Gondolatok tízesével idő szerint csökkenő sorrendben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 31 | 32 | 33 | 34 | 35 | 36 | 37 | 38 | 39 | 40 | 41 | 42 | 43 | 44 | 45 | 46 | 47 | 48 | 49 | 50 | 51 | 52 | 53 | 54 | 55 | 56 | 57 | 58 | 59 | 60 | 61 | 62 | 63 | 64 | 65 | 66 | 67 | 68 | 69 | 70 | 71 | 72 | 73 | 74 | 75 | 76 | 77 | 78 | 79 | 80 | 81 | 82 | 83 | 84 | 85 | 86 | 87 | 88 | 89 | 90 | 91 | 92 | 93 | 94 | 95 | 96 | 97 | 98 | 99 | 100 | 101 | 102 | 103 | 104 | 105 | 106 | 107 | 108 | 109 | 110 | 111 | 112 | 113 | 114 | 115 | 116 | 117 | 118 | 119 | 120 | 121 | 122 | 123 | 124 | 125 | 126 | 127 |

Napi gondolatok

Évközi 11. vasárnap


A vasárnapi evangélium egy olyan jelenetet mutat be amely csupán a Lukács evangéliumban jelenik meg: a bűnös asszony a farizeus házában. Szokás volt, hogy tehetősebb emberek meghívják lakomára azt aki szombati napon a zsinagógában beszédet tartott, hogy ott együtt beszélgessenek tovább a hallott szentírási részről. Itt történt meg, hogy egy bűnös asszony, akinek a nevét nem tudjuk, belépett a házba mert hallott arról, hogy Jézus ott tartózkodik. A hagyomány ezt az asszonyt Mária Magdolnával azonosította, mert Mária Magdolnáról azt mondja az evangélium, hogy belőle hét ördögöt űzött ki Jézus. Ez azonban csak azt jelenti, hogy nagyon súlyos betegségből gyógyította meg, de ez nem jelenti, hogy Mária Magdolna egy bűnös asszony lett volna.
Na, de mit is tett ez az asszony? Alabástrom edényben illatos olajt hozott. Mit akart ezzel az olajjal? A legtöbben azt válaszolnák, hogy ezzel akarta elérni, hogy Jézus bocsássa meg a bűneit. Ez a válasz Istenről alkotott téves elképzelésre támaszkodik. Az emberek azt hiszik, hogyha valaki megszegi Isten parancsát, tehát vétkezik, Isten dühös lesz rá, és ha nem tesz valamit, hogy Istent kiengesztelje, ha nem kér idejében bocsánatot Istentől, akkor Isten megbünteti. Pedig Isten ilyent nem tesz. Ha valaki vétkezik nem Istennek tesz rosszat, hanem önmagának, és ezt Isten nem fogja megtetézni még egy büntetéssel is. Az, hogy Isten megbocsát, nem azt jelenti tehát, hogy Isten eltekint attól a veréstől, attól a büntetéstől, amit megérdemelne az illető, aki vétkezett, hanem abban áll Isten megbocsátása, hogy az embernek, segít rádöbbenni arra, hogy nem jó az amit tesz, és alkalmat ad, lehetőséget nyújt arra, hogy helyes útra térjen. Isten tehát előbb megbocsát mint a bűnös beismeri a vétkét, és bocsánatot kér. Már az, hogy valaki beismeri, hogy vétkezett annak része, annak gyümölcse, hogy Isten megbocsátott neki.
Ez az asszony, tehát nem azért jön, hogy bocsánatot kérjen a bűneiért, hanem hálát akar adni azért, hogy Jézus valamiképpen segítette őt, felismerni, hogy nem jó úton jár, és erőt adott neki ahhoz, hogy megváltóztassa az életét.
Nem mond semmit, de oda térdel Jézus lábaihoz. Ez a szolgának a magatartása. Jézus is a tanítványainak az utolsó vacsorán a lábaikat megmosta.
Könnyeivel áztatja Jézus lábát. Ezek nem a bánat könnyei, hanem az öröm könnyei, azért mert Jézus kisegítette őt a nyomorúságos helyzetéből.
Kibontott hajával törölgette Jézus lábát, és simogatta, és csókolgatta. Bárhogy, magyarázzuk ezek a gesztusok a feltétel nélküli szeretet jelei. És nem csak egy pillanatig tartott ez, mert Jézus azt mondja később, hogy amióta belépett a házba folyton csókolgatja, és simogatja a lábamat. És Jézus ezt egész természetességgel elviselte, megengedte, míg a többiek, akik a házban voltak, akik mind bűntelennek tartották magukat, mert egy farizeus csak bűntelen embereket hívott meg lakomára, botránkoztak ezen.
A házigazda nem csak botránkozik, hanem próbál valamiképpen mentséget találni Jézusnak. Azt gondolja, szegény nem tudja, hogy ez egy bűnös asszony, ezért engedi meg, hogy csókolgassa, simogassa a lábát.
És akkor Jézus nevén szólítja. Az evangéliumban, Jézus amikor valakit nevén szolit, az mindig meghívás a helyes útra. Simon becsületes farizeus aki a szabályokat betartja, de emiatt nem képes ingyenes szeretetre. Mindig az a meggyőződés vezeti, hogy a szeretetet ki kell érdemelni, ki kell fizetni. Ki a bűnösebb az aki ingyen szereti Jézust, vagy az aki fizetni akar a szeretetért?
Jézus erre akar minket is megtanítani, hogy ingyen szeret minket Isten. És ha mi ezt az ingyenes szeretetet elfogadjuk tőle, akkor mi is képesek vagyunk hasonlóképpen, ingyen szeretni. De előbb fedezzük fel magunkban a farizeust aki úgy gondolja, hogy neki Isten előtt érdemei vannak és kegyetlenül ítélkezik azok fölött akik hibáznak, vétkeznek.

