzön. Pedig egyszerű lett volna, szétosztani a sok búzát azoknak, akiknek szükségük van rá, és boldog lehetett volna. Neki azonban ez nem jutott eszébe, hanem még nagyobb tárolót akart építeni, nehogy valakinek jusson belőle. Szegény. Csak a jövőben reméli élvezni az életet, mert addig csak rohangált, javainak a rabszolgájaként. És elég szegényes a terve a jövőre nézve is: enni, inni, aludni, mind egyedül. Nincs akit szeressen, nincs családja, mindent a vagyon gyűjtésre áldozott. Nincs ideje, nincs helye az életében senki számára.
Megszólal Isten és esztelennek mondja. Nem rossznak, nem tolvajnak, hanem olyannak aki nem képes józanul gondolkodni, pedig a világ sikeres embernek tartja.
Javainkat váltsuk át olyan valutára, amelyet magunkkal vihetünk az örök életbe: szeretetté. Ezekkel a javakkal, szeretetből sok jót tehetünk, és ezt nem veszítjük el a halállal sem.

2016-07-31


______________________________

Félelmetes próféták


Mt 14, 1-12
Félelmetes alakok ezek a próféták, mert meg merik mondani a hatalmasoknak is, amit ők is tudnak, de nem akarnak tudomásul venni.
Heródes Antpász, a kegyetlen nagy Heródesnek a fia, próbálja apját utánozni a kegyetlenségben, de az uralkodásban nem képes nyomdokaiba lépni. A rómaikak látván, hogy gyenge képességei vannak Heródesnek, elveszik tőle a zsidók feletti királyságot, és inkább helytartók révén igazgatják az országot. Neki csak Galileát hagyták meg, de ott is a római helytartó kezében volt a hatalom.
Nos ennek a Heródesnek tetszett Keresztelő János, mindaddig, amíg nem mondata szemébe a bűnét. Inkább hallgatott az asszonyra, inkább akart jó színben látszani vendégei előtt, mint hogy hallgasson a saját lelkiismeretére. Azt hitte, hogy minden gondja elszállt azzal, hogy lefejeztette Jánost, de íme, most ismét itt van, aki bűnére emlékeztetheti, Jézus.
Na de mi közünk nekünk Heródeshez? Mi nem vagyunk fejedelmek, sem másfajta uralkodók. Mégis nekünk is szólnak az evangélium szavai. Mindenikünknek van egy akármilyen kis területe, ahol ő uralkodik. Jó, ha időnként szembenézünk magunkkal, hogy nem éltünk-e vissza lehetőségeinkkel? Félünk-e a prófétáktól, akik erre fugyelmeztethetnek? Merünk-e mi próféták lenni testvéreink számára, és szeretettel figyelmeztetni, még akkor is, ha neki rosszul esik, esetleg megharagszik ránk?

2016-07-30


______________________________

Márta


Ma Szent Mártát állítja az egyház példaként elénk. Emlékszünk, Márta, Mária és Lázár testvérek, akikkel Jézus jó bartáságban van. Nem egy igazi családról van szó, hanem egy közösségről, Jézus barátainak közösségéről, tehát a mienkről is. Márta közülük a vezető. Ő a ház gazdája, ő a szóvivő. A másik kettő nem is szólal meg. Máriát dícséri az evangéliumban Jézus, hogy a jobbik részt választotta, mégis Mártát ünnepeljük, mert az legjobban ő hasonlít hozzánk. Ő is szívesebben tesz valamit Jézus nevében, vagy Jézusért, mint, hogy Jézussal töltse az idejét, Jézust hallgassa. Szemére vetjük, mint Márta, hogy ha valami baj ér, hogy nem volt jelen, amikor szükség lett volna rá: ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. Mi is hiszünk valami távoli feltámadásban, mint Márta a mai evangéliumban, de a jelenben, amikor gyászolunk, amikor szenvedünk, nehezen bízzuk magunkat Jézusra. Pedig Jézus gondoskodik barátairól, vigyáz rájuk, és képes megszabadítani, még a haláltól is. Miként Márta, mi is eljutunk oda, hogy életünkkel megvalljuk a Jézusba vetett hitünket.

2016-07-29


______________________________

Jó hal - rossz hal


Jézus egy újabb allegóriát használ az Isten Országáról. Itt a halászok életéből használ egy képet. A hálót kihúzzák, és a halakat kiválogatják. Mi alapján mondják egyik-másik halra, hogy jó, vagy rossz? Hogy felhasználható táplálkozásra, vagy nem. Aki jó, azt edényekbe dobják, a rosszakat pedig eldobják. Hova dobják? Vissza a vízbe. Hát akkor melyik hal jár jól? Emlékezzünk arra, hogy mit ígért Jézus az apostolainak, amikor meghívta őket: emberhalászokká teszlek benneteket. Ha a halak az embereket jelképezik, akiket ki kell menteni ennek a világnak a fertőzött vizéből, akkor nyer értelmet a hasonlat. Jézus ki akar halászni minket, mert itt előbb utóbb a pusztulás vár ránk. Ugyanúgy, mint a búza hasonlatánál, akkor jó hal is, ha másoknak táplálékául szolgál. Aki még nem jó mások táplálására, visszadobják, újabb esélyt kap. Mi is ilyen újabb esélyesek vagyunk, és ma is tehetünk valamit annak érdekében, hogy javára legyünk testvéreinknek, hogy kezdjünk Jézushoz hasonlítani.

2016-07-28


______________________________

Igaza van Máténak


Lehetett volna egy egyszerűbb példabeszédet is kitalálni: talált egy kincset, hazavitte, és boldogan élt míg meg nem halt. Talált egy nagy értékes gyöngyöt, megvette, és boldog volt... Mi a közös a két példabeszédben? Mikor megtalálja a kincset, eladja mindenét.
Igaza van Máténak, a mi életünk egy nagy kincskeresés. Erő kell ahhoz, hogy ne hagyjuk abba a keresést, hallva, hogy egyesek azt mondják, hogy nincs is kincs, hogy ennek az életnek semmi értelme. Néha nehéz nem hallgatni azokra, akik méreg drágán akarják eladni az útgaigazításokat, melyek alapján szerintük megtaláljuk a kincset, de mikor megtaláljuk, amit felkínálnak, akkor döbbenünk rá, hogy nem ezt kerestük, és ez nem tesz boldoggá.
Máté azt mondja, hogy ő megtalálta a kincset. Mit tett? Otthagyta a vámasztalt, mindent, ami akadályozta volna abban, hogy Jézussal, az ő kincsével együtt lehessen.
Mi is azt mondjuk, hogy megtaláltuk, és már sokszor elhatároztuk, hogy mindenünket odaadjuk neki. Még nem sikerült, de Jézus bízik bennünk, jobban, mint mi önmagunkban, és biztat ma is, hogy válasszuk az igazi kincset s ne azt, amely csillog, azonnali boldogságot ígér, de nem tudja megadni. Érdemes Jézust választani, akkor is, ha ez áldozatba kerül.

2016-07-27


______________________________

A búza és a konkoly


Jézus tanítványai kérésére magyarázni kezdte a búzáról és a konkolyról szóló példabeszédet.
A konkoly rendeltetése a kemence tüze, míg a búzáé, hogy ragyogjon, az Atya országában, mint a nap. Hogy valaki konkoly, vagy búza, azon múlik, hogy hogyan viszonyul Jézushoz. A keresztény ember életében a változást az hozta, attól vált tiszta búzává, hogy elfogadta Jézust.
Na de, elfogadni Jézust nem csupán értelmi tevékenység, hanem életforma. Ha elfogadjuk Jézust, mi is búzává leszünk, majd kenyérré, mely sokakat táplál, mint ahogy Jézus számunkra az élet kenyerévé lett. Jó, ha napjában többször is megkérdezzük magunkat, hogy kenyér vagyunk testvéreink számára, vagy konkoly, amely csak magával törődik, nincs javára senkinek. Ezen múlik, hogy életünk milyen irányba halad: az Atya fényes Országa felé, vagy a kemence, a végpusztulás felé.

2016-07-26


______________________________