2016-06-12


______________________________

Igazi törvény


Mt 5,17-19
Mintha ellentmondana Jézus kijelentése a magatartásával. Sok esetben gyógyít szombaton is, meg a tanítványai mosatlan kézzel esznek.
A mózesi törvények nem adtak minden helyzetre pontos utasításokat, ezért lassanként újabb és újabb törvényeket, parancsokat találtak ki a vallási vezetők, és ezeket is épp olyan kötelező erővel ruházták fel, mint a Tórában szereplő törvényeket. Jézus az Isten parancsait nem akarja eltörölni, sem megmásítani, de meg akarja tisztítani azokat az emberek által kitalált előírások szennyétől, hamis szabályaitól.
Nekünk is könnyebb szabályokat kitalálni s azokhoz ragaszkodni, mint nap mint nap keresni az Isten akaratát, de ha nem Istenre figyelünk, hanem csak a szabályokra, könnyen elferdítjük, félreértjük Isten akaratát.

2016-06-08


______________________________

Só és világosság


Só és világosság. Jézus ezekhez hasonlítja a tanítványait, de valójában ő maga az igazi só és az igazi világosság.
A só ízt ad az ételnek, mint ahogy Jézus értelmet ad az életnek. Nélküle ízetlen, értelmetlen lenne az életünk.
A világosság nélkül sötétségben botorkálnánk, mint ahogy Jézus nélkül céltalan lenne minden, amit teszünk.
Nagyképűeknek tünhetünk, mikor az egész világ sója és világossága akarunk lenni. Mit tudunk mi nyújtani a világnak? Mitől lennénk annyira fontosak, annyira nélkülözhetetlenek, hisz sokan vannak, akik azt szeretnék, ha nem is léteznének keresztények a világon.
A Jézusba vetett hit tesz minket sóvá, és világossággá.
Nem a föld kincsei vagyunk, hanem közönséges só, amelyre fel sem szoktak figyelni az emberek, amikor esznek, csak azt veszik észre, ha nincs belőle elég az ételben, vagy, ha túl sokat tettek. Kevés a só, amikor a keresztény eszmék nincsenek jelen az emberek életébennem: nincs becsület, hűség, lelkiismeretesség, szeretet. És akkor van túl sok belőle, amikor a keresztények másokat kényszeríteni akarnak a jóra, nem tartják tiszteletben mások szabadságát.
Nem sztárok, csillagok, hírességek vagyunk, csak világosság, amelyre senki nem figyel fel, természetesnek veszi, hogy lát, csak akkor figyel fel rá, amikor hiányzik, sötétbe kerül, vagy amikor sérti a szemét. Az előzőhöz hasonló módon, kevés a világosság, amikor a keresztények élete nem tud útmutató lenni embertársaik számára a helyes viselkedés terén, és sérti az emberek szemét, amikor a keresztények vallásosságukkal akarnak feltűnni mások előtt.
Kérjük a kegyelmet, hogy Jézustól nyerjen a mi életünk ízt és fényt, és, hogy ezekkel lehessünk testvéreink szolgálatára.

2016-06-07


______________________________

Boldogságok


2016-06-06


______________________________

Évközi 10. vasárnap


Az Evangéliumban három esettel találkozunk, amikor Jézus egy halottnak visszaadja az életét. Az egyik Lázár életre keltése, a második Jairus leányának a felkeltése, és a harmadik az, amelyet ma hallottunk, a naimi özvegy fiának a felélesztése. Világos számunkra, hogy nem igazi feltámasztásról van szó egyik esetben sem, mert feltámadás alatt azt értjük, hogy valaki a testi halála után belép az örök életbe, ahonnan soha nem tér vissza ebbe az életbe. Ezekben az esetekben egy időre megszakadt a biológiai élet, de utána folytatódott, addig, amíg végül igazából meghalt mindhárom személy. Valójában ez a történet egy példabeszéd arról, amit Isten tesz az emberért. Jézus és a halál birodalma felé haladó emberiség találkozásáról van szó.
Naim városában tehát, az egyik özvegyasszony házába ismét beköszönt a halál. Bármennyire szeretünk is élni, és bármennyire ragaszkodunk szeretteinkhez, mi sem fogjuk ezt elkerülni.
Néha elgondolkodunk azon, hogy mi várhat ránk a halál után? Van valamiféle folytatás, vagy a testünk halálával mindennek vége? Fontos feltenni ezt a kérdést, mert annak fényében viselkedünk most, hogy milyen választ adunk e kérdésre.
Egy özvegyasszony egyetlen fiát vitték a temetőbe. Ez az özvegy biológiai életet adott a fiának. Most ezt elveszítette, és nem tud új gyermeket nemzeni, mert özvegy.
Az Úr meglátta, és megesett rajta a szíve. Meglátni azt jelenti, hogy együtt érezni vele. Emlékszünk, az irgalmas szamaritánusról szóló példabeszédben a pap és a levita nem látták meg a pórul járt embert, és elmentek mellette, míg a szamaritánus meglátta, és megesett rajta a szíve. Isten is meglátta az ember nyomorúságos, reménytelen helyzetét. Élni szeretne, de csak ez a biológiai élete van, amely rövid idő után véget ér. A Prédikátor könyvében olvassuk, hogy az ember küszködik, de nincs semmi értelme a küzdelmének. Nincs ezen a világon semmi, amiért érdekes küzdeni, mert úgy is minden tönkremegy, minden szép dolog véget ér. Minden hiábavalóság. És igaza van. Ha nincs örök élet, minden fölösleges.
Isten látta a mi kilátástalan helyzetünket, és megesett rajtunk a szíve. Isten együtt tud érezni velünk, amikor elveszítünk valakit, akit nagyon szeretünk, mert ezt ő is megtapasztalta. Megesett rajtunka szíve, és segítségünkre sietett.
Jézus Naimban közebelépett, anélkül, hogy valaki kérte volna ezt tőle. A megváltás olyan ajándék, amelyet nem tudunk kérni,
mert azt sem tuduk, hogy mit kérjünk. Ez teljesen az ő kezdeményezése, és az ő ingyenes ajándéka.
Jézus odalépett a koporsóhoz, és megérintette azt. Ismét mondom, hogy ez egy példabeszéd, Jézus és a halál birodama felé haladó emberiség találkozásáról van szó. A temetési menet megáll. Nem mennek tovább a temető felé.
Jézus szavára a halott fiú felült. Az akkori kultúrában a győztes szokott ülni. Ő most győzött a halál felett. Emlékszünk, a feltámadás után Jézus sírjában ülve találnak egy angyalt.
És mindnyájan elkezdték magasztalni Istent. Adig két csoportba tömörültem az emberek: a Jézus tanítványai, akik ujjonganak a csodás gyógyítások láttán, és a temetési menethez tartózók, akik a reményüket elveszítették. Most a két csoport együtt magasztalja Istenet. Közöttünk is szünjön meg minden szembenállás, ellentét, mert Krisztus mindeikünket megváltott, és mindenikünket megajándékozott az ő életével. A közös örömünk fontosabb számunkra, mint a közöttünk néha fellépő, múló ellentétek.

2016-06-05


______________________________

Jézus vizsgázik


2016-05-31


______________________________

Beszolgáltatjuk a termést


2016-05-30


______________________________

Ne avatkozzon bele!


2016-05-28


______________________________

Szegény fügefa!


2016-05-27


______________________